Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-28 / 148. szám, csütörtök

22 Sport Torrest csábítja a Liverpool Liverpool. Az angol Premier League-ben szereplő Liverpo­ol minden követ megmozgat annak érdekében, hogy ma­gához csábítsa Fernando Tor­rest, az Atlético Madrid válo­gatott labdarúgóját. A brit BBC internetes honlapjának értesülései szerint Rafael Be­nitez menedzser nem sajnál­na 27 millió fontot áldozni a fiatal támadóért. Ugyanakkor Enrique Cerezo, a madridiak elnöke váltig állítja: a 23 éves klasszis semmi pénzért nem eladó, hiszen a fővárosban a jövő csapatát építik. Torres 14 gólig jutott ebben a szezon­ban, szerződése 2009-ig érvé­nyes. (mti) Van Bronckhorst a Feyenoordé Barcelona. Giovanni van Bronckhorst, az FC Barcelona holland válogatott labdarúgó­ja nevelőegyesületéhez, a Fe- yenoordhoz szerződött. A 32 éves balhátvéd szerződése eredetileg 2008 nyaráig szólt volna a katalánoknál, ám a hosszabbításkor szóban ab­ban állapodtak meg a felek, hogy a rotterdamiak hívása esetén a játékos ingyen távoz­hat. Van Bronckhorst négy évet töltött Barcelonában, ez alatt két bajnoki címet és egy Bajnokok Ligáját nyert, (mti) Giovanni van Bronckhorst (Reute rs-felvétel) Cassano nem kell a Napolinak Nápoly. Aurelio De Lauren- tis, az olasz élvonalba felju­tott Napoli elnök-tulajdono­sa kijelentette, hogy nem kí­vánja leszerződtetni Antonio Cassanót, a Real Madrid csa­tárát. „Nem olyan futballis­tára van szükségünk, mint Cassano. Attól tartok, hogy problémákat okozhatna a csapatban. A jelenlegi gárda éppen azért ért el jó eredmé­nyeket, mert remek az össz­hang. Nem szeretném, ha esetleg megbomlana az egy­ség” - nyilatkozta De Lau- rentis. Cassano októberben összeveszett Fabio Capello vezetőedzővel és azóta alig kapott játéklehetőséget a madridiaknál, sőt, el is akar­ták adni. A csatár a bajnoki cím elnyerése után rendezett fiesztán sem vett részt, (mti) ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 28. www.ujszo.com az embereket” - háborgott Bor­bély. A helyzetet jól illusztrálja, hogy míg nálunk a viszonylag kevés tapasztalattal rendelkező cseh edzők is keresettek, Csehor­szágban jelenleg csak egy szlo­vák szakember dolgozik: Stanis­lav Griga. Borbély ezt így ma­gyarázta: „Vannak jó szlovák edzők, akik bárhol megállják a helyüket - Griga, Kocian, Weiss, Hipp, Gálád, Paldan... De az is- fontos, milyen környezetből ér­kezik az ember. Sajnos, ha valaki külföldön azzal áll elő, hogy Szlovákiából érkezett, nem le­hetnek nagy ambíciói...” Cseh edzők a Corgon Ligában (2007/2008) | MSKZilina Pavel Vrba■ MFK Ruzomberok Premysl Bicovsky p Spartak Trnava Josef Mazura 1 FC Nitra Pavel Hapal | Borbély László: „Nálunk elavult módon tanítanak. Ha valaki meg akar valamit tudni a modern futballról, magának kell utánajárnia" Meg vannak veszve a cseh edzőkért Végy egy cseh edzőt! Manap­ság ez a szlovák klubelnö­kök csapatépítési receptjé­nek első pontja, a Corgon li­gás csapatok harmadában cseh szakemberek működ­nek. Miben rejlik nép­szerűségük titka, és valóban jobbak szlovák kollégáiknál? BŐD T1TAN1LLA „Meg vannak veszve a cseh edzőkért. Mi csak akkor jövünk szóba, ha a csehek nemet mondtak”- morgott pár hete Mikulás Komanicky, amikor ismételten hírbe hozták a ligetiekkel. Az Artmedia akkoriban több cseh szakemberrel is tárgyalt, s ha vá­ratlanul nem tér vissza Oroszor­szágból a sikergyáros Vladimír Weiss, valószínűleg eggyel több cseh vezetőedző lenne az élvo­nalban. A hazaiak a felháboro­dáson kívül nem tehetnek sem­mit, a szlovák edzők már nem fe­lelnek meg a klubvezetők elvárá­sainak. „Dolgozott már nálunk a komplett szlovák élvonal, Pecze, Molnár, Adamec, Vukusic, János. De az eredmények nem jöttek. Nem akartuk ismételni azt, ami már volt, változtatni akartunk, ezért döntöttünk Jo­sef Mazura mellett” - indokolta az első cseh edző szerződtetését a klub történetében Ladislav Ku­na, a nagyszombatiak elnöke. Rózsahegyen már régóta a csehekre esküsznek, bár a nyá­ron edzőváltás volt - Petr Ulicnyt Píemysl Bicovsky váltot­ta a kispadon. A zsolnaiakat a cseh Pavel Vrba vezette a bajnoki győzelemig, a Nyitrán öt évet le­húzó, szisztematikus és eredmé­nyes munkájáról ismert Gálád helyére a cseh Pavel Hapal ült a kispadra. Hogy miért jó ez a cseh edzőknek, azt nem nehéz kita­lálni: külföldi tapasztalatokat szerezhetnek, nincsenek nyelvi gondjaik, a nem túl nagy távol­ságnak köszönhetően bármikor hazaugorhatnak, s ami talán még fontosabb, nem tűnnek el a hazájuk klubjainak szeme elől. De miért jó ez nekünk? Csak rövid ideig tartó divathó­bort vagy hosszabb távú trend? Borbély László, a Szlovákiai Fut­balledzők Uniójának elnöke sze­rint a cseheknek nem a képessé­geik jobbak, a képzettségük ma­gasabb. „Nálunk az edzők felké­szítése katasztrofális helyzetben van. Régi módszereket tanítanak régi tankönyvekből, elavult mó­don. Ha valaki meg akar valamit tudni a modern futballról, ma­gának kell utánajárnia” - ismer­tette a szomorú szlovákiai való­ságot Borbély. A cseh edzőkép­zés jóval a szlovák előtt jár. „Ta­pasztalatból beszélek, hisz több csehországi egyetemen is előadok, tudom, ott milyen anyaggal dolgoznak. A legfonto­sabb, hogy reagáljanak a nem­zetközi foci trendjeire, na, ebben a tekintetben Szlovákia Pakisz­tán!” Borbély nem a külföldi edzők számát sokallja, hisz a migráció természetes folyamat, amiatt aggódik, hogy a szlo­vák szakemberek iránt nincs ér­deklődés. „A futballszövetség technikai részlege nem tudja megadni nekik azt a műveltsé­get, ami Európában alapvető kö­vetelmény. Az illetékesek ezt nem látják, vagy nem akarják látni. Le kellene cserélni ezeket Mazura más irányt mutat a nagy- szombatiaknak, mint szlovák elődei (CTK-felvétel) Vrba már ihatott a zsolnaiakkal a bajnoki címre (TASAR-felvétel) Hapal nagyobb erőbedobásra készteti a nyitraiakat (TASR-felvétel) Bicovsky sorrendben már a har­madik cseh edző Rózsahegyen (Képarchívum) 4 1 4 < < 4 4 4 « < 4 4 Hornyák Zsolt légiósként arról is mesél, hogy miért lett hitehagyott a Hlucín elnöke, s ez majdnem a csapat vesztét okozta Kevés pontot ért a tisztesség a cseh másodosztályban SZABÓ KRISZTIÁN Ősszel csak kétszer kapott ki a Hlucín gárdája a cseh másodosz­tályban, tavasszal azonban csak ennyi győzelmet tudtak felmutat­ni, és hajszálon múlott a bennma­radásuk. Hornyák Zsolt, a kiscsa­pat köbölkúti származású labda­rúgója mesél arról, miért is szere­tett volna inkább kiesni a klubel­nök. Mi állt ennek a látványos zuha­násnak a hátterében? Eleve nem jól kaptuk el a raj­tot, a Bohemianstól kaptunk ki szerencsétlen módon. Majd újabb meccseket veszítettünk, s a csüggedtség eluralkodott a tár­saságon, nem volt, aki lelket vert volna belé. Talán az edzőcsere sem lett volna rossz. Mindenki azt várta, hogy a tréner magától lemond a gyenge eredményeket követően, de ő nem így gondol­ta. Meggyőződésem, ellenkező esetben hat-hét ponttal többet szerzünk. A tulajdonos azonban csak a záróforduló után köszön­te meg a munkáját. A kialakult helyzetet csak súlyosbította a klub körüli bizonytalanság. Miért is lett elege mindenből a klubtulajdonosnak? Úgy gondolta, csak a pályán dől el majd a bentmaradásunk, semmiféle tisztességtelen játék­ba nem kívánt belemenni. Ám látván, mi folyik az egyes talál­kozókon, mit művelnek a játék­vezetők, inkább a kiesést válasz­totta volna, mintsem a romlott közeget. Csak az ismert jégko- rongozó, Pavel Kubina győzkö- désére változtatott az álláspont­ján. A hokis egy közeli kis falu­ból származik, és jó barátja. Tör­tént mindez négy fordulóval a vége előtt. Épp akkor szereztek odahaza egy pontot úgy, hogy a 97. perc­ben egyenlítettek. A cseh másodosztály előtt számos csapatban játszott Hornyák, ké­pünkön a Dinamo Moszkva me­zében. (Képarchívum) Őrületes találkozó volt. Kilenc emberrel fejeztük be a bajnokit, de így is sikerült kiegyenlíte­nünk, pedig már a gólt is a rá­adásban kaptuk. Valami meg­mozdult akkor a csapatban, új erőre kaptunk, dacolni akartunk az előjelekkel. A búcsúzásunkat már kész ténynek vették, a bírók is botrányosan fújtak ellenünk. Az égiek segítsége is kellett, hogy végül sikerült. Tavasszal mindössze kétszer nyertek, az utolsó két idegenbeli bajnokin a Jakubcovice és a Trinec ellen. Az előbbi találkozón óriási máz­link volt, a 93. percben lőttük a győztes gólt, a záró meccsen ko­rán megszereztük a vezetést, és már nem engedtük ki kezünkből a győzelmet. De mint már mond­tam, az örömbe üröm is merült, az elnök arcáról nem az őszinte bol­dogság áradt a lefújást követően. A Slovannal már megélt egy ki­esést. Lehet párhuzamot vonni a két a helyzet között? Nem, mert míg Pozsonyban anyagi gondok miatt zuhant a csapat a másodosztályba, addig Hlucínban az elnök-klubtulajdo­nos hitehagyott hozzáállása volt a baj forrása. Nyomasztó volt a légkör, látszott rajta, hogy lélek­ben már lemondott a másodosz­tályról. Nem széled most szét a keret a nagy bizonytalanságban? Jelen pillanatban még nem le­het tudni, miként alakul a klub sorsa. Változások mindenképpen lesznek, az elnök szavai szerint mindössze nyolc játékos marad régi keretből. Télen még minden biztosnak tűnt, tavasszal azon­ban alapjaiban rendült meg a klub. Találkozom még az elnök­kel, remélem, a jövőben is komo­lyan gondolja majd a támogatást. Talán meglepő, szavaiból még­sem a klubcsere cseng ki. Jól érzem itt magam, már többször volt arról szó, hogy a jövőben a helyi fiatalokkal fog­lalkoznék. Egyelőre azonban még játszani szeretnék. Vannak ajánlataim, Ausztriába csábíta­nak, a szenciek is érdeklődnek, de a legszívesebben maradnék. Már csak az itteni emberek miatt is. Kimondhatatlan érzés, amikor a szurkolók elmennek az elnök után és kérik, ezt a játékost ne engedjék el. Edző lenne, de van már megfe­lelő képesítése? Aktív játékosként nincsen időm tanfolyamokra járni. Csehország­ban több mint háromszáz élvo­nalbeli mécseséi a hátam mögött egyből megkapnám a hármas szintű képesítést, Szlovákiában azonban ez semmit sem érne. Kellemesebb téma. Különös meccsen futballozott a hétvégén. A Kubina-féle válogatottban léptem pályára a hokis szülőfa­lujának csapata, a Celadná ellen. Többek között Filip Kuba, Marek Malik hokisok, Václav Svérkos, Jan Lastűvka és Ivo Schmucker is csapattársam volt azon a talál­kozón. Félpályáról intette be a gólt „A HFK otthonában nem sok esélyünk volt a pontszerzésre, a hét sárga lap miatt az edző inkább a soron következő bajnokira szere­tett volna tartogatni. Helyettesem azonban megsérült, így be kellett ugranom. Gólommal egyenlítettünk, de végül ez kevés volt” - me­sélt egy érdekes történetet Zsolt. A meccs 95. percében a feljutásra hajtó hazaiak furcsa módon csikarták ki a győzelmet. „A bíró to­vábbengedte a játékot, ám a félpálya környékén tartózkodó part­jelző mégis egyből jelezte, hogy szabályos találat született...” - idéz­te fel az ominózus esetet a hátvéd, (sk) 4 4 4 4 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents