Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-29 / 149. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 29. Kertészkedő 15 A károsítok többsége ellen a tavaszi-nyár eleji időszakban kell megkezdeni a védekezést, ám a kertészeknek a termés betakarítása után is van teendőjük bőven sárgarépa Pozsony június 28-án 12 Sk/cs Komárom június 27-én 10 Sk/csomó Rimaszombat június 27-én 24 Sk/kg, Zselíz június 27-én 10 Sk/csomó Losonc június 28-án 17 Sk/kg, 10-18 Sk/cs Szepsi június 27-én 19 Sk/kg Kassa június 27-én 19 Sk/kg petrezselyem 12 Sk/cs 15 Sk/csomó 50 Sk/kg, 20-24 Sk/cs 15 Sk/csomó 35 Sk/kg, 17-18 Sk/cs 15-30 Sk/cs 15 Sk/kg, burgonya 20 Sk/kg 10-16 Sk/kg 16 Sk/kg 18 Sk/kg 18-20 Sk/kg 23 Sk/kg 15-20 Sk/kg tojás X 3,10 Sk/db 3 Sk/db 3,20 Sk/db 2,50 Sk/db 2,80-3 Sk/db 2,80 Sk/db hagyma (fokhagyma) 26 (60) SK/kg 20 Sk/kg (3-5 Sk/db) 20 (120) Sk/kg 15(70) Sk/kg 18-25 (60-115) Sk/kg 25 (110) Sk/kg 19 (65-120) Sk/kg zeller 10 Sk/db 10 Sk/db 35 Sk/kg 8 Sk/db 45 Sk/kg, 5-10 Sk/db 15 Sk/db 10-15 Sk/db zöldpaprika 60 Sk/kg 35 Sk/kg 60-80 Sk/kg 40-50 Sk/kg 30-60 Sk/kg 60-80 Sk/kg 39-55 Sk/kg paradicsom 50 Sk/kg 30-35 Sk/kg 50 Sk/kg 45-48 Sk/kg 35-45 Sk/kg 35 Sk/kg 39-45 Sk/kg kelkáposzta 15 Sk/kg 10 Sk/db 25 Sk/kg 15 Sk/db 18 Sk/db 18 Sk/kg 17 Sk/db újhagyma 10 Sk/esomó 6-10 Sk/cs X 8 Sk/csomó 12 Sk/csomó 13 Sk/csomó x alma/ribizli 38/60-89 Sk/kg x/45-50 Sk/kg 24-36 Sk/kg X 30-32/x Sk/kg 15-40/x Sk/kg 29-32/28-40 Sk/kg káposzta, karalábé 12 Sk/kg, 10 Sk/db 10, 5-8 Sk/db 10 Sk/kg, 15 Sk/db 18 Sk/kg, 10 Sk/db 15 Sk/kg, 8-10 Sk/db 14 Sk/kg, 10 Sk/db, 12 Sk/kg, 5-12 Sk/db méz (dióbél) X 100-140 (160-200) Sk/kg 120 (150-160) Sk/kg 120(100) Sk/kg 110-120 (x) Sk/kg 90 (130) Sk/kg 100-130 (200) Sk/kg kajszibarack X 32 Sk/kg X 30 Sk/kg 22-35 Sk/kg 40 Sk/kg 32-40 Sk/kg uborka 18 Sk/kg 18 Sk/kg 22-25 Sk/kg 20 Sk/kg 14-20 Sk/kg 20 Sk/kg 16-30 Sk/kg A bogyósgyümölcsűek szüret utáni védelme A szamóca már jobbára mindenütt letermett, most szüreteljük a ribiszkét, a málnát és az egrest. Ám a kertészek tudják, hogy a gyümölcsök betakarításával a növényvédelmi munka nem fejeződik be. Ellenkezőleg, a jövő évi termést alapozzuk meg. VÉTEK GÁBOR Az alábbiakban a legfontosabb bogyós gyümölcsök szüret utáni növényvédelmét taglaljuk. Szamóca A szamóca termesztéstechnológiája meglehetősen egyedi más gyümölcsfajokhoz viszonyítva. Kifejezetten intenzív kultúra, amely alapján sok hasonlóságot mutat a zöldségfélékkel. Károsítói többsége ellen a tavaszi-nyár eleji időszakban kell megkezdeni a védekezést. A betakarítást követően az határozza meg a növényvédelmi beavatkozások szükségességét és számát, hogy lekaszáljuk-e a leveleket vagy lombeltávolítás nélküli termesztéstechnológiát alkalmazunk. Előbbi esetben a lombvédelmet szolgáló permetezések száma értelemszerűen csökken. A szamóca legfontosabb betegségei közül a lisztharmat, valamint a mikoszferellás, a gnomóni- ás, a diplokarponos és a fomopszi- szos betegség jelentenek veszélyt a levelekre. Ezek ellen már a virágzás előtt meg kell kezdeni a védekezést, melyet a szüret után is tovább kell folytatni. Ha nem távo- lítjuk el a lombot, akkor július második felében, majd augusztus közepén is mindenképpen érdemes kezelni, míg lekaszálás esetén a július végi kezelés elhagyható. A permetezések számát a mindenkori időjárási feltételek is befolyásolják, a kezeléseket nyár végétől ennek függvényében, illetve a betegségek megjelenésének mértékében kell ésszerűen folytatni. A levélfoltosságot okozó gombás betegségek ellen kontakt hatású készítményt válasszunk. Lisztharmat ellen szüret utáni permetezésekre kéntartalmú szerek használhatók. A kártevők közül a szamócaatka jelenti sokszor a legnagyobb problémát. A különböző fejlődési alakok szívogatása következtében a fiatal levelek torzulnak, a növény a fejlődésben visszamarad, kondicionálisan fokozatosan leromlik. A szamócaatka elleni védekezést is már virágzás előtt meg kell kezdeni, majd szüret után általában kiegészítő permetezés végzendő. Nagyobb mértékű elszaporodására főleg nagy pára- tartalom esetén lehet számítani. A kártevő ellen használható hatékony növényvédő szerek száma meglehetősen korlátozott. Egyes készítmények a nyár második felében esetlegesen megjelenő más kártevők (pl. sodrómolyok, levéldarazsak) lárvái ellen is védelmet nyújtanak. Málna A málna az egyik legkedveltebb házikerti gyümölcsünk, mely köszönhető egyfelől a termés sokoldalú felhasználhatóságának, másrészt pedig - a megfelelő agro- és fitotechnikai eljárások betartása esetén - a növényvédő szeres kezelésektől akár teljesen mentes termeszthetőségének is. A málna károsítóiról és az ellenük történő védekezés lehetőségeiről múlt héten írtunk, így ezt most csak néhány gondolattal egészítjük ki a betakarítást követő növényvédelmi teendőkkel kapcsolatban. A málnánál, szüret után, a vesszőt károsító gombás betegségek és kártevők elleni hatékony védelem a legfontosabb. A vesszőfoltosságért a leptoszfériás, a didimellás és az elzinoés betegségek kórokozói tehetők felelőssé. Az egyes fajták fogékonysága eltérő, a Mailing Exploit például a leptoszfériás, míg az Autumn Bliss a didimellás vesszőfoltosságra érzékeny. A Fertődi Zamatos ellenben mindhárom betegséggel szemben jó ellenállóságot mutat. Az említett kórokozók közül legveszélyesebb a leptoszfériás betegség, amely a másik kettővel ellentétben nem csak a kéregre, hanem a szállítószövetekre is kiterjedő elhalást idéz elő, így a vessző teljes pusztulását okozhatja. Elsősorban sebzéseken keresztül fertőz, ezért kiemelt jelentőségű, hogy a különböző növényápolási munkák (pl. kapálás) során ne okozzunk sérüléseket a száron. Különösen fontos a málna- vessző-szúnyoggal szemben nagyobb ellenállóságot mutató fajták termesztése is annak érdekében, hogy minél kevesebb szúnyoglárva tudjon megbújni és táplálkozni a felrepedő kéregrészek alatt, fertőzési kaput nyitva ezzel a gombás betegség számára. Mindhárom kórokozó elleni védekezés alapját a letermett vesszők tőből történő eltávolítása és megsemmisítése jelenti a szüretet követően. Ezzel egy menetben érdemes elvégezni a sarj- számbeállítást is úgy, hogy figyelünk arra, hogy erősen fertőzött, legyengült sarjakat ne hagyjunk meg a következő évre. A vesszőbetegségek ellen már tavasztól rendszeresen kell védekezni, amennyiben fogékony fajtát termesztünk. Ilyen esetben van nagyobb jelentősége a szüret utáni kiegészítő kezeléseknek is. Célszerűbb azonban ellenálló fajtát termeszteni, így sokszor elegendő a rezes lemosó permetezés a nyugalmi időszakban. A kártevő rovarok közül legveszélyesebb a málnavessző-szú- nyog, melynek az év folyamán több, egymásba folyó nemzedéke fejlődik. A szüretet követő permetezés, amely legfeljebb érzékeny fajtáknál indokolt, a nyár végére elszaporodó vesszőszúnyog népesség gyérítésére alkalmas. Ellenálló fajták termesztése esetén a vegyszerek alkalmazása szükségtelen. Más gyakori kártevők, így a málna-karcsú- díszbogár és a málna-gubacsszú- nyog ellen leghatékonyabban úgy védekezhetünk, ha a jellegzetes duzzanatokat, illetve guba- csokat viselő szárakat a betakarítást követő sarjszámbeállítási munkák során, de legkésőbb tél végén tőből eltávolítjuk és megsemmisítjük. Ily módon a szárakban áttelelő lárvanépesség is gyéríthető. (Illusztrációs felvétel: Hocsi) Ribiszke A ribiszke kórokozói közül szüret után a rozsda, a lisztharmat, valamint a mikoszferellás és a dre- panopezizás levélfoltosság ellen lehet a következő évi fertőzés mérséklése végett lépéseket tenni. A tenyészidőszak elején már megkezdett védekezéseket ennél a bogyós gyümölcsű fajnál is érdemes folytatni a betakarítást követően. A nyár végi, két-há- rom kiegészítő permetezést a foltbetegségek és a rozsda ellen egyaránt hatásos gombaölő szerekkel érdemes végezni. Száraz, meleg nyarakon a lisztharmat ellen is szükségessé válhatnak kiegészítő kezelések. Mivel azonban a kéntartalmú szerek perzselést okozhatnak a leveleken, lehetőleg más hatóanyagú készítményeket használjunk (pl. Rubigan) nedvesítő szer hozzáadásával. A foltbetegségek és a rozsda esetében a legfontosabb fertőzési forrás a lehullott lomb, ezért ennek összegyűjtése és megsemmisítése alapvető fontosságú. A lisztharmatnál a következő évi fertőzés a károsodott, kezdetben fehér, majd elbarnuló nemezes bevonattal jellemezhető, a korai lombvesztés miatt újra kihajtott és elseprűsödött vesszők felületéről indul, melyeket metszéssel el kell távolítani. A kártevők közül legjelentősebbek az üvegszárnyú ribiszkelepke, a kaliforniai pajzs- tetű és a ribiszke-gubacsatka. A ribiszkelepke hernyója a szárak belsejét rágja, így kívülről szemlélve a ribiszkebokor egy-egy részének hervadása, elszáradása figyelhető meg a nyár második felében. E kártevő ellen leghatékonyabban a károsodott szárak kimetszésével és megsemmisítésével védekezhetünk, hiszen így az azokban telelni készülő lárvákat pusztíthatjuk el. A kaliforniai pajzstetű ellen szükség esetén a nyugalmi időszakban végzett lemosó permetezés ajánlott. A gubacsatka elsősorban a fekete ribiszkét veszélyezteti, itt látványosabb a kártétele (erősen megduzzadt rügygubacs). Ellene hatékonyan védekezni a szüret után már nem igazán lehet, szükség esetén a kezelést a következő évben, rügyfakadás után kell elvégezni. Köszméte A köszméte károsító együttese és a védekezés sok hasonlóságot mutat a ribiszkével. A betegségek közül ennél a fajnál a lisztharmat a legjelentősebb, amely - ellentétben a ribiszkével - súlyosan károsíthatja a bogyókat is, melyeken fertőzés esetén fehéres, majd megbámuló, nemezes, lekaparható bevonat jelenik meg. A tenyészidőszak első felében így még jobban oda kell figyelni a megfelelő időben végzett permetezésekre, melyeket szüret után a ribiszkéhez hasonló módon végzett kezelésekkel kell szükség szerint kiegészíteni. A levélfoltosságoknak kisebb a jelentősége, de a fertőzött lomb megsemmisítése itt is elvégzendő. A rovarok közül a levéldarazsak nyár végi nemzedékének lárvái, míg a köszmétearaszoló szintén ezidőtájt megjelenő hernyói ellen egyes években válhat indokolttá növényvédelmi beavatkozás. Mindkét faj szabálytalan rágásokat okoz a leveleken, tömegszaporodás esetén ez akár tarrágást is jelenthet. A kaliforniai pajzstetű és az üvegszárnyú ribiszkelepke a köszmétét is károsítja, utóbbi faj jelentősége azonban jóval kisebb a köszmétén a ribiszkéhez képest. Az ellenük történő védekezés megegyezik a ribiszkénél leírtakkal. A szerző növényvédelmi szakmérnök PIACI ÁRSÉTA
