Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-05 / 128. szám, kedd
10 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 5. www.ujszo.com Ma kezdődik a XXXll. Duna Menti Tavasz 82. életévében elhunyt Darvas Iván, a Nemzet Színésze, a magyar színpad legendás Popriscsinje „Gyerekszívvel fontosnak látszani...” JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A város kulcsának átadásával ma megnyitja kapuit Dunaszerda- helyen a XXXII. Duna Menti Tavasz. A négy versenynap alatt tíz színjátszó- és tizenegy bábelőadást, valamint két szerkesztett játékot is láthatnak a nézők. Ahogy a szervezőktől megtudtuk, régiónként és iskolánként is változó a gyermekszínjátszó mozgalom állapota, egyes régiókban - mint például a Bodrogközben - sok jelentkező akadt, de a színvonal igencsak mérsékelt volt, míg Tornaiján négy bábcsoport vett részt a regionális fesztiválon, s a zsűri mindet egyenes ágon juttatta tovább. Vannak persze olyan régiók és városok, amelyekben évek óta nem működik gyermek- színjátszó csoport, s ez sajnos kihatással van a későbbi felnőtt színjátszó létre.is. Rozsnyón vagy Rimaszombatban hosszú évek óta nincs se gyerek, se felnőtt színjátszó csoport. Egyre több viszont tájainkon is az akkreditált drámapedagógus (Zsélyi Katalin, Jarábik Gabriella, Váradi Kornélia, Szabó Csilla), évente több alkalommal is megrendezi a Csemadok MűvelőTöbb mint háromszázhatvan szereplőt várnak, valamint a kísérő pedagógusokat és a szemina- ristákat. dési Intézete a rendezői tanfolyamokat, de ahogy régóta tudjuk, ott találunk jól és hosszú távon működő csoportokat, ahol fanatikus pedagógusok dolgoznak. Végignézve a Duna Menti Tavasz versenyprogramját, az idei évfolyam is ezekről a fanatikus pedagógusokról szól majd. Említsük meg a színjátszók mezőnyében Bajzák Katalint Nagytárkány- ból, aki két csoportot is hoz a versenyre, Szakszón Annát Bélyből, Magyar Gaál Líviát és Nagy Irént Nyárasdról, Mészáros Piroskát és Okos Zsuzsannát Tornaijáról, Csengd Mónikát Komáromból és Jarábik Gabriellát Dunaszerda- helyről, a bábos mezőnyből pedig a sárói Bandáné Füri Katalint, a dunaszerdahelyi Csiffári Renátát és Makki Mártát, az érsekújvári Juhász Zsuzsát és Kroslák Olgát, a galántai Mészáros Andreát, a felsővámosi Rebro Ágotát, a po- zsonyepeijesi Ágh Erzsébetet, valamint a harkácsi Dolinsky Irént és Vezérné Gonda Klárát. Többen vannak közülük, akik - mint Mészáros Andrea és Csengd Mónika - középiskolásokkal is foglalkoznak, s a Jókai Napoknak is rend- szeres.résztvevőik. Több mint 360 szereplőt várnak, valamint a kísérő pedagógusokat és a szeminaristákat. Meghívták a tovább nem jutott csoportok vezetőit is, akiknek a rendezvény alatt Váradi Kornélia ad hasznos tanácsokat. Ma és holnap a színjátszók mutatkoznak be, csütörtökön és pénteken pedig a bábosok. Szombaton délelőtt kerül sor az ünnepélyes díjkiosztásra. A rendezvényt a versenyprogramok mellett kísérőrendezvények sokasága egészíti ki, lesz szlovák bábjátszó csoport, fellépnek a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny helyezettjei (Siska Dávid és Vágó Ádám), a megzenésített versek kategóriájának győztesei (Arcok Együttes, Kicsi Hang Együttes, Industria Duó), Bárdos Ágnes, aki a Tánc-lánc című cédéjét mutatja be, a SZEVASZ Színház a Mátyás igazsága című vadonatúj meséjét hozza el, Szabó Zsuzsa a Levendulaszínház társulatával mutatkozik be, Bállá Igor a Manóházba viszi el a gyerekeket, de lesz képzőművészeti kiállítás, kézműves foglalkozások, néptánccsoportok fellépése, az érsekújvári Csema- dok-alapszervezet Verszuhatag irodalmi körének a bemutatója és hagyományos magyar és japán harcművészeti bemutató is. Idén is neves hazai és magyar- országi szakemberek értékelik a versenyprodukciókat, a.zsűriben találkozhatunk Tóth Miklós budapesti rendezővel, Gál Tamás színművésszel, Szabó Csilla drámapedagógussal, Varga Emese dramaturggal, Szikhart Zsuzsa pedagógussal, a bábosoknál Badin Ádám rendezővel, Vladimír Sadüek színházi szakemberrel, Szluka Judit és Szabó Zsuzsa bábművészekkel. A rendezvény ideje alatt megjelenik a fesztiválújság, a Fürge Irka is. Fényt hozott, nemes eleganciával (Kleb Attila felvétele) Sejtette, mi következik. Meg is írta. Ott, a mennyei művészbejáró ablakában, egymást átölelve, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán várta, a kispadon Csehov, Kafka és Beckett beszélgetett, velük is szóba elegyedett SZABÓ G. LÁSZLÓ De Várkonyi Zoltán akkor már lángoló fejjel azt üvöltötte: „Iván! Már megint késel! Hogy képzeled?! Le fogom vonni a gázsidból!” Darvas Iván két héttel a 82. születésnapja előtt, hosszú betegeskedés után társulatot váltott. Anélkül, hogy nagydobra verte volna, halkan azok csapatába állt, akik megelőzték őt az átszerződésben. Földi életében a Nemzet Színésze volt. Az egyetemes magyar színjátszás egyik legjelesebb alakja. A magyar film egyik legnépszerűbb arca. A varázsos Liliomfi. A Szerelem börtönviselt Jánosa. Az Egy hét Pesten és Budán régi szerelmében megmártózó Ivánja. Három film Makk Károllyal, és még jó néhány másokkal. A Budapesti tavasz, a Bakaruhában, A tizedes meg a többiek, a Hideg napok. És a színház, amelyről Lábjegyzetek című könyvében azt írta: „A színház az ember legméltóbb teremtménye... Lehet élni nélküle, mint ahogy méltóság nélkül is. Kérdés, érdemes-e?” Nem érdemes. Ezt ő is tudta. Életét tartással, méltósággal élte, játékával a gyarló, szeretni való embert éltette. „Egy Losonc melletti kis falucskában, Bején láttam meg a napvilágot - úja 2001-es memoárkötetében -, de semmilyen emléket nem őrzök a falucskáról. Mire eszméim kezdtem, már az újonnan alakult Csehszlovák Köztársaság fővárosában, a gyönyörűséges Prágában éltünk. Apámat a Prágai Magyar Hírlap alkalmazta szerkesztőnek.” Oroszul édesanyjától tanult meg, németül az iskolában, csehül a játszótéren. Soknemzetiségű ember volt tehát. A leginkább mégis magyar. Egészen pontosan: magában oroszul számoló, de magyarul gondolkodó européer. 2000 nyarán együtt jártuk be gyerekkora prágai helyszíneit. Ha nosztalgiázni volt kedve, mindig Prágába utazott, ott érezte igazán jól magát. Dejvicében, Smíchov- ban, a Kampán, a Kisoldalon, a Národní tiídán. Azokban az utcákban, azokon a tereken, ahol kisiskolásként a legtöbbször megfordult. Ahol egykor kalandok tucatját élte meg. Zegzugos utcákba, Csendben, halkan ment el... régi udvarokba, ódon kapualjakba vitt el, sorra mutatta meg azokat a helyeket, amelyek szépérzékét, ízlését, egész életszemléletét formálták. Napokon át hallgathattam élete kisebb-nagyobb történeteit. Hogy egykor tolmácsként alkalmazták, méghozzá egy szovjet alakulatnál. Mesélt azokról az éveiről, amikor börtönben ült, mert részt vett az ’56-os forradalomban, de szóba jöttek köztünk azok az esztendők is, amikor fröccsöntő segédmunkásként dolgozott, sőt azok is, amikor ország- gyűlési képviselő volt. Popris- csinről, Gogol őrültjéről is beszéltünk, akit a Pesti Színház falai között csaknem ötszázszor formált meg, Antoniusról, Krúdy Rezeda Kázmérjáról, az Equus pszichiáteréről, Süskind nagybőgőséről, de főleg arról, amit a legfontosabbnak tartott az életében: a belső szabadságról, az emberi tartásról, morálról. „Játszani mindig csak akkor és annyit játszottam, amikor akartam és amennyi jólesett” - mondta. Élete utolsó tíz-tizenöt évében nem is nagyon lépett színpadra. Filmszerepeit is erősen megválogatta. Salierit játszotta Szolnokon Shaffer Amadeusában. Ez volt az utolsó színpadi választása. Betegsége miatt abban sem láthatták annyian, mint amennyien látni szerették volna. Művészi feladata így is maradt, méghozzá kellemes. Premieres „direktora”, Kárpáti Tamás rendszeresen foglalkoztatta. Külön rovatot biztosított számára nívós magazinjában. Válogatott idézetekhez válogatott arcokat rajzoltatott vele. Karikatúrákat. Magyar kollégákról, külföldi pályatársairól és az egyetemes művészet nagyjairól. Legutóbb Törőcsik Mariról, Harkányi Endréről, Zenthe Ferencről, Takács Katiról, Parti Nagy Lajosról, Leonardo da Vinciről, Josephine Bakerről és Ella Fitzgeraldról. A művész, aki szavakkal is remekül rajzolt, ceruzával a papíron is meg tudta mutatni a lényeget. Két-két és fél évvel ezelőtt, egy nyári délutánon Kárpáti Tamás és páija, Judit vendégei voltunk. Darvas Iván és felesége, az akkor Budapesten dolgozó Jiíí Menzel és én. Ültünk a teraszon egy festői kert fölött valahol Budán, a magyar színész és a cseh rendező szakmai kérdéseket feszegetett. Nem nekik, a többieknek fordítottam. Darvas Iván csehül társalgóit szeretett Jutójával. Szépen, átgondoltam, egyetlen nyelvtani hiba nélkül fűzte mondattá a szavakat. Pedig élőben, napi szinten hosszú évek óta nem gyakorolta már a nyelvet, inkább csak alkalomadtán, ha kezébe került egy eltévedt cseh napüap. Jifi Menzel nem győzött álmélkodni, Darvas Iván úgy tett, mintha a vüág legtermészetesebb dolga lett volna, hogy meg tudta őrizni gyerekként magába szívott tudását. Én akkor csodálkoztam el, amikor kettőjük közül valaki Tarantino filmjeit hozta szóba. Darvas Iván rögtön az elején bevallotta: szereti, mert szórakoztatónak találja az amerikai mozi fenegyerekét, Menzel egyetlen pillanatig sem leplezte: őt bizony egyáltalán nem izgatja, sőt még káros hatást is lát a filmjeiben a fiatalokra nézve. Érvek és ellenérvek ütköztek, megállapítások pro és kontra. Darvas védte az „őrült fickót”, Menzel finom iróniával támadta. Mi, négyen az alkalmi közönség elképesztő szellemi párbaj részesei lehettünk, melynek végén - a legnagyobb meglepetésemre - Darvas Iván győzött. Jiíí Menzel ugyanis - magyar kollégája ragyogó észrevételei .hallatán - megadta magát. „Felcsigáztál - mondta Darvas Ivánnak. - Ha valóban annyi humánum rejtőzik a filmjeiben, akkor én félreismertem, s megalapozatlan a róla alkotott véleményem. De majd újranézem a filmjeit, és magamat is felülbírálom.” Hát, ennyit egy nagy színész ugyancsak jeles rendezőkollégájára gyakorolt hatásáról! Ezután már csak a Micimackó Fülese következett abban a Nagy Könyv-sorozatban, amely a Magyar Televízióban készült az ő, illetve Törőcsik Mari, Máthé Erzsi, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Bodrogi Gyula, Tordy Géza és a többiek közreműködésével. Ez volt Darvas Iván utolsó szerepe. Vasárnap végérvényesen elköszönt. Csendben, halkan ment el, úgy, ahogy az életét élte. Nagy komédiás volt, a legnagyobbak egyike, de emberként sem volt kisebb soha, semmilyen helyzetben. Még a legembertelenebb körülmények között sem. Ég Önnel, Darvas Iván! Nashle- danou! Ha igaz, amiben hinni tudott, még látjuk új szerepben. GYORS KÖLCSÖN > 6000 Sk -tói -160 000 Sk -ig > kezes nélkül > gyorsan és bármire > ingyenes részlethalasztás > már jövedelem igazolása nélkül is ProfiPözicka INGYENES INFOVONAL Most 1500 Sk- val 0800 00 42 42 A zeneszerző 1913-ban látogatott Algériába, hogy népdalokat gyűjtsön Bartók-emléktábla a sivatagban MTl-JELENTÉS Biszkra (Algéria). Művészi válságából keresett kiutat Bartók Béla népdalgyűjtő tanulmányút- jával 1913-ban az algériai Biszk- rában, ahol Sólyom László magyar köztársasági elnök vasárnap megkoszorúzta a Bartók egykori szállodájában pár éve felavatott emléktáblát. Bartók Béla önéletrajzában beszámol 1912-re kialakult művészi válságáról, arról, hogy Kodállyal közös erőfeszítései a magyar zenei élet megújítására sorra kudarcot vallanak. Ugyanakkor Debussy és Sztravinszldj műveinek tanulmányozása, az azokban fellelhető keleti elemek felfedezése rendkívüli módon felkeltette érdeklődését a zenei folklór iránt, és elhatározta, hogy több népdalgyűjtő tanulmányutat tesz Afrikában, Ázsiában és a Távol- Keleten. A tervekből végül csak egy észak-afrikai utat sikerült megvalósítania: 1913 júniusában Algériába látogatott, és a hegyek, valamint a sivatag találkozásánál, Biszkrában, továbbá a környékbeli Tolga, Szidi-Okba és El Kantara oázisokban óriási lelkesedéssel fogott hozzá a népdalgyűjtéshez. A feladat több szempontból is emberpróbáló volt. Nehéz volt olyan személyeket, elsősorban női énekeseket találnia, akik hajlandók voltak egy idegen európai férfi előtt énekelni, ráadásul egy számukra teljesen idegen eszköz, a fonográf tölcsérébe. Egyes források szerint Bartók helybéli énekesei zömmel prostituáltak voltak. A rögzített anyag így is lenyűgöző. Közel 100 viasztekercsen 65 éneket és hangszeres zenei anyagot gyűjtött, és a megismert zenei világ annyira felkeltette érdeklődését, hogy arabul kezdett tanulni és komolyan szervezte visszatérését Biszkrába egy későbbi időpontban. Az első világháború kitörése azonban ebben örökre megakadályozta. Benyomásait az arab népzenéről egy 1932-ben írott cikkében foglalta össze, s az afrikai élmény áttételesen megjelent műveiben is: a legkarakteresebb arab zenei motívumok a Második Vonósné: gyesben, a Zongora Szvitben, a Tánc Szvitben és a Csodálatos Mandarin néhány részletében fedezhetők fel. 4 4 4 4 4 4 4 4 i i < < < BP-7-11894
