Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-30 / 150. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 30. Kultúra 9 Anyagilag annyira bejött a Motel, hogy Eli Roth - stílusosan szólva, nagyfejszével - belevágott a folytatásba Újabb perverz vérfürdő Nálunk nagy botrány volt Eli Roth 2005-ös horrorcsemegéje, a Motel. Másutt viszont kirobbanó nagy siker. E kis költségvetésű film bőven fialt: csupán a bemutató első hetében húsz miilát hozott a konyhára, dollárban. Aztán, hogy szabad-e egy ország rovására, kárára arculatának rontására „horrori- zálni” a nagy bevételre hajtva - más kérdés. TALLÓSl BÉLA Mivelhogy a film azzal vonzott széles tömegeket, hogy szlovákiai unikumként mutat be embereket darált húsnak feldolgozó kéj-mészárszékeket. Tény, anyagilag annyira bejött a Motel, hogy - stílusosan szólva, nagyfejszével - belevágtak a folytatásba. Nem véletlen, hogy Tarantino „apáskodott”, vagyis executive producerként nevét adta a filmhez, a Motel 2-ben valami baromi perverz vérfürdőt rendezett újfent Eli Roth fiatal rendező, aki imádja a vörössel festett cukorsűrítményt sugárban folyatni - a vér helyett használt mű anyagról van szó. A Motel 2, vagyis a második rész elején egy röpke epizód erejéig még utolér bennünket az első rész véres szelleme: horror-ízbimbóink csiklandozására csak úgy repül egy levágott férfifej. Extulajdonosa torz testtel, tátongó nyaktölcsérrel ül a reggelizőasztal mellett, a párolgó kecsaptól lucskos töltött virsliskifli fölött imbolyogva. Fejvesztését megelőzően, a Motel 2 első kockáin megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy jutott neki élet a második epizódban is. Megmenekült, gondolta nagy megnyugvással szegény ördög, de a fűrészkezű horror-hatalom, az orosz maffia, amely Szlovákiában tartja rettegésben az amerikai turistákat, utánanyúl metszőfogas nyaktilójával, és annyi neki. Ennyi ízelítőnek a szlovákiai viszonylatban rettegett Van itt minden: cafatokra téphető széplányok, gyilok, kínzás... ifjú horrormágus, Eli Roth boszorkánykonyhájának legújabb ínyencségeiből. Horrorja in médiás rés folytatódik: ezúttal - az első részszel ellentétben - nem szexet és sört nagykanállal habzsolni kívánó fiatalemberek, hanem rém naiv amerikai leányzók érkeznek Szlovákiába, hogy mit sem sejtve kinyúvadjanak a speciális felszereléssel berendezett kínzókamrákban. Az itteni durva és brutális viszonyokat ellensúlyozandó, a széplányok szépművészeteket, pontosabban művtörit hallgatnak Olaszországban. Mint akik épp az égből pottyantak - mit sem nyom a latban az a tapasztalat, hogy Amerikából indulva átrepülték az óceánt, megjárták Olaszországot és vonattal fél Európát -, itt az imitált, csehországi helyszíneken felépített Szlovákiában úgy járnak- kelnek, mintha holdkutató expedíción járnának földünk sarlós égi kísérőjén. Eli Roth Szlovákiája ugyanis a második részben sem igazán változott, legfeljebb műszakilag tökéletesedett. Különös világ ez: olyan hely, ahol az orosz maffiafőnök (Milan Knazko formálja meg) mindenre kiterjedő szervezetet ural, amely a dúsgazdag nyugati (amerikai?) arisztokrata férfiaknak, akik sznob környezetükben és házasságukban nem tudják kiélni bizarr vágyaikat, jó pénzért mindent „terülj-terülj asztalkaként” tálal. Cafatokra téphető széplányokat, gyilkot, kínzást, szlovák népRém naiv amerikai leányzók érkeznek Szlovákiába, hogy kinyúvadjanak a speciális felszereléssel berendezett kínzókamrákban. zenei kísérettel felvezetett szadiz- must minden mennyiségben. S ha a prominens vendég, a megrendelő már kifürödte magát az amerikai széplányok forró vérében, s a friss lábszárizomból már belakmározott a kiéhezett hóhér, a szlovák gyerekeknek - azoknak, akik korábban egy dollárt koldulva ijesztgették a védtelen amerikai turistanőket - is (Képarchívum) csurran-cseppen egy kis szadi élvezet: levágott női fejjel focizhatnak kedvükre. Lehet, hogy a horrorműfaj-fa- lóknak ez bejön, engem - mivel semmi valóságalapja és realitáskötődése nincs a filmnek - nem ijeszt, nem borzaszt el, ellenkezőleg, teljesen hidegen hagy ez az álomgyári imitált extrém mészárlás. Egyedenegy hátborzongató jelenete van e vérfolyamnak - aki látta a Schindler listáját (Spielberg) vagy A zongoristát (Polanski) - de javu érzéssel figyeli, amikor az orosz maffiafőnök kiválaszt egy halom lurkóból egyet, akit közveden közéből főbe lő. Na ez az egyeden, valós félelmet keltő, libabőrözést és megrökönyödést kiváltó, valóságalapra utalással rémületet gerjesztő jelenet. A Motel 2 azt sugallja, hogy Eli Roth leragad a vér-cukorsűrít- ménynél: tovább szegélyezi pályáját horror-kövekkel, s lesz itt még mészárlás Ál-Szlovákia határain túl is. De azon mi már nem fogunk felhördülni, országarcu- lat-védés gyanánt. A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat: 12 órakor hírekkel és sporthírekkel kezdjük közvetítésünket. 12.15-kor a Délidő vendége a szlovákiai magyar oktatásügy jeles egyénisége, Csicsay Alajos nyugalmazott pedagógus. 13 órakor Hétről hétre. 15 órától a Népek zenéje című műsorunkban a Bástya citerazenekar De sok idő c. CD- jéről válogat a szerkesztő. 15.30- tól a Tudomány világában bemutatjuk a Posonium Irodalmi Díj elsőkötetes díjának egyik kitüntetettjét, Popély Árpád történészt, majd Szabómihály Gizella nyelvésszel a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogáról beszélgetünk egy kiadvány kapcsán. 16 órakor hírek, majd zenés köszöntőnket hallgathatják 17.40-ig, ezt követi a napi hírösszefoglalónk. 18 órakor jelentkezik a Nyári Térerő, melyben a közép-európai nemzetiségi szerkesztőségek közös műsoraiból válogatunk. 19 órától a Slágerhullámot hallgathatják, adásunk 20 órakor ér véget. Vasárnap: 12 órakor a hírek és sporthírek után nótacsokor. 13 órakor jelentkezik a Randevú, melynek témája a tanévzárás, szólunk a 2007-es évi Tehetségkutató verseny előválogatóról, előzetest adunk a Klikk fesztivából, és beszámolunk a Viva Comet zenei díjkiosztóról. 15 órától a Kaleidoszkópban három évszázadot járunk be képzeletben: először egy festmény nyomába eredünk, amely éppen 250 esztendeje készült, de sokáig egy padlás zugában hevert és csak a közelmúltban vált ismét láthatóvá a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának köszönhetően, majd egy 19. századi útinaplóval ismerkedhetnek meg a Nyitrán élő Katarina Potoková segítségével, végül a 94 esztendős balonyi Vígh Juli néni emlékezik az egykori aratásokra és a házi kemencében sült kenyér finom illatára. 16 órakor hírek, majd a Köszöntőt közvetítjük. 17.45-től ösz- szefoglaljuk a külföldi és hazai eseményeket. 18 órakor a Tékában bemutatjuk a Szlovák Irodalmi Alap idei Madách-díjas és nívódíjas alkotóit és a díjazott műveket. Megszólal a Madách-bizottság elnöke, Hizsnyai Zoltán és a szerzők: Vida Gergely, Csehy Zoltán, Németh Zoltán és Juhász R. József. 18.30-kor Aki tudja, úja meg! - júliusi zenei fejtörőnket közvetítjük. 19 órakor a Világosság katolikus kiadásában Bíróczi István nagymegyeri esperesplébános prédikál. 19.40-től a Vatikáni Rádió magyar húadóját közvetítjük. Adásunk 20 órakor ér véget. (MoL) J* m jtu-y-J ___________ Is abelle Huppert a Hírességek hídjára került réz névtáblájával a trencsénteplici ArtFilm fesztiválon. A világhírű francia színésznő a Színészmisszió Díjat vehette át a szlovák filmszemlén. (CTK-felvétel) RÖVIDEN Az amerikai Mastersingers énekel Pozsony. Az amerikai Mastersingers kórus holnap 17 órakor a Szent Márton-dómban énekel a szentmise keretében. Ha az időjárás kedvező lesz, a Főtéren is közönség elé lépnek. A Mastersingersnek mintegy 80 -18 és 61 év közötti - tagja van az Egyesült Államok valamennyi részéből. Tagjaik között nem csupán nyugdíjasok, hanem profi zenészek, orvosok, jogászok, lelkészek is vannak. (SITA) Kőszegi ostromnapok augusztusban Kőszeg. Többhetes rendezvénysorozattal és ostromnapokkal emlékeznek a kőszegi vár ostromának 475. évfordulójára a nyugat-dunántúli történelmi kisvárosban augusztusban. A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye lesz az augusztus 3. és 5. között zajló ostromnapok, a várvédő és török csapatok felvonulása, a katonai hagyományőrzők és kulturális együttesek fellépése. A többhetes rendezvénysorozatot kulturális és szórakoztató programok, képzőművészeti kiállítások, gasztronómiai bemutatók színesítik. (MTI) PENGE Cselényi László: Negyedvirágzás avagy van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005 Van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/ szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? - teszi fel a kérdést már címében Cselényi László esszé-, recenzió-, tanulmány-, portrékötete. A kérdésre könnyűszerrel válaszolhatunk. Természetesen igen, abban az értelemben, hogy Szlovákiában élő úók, költők magyar nyelven irodalmi tevékenységet fejtenek ki - vagyis földrajzi értelemben. (Ebben az értelemben azonban létezik dunántúli, gömöri, dunaszerda- helyi, budapesti stb. magyar irodalom is - csak éppen nem épülnek rá intézmények.) Természetesen nem létezik azonban, ha valamilyen közös, minden ebbe a csoportba tartozó szövegben egyaránt kimutatható jegyet, különösséget, szlovákiai magyar specifikumot várunk el ettől a kategóriától. Hiszen Csehy Zoltán költészete például közelebb áll Kovács András Ferencéhez, mint Gál Sándoréhoz, Győry Attila prózája közelebb áll Hazai Attiláéhoz, mint Duba Gyula prózavilágához. Persze nincs azzal sem semmi baj, ha valaki másként látja - és képes megfelelően megindokolni álláspontját. Baj van viszont akkor, ha egy - a nagyközönségnek szánt - irodalomnépszerűsítő kötet minduntalan személyeskedő gondolatfutamokba, életrajzi adatok és címek felsorolásába, idézetek vég nélküli halmozásába, az üodalmi élet pletykáinak felmondásába torkollik - megfelelő értelmezéA szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül Cselényi László avagy van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? Németh Zoltán kritikai rovata sek nélkül. Mert úgy tűnik, Cselényi László jelen pillanatban nem birtokol olyan nyelvet, amely szépirodalom értelmezésére tenné képessé. A Batta Györgyről út „fejezet” 27 sorából például 14 sornyi az idézet, a Bárczi István- portré 22 sorából 19 sor idézet, a maradék 3 sor pedig tulajdonképpen idéző mondat. Feltehető a kérdés, mit tett hozzá ennek a ténynek a fényében Cselényi László az említett két költő életművének értelmezéséhez. A másik probléma pedig a néváradat, amelyet paradox módon Cselényi is kárhoztat - Szeberé- nyi Zoltánnál. Nos, a Negyedvirágzás... Arcképcsarnok című blokkjában harminckilenc (39) szerző kap külön „fejezet”-et. Lehet amellett érvelni, hogy az ide sorolt szerzők a magyar irodalom csúcsait jelentik - ha ezeket az érveléseket megfelelő szöveg- értelmezések egészítenék ki. Sajnos erről szó sincs. Persze nehéz is lenne védeni például egy Mécs László - Fórbáth Imre - Győry Dezső vonulatot egy Kosztolányi Dezső - Babits Mihály - József Attila sor mellett. Az igazság az, hogy a két világháború közötti (cseh) szlovákiai magyar irodalom a magyar úodalom egészén belül inkább a gyenge harmadvonalat képviselte, s ez már eldöntött üodalmi tényként van jelen a kortárs üodalomtörténet- ben. Hogy ez mennybe üoda- lomtörténeti közhely, azt jól mutatja, hogy a legutóbbi, kollektív üodalomtörténetben az előbb említett három csehszlovákiai költő egyike sem szerepel - még az említés szintjén sem. Sajnos Cselényi László könyve bevezetésként és összefoglalásként sem felel meg a maga és a kiadója által felállított elvárásoknak. A hátiapszöveg jóslata ellenére indulatos vitákat sem váltott ki megjelenése óta - és ennek biztosan megvan a maga oka.
