Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-30 / 150. szám, szombat

34 Presszó ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 30. www.ujszo.com Jártunk úszó piacon, ahol az árus és a vevő is csónakban üldögél, bambusztutaj óztunk, szigeten aludtunk, paradicsomi vízesésekben fürödtünk Dzsungeltúra ínycsiklandozó bogárebéddel Thaiföld virágzó ázsiai or­szág: nemcsak a fák ját­szanak piros-lila virág­színben, hanem az embe­rek arcán is mosoly virul. Csupán egy gesztus, és máris jobb a közérze­tünk. Az emberek kedve­sek, az utcán is rád moso­lyognak. A zömében buddhista lakosság nem siet, nem kapkod, minden­re ráér. PÉNZES TÍMEA Thaiföldre május végén, a fő­idény után érkeztünk: a mon­szun időszak kezdetén. Napi pár órás kiadós esőre számítottunk, azonban három hét alatt össze­sen háromszor esett egy órácskát az eső. A főszezon utáni időszak azt is jelenti, hogy a szállás díja a felére csökken, a városokban már 300 koronának megfelelő összegért kétágyas szobához jut­hatunk, ugyanennyiért a pálma­fás tengerpartokon pedig kedé­lyes, ventillátorral felszerelt bambuszkunyhóban tölthetjük az éjszakát. Fáradságot nem ismerve, nap, mint nap útra kelünk, hogy minél többet lássunk e lenyűgöző or­szágból: jártunk úszó piacon, ahol az árus és a vevő is csónak­ban üldögél, bambusztutajóz­tunk, szigeten aludtunk, jártunk a „Part” című film forgatásának színhelyén, az „érintetlen”, hófe­hér homokos tengerparton, para­dicsomi vízesésekben fürödtünk, a kambodzsai Angkorhoz hason­ló, mesés szentélyekben gyönyör­ködhettünk. A karének A közlekedés Thaiföldön egy­szerű: belföldi repülőjáratokkal 500 koronáért utazhatunk, és busszal is kiválóak az összekötte­tések. Bangkokból északra, Chiang Maiba, Thaiföld második legnagyobb városába repültünk, hogy felfedezzük a páradús dzsungelt. (A levegő Thaiföldön egyébként mindenütt forró és fül- lesztő: mintha folyamatosan sza­unában vagy fedett botanikus kertben járnánk.) Kétnapos dzsungeltúra idegen- vezetővel, szállással és étkezéssel ezer koronába került. Az első nap végén egy eltűnőiéiben levő benn­szülött törzsnél, a karéneknél szálltunk meg. A szállásunk egy falábakon álló, deszkákból össze­tákolt kunyhó volt, a szúnyogoktól moszkitóháló védett. A falu lakói már várták érkezésünket: a helyi asszonyok azonnal megrohamoz­tak magokból készült karkötőikkel és színes szőtteseikkel, amelyeket olcsó áron kínáltak. Ok is éjszakai szállásunkhoz hasonló házakban éltek, több generáció egy fedél alatt, a háziállatok (marhák, ma­lacok) pedig a házak alatt sziesz- táztak. Burma és Laosz határán Következő kirándulásunk célja a burmai-laoszi határ volt, de nem messze, a „kertek alatt” fek­szik Kína és Vietnam is. Ez a hí­res-hírhedt Aranyháromszög: egykor itt zajlott a Mekong folyón az ópiumkereskedelem. Mára már sikeresen visszaszorították, és bátran lehet hajókázni a fo­lyón, nem kell az ópiumcsempé­szek támadásától tartani. A bur- mai határ thai oldalán óriási kí­nai piac tárul elénk: halomban állnak a tökéletesen hamisított órák, farmerek, tornacipők. A po­csolyára emlékeztető Mekongban gyerekek fürdenek. Az akhák Az Aranyháromszög felé útköz­ben megálltunk egy hegyi falu­ban, ahol az akhák élnek. A falu lakossága Burmából menekült: jellegzetes viseletűk a nyaklánc és a fülbevaló. De micsoda nyak­lánc! Nyakuk meghosszabbításá­ra szolgál, és a fülbevaló óriási lyukat ölel-körül! Népviseleti ha­gyomány: nem büntetésből hord­ják, és „nyakukat sem törik”, ha az összefűzött karikákat mosako­dás előtt leveszik. Egyesek a lábu­kon is viselnek elszorítót, mások pedig gyógyfüvekkel kenik a fo­gukat, amik teljesen befeketed­nek. Egy hölgy tücsköt-bogarat árul zacskókban: micsoda ínycsik­landozó falatok! Maszatos kisgye­rekek még élő bogarakkal játsza­nak, de senki sem csap a kezükre, hogy „Az ebéddel nem játsszunk!”, és néhányan bogarat röptetnek: zsinórt kötnek a bogár „derekára”, mintha sárkányt ere­getnének. Szemmel láthatóan jól mulatnak. Híd a Kwai folyón Chiang Maiból Ayutthayába, az egykori fővárosba vitt az utunk. Éjjel utaztunk helyi busszal, ahol jéghideg üdítőt és szendvicset, édességet is felszolgáltak. A busz csupa lüa-rózsaszín színben pom­pázott, thai filmeket vetítettek, és teljes gőzzel búgott a légkondi. Hajnali ötkor szól az utaskísérő, hogy megérkeztünk. Félálomban A szerző felvételei látjuk az autópályán távolodó buszt, városnak se híre, se hamva. Fel sem eszmélünk, máris dudálva megáll egy másik busz, hogy be­visz a városba. (Thaiföldön a bu­szokat le lehet inteni, és bárhol fel­szállhatunk rá, a kalauz pedig ad jegyet.) Miután megnéztük Ayutthayát csodás, régi szentélyei­vel, Kanchanaburi felé vettük az irányt. A Kwai folyón több vendég­ház áll, egyesek a parthoz kötve ringanak a folyón. Kihagyhatatlan és feledheteden élmény. Megnéz­tük a csodásán gondozott Hábo­rús Temetőt, ahol angol, ausztrál, amerikai, holland katonák nyug­szanak, akik a második világhábo­rú alatt hadifogolyként a burma- thai vasútvonal megépítésén dol­goztak. Másnap hátborzongató él­mény volt a dzsungelben a Pokol tüze hágó (Hellfire pass), ahol a sziklákon máig látszódnak a vésők nyomai: mint szelték át a sziklát a hadifoglyok, hogy a vasútvonal a sziklás tájban haladhasson. A kiál­lító teremben láthattuk egynapi ételüket, a kis tálka rizst, fapapu­csukat, a Kwai híd fából készült makettjét, és rövidfilmet vetítettek a vasútvonal építéséről. Beesett arcú, reményvesztett férfiakat lát­tunk, akiknek sorait megtizedelte a betegség, a kimerültség, az alul­tápláltság. Döcögő vonattal hala­dunk át a vasútvonal egyetíen megmaradt fahídján, és egy bar­langban arany Buddha-szobrot is megpillantunk. Este elvittek a Kwai vashídhoz, amit David Lean rendező örökített meg hét Oscart nyert alkotásában (Híd a Kwai fo­lyó felett), és ami ringó éjszakai szállásunktól csupán pár száz mé­terre feküdt. HETI ÉVFORDULÓK £Q június 25., hétfő 155 éve született ANTONIO GAUDÍ katalán építész. Világhíres alkotása, a Sagrada Família nem szokványos módon, elő­re megtervezve készült. Gaudí a terveket megál­modta. Reggelente az építkezésen elmondta a munkásoknak, mit ál­modott, akik ez alaján folytatták a munkát. Barcelona egyik legna­gyobb lakóházát, a Casa Milát is néhány egysze­rű kis vázlat nyomán építették fel. £0 június 26., kedd 2020 éve született AGRIPPINA római nemesasszony. Az isteni Augustus császár unokája volt, a kor legtekintélyesebb és legnészerűbb hadvezér­ének, Germanicusnak a felesége. Méltó párja volt urának, elkísérte a csataterekre, karakán viselkedésével még a harcedzett katonák megbecsülését is kivív­ta. Egyszer személyes fellépésével akadályo­zott meg egy zendülést. £0 június 28., csütörtök 140 éve született LUIGl PIRANDELLO Nobel- díjas olasz író és költő. Elmúlt harmincéves, amikor drámaírásra adta a fejét. Akkor már egész Szicíliában híres volt vi­haros szerelmi élete mi­att. Ragyogóan nősült, szép feleségével kapott egy óriási kénbányát is, amelynek jövedelméből gondtalanul éldegéltek. Egy napon a bánya beom­lott, a családi vállalkozás pillanatok alatt tönkre­ment, s ezzel egy csapás­ra véget ért a dolce vita. £0 június 28., csütörtök 430 éve született PETER PAUL RUBENS flamand festőművész, az egyetemes piktúra egyik legnagyobb alkotója. Képein „a mediterrán formákat és színeket a fla­mand vulgáris életöröm­mel ötvözi egybe”, s fest­ményein az tűnik szembe, hogy „alakjait hús-vér em­berekről mintázta”. Ru­bens imádta a nőket, nagy kedvvel festette feleségét. Alaposan ismerjük az asz- szony telt idomait, ugyan­is megfestette bundában és bunda nélkül is.

Next

/
Thumbnails
Contents