Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-17 / 163. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 17. Kultúra 9 Karlovy Vary fesztiválján bemutatták Andrej Zvjagincev új filmjét, a Száműzetést is Visszatért a tékozló apa Konsztantyin Lavronyenko, Maria Bonnevie és Andrej Zvjagincev az idei cannes-i fesztiválon RÖVIDEN Szabó István palicsi életműdíja Életműdíjat kap Szabó István a 14. alkalommal megrendezendő palicsi filmfesztiválon. Az Oscar-díjas filmrendező a ma kezdődő vajdasági filmünnep megnyitóján, életműve elismeréseként veszi át a Lifka Sándor-díjat. Az életműdíj átadása kapcsán műsorra tűzik Szabó István Apa című filmjét, valamint legutóbbi rendezését, a Rokonok című alkotást. A fesztivál fődíjáért, az Arany Toronyért Szász János Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című munkája, és A csapda, az Új Budapest Filmstúdió koprodukciójában készült, Srdan Golubo- vic szerb rendező által jegyzett mozi kapott meghívást. (MTI) Az Éjféli expressz és a meg nem történt kínzások Hatásvadászat és valóság MTI-PANORÁMA Két remekművel viszi tovább Tarkovszkij hagyományait napjaink orosz filmgyártásában Andrej Zvjagincev, a 43 éves, novo- szibirszM születésű rendező. Debütáns alkotását, A visszatérést 2003-ban Arany Oroszlánnal jutalmazta a velencei mustra. Friss családi drámája, a Száműzetés az idei cannes-i fesztiválon keltett feltűnést, ahol főszereplőjét, Konsztantyin Lavronyenkót díjazták. SZABÓ G. LÁSZLÓ Két film, két egymáshoz nagyon is közeli alkotás. Tizenkét év után megjön A visszatérés-beli tékozló apa (Konsztantyin Lavronyenko). Ismét feltűnik abban a családban, ahol eddig az anya (és az utca, a kamasztársadalom) nevelte a két gyereket. Bátorságból, erőszakból mindketten jelesek. Apjuk akkor hagyta el őket, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rá: a legnehezebb, a legfogékonyabb korban. Eleinte úgy tűnik, két fián nem hagyott túlságosan mély nyomot a távolléte, később azonban egyre inkább érezhető: a két gyerek lelkileg nagyon is megsínylette apjuk hiányát. Iván, a kisebbik fel is mutat egy bibliai képet: Ábrahám feláldozta Izsákot. Amikor az apa előkerül, már nem tud fiainak igaz társa lenni, s mivel ezt ő is érzi, parancsuralmi rendszert vezet be, hogy kénye-kedve szerint így formálhassa a maga képére a két gyereket. Rozoga kocsijába ülteti őket, és horgászni indulnak a nagy tavak birodalmába. A kellemes kaland reménye azonban gyorsan szertefoszlik. A kisebbik fiú már az első közös ebédnél számon kéri apjától az eltékozolt éveket. Minden kérésének makacsul szembeszegül. Pedig a lelke mélyén szeretni szeretné az apját. Tiszta szívből, odaadóan. Belső ellenállása, feszülő ereje azonban nem engedi, hogy lelkileg eggyé váljon vele. Az idősebb fiú hajlékonyabb. Neki nagyobb a tűrésszintje, ő más természet, taktikai érzékből is többet kapott, ő igenis keresi a visszavezető utat hűden apjához. Őt még azzal sem lehet vérig sértem, hogy a távoli vérfürdőket megjárt férfi anyámasszony katonájának tartja mindkettőjüket. Mert amíg egy percre elugrott tőlük az étteremből, ellopták a pénzüket. Az apa persze elcsípi a tolvajt, eléjük is rángatja, hogy veijék ki belőle, amit ellopott, de a gyerekek nem ismerik a „visszafizetésnek” ezt a módját. Idegen is mindkettőjüktől. Bennük még nincs meg ez a fajta keménység, elszántság, könyörüledenség. Ők nem ezt tartják a túlélés egyedüli lehetőségének. A nagyobbik fiú még úgy-ahogy belemegy ebbe a férfias játékba, a kisebbik azonban zsigerileg ellenáll. Szinte lángol a szemében a gyűlölet, az ő számára minden apai lecke véres korbácsütés, amit a gyávaságáért kap. A tóparti toronyból sem mert vízbe ugrani a történet elején, inkább sötétedésig ott vacogott félmeztelenül a hidegben, s le sem mászott, amíg a mama érte nem jött. Ez a hirtelen megvalósult kirándulás is egyre el- viselhetedenebb számára. Energikus, határozott fellépésű apjuk katonatisztként viselkedik velük, két fia két, betörésre váró újonc a szemében. Iván fejében már az apagyilkosság gondolta is megfordul, ami talán csak azért nem következik be, mert az apát halálos baleset éri. Hogy megmentse fiát, felmegy érte a rozoga világítótoronyba, ahonnan nyakát szegve lezuhan. Csónakban viszi halott apját a két fiú, hét napot töltöttek együtt, igazából mégsem találkoztak. A nagy reményekkel kecsegtető távoli vüágból visszajutnak az illúzióktól mentes civilizációba. Az apa titkát pedig sosem tudjuk meg, hiszen arra, hogy hol járhatott hosszú esztendőkön át, csak egyeden mondata utalt. Hogy sok halat evett. Vagyis egy tengermelléki háborúban harcolt, valahol Csecsenföldön. Komor arcán nem is suhant át a mosoly csak egyszer. Amikor régi harcos társával találkozott. Ugyanilyen erős érzelmekre épül a Száműzetés is, Zvjagincev friss alkotása. S akárcsak A visszatérésben, itt is ősi erejét, romladan szépségét adja a történethez a baljóslatú táj, a mesterien fényképezett természet (Mihail Kricsman az operatőre ennek a fűmnek is). Férj és feleség két gyerekükkel vidékre költözik egy időre, hogy házasságuk új erőre kapjon. A ház, ahová pár napra beköltöznek, a férj szülőháza távol a világtól, ahol ember csak akkor jár, ha hozzájuk megy. Vera szereti a férjét, Aleksz mégis furcsállja a nő viselkedését. Belső magánya mögött külső tényezőt lát, s féltékenységében egyre több lelki sebet ejt a zárkózott asszonyon, aki különös lépésre szánja el magát: születendő gyermeke apjának nem a férjét tekinti. Amit el is mond neki. Aleksz, csalódottságában és végső elkeseredettségében azonnal a bátyját hívja segítségül, akivel pillanatok alatt eldöntik: nincs más megoldás, csak a küret. Vera nem tiltakozik, csendesen megadja magát férje akaratának. Ám a műtét tragédiához vezet. Vera, férjéből teljesen kiábrándulva, egy óvadan pillanatban magába tömi az összes altatót. De előtte még megírja fájdalmas búcsúlevelét. Abból derül ki, hogy a születendő gyerekének igenis a férje az apja, nem pedig jó barátja, akiben Aleksz egyeden vetélytársát látta. Ennyi a történet két és fél órában, mívesen kidolgozott, hosszú snittekben, festői képekben. Sok titok, sok fájdalom, sok kín, sok gyötrelem. Arcok, amelyek szavak nélkül is beszélnek. Falak, bútorok, tárgyak, amelyek egy zátonyra futott házasság elmaradhatatlan kulisszái, kellékei. Egy magányos ház, egy távoli templom, egy kihalt, esős utca a kilométerekre fekvő kisvárosban - minden a történet súlyosságát hangsúlyozva. A csendek, a jelentőségteljes, apró mozdulatok, a természet borzongató játéka. Moldáviában, Belgiumban és Franciaországban forgatott a stáb, ilyen tájakat kevesen találnak. Zvjagincev és Kricsman lenyűgöző képeket festenek, de egy lágyan hullámzó búzatáblával vagy egy büszke fasorral ugyanazt az odaadást vagy távolságtartást ábrázolják, mint két ember kapcsolatában. Konsztantyin Lavronyenko alakítja a férjet, Maria Bonnevie, a skandináv film fényes csillaga a feleséget. Úgy játszanak együtt, mint Liv Ullman és Erland Josephson Bergman filmjeiben. Végül ez is amolyan Jelenetek egy házasságból, csak szélesebb a kép, Zyjagin- cev hozzátesz az arcokhoz, anélkül, hogy a léleknek kisebb teret hagyna. Kiváló médium ehhez a „gyilkos játékhoz” a két színész, mindketten nagy erejű alakítást nyújtanak, Lavronyenko teljesítményét díjazta is az idei cannes-i fesztivál zsűrije. Bonnevie és ő már a film első kockáin magukhoz láncolják a nézőt, minden szavukkal, minden gesztusukkal a legbelsőbb énjüket adják. Andrej Zvjagincev színészi diplomával kezdte a pályáját Novoszi- birszkben, majd nem sokkal ezután Moszkvában folytatta. Színpadi művekben játszott, majd reklámfilmekben és tévésorozatokban vállalt szerepet. Nem túlélője, nem ke- gyence és nem is áldozata a múlt rendszernek, bűnök és fájdalmak nélkül jutott el első rendezéséig, de négy évre volt szüksége ahhoz, hogy újabb filmmel állhasson elő. Nem éppen termékeny típus, inkább az a mindent aprólékosan megfontoló, kidolgozó. Nem siet, és nem kapkod. Magabiztosan lépdel az útján. Már nem fogja megállítani senki. Hatalmas tehetség birtokában van. Ezt bizonyította most Karlovy Varyban is. Milánó. Valódan jelenetek voltak abban a filmben, amelyet Alan Parker készített 1978-ban a török- országi börtönökben elkövetett szörnyűségekről - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. Az Éjféli expressz egy megtörtént eset filmváltozata voít. Főszereplőjét, az amerikai Billy Hayest 1970. október 6-án tartóztatták le Isztambul repülőterén. Két kilogramm hasist találtak nála. Harminc évi börtönre ítélték, de a legszömyűbb kínzások, amelyeket a fűm úgy mutat be, mintha elkövették volna vele szemben, nem voltak igazak. Ezt maga Hayes mondta el, aki 36 év után először látogatott el Törökországba, mégpedig a török rendőrség meghívására. (1975-ben sikerült megszöknie és Görögországon keresztül hazajutott.) Egy, a biztonságról szóló konferencián való részvételre kérték fel. Ez egyben jó alkalom volt, hogy visszatérjenek a filmre, azokra a jelenetekre, amelyek politikai üggyé váltak. Törökország mindig valódannak minősítette ezeket. „Bocsánatot kérek a törököktől minden problémáért, amit a film okozott. Sok, a film1998. szeptember 4-én, Haydn Szent Cecüia-miséjének Vashegyi György vezényelte előadásával indult útjára a Strém Kálmán által kezdeményezett és a Magyar Haydn Társaság által jegyzett Haydn Eszterházán fesztivál, az idei lesz tehát a tizedik „évfolyam”. Bár a Budapesti Vonósok pár évvel korábban megalapította a saját fertődi fesztiválját, mégis indokoltnak látszott, hogy elinduljon egy olyan eseménysorozat, amely határozottan Haydn életművére (annak is elsősorban az Eszterházához kapcsolódó részére) koncentrál, s élve a kiváló zenetörténészeink által felajánlott lehetőséggel, megmutatja a közönségnek a monumentális Haydn-életmű legjellemzőbb remekműveit csakúgy, mint a kevesek által ismert, izgalmas különlegességeket. Felvázolja emellett a Haydn és kortársai között működő élénk kölcsönhatásokat. A fesztivál műsorát a Magyar Haydn Társaság által felkért szerkesztőbizottság hozza létre, élén három nemzetközi hírű professzorral. A tizedik fesztivál örömteli eseménye, hogy ismét élvonalbeli külföldi régi hangszeres zenekart haü- hat majd a közönség: a belga 11 Fondamentót. Az együttes művészeti vezetője Paul Dombrecht, aki az utóbbi évtizedekben nagyszerű barokk oboistaként vált’vüághírű- vé, és aki - a Pleyel-év tiszteletére - a Haydnhoz tanítványként Észter- házára elzarándokoló Ignaz Pleyel egyik szimfóniáját is műsorára tűzte. De ezt - a záróhangversenyt - megelőzően is sok különleges élményt tartogat a fesztivál. A délelőtti nyitóhangversenyre a bécsi ben látott dolog nem történt meg a valóságban” - jelentette ki Hayes fotósok és újságírók előtt. Kiderült, hogy kitalált volt az a jelenet, amikor fejjel lefelé lógatják, és úgy verik, nem erőszakolták meg a börtönőrök, viszont ő sem harapta meg egyikük nyelvét. „De főleg nem volt helyes, hogy a filmben nincsen egyetlen rendes török sem, pedig találkoztam üyennel a börtönben” - tette hozzá. Elmondta: már a forgatás idején is voltak kétségei, de Alan Parker azt válaszolta neki* hogy betenni a filmbe egy jó törököt olyan lenne, mint szerepeltetni egy nácit, aki cigarettával kínálja meg a gázkamrába belépő zsidókat. „Gyengítené a közönségre gyakorolt hatást” - mondta a rendező. Kié a felelősség a túlzásokért? - veti fel a lap. Igaz, hogy a legkegyetlenebb jelenetek limesének benne a Hayes által írt könyvben, amelyen a film alapul, ugyanakkor ő volt, aki arra ösztönözte Oliver Stone-t, a forgatókönyvírót, hogy „nyomja meg a ceruzáját”. David Putnam producer a film megjelenése után pár évvel már „tisztességtelennek” minősítette a könyvet. Stone azonban csak 2004- ben kért bocsánatot a túlzásokért. Esterházy-trió is eűátogat, hogy Haydn különleges barytondarabjai mellett a koncertmester és személyes jó barát, Luigi Tomasini egyik barytontrióját is bemutassa. A fesztivál vendégül látja Zvi Menikert, Malcolm Búson egyik legkiválóbb billentyűs tanítványát, aki két szólóestet ad (csembalón, illetve forte- pianón adja elő Haydn egy-egy szonátasorozatát), továbbá kamarapartnereivel zongoratriókat is játszik majd. Haydn, illetve német és angol kortársai szonátáiból, dal- és kantátakompozícióiból nyújt majd különösen izgalmas válogatást Zádori Mária és Komlós Katalin kamaraestje - a műsor talán legnagyobb kuriózuma annak a Johann Peter Salomonnak két canzonettája lesz, aki német születésű, de Londonban letelepedett zeneszerzőként és impresszárióként Haydn mindkét londoni látogatását megszervezte. A Sonatores Pannóniáé műsorának középpontjában Haydn igen ritkán hallható füvós-diverti- mentói és indulói állnak majd, köztük az a „Magyar Nemzeti Induló”, amely a zeneszerző utolsó befejezett hangszeres darabja. Az ő műsoruk is tartalmaz egy Ignaz Pleyel- kompozíciót. Végül, de nem utolsósorban, több év után újra szerepel Haydn- opera - koncertszerű előadásban - a fesztivál műsorán. Vashegyi György vezényletével a L’isola disabitata hangzik majd fel, egy olyan komoly opera, amely a korai Haydn-operák kisebb együttesére íródott a későbbi Haydn-operák érett stílusában. Ez az opera nem tartozik az újabban - örvendetes módon - egyre többször elővett Haydn-operák közé. Tehát annál inkább csemegének ígérkezik, (ú) Több év után újra szerepel Haydn-opera a műsoron „Haydn Eszterházán” ELŐZETES Száműzetés: Konsztantyin Lavronyenko a film egyik drámai pillanatában (Képarchívum)
