Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-05 / 128. szám, kedd

12 Kitekintő - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 5. www.ujszo.com Húsz éve szállt le egymotoros sportrepülőgépével a moszkvai Vörös téren a 19 éves nyugatnémet diák, aki „a béke követének" mondta magát Nemcsak Rust repült, hanem a védelmi miniszter is A leszállás utáni pillanatok egy korabeli újság hasábjain (Archívumi Felvételek) Húsz évvel ezelőtt, 1987. május 28-án a 19 éves nyu­gatnémet Mathias Rust az­zal a küldetéstudattal ju­tott át a Szovjetunió légvé­delmén, hogy akciójával egyesíti nyugatot és kele­tet. Az egymotoros Cessná- val végrehajtott kísérlet si­keres volt, s ürügyet szol­gáltatott Gorbacsovnak vé­delmi minisztere és a többi reformellenes tábornok el- távobtására is. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS 1987-ben az amerikai-szovjet kapcsolatok mélyponton voltak: az előző évi, reykjaviki Gorbacsov-Re- agan csúcstalálkozó semmilyen eredményt sem hozott. A két veze­tőnek már majdnem sikerült áttö­Mathias Rust H hónapig ült a moszkvai Lefortovo börtönben rést elérnie az atomfegyverek el­lenőrzésével kapcsolatban, de a tárgyalások az utolsó pillanatban megszakadtak. .Akkoriban tele voltam álmokkal, és azt hittem, minden lehetséges. A repüléssel azt akartam elérni, hogy valamifé­le képzeletbeli híd jöjjön létre kelet és nyugat között” - nyilatkozta Rust az évfordulón a Washington Postnak. Az amatőr pilóta kalandja Hel­sinkiben kezdődött. Itt szerzett repülési térképet, majd felszállt, és 20 perc repülés után kikapcsol­ta a kommunikációs műszereket. A finn repülésirányítók azt hitték, lezuhant. „A repülés egész ideje alatt transzban voltam; olyan volt, mint egy testen kívüli él­mény. Emlékszem, az észt tenger­part fölött repültem, és azt mond­tam magamban, már a Szovjet­unióban vagyok” - emlékszik vissza Rust. Vadlúdnak nézték a gépét Moszkva azonban még mintegy 650 km-re volt. Hamarosan egy MiG-23-as elfogó-vadászrepülő- gép tűnt fel, és olyan közel jött, hogy Rust látta a pilóta sisakját és oxigénmaszkját, valamint a repü­lőre festett vörös csillagot. „Na­gyon megijedtem, mert nem tud­tam, mit fognak csinálni. Amikor elindultam, nem gondoltam, hogy lelőhetnek. Azt gondoltam, leszállásra kényszerítenek még Moszkva előtt.” A pilóta félelme nem volt alaptalan: 1983-ban a szovjetek gondolkodás nélkül lőt­ték le a koreai légitársaság Boeing 747-es gépét, amelyen 269 ember utazott. A szovjet pilóta ugyan jelentette a légvédelemnek, hogy egy sportrepülőgép száll mellette, Rust azonban eltűnt a felhők mögött, s a légvédelemnél továbbra is azon vi­táztak, hogy a képernyőn felbukka­nó pont tényleg repülőgép, vagy csak egy madár, illetve valamilyen időjárási jelenség lehet-e., Arra ju­tottunk, hogy vadludakról van szó“ - mesélte később egy légvédelmi parancsnok. Indulása előtt Rust egy Moszk­va térképen kitanulta a város ne­vezetesebb pontjait. Felülről azon­ban a szovjet főváros teljesen átte­kinthetetlennek tűnt. A Cessnával először a Külügyminisztériumhoz repült, onnan már látta a Kreml tornyait, és a közelében található Rosszija szállodát. Az egymotoros repülőgép a föld felett alig 10 mé­terrel háromszor megkerülte a Vö­rös teret, mivel a pilóta leszállóhe­lyet keresett. Békekövetként érkezett Ott azonban a határőrség napja alkalmából sok ember volt azon a májusi délutánon, így a gép újból felemelkedett, a Kreml felett körö­zött, míg végül a Moszkvoretszkij híd közelében landolt, és a Vaszilij Blazsennij székesegyházhoz gu­rult, ahol végre megállt. .Amikor kiszálltam a repülőgépből, körül­belül kétszázan vettek körül. Ami­kor észrevették, hogy nem tudok oroszul, angolul szóltak hozzám, mire elmondtam nekik, hogy béke­küldetés miatt jöttem.” Rust több mint egy órát töltött a Vörös téren, mielőtt a KGB megér­kezett. A téren lévő katonák és rendőrök nem tudták, mit kezdje­nek vele. A KGB-tisztek elkérték az útlevelét, és először teljesen össze­zavarodtak, mert nem volt vízuma. Azt gondolták, hogy a gépet szovjet területen szerezte. ,Azt mondtam, hogy találkozni akarok Gorba- csowal” - emlékszik vissza a férfi, akit a KGB-ügynökök egy rendőrőr­sre vittek további kihallgatásra. Négy év munka táborban Rust később négy év munkatá­borban letöltendő büntetést kapott illegális határádépésért és huliga­nizmusért. 14 hónapig ült a moszk­vai Lefortovo börtönben, majd ide­iglenesen szabadlábra helyezték. Szabadulása után sem élt unalmas életet, folytatta szélmalomharcát, és többször összeütközésbe került a törvénnyel. 1989-ben öt hónapot ült egy né­met börtönben, mert késsel megse­besített egy nőt, aki visszautasítot­ta a közeledését. Később lopásért és csalásért is elítélték. Nem sokkal később egy kutatócsoportot akart létrehozni az izraeli-palesztin konf­liktus megoldására, de terve ku­darcba fulladt. Pénzét ingadanok- ba és üzletekbe fektette. Nem jutott el Gorbacsovig 1994-ben három hétre visszatért Oroszországba, de minden erőfe­szítése ellenére sem sikerült talál­koznia Gorbacsowal. A volt szov­jet elnök, aki Rust kalandja idején éppen Kelet-Németországban tar­tózkodott, „a nemzet szégyené­nek” nevezte az akciót. Gorbacsov gyorsan kihasználta a lehetőséget, és eltávolította Szergej Szokolov védelmi minisztert, valamint Ale­xander Koldunovot, a légierők pa­rancsnokát. „Ha az ön helyében lennék, azonnal benyújtanám a lemondásomat” - mondta állító­lag a párt főtitkára Szokolovnak a politikai bizottság rendkívüli ülé­sén, amelyet egy nappal Rust megérkezése után tartottak. „Ne­vetségessé tettem őket a világ előtt, de bizonyos értelemben se­gítettem Gorbacsovnak. Csak a béke iránti szeretetem vezérelt” - mondja Rust, (múlt-kor, ú) ÍGY EMLÉKSZIK RUST „Az orosz emberek nagyon barátságosan fogadtak. Alig, hogy kiléptem a gépből, sokan rohantak felém, integettek, az arcuk csupa mosoly volt. Két fiatal rögtön angolul kérdez­getett, hogy ki vagyok és hon­nanjöttem. Nekik tudtam elő­ször elmondani, hogy szemé­lyemben a béke követét tisztel­hetik, és a kelet-nyugati világ­rész kapcsolatait érkeztem erősítem Moszkvába. Ajándé­kok tömegével halmoztak el a helybeliek, kenyeret és gyü­mölcsöt kaptam tőlük, szóval úgy bántak velem, ahogy leg­merészebb álmaimban sem gondoltam. Miután megjelen­tek a KGB-sek is, ők már be­széltek németül, és arcukról egyre inkább azt olvastam le, hogy értenek és megértenek engem. Valahogy megint meg­szólalt az a bizonyos belső hang és azt mondta: Mathias, itt veled semmi rossz nem tör­ténhet. Én is igen barátságo­san viselkedtem: mosolyog­tam, kedves voltam és bizako­dó. Egyre inkább felszabadul­tam, mert úgy éreztem: misz- szióm beteljesült.” (f) — DS-CAR, spol. s r. o. Ulica Istvána Gyurcsóa 5552/36, 929 01 Dunajská Streda (A Kaufland bevásrálóközpont mellett) Tel.: 031/59 10 211, 0911/252 345

Next

/
Thumbnails
Contents