Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-10 / 157. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 10. Kultúra - hirdetés 9 Kállai-Tóth Anett számára a fényképezés egyfajta korlenyomat-készítés a mai világról Fotográfiákon keresztül mesél Műsoron: Szentivánéji álom, Ahogy tetszik, Othello Nyári Shakespeare Játékok ÚJ SZÓ-HÍR Egyszerű, letisztult és érze­lemdús képekkel mesél. Le­het az ócska parasztház vagy bohém primadonna. Mindenben a mesélhetősé- get szereti. Kállai-Tóth Anett fotográfus alkotásai­val a Gútán megrendezett ÜL Meteorit Nemzetközi Művészeti Fesztiválon is ta­lálkozhattak az érdeklődők. BORKA ROLAND A szeretnivaló hölgyet azonnal elbűvölték a Kis-Duna és a Vág partján fekvő város csodaszép ter­mészeti adottságai. Otthonról ho­zott kedvességével, őszinteségével és szakmai felkészültségével nem­csak a helyiek kedvence lett. Mesz- szi földön kíváncsiak rá. A fényké­pei által népszerűvé lett fotográfus­sal beszélgettünk. Mikor kezdte a fotózást? A kilencvenes évek elején. Tizen­hat éves voltam. Akkor kaptam az első fényképezőgépemet. Egy Zenit volt, a féijemtől kaptam ajándék­ba. Ezt egy Minolta gyártmányú követte, ami egy véleden folytán a Dunába esett, ezután tértem át a Canon gépekre, jelenleg is ilyet használok. Szeretem a klasszikus dolgokat; tavalyelőttig filmes gépet használtam. Aztán felfedeztem a digitális gépet, megismertem a le­hetőségeit, és ma már ezzel dolgo­zom. Kezdetben milyen képeket ké­szített? Az egyszerű, hétköznapi dolgok érdekelnek. Lánykoromban, ha volt egy kis időm, felültem a Babettára, küátogattam a lakóhe­lyemhez közeli farmokra, tanyák­ra, és figyeltem a tájat, az embere­ket. Ezeknek a történetét próbálom minél hitelesebben visszaadni. Vi­déki csendéleteket készítettem, hi­szen kezdetben az emberekhez nem mertem odamenni. Ezért tisz­tes távolból szemléltem ezeknek a parasztembereknek az életterét. Fi­gyeltem és tanulmányoztam, majd kattintottam. Ez egyfajta doku­mentálás is, hogy maradjon valami lenyomat nekem és talán mások­nak is a múltból. Ugyanilyen érzékkel választot­ta az iskolát is? Az esztergomi tanítóképző kar kommunikáció szakára jártam. A szüleim segítettek a választásban, hiszen akkor még nem tudtam iga­zán, mihez kezdjek. Azt igen, hogy szeretnék megtanulni fotózni. Az esztergomi iskolát is a sajtófotó órák miatt szemeltük ki. Egy rövid ideig a Szellemkép nyitott formájú művészeti szabadiskolát látogat­tam a főiskola mellett, ahol a prog­resszív fotózás rejtelmeivel ismer­kedtem. A szakmai gyakorlatomat a Duna Tv-nél töltöttem, ahol fél évig külső munkatársként a Hír­adónál dolgoztam, majd a Thália Színház sajtóosztályára kerültem. Ekkor ismerkedtem meg Benda Iván fotóművésszel, aki lényegé­ben elindított a pályán, és olyan alázatra tanított meg a szakmával szemben, mint senki más. A meste­rem lett. Sokszor csak a felszerelést cipeltem utána, de közben rengete­get tanultam. Szakmaüag és embe­rileg egyaránt. A színházi fotózásban is a „szabadítás”, a mondandó fel­színre hozatala vonzotta? Arra törekszem, hogy képekben visszaadjam azt a történetet, üze­netet, ami a színpadon is átjön. Leginkább az emberi érzéseket, hangulatokat, a világ felé mutatott tükörképünket szeretem megörökí­teni. Igazán büszke vagyok arra, hogy a Pesti Broadway-n is szere­pelnek a színészfotóim. Ez szá­momra az igazi elismerés. Bizonyára sok elismerést ka­pott másoktól is. Sosem erre utazom, de ha meg­dicsérik egy képem, természetesen jólesik. Mesteremtől, Benda Iván­tól is sokat kaptam. Nem akkor. Most érzem a szavainak, tanításai­nak, tanácsainak jelentőségét. A szakmai alázaton kívül megtanított arra, hogyan fejezzem ki önmagam a fotók által, hogy a képeken tükrö­ződjön a belső vüágom, az érzel­meim, gondolataim. Ez a legnehe­zebb. Önmagadnak lenni. Ennek az útnak az egyik állo­mása Gúta lett. Csontos Róbertét, aki a Meteorit fesztivál mozgatórugója, már jó ideje ismerem. Az egyik előadása volt számomra az első színházi munkám. Összebarátkoztunk. Egy nap szólt, hogy szervez egy érdekes fesztivált, nem lennék-e a fotósa, aki dokumentálja az egyes évadok előadásait. Nagyon megörültem a felkérésnek. Eljöttem Gútára, és nagyon közelinek éreztem a helyet, hiszen körülbelül ugyanekkora vá­rosban nevelkedtem. Megérintett a légköre. Mi az, ami a leginkább meg­fogta? Ezt a fesztivált itt meg lehet szer­vezni. Nyitottabb a közösség, ba­rátságosabbak az emberek. Ráadá­sul a városnak remek adottságai vannak. Az emberek ugyan félén­kek, már ami az előadások témáit illeti, ám azt látom, ki fog ez alakul­ni, csak idő kell hozzá. Mindenkép­pen hasznára válik a városnak. Lét- jogosultsága van ennek a fesztivál­nak, nagy utat tett meg, de még mindig nem eleget ahhoz, hogy az emberek szívéhez találjon, és elin­duljanak az úton a másság megis­merése felé. Ennek a reményében járok vissza fotózni. Dyenkor távol van a családjá­tól. Nem érzi úgy, hogy mivel mindent szeretne megörökíteni, közben lemarad a fontos dolgok­ról, hogy nem élvezheti a pillana­tokat? Szerencsére nagyon megértő a családom, tolerálják, ha három­négy napig labor lesz a fürdőszo­bából. De az életem nemcsak a fo­tózásról szól. Sok időt töltök a fér­jemmel, a kétéves és négyéves lá­nyommal. A fotózás azonban ott van a hétköznapjaimban is. Ez az a szakma, ami késő este kezdődik igazán. A színházi előadások is es­te vannak, valamint az érdemi munka is éjszaka történik. Mégis próbálok minél többet lenni a gye­rekeimmel. Nehéz egyszerre lefo­tózni és részesévé válni a pillanat­nak, de nem viszem magammal minden kirándulásra a fényképe­zőgépet. Ilyenkor a féljem fotóz, egy idő után azonban „elvonási” tüneteim lesznek, és elkezd hiá­nyozni. Nekem maga a fotózás na­gyon nagy örömet szerez. Tüdőm, mit kell tennem egyes élethelyze­tekben, mert a szüleimtől erős lel­ki bázist kaptam. Egyfajta szabad­ságot. Milyen sikerekre vágják? Nekem már az is hatalmas elis­merésnek számít, ha másoknak tet­szenek a munkáim. Családi körben és az ismerőseim között is sokat fo­tózok. Elmondhatadanul nagysze­rű érzés viszondátni a nappalijuk­ban egy-egy általam készített fény­képet. Mindig arra gondolok, mek­kora megtiszteltetés ott lenni, meg­örökíteni és ez által a részévé válni a számukra fontos pillanatoknak. Ugyanakkor nagy felelősség is, hi­szen az emberek a legbelső vilá­gukba engednek betekintést, been­gednek a legintimebb szférájukba, és megoszgák velem életük legfon­tosabb momentumait. Úgy gondo­lom, én egyfajta dokumentarista vagyok. Lenyomatot készíthetek a mai kor dolgairól. Nagyon szeren­csésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. De tu­dom, nem lenne rá módom a fér­jem támogatása nélkül. Ezen belül milyen célokat tű­zött ki maga elé? Szeretnék kialakítani egy saját stúdiót Budapest mellett, és azt si­keresen vinni. A szívem közepe az Alföld. Szeretnék készíteni egy nagy anyagot, ahol megmutathat­nám ennek a páradan helynek az érdekességeit, látnivalóit, szépsé­geit. Elmesélni történetét, megörö­kíteni és megőrizni az utókor szá­mára. Pozsony. A Pozsonyi Kulturális Nyár részeként tartják meg im­már hetedik alkalommal a Nyári Shakespeare Játékokat. A szabad­téri színházi seregszemle nyitó előadása a drámaszerző Szent­ivánéji álom című vígjátéka, ame­lyet e hónapban -12.14. és 15. ki­vételével - 21-éig játszanak, 20.30 órai kezdettel a pozsonyi vár udvarán. A felnőtteknek szóló mesejáték rendezője Lubo Paulovié. Hermiát Lucia Gaziová személyesíti meg, igazi szerelmét, Lysandert Peter Kadlecík kelti életre. Helénát, aki Demetriusba szerelmes, Varga Anikó, a buda­pesti Bárka Színház tagja alakítja. Oberont, a tündérkirályt Oldrich Vízner, a Sörgyári capriccio című Menzel-film könnyező borbélya jeleníti meg. A további szerepek­ben többek közt Sabina Lauri- nová, Táfia Pauhofová, Marta Slá- decková és Stano Král látható. Tavaly nagy sikere volt az Emil Horváth rendezésében bemuta­Kifutott Passau kikötőjéből teg­nap délelőtt az „európai bárka”, amelynek fedélzetén mintegy het­ven német és magyar művész - köztük hók, zenészek, színészek -, továbbá újságírók és politikusok, valamint elsősorban fiatalok hajóz­nak a Dunán egészen Budapestig. Az úgynevezett „Bárka-Európa” program a Németországban zajló magyar kulturális évad egyedülálló eseménye. A hajót jelképesen már a múlt hét közepén úrnak indította Szili Katalin magyar parlamenti el­nök és Bemd Neumann német szö­vetségi kulturális államminiszter, hangsúlyozva a két ország közötti kulturális kapcsolatok jelentőségét. Mint Masát András, a berlini ma­gyar kulturális intézet, a Collegium Hungáriáim igazgatója elmondta: a hajó Passauból Linz, Bécs, Po­zsony és Esztergom érintésével júli­us 14-én érkezik Budapestre. A program a Duna mítoszai és a fo­lyóhoz kapcsolódó zeneművek je­gyében zajlik. A hajókirándulás szervezői, illetve résztvevői a közös európai kulturális értékekre kíván­nak rávilágítani, különös tekintet­tel a Duna-menti országok közötti kulturális együttműködésre. A két fő szervező a berlini Collegium Hungáriáim, valamint az ún. Né­met Mesekultúra Központ. A Dunán hajózok - köztük egy német és egy magyar diákkórus ­tott Ahogy tetszik című előadás­nak, amelyet e hónap végén há­rom alkalommal megismételnek. A főbb szerepeket Martin Dejdar, Marián Labuda, Zuzana Norisová és Sofia Norisová játssza. A komédiákon kívül a pozsonyi várudvarban megelevenedik Sha­kespeare híres tragédiája, az Ot­hello is. Az angol drámaíró késői kor­szakának egyik legjelentősebb da­rabja, A vihar is „végigsöpör” a pozsonyi várdombon. A júniusban Prágában színpadra állított darab a pozsonyi szabadtéri Nyári Shakespeare Játékok műsorán au­gusztus 10. és 14. között szerepel. Az előadással - a vad és formátlan rabszolga, Caliban szerepében - újra visszatér a pozsonyi világot jelentő deszkákra Jan Tríska, akit évekkel ezelőtt a Lear király című előadásban már láthatott a nyári játékok közönsége. Milánó törvé­nyes hercegét, Prosperót hármas szereposztásban Emil Horváth, Martin Huba és Dusán Jamrich játssza, (tébé) olyan utazáson vesznek részt, melynek során fedélzeti beszélge­tések, illetve egyéb programok ke­retében az európai kultúra közös gyökereit ismerhetik meg. Segítsé­gükre lesznek ebben olyan tekinté­lyes írók, mint Márton László és Kukorelly Endre vagy Thomas Brussig és Anita Stelling. A holnapi bécsi kikötést kissé hosszabbra ter­vezik, az ottani Collegium Hun­gáriáim ad helyet ugyanis az emlí­tett írók és Masát András beszélge­tésének. A hajókirándulás szerve­zői, illetve résztvevői a közös európai kulturális értékekre kívánnak rávilágítani. A hajóút finanszírozója Bemd Neumann kulturális államminisz­ter hivatala. A miniszter a hajót jel­képesen útnak indító, elmúlt heti beszédében nemcsak a két orszá­got szorosan összekötő történelmi, továbbá kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatokról beszélt, hanem ismételten kiemelte: Né­metország soha nem felejti el azt a szerepet, amelyet Magyarország 1989-ben a határnyitással, az egy­kori keletnémetek ezreinek kienge­désével Európa és Németország új­raegyesítésében vállalt Az útvonal: Passau, Linz, Bécs, Pozsony, Budapest Elindult a Bárka-Európa MTl-JELENTÉS 100 000 koronás SMS-játék Júniusi teiefoneső a T-Mobile-lal! Játsszon az WKWl-val, nyerjen mobiltelefont! A keddi nyertes Vidra Mónika, Vők A szerdai nyertes Komár Judit, Für A pénteki nyertes Vendég Ildikó, Nemesócsa Június 11 -tői 4 héten át a hét első 4 napján egy-egy kérdést teszünk fel. Az Ön dolga csak az, hogy a helyes választ SMS formájában beküldje a 6668-as telefonszámra. Az SMS helyes formája: MOB (szóköz) a vagy b. Az SMS ára 24,- Sk áfával. Minden nap kisorsolunk egy nyertest, a nyeremény Nokia 6103, Nokia 6070! A 4 hét folyamán összesen 16 mobilt sorsolunk ki. A nyertesek nevét minden héten, naponta, szerdától szombatig ismertetjük az Új Szóban. A játék végén a fődíjak sorsolásába azok a játékosok kerülnek be, akik legalább 8-szor küldték be válaszukat. A fődíj Sony Ericsson K550Í és W220i, Nokia 6300, Nokia 6288. Az 5 000 koronát meghaladó nyeremények a jövedelemadóról szóló törvény értelmében adókötelesek, adójuk 19%. A technikai szolgáltatást az A SMS, s. r. o. biztosítja. *T ■ -Mobile + EASY KÁRTYA 300 koronás kezdőegyenleggel! (Ábelovszki Erika Sára felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents