Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-14 / 161. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 14. www.ujszo.com Malaga belvárosát sikerült rohamléptekben végigjárni, több időt töltöttünk várakozással a múzeumok előtt, mint bent Picasso szülőházában csodás kerámiákban gyönyörködtünk csak az idősebbek járnak misére, hanem a fiatalok is, családok ki- sebb-nagyobb gyerekekkel, kamaszok, huszonévesek, mindenki, s bár a prédikációból egy szót sem értettem, úgy éreztem, itt és most emberi hangon szólnak hozzánk, nem az elérhetetlen magasságokból zúdítják fejünkre a dörgedelmeket, ahogyan azt már több helyen tapasztaltam. A némi áhítattal átitatott pihenés után ismét a nyakunkba vettük a várost, az Alca- zarba szerencsére felvonóval vittek, egy szelet a keleti ihletésű kultúrából, az ember szájtátva nézi a csipkés oszlopokat, a festett mennyezetet, járkál a pontosan, de emberi léptékkel és érzékkel megtervezett kertben, gyönyörködik a kilátásban, aztán megint futás. A római kori színházat csak kívülről láthatjuk, megpróbálják rendbe hozni, körül van kerítve, öt-tíz méterről inkább csak elképzeljük. Nincs sok idő a képzelgésre és álmodozásra, vár Picasso szülőháza, a folyosókon a festő fotóival, a kiállítótermekben néhány eszméletlenül szép kerámiájával. Ott jut eszembe a sok szép rajz, amelyeket a múzeumban láttam, s elképzelem, micsoda gyötrelmeket okozhatott Picassónak megfesteni például a Guernicát és a többi hasonló képet, hiszen olyan szépen tudott rajzolni, festem, két-háíom finom vonal, és kész volt Olga vagy Paul majdnem élő arca. (Folytatás a következő számban) Kinek pénze van, utazzon Egy darabka a római korból Azért jó a társasutazás, mert az ember soha nincs egyedül, ezzel szemben a társasutazás azért rossz, mert az ember sohasem lehet egyedül. S ha az utazás ismeretterjesztéssel párosul, kiváló, jön az idegen- vezető, és mondja, magyarázza a századokat, a stílusokat, nevekkel dobálózik, és vágtat előre, alig követhető tempóban, viszont sok mindent meg lehet(ne) tudni tőle, ha a kiránduló embernek lenne annyi esze, hogy minden szavát fölveszi magnóra. GRENDEL ÁGOTA olyan egyszerű. S a szállodai szobánk is a tengerre nézett, vagy ha nem, legalább a szálloda udvarára, amelyben képeslapkéken csillogott a medence, kár, hogy a mindent a szemnek, semmit a testnek elve érvényesült, előszezon volt, a tengernél csak a medence vize volt hidegebb. Ez csak a gyerekeket nem zaMalaga nevét először egy kupiéban hallottam, a dalocska jópofának tűnt gyerekkoromban, de reménykedni se mertem, hogy egyszer eljutok oda, úgy véltem, rám a nóta második sora vonatkozik inkább, most jobbnak tartom, ha csak az elsőt idézem, aki ismeri, tudja, mit rejt a másik, aki nem ismeri, annak az ízlését nem ingereljük, tehát a dal első sora így szólt: „Kinek pénze van, utazzon Malagára...” Mára kiderült, az is utazhat Malagára, kinek pénze nincs, legföljebb szerencséje, és hozzák- viszik, közben a tenyerükön hordozzák. Nem rossz érzés. Igen, egy hétig tulajdonképpen kényeztettek bennünket, bizonyára azért, hogy szépeket újunk, jókat fényképezzünk, ezért is foglaltatott az utazási iroda a repülőn előkelő helyet számunkra, bár egy fapadoson ez nem Panelszálló varta, a nyugdíjasok - akik, gondolom, azért is jöttek június végén, hogy elkerüljék a tumultust meg a zsibongó gyerekhadat, ez utóbbit nemigen sikerült, a nullától hatig kategóriában elég sokan sivalkod- tak, kivéve, amikor a fizetett szórakoztató bácsi, akit nem tudom, miért hívnak animátomak, egy gyönge félórácskát diszkózott velük, de istenem, egyszer ők is voltak gyerekek, sőt... Természetesen nem Malagában laktunk, hanem a hozzá tartozó üdülőközpontokat jártuk és laktuk végig, útitársaim nagy része utazási irodáknak közvetít, s nekik úgy volt praktikus, ha látják, személyesen tapasztalják, hová küldik az utazni vágyókat. így esett, hogy Costa Del Sol csaknem valamennyi szállóját végiglátogattuk, azaz végiglátogatták, mert egy idő után nekünk, amatőröknek úgy tűnt, nagyjából mindegyik egyforma. Sok köztük a gyorsan fölhúzott panelépület, ami engem inkább Ligetfalura emlékeztetett, semmint egy osztályon felüli, tulajdonképpen - innen nézvést, persze - elitnek szánt nyaralóhelyre. A szobák viszont mindenütt egyformán szépen voltak berendezve, az ötcsillagostól fölfelé már rusztikus bútorral, a fürdőszoba csodálatos kerámiával ki- csempézve, a szállodák többségének halijában, éttermében, kávézójában kellemes zene szólt, diszkréten, semmi diszkó, semmi rap, furcsa is lett volna, ha a mű mini vízesés finom csobogását elnyomja a fergeteges dömdö- döm. Nem illett volna az elegánsan megterített asztalokhoz, sem a hófehér damasztab- roszhoz, sem a rák krémleveshez, nem szólva az áfonyamártással tálalt, szalonnával körbetekert, hirtelen kisütött, omlós vese- pecsenyéről, mi több, a pincérek kellemes modorától, figyelmességétől is idegen lett volna. Persze, amikor megtudtuk az árakat, szoba Az újságíróknak tengerre néző szoba jár (A szerző felvételei) per fő, reggeli, ebéd, vacsora, szauna, masszázs, minden, mi szemszájnak ingere, már senkinek az udvariasságán nem csodálkoztunk. Malaga belvárosát sikerült rohamléptekben végigjárni, több időt töltöttünk várakozással a múzeumok előtt, mint bent. A Picasso Múzeumba hosszas huzavona után jutottunk csak be, nem is értettük, miért kell várakozni, előre bejelentették a csoportot, utána szigorúan le kellett adnunk a táskánkat, a fényképezőgépektől is meg kellett válni, minden terem minden sarkából árgus szemmel lesték a teremőrök, nem kísérletezünk-e valamivel, ami tilos, lehet ez lopás, képrongálás, bármi. Később kiderült, a gyanakvás nem alaptalan, a sevillai katedrálisban valakik egyszerűen fogtak egy kést, kivágtak egy darabot Murillo Szent Antalt ábrázoló képéből, és meg sem álltak Amerikáig. A múzeumlátogatás után kaptunk egy lélegzetvételnyi szünetet, éppen delet harangoztak, vasárnap volt, bevonultunk a Szent Anna-katedrálisba, míg a pap prédikált, körbejártuk, viszont az idős apáca éneke megállásra késztetett, üyen tisztán csengő hangot ritkán hall az ember, teljesen elkápráztatott. Nem csodálom, hogy ott nem« i € « 4 I I 4 HETI ÉVFORDULÓK £<D július 13., péntek 145 éve született GUSTAV KLIMT osztrák festő Jellegzetes festményei könnyen felismerhetők, még sajátosabbak rajzai, szinte kizárólag aktokat rajzolt, szabados stílusban. Egy kritikusa még szemérmesen fogalmazott, amikor így írt: a nőket „erotikus féktelenség feszíti. Mert azt a pillanatot kívánja megjeleníteni, amikor az elszabadult érzéki sóvárgás végigremeg a végtagokon”. £Q július 14., szombat 190 éve hunyt el MADAME DE STAEL francia írónő „A nőnek egyetlen szenvedélye van: a szerelem” - írta, s ez rá is vonatkozott. Egész életében szerelmes volt. Napóleonra is kivetette a hálóját, ám ő visszautasította, de Staél egy életre megsértődött. Bosszúból közzétett egy Németország című könyvet, amelytől Napóleon dührohamot kapott, a könyvet betiltatta, példányait elégettette, íróját pedig száműzte. BO július 11., szerda 110 éve született GREGORIO FUENTES kubai halász Ő a vüág leghíresebb halásza, Emest Hemingway róla mintázta Az öreg halász és a tenger főhősét, Santiagói. Halászat közben ismerkedtek cjpsze, Gregorio többször kivitte magával az írót a tengerre. A nagysikerű regény 55 éve jelent meg, az öreg halász nem is volt még öreg akkor, 55 éves. Ám szép kort ért meg, 105 éves korában, 2002-ben hunyt el. £0 július 12., csütörtök 190 éve született HENRY DAVID THOREAU amerikai költő és író Ifjan barátságot kötött Emersonnal és Hawthor- ne-nal, s részt vett a kibontakozó „transzcen- dentalista” mozgalom szervezésében. Elsőként figyelt fel az indián kultúra értékeire, s erélyesen tiltakozott az indiánok kiirtása ellen. Részt vett a déli rabszolgák északra szöktetésében, és segítette John Brown négerfelszabadító felkelését. 4 4 4
