Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-19 / 165. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 19. Kultúra 9 Karlovy Vary idei fesztiválján Kristály Glóbuszt kapott Baltasar Kormákur negyedik filmje Titkok és hazugságok Izlandon Atli Rafni a szerencsétlen apa szerepében remekel az izlandi filmben (Ruzena Pohanová felvétele) Izlandon évente öt film ké­szül, ebből hármat az idei Karlovy Vary-i fesztiválon is bemutattak. Ragnar Bra- gason rendezésében a Szü­lőket és a Gyerekeket, vala­mint Baltasar Kormákur al­kotását, a Myrint (angol cí­mén Jár City - Tégelyvá­ros). Ez utóbbi meg is nyer­te a fődíjat. SZABÓ G. LÁSZLÓ „Köszönöm a zsűrinek a remek ízlését” - lelkendezett a negyven­egy éves szigetországi rendező, akinek korábbi filmjei is jelentős köröket tettek és rangos elismeré­seket szereztek a világban. Debü- táns munkája, a 101 Reykjavik ke- serédes vígjáték egy kiöregedett kamaszról, aki még mindig nem akar felnőtté válni, egyfolytában arra vár, hogy a sült galamb a szájá­ba repüljön. Élvezi, ha kényeztetik, sőt egyenesen elvárja, hogy egye­dülálló anyja gondoskodjon róla. Állása nincs, napközben az inter­neten szörfözik, esténként a haver­jaival iszogat, vagy szexfilmeket néz. Életébe anyja spanyol táncta- námője visz változást, akivel egy mámoros éjszaka után praktizálni tudja, amit a filmekben lát. A nőről azonban nemsokára kiderül, hogy anyja leszbikus szeretője, ám a bi­zarr hármas akkor is együtt marad, amikor a nő bejelenti terhességét. Kormákur következő filmje, A tenger egy északi halászfaluban játszódik, ahol az idős apa össze­hívja három fiát, hogy rájuk ruház­za a családi örökséget, az amúgy veszteséges halfeldolgozó üzem vezetését. Szíve szerint legkisebb fiára bízná a céget, neki viszont esze ágában sincs hazatelepülni Párizsból, ahol zeneszerzéssel tölti minden idejét. A tradícióktól sza­badulni nem tudó apa és modem gondolkodású fiai között hamar kirobban a viszály, s a családi drá­ma során valahogy mindenki ki­fordul önmagából. Az amerikai koprodukcióban készült Út a mennyországba egy egymillió dolláros biztosítási ügy­höz kötődő furcsa haláleset a nyolcvanas évek Amerikájából Forest Whitakerrel és Julia Stiles- szal a főszerepben. Locarno, Toronto, Solun, Isz­tambul, Rotterdam fesztiválja után most Karlovy Varyban nyert a szí­nészként és forgatókönyvíróként is jeleskedő izlandi rendező, akit a Variety című filmes szaklap 2001- ben „a világ tíz legígéretesebb te­hetsége” között jegyzett. Friss al­kotásáért, a Myrinért, amely a kri­mi és a társadalmi dráma izgalmas keveréke, nemcsak Kristály Gló­buszt kapott Karlovy Varyban - húszezer dollár is ütötte érte a markát. A hitchcocki feszültségű, rend­kívül erős hangulatvilágú thriller eddig sosem alkalmazott elemek­kel gazdagította a krimi műfaját. A lányától már-már teljesen elhide- gült, magányosan élő nyomozó genetikai adatok segítségével fejt meg egy régi és rejtélyes bűn­ügyet, egy több generáción átíve­lő, a vérvonalak keveredése miatti gyilkosságsorozatot. Két szálon fut a film cselekménye: egy har­mincon túli, genetikai kutatóinté­zetben dolgozó férfi kétségbeeset­ten keresi az okát kislánya hirtelen bekövetkezett halálának. A másik szál a megszállott nyomozóé, aki egy idős férfi halálának körülmé­nyeit próbálja kibogozni. A két szál csak a film végén találkozik, amikor kiderül: a nagyapjától örö­költ génelváltozás okozta a kis­lány halálát. Az apa pedig, aki se­hogy sem tudja megemészteni gyereke elvesztését, végez magá­val. Előtte azonban... de krimiről lévén szó, a titok maradjon titok, hiszen azt Kormákur is ügyesen kezeli. Annyira ügyesen, hogy az izgalmas mozaik csak a film végén áll össze, méghozzá olyan tisztán, mint egy kristály szerkezete. Ing­var E. Sigurdsson alakítja a nyo­mozót, akinek nem egy kalap vagy egy kopott ballonkabát lesz a „védjegye”, hanem az étvágya. Ahogy a főtt birkafejet falja. Ugyanis ez a kedvenc étele. Beszé­des aréú, nagy kaliberű művész, aki már a csendjeivel is képes elját­szani a figurát. Az apa szerepét Atli Rafni kapta, aki ugyancsak hi­teles alakítást nyújt. Ahogy hal­dokló lánya mellett ül a kórház­ban, vagy ahogy később kiürese­dett lélekkel próbálja kiderítem az igazságot, az komoly pszichológi­ai tanulmánynak is beillik. S mint ahogy azt Kormákurtól megszok­hattuk: a táj, a zordságukkal is le­nyűgöző izlandi képek, a boron- gós és szeles, de festői vászonra il­lő környezet itt is főszerepet ját­szik, s a nem kevésbé rideg, sok­szor kimondottan érzelemmentes, ugyancsak jegelt” emberi kapcso­latok kifejező hátteréül szolgál. Reménykedni nincs miben, illetve csak abban lehet, hogy az élet a legnagyobb drámák ellenére sem áll meg, ezzel együtt viszont a tit­kok és a hazugságok sem szűnnek meg. Nagy játékos Baltasar Kormá­kur. Színészként is (Fridrik Thór Fridriksson Ördögszigetében nyúj­tott alakításáért világszerte rangos elismerésekben volt része), rende­zőként is. Negyedik filmjét, a Myrint hazájában 100 ezer néző látta, ami a szigetország lakossá­gának egyharmada. Ekkora sikert izlandi filmrendező még nem élt meg soha. „Engem mindig a történet érde­kel, a műfaj másodlagos szempont számomra - nyilatkozta Karlovy Varyban. - Ha tetszik a forgató- könyv és megfog a történet, nekem teljesen mindegy, milyen zsáner- hez kell kötnöm. Az életben is any- nyi minden megesik velünk. A kel­lemes és szórakoztató epizódok mellett vannak lehangoló, sőt kí­nos és megalázó, emberhez mél­tatlan történeteink is. Ezek együtt tesznek ki egy életet. A műfaji meghatározás szerintem csak egy piaci fogás a filmnél, a valósággal azonban nem egyeztethető össze. Ilyen értelemben tehát valóban mindegy, milyen címkét ragaszta­nak a filmhez, a lényeg az, hogy igaz történet legyen.” Mától szerepel a hazai mozik műsorán Zdenék és Jan Svérák Az üvegvisszaváltó című nagy sikerű vígjátéka Nosztalgiázó „ősz fehér hollók” társasága TALLÓSl BÉLA Ma mutatják be a hazai mozik Jan Svérák új filmjét, Az üveg- visszaváltót. Svérákék legújabb „négykezese” az 1991 utáni cseh filmtermés egyik legnépszerűbb darabja, amelyre több mint egymillióan voltak már kíváncsi­ak Csehországban, s ezáltal a be­fektetett 34 millió cseh koroná­nak a háromszorosát hozta visz- sza eddig. Pozsonyban az új opus sajtóvetítése után Jan Svérák rendező, Zdenék Svérák forgató­könyvíró, egyben a film főszerep­lője, valamint a zeneszerző, Ondrej Soukup találkozott az új­ságírókkal. Az idősebb Svérák el­mesélte, a film alapötletét az ad­ta, hogy rokonszenvezett az egyik szupermarket üvegvissza- váltójában dolgozó fiatal férfi­val, s úgy gondolta, megörökíti alakját egy könnyű, humorral teli cseh komédiában. Fia azonban nem szereti az öncélú nevetést mint közönségcsalogató eszközt, ő komoly mondanivalóval akarja megtölteni a vígjátékot is, ezért javasolta, hogy édesapja játssza el az üvegvisszaváltó figuráját. Vele, az idős, sokat tapasztalt emberrel ugyanis komolyabb tar­talmakat is bele lehet szőni a tör­ténetbe, így aztán a kacagtató humorral átszőtt komédia valós, életből fogant gyökerekből táp­lálkozik. Mint elhangzott, azért is bizo­nyult jó megoldásnak, hogy az idősebb Svérák alakítja a főszere­pet - Daniela Koláíovával, a tör­ténet szerinti feleségével egy zsörtölődő nyugdíjas házaspárt alkotva -, mert manapság „ősz fe­hér hollónak” számít a moziban az idősebb néző, s a fiatalok erre a filmre beülve szüleiket, mi több, nagy- és dédszüleiket is be­csábítják újra a vetítőtermekbe, mondván, „nektek való, rólatok szól”. A nosztalgiázás lehetőségé: re utal a házaspár lakásában fel­akasztott, magára sok mindennel felfigyeltető családi fotó, a Zde­nék Svérákot és Daniela Koláío- vát mint ifjú házaspárt megörökí­tő felvétel eredetisége: negyven évvel ezelőtt készült az Oscar-dí- jas Jifí Menzel Magány az erdő­szélen című filmjéhez, amelyen a két neves színész ugyancsak egy párt alkotott. A filmzene-szerzés kulisszatit­kaiból is megtudhattunk egy pi­káns apróságot, amelyet Ondrej Soukup mesélt el. Egy tapasztalt filmkritikus írta fanyalogva Az üvegvisszaváltó zenéjével kapcso­latban, hogy az utolsó epizód alá­festéséhez - amelyben a házaspár léghajóban repül a gyönyörűsé­ges cseh táj fölött - meglehetősen giccses muzsikát sikerült kompo­nálni. Az igazság az, hogy a légha­jós jelenet alatt mindvégig Gustav Mahler szimfóniája szól. Az asztal két szélén Zdenék és Jan Svérák (Peter Procházka felvétele) Zsúfolt program: két nap, öt színpad, sok-sok előadó Kezdődik a Pohoda fesztivál ELŐZETES Trencsén. Holnap kezdődik a trencséni repülőtéren a Pohoda fesztivál tizenegyedik évfolyama. Az eltelt egy évtizedben a rendez­vény Szlovákia legnagyobb zenei fesztiváljává nőtte ki magát. Hol­nap és szombaton öt színpadon több tucat előadó várja a zenera­jongókat. Az idei Pohoda sztárja a svéd The Hives, valamint a brit Basement Jaxx lesz, de koncertet ad például az angol Client vagy Boban Markovics zenekara is. Cse­hországból többek között a Sun­shine, Dan Bárta és a Moimir Papa- lescu & the Nihilists érkezik. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete közvetítésével vesz részt a fesztiválon a magyarországi Roma- noDrom. Az együttes szombaton este 22 órakor lép közönség elé. Nevük annyit jelent: „cigányok útja”. Repertoárjukon anyanyelven énekelt dalok szerepelnek, a ha­gyományos roma dallamokat azon­ban újszerű zenei hangzással egé­szítik ki. A kanna és a kanál mellett egyre fontosabb szerep jut a gitár­nak, a nagybőgőnek és a tangóhar­monikának. Az Artforum Caféban irodalmi estek, beszélgetések lesznek - írók­kal, énekesekkel, zenészekkel, s akik nem csupán kikapcsolódni szeremének a két nap folyamán, azok különböző vitafórumokon is eszmét cserélhetnek napjaink idő­szerű problémáiról. A programot színesítik a Bazant Kinematograf vándormozi vetítései is. Unatkozni tehát nem sok esélyük lesz azok­nak, akik kilátogatnak a rendez­vényre. A részletes programot és egyéb hasznos információkat a www.pohodafestival.sk honlapon találják meg az érdeklődők, (m) Az idei Pohoda egyik sztárja, a svéd The Hives (Képarchívum) Újlaki Krisztián fotói a kassai Löffler Múzeumban Szárnyalás keretek között AJÁNLÓ Kassa. Keretek címmel látható a Löffler Múzeumban Újlaki Krisz­tián fotókiállítása. A fiatal alkotó érdekes megközelítést választott: a fotók túlnyomó többsége önarc­kép, ám a stilizált vagy tényleges kereteket láthatóan sokkal fonto­sabbnak tartja önmagánál, mint­egy zárójelbe téve a „főszereplőt”. A falevelekből, ágakból, függöny­ből vagy egyéb valós, illetve virtu­ális anyagból készült képkeretek különös módon viszonyulnak a képen látható emberhez. Újlaki Krisztián bebizonyítja, hogy a keretek is kifejezhetnek ér­zelmeket, hangulatokat. Alakít­hatják a mondanivalót, bezárhat­ják az embert, ám új dimenziókat is megnyithatnak számára. A leg­érdekesebb felvételeken a keretek egyenesen a szabad szárnyalás képzetét keltik a szemlélőben, ahelyett, hogy precíz koordináták közé kényszerítenék tekintetét. A Prágában élő, kassai származású művész talán arra igyekszik fel­hívni a figyelmet, hogy a festmé­nyekkel és grafikákkal ellentétben a fotókat általában keret nélkül teszik közszemlére az alkotók, el­feledkezve egy fontos attribútum­ról, illetve megfosztva magukat bizonyos többlettartalmak pre­zentálásának lehetőségétől. Új­laki finom érzékkel használja ki a számítógépes technika nyújtotta lehetőségeket, anélkül, hogy hagyná magát „beszippantani“ a gép által. A kiállítás július 29-ig tekinthető meg az Erzsébet utcai Löffler Múzeumban, (juk) Újlaki Krisztián: Természetes keretek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents