Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-27 / 147. szám, szerda

28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 27. www.ujszo.com Agárdy Gábor szerint Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Csehország fejlődését is visszafoghatja, ha nem válik valóra a fővárost tehermentesítő útvonal terve Körgyűrű nélkül Pozsony hamarosan „eldugulhat” Pozsony megye vezetői (balról): Monika Benová-Flasíková alelnök, Agárdy Gábor alelnök, Vladimír Báján elnök és Martin Kuruc alelnök Május 29-én Pozsonyban a tervezett Közép-európai Közlekedési Folyosó (CETC) megépítésében érdekelt eu­rópai regionális önkor­mányzati-közigazgatási egységek (megyék, tarto­mányok stb.) közös nyilat­kozatot írtak alá. A doku­mentumban szorgalmaz­zák, hogy mielőbb épüljön meg az észak-déli irányú, a Baltikumot az Adriai-tenger térségével összekötő korri­dor. Pozsony megye szeret­né, ha a leendő nemzetközi közelekdési folyosóval együtt a fővárost tehermen­tesítő körgyűrű is elkészül­ne. Az elképzelésekről a po­litikai, szakpolitikai egyez­tetési munka egyik fő szlo­vákiai szervezőjével, Agárdy Gáborral, Pozsony megye MKP-s alelnökével beszélgettünk. KORPÁS ÁRPÁD Milyen megállapodást írtak alá Pozsonyban a CETC-be tömö­rülő egyes európai régiók képvi­selői, s hová juttatták, juttatják el a dokumentomot? A CETC nemzetközi szervezet, amely úgy jött létre, hogy hat euró­pai megye szerződést írt alá: szor­galmazni fogják egy balti-adriai út megépítését. A szervezetnek Po­zsony megye is tagja, a csatlakozási szerződést 2004-ben írta alá Eubo Roman akkori megyei elnök. Ha­marosan belép a szervezetbe Nagy­szombat megye is. Ezt a tervet már régen dédelgetik az érdekelt régi­ók, s lassan készülnek mind a nem­zeti, mind pedig az egész térségre vonatkozó tervek. Sajnos, eddig hi­ányzott a politikai támogatás az Európai Unió és a nemzeti kormá­nyok részéről. Ezt az útvonalat a nemzetközi autópálya-hálózatba kell illesztem, s ez csak törvények jóváhagyásával lehetséges, vagyis a parlament beleegyezésével. A május 29-én tartott konferencián tizenkét megye vett részt, és szüle­tett egy megállapodás, hogy közö­sen kérjük a nemzeti kormányokat, a parlamenteket és azok képviselő­it, az Európai Parlamentet és annak tagjait, valamint az Európai Bizott­ságot, amely tulajdonképpen az Európai Unió kormánya, hogy tá­mogassák az elképzelést. Ezáltal ti­zenkét megye együttes akarata je­lenik meg Európában. A napokban kaptam visszajelzést a Hradec Králové megye alelnökétől, hogy Csehországban már jelentkeztek a megállapodás első eredményei. Po­zsony megye június 20-án tartott közgyűlésén jelen volt Pavol Paska házelnök, akinek 150 példányban - tehát minden parlamenti képvi­selő számára - elkészítettük az aláírt dokumentumot. Valójában úgy néz ki, hogy most egy megye áll szemben a parlamenttel és a kormánnyal, mert Pozsony megyé­ben már tarthatatlan a közlekedési helyzet. Lubomír Vázny közleke­dési miniszter ugyan azt mondja, hogy a Pozsony és Nagyszombat közti autópálya-szakaszt hatsávos­sá kell tenni, de ezáltal azok a du­gók, amelyek eddig Pozsonytól Magyarbél környékéig értek, egy ilyen fejlesztés után a pozsonyi Aranyhomok-tónál alakulnának ki sokkal nagyobb mértékben. Ne­künk tehát a körgyűrű megépítésé­vel kell kezdenünk. Jövőre beveze­tik a pozsonyi integrált közlekedé­si rendszert. Úgy vélem, előbb a kerülőutakat kellene megcsinálni, s csak azután megoldani a városon belüli közlekedést. Ha ugyanis most oldjuk meg a város és környé­ke integrált közlekedését, és csak utána épülnek meg a kerülőutak, újra kell szerveznünk a belső köz­lekedést, márpedig az integrált közlekedésnél éppen a szervezés a legnagyobb gond. A Baltikum-Adria közlekedési folyosónak milyen volna a fő nyomvonala, s egyáltalán miért van szükség erre a közép-euró­pai korridorra? A közlekedési folyosóra azért van szükség, mert Európában a főbb utak általában nyugat-kelet irányúak, s ez a folyosó volna a leg­rövidebb összekötő kapocs a Balti tenger és az Adria közt. Ha meg­nézzük a TEN-útvonalak hálóza­tát, ez az út hiányzik belőle. A nyomvonal a következő: a svédor­szági Skane régiótól a lengyelor­szági Szcecinen, a csehországi Hradec Královén keresztül Brünnél csatlakozna a Prága-Po- zsony autópályához. Onnan Po­zsonyba vezet az út a Sitina- alagúton keresztül, amelyet június 24-én adott át a közlekedési mi­niszter. A Lafranconi hídon keresz­tül a szlovák-magyar határhoz jut­hatunk ezen az úton. Onnan Szombathely érintésével, a varasdi határátkelőhelyen keresztül vezet­ne Horvátországba, ahol - egészen a tengerpartig - már készek az utak. A TEN-hálózatban a korridor egyes elemei szerepelnek. A ter­vezett korridornak a leendő ma­gyarországi szakasza a legin­kább problematikus. Miért? Azért, mert az Európai Unió ere­deti tizenkét állama nem gondol­kodott ebben a nyomvonalban, ha­nem elkerülte volna Pozsonyt, s az út Bécs és Graz érintésével vezetett volna Horvátországig. Ebből az el­képzelésből tehát egész Nyugat- Magyarország és Pozsony is kima­radt volna. Uniós csatlakozásunk után óriási nyomást kell gyako­rolnunk Brüsszelre. A TEN-háló- zatokat még uniós csatlakozásunk előtt határozták meg, azóta pedig a fejlesztési elképzelésekben nem történt változás, módosítás pedig csak 2009 vagy 2010 táján várha­tó. Mire két-három év múlva az Európai Bizottság felülvizsgálja a TEN-hálózatot, ennek a tervnek ott kell lennie. Milyen lenne a folyosó nyom­vonala, és milyen egyéb fejlesz­tési tervek kapcsolódnak hozzá? Ha csak a TEN-útvonalakat vesszük, Szlovákia nagyon jól áll, mert a hazai vonal kész. Ám ha már egyszer részesei leszünk egy ilyen együttműködésnek, ebbe a projektbe szeretnénk „elrejteni” a pozsonyi körgyűrű megépítésének tervét is. A körgyűrű hogyan nézne ki? Valahol az Erdőháton (Záhorie) volna egy alagút a Kis-Kárpátok alatt, amely Poszonyszőlős (Vaj- nory) és Szentgyörgy (Sväty Jur) között kapcsolódna a Dl-es autó­pályához, majd egy kerülővel ve­zetne ahhoz a kereszteződéshez, amely Horvátjárfalu (Jarovce) és Oroszvár (Rusovce) felé vinné el az autópálya forgalmát. Egy új híd is épülne a Slovnaft közelében. Mint minden ebben az országban, ez az ügy sem kellőképpen koordinált. Például a Párizs-Pozsony vasútvo­nal egyike az Európai Unió által anyagilag támogatott tizennyolc nemzetközi TEN-korridomak. En­nek részeként Pozsonyban alagutat terveznek a Duna alatt, amit értel­metlen tervnek tartok, mert a világ legtöbb helyén úgy építik az ilyen hidakat, hogy azokat a vasút is igénybe vehesse. Egy alagút egy hídnál legalább háromszor drá­gább. Miért nem koordinálható a pozsonyi körgyűrű és a Párizs-Po­zsony vasútvonal terve úgy, hogy ezen az új hídon bonyolódjon a köz- és a vasúti közlekedés is? Ön szerint miért nem lehetsé­ges ez? Valószínűleg más érdekek is van­nak, és ezt szeretném majd elmon­dani Pozsony főpolgármesterének, Andrej Durkovskynak is. Arra gondol, hogy a jelenlegi kormánynak nem érdeke egy ilyen megoldás? Ha megnézzük a közlekedési mi­nisztérium útfejlesztési tervét a 2007-2010 vagy a 2007-2013 köz­ti időszakra, láthatjuk, hogy a D4- es pozsonyi körgyűrűről csak emlí­tést tesz, de egyetlen koronát sem szán erre. A körgyűrűről leágazó R7-es dél-szlovákiai gyorsforgalmi útról, amely Pozsonyt Somotja és Dunaszerdahely érintésével kötné össze a keletebbi régiókkal, még említést sem tesz. Tehát ne várjuk azt, hogy 2020-ig ez az út megépül. Szerintem majd az élet kikénysze­ríti a terv megváltoztatását, mert ez az út már most bedugult. Aki na­ponta utazik Dunaszerdahely és Pozsony közt, tudja, mit kell mindeközben megélnie. A körgyűrűnek több nyomvo­naltervezete is van. Melyik ezek közül a leginkább reális? A Pozsonyi Önkormányzati Ke­rület Hivatalán belül én koordiná­lom a körgyűrűvel kapcsolatos ügyeket. Már többször is tárgyal­tunk az összes környező település­sel arról, hogy egy-egy nyomvonal­tervezet miként illeszkedik az ő út­fejlesztési koncepciójukba. Egyelő­re úgy néz ki, a községek többségé­nek a közepes nagyságú változat felel meg. Ez annyiból is logikus, hogy a legkisebb gyűrűt csak maga a főváros szorgalmazta, s körülbe­lül egy húsz évvel ezelőtti terven alapul. Ma már például Pozsony- szőlősön (Bratislava-Vajnory) is van ipartelep. Mire a főváros köz­vetlen közelében megépülne a kör­gyűrű, a város „benőné” a sztrádát, s egyszer csak azt vennénk észre, hogy kettészelné a várost, amely emiatt lélegezni sem tudna. Éppen ezért a középső nyomvonalat szor­galmazzuk, amely Bazin és Lozomo közt vágna át a Kis-Kárpá- tokon, ott kapcsolódna a D2-es au­tópályához. A közlekedési tárcának melyik nyomvonal a megfelelő? A legkisebb gyűrűt részesíti előnyben. A minisztérium mivel indokol­ja az álláspontját? Azzal, hogy ez olcsóbb, s hogy ez volt az eredeti terv, amelynek már kész a környezetvédelmi hatásta­nulmánya is. A helyi önkormányzatoktól milyenek visszajelzések érkez­tek? Az észrevételeket most gyűjtjük. Megígértem az önkormányzatok­nak: ha nyomvonalterveket tu­dunk adni, azokat a nyár folyamán valamilyen módon - CD-n vagy írásban - eljuttatjuk hozzájuk, hogy azokat őszig véleményezhes­sék. Az eddigi visszajelzések álta­lában a középső variánst részesítik előnyben, azzal, hogy mindenki hozzácsatolja a maga elképzelését. Például Pozsonyivánka (Ivanka nad Dunajom), Éberhard (Malinovo) és Fél (Tomásov) már tervezi a feljárót a körgyűrűre, hogy a saját forgalmát ne a szom­szédos falvakon keresztül kelljen bonyolítania. A településeken be­lül ezáltal csökkenhet a forgalom. Vannak más jellegű problémák is. Ha a legkisebb gyűrű épülne meg, azt a tervezett harmadik repülőtéri kifutópálya alatt alagútban kellene vezetni. Emiatt az egy egységre ju­tó kiadások ezen a szakaszon az át­lagos költségek kétszeresére-há- romszorosára növekednének. Ar­ról nem is beszélve, hogy a város máris körülnőtte a repteret, tehát azt előbb-utóbb máshová kell majd áthelyezni. Kifogás, ellenkezés az önkor­mányzatok részéről? Pozsonyivánkán a repülőtér köz­vetlen közelében családi házak épí­tését engedélyezték, pedig tudták, hogy egy harmadik le- és felszálló- pálya is épül majd. Kompenzációra törekszünk, például föl- vagy lejá­rót kínálunk a sztrádáról, esetleg valamilyen építészeti megoldással, hangfogókkal csökkentenénk a zaj­ártalmat. Ugoijunk egy kicsit a jövőbe, s induljunk ki abból, hogy Pozsony megye elképzelése szerint meg­épült a közlekedési folyosó és a körgyűrű is. Miként kapcsolja ez be a részben magyarlakta régiót az európai vérkeringésbe? Ennek a dolognak több vetülete is van. Az egyik a Bécs-Pozsony- Győr-aranyháromszög, ahol - úgy néz ki - európai viszonylatban a leggyorsabban növekszik az intel­lektuális és a gazdasági potenciál. Ennek köszönhetően az út mentén logisztikai és más cégek telepednek le, s körülbelül kétszázezer munka­hely alakulhat ki a térségben. Ezt ma szinte elképzelhetetlennek tart­juk, de így lesz. A másik vetület: ez a nyomvonal tudja majd elvezetni az ipari parkok - például a KIA, a PSA Peugeot és a Samsung - miat­ti megnövekedett forgalmat. Ha ez a beruházás nem valósul meg, ak­kor a Pozsonynál lévő természetes tölcsér - amelyet a Kis-Kárpátok és a Duna medre képez— úgy beszo­rítja majd a forgalmat, hogy Ma­gyarország, Szlovákia, Ausztria és Csehország fejlődését is visszafog­hatja. Pozsonyt most kényszerhely­zet elé állította a fejlődés, megol­dást kell találni. Mekkora beruházást jelentene a körgyűrű? Csak a pozsonyi körgyűrű körül­belül negyven milliárd korona, te­hát több mint egymilliárd euró. A szomszédos mosoni térség­ben, Rajka és a magyarországi Ml-es közt hiányzik egy néhány ldlométeres autópálya-szakasz. Magyarországgal, Győr-Moson- Sopron megyével hol tart az egyeztetés? A két közlekedési miniszter be­szélt a problémáról, és a szlo­vák-magyar kormányközi vegyes bizottságtól azt az információt kaptuk, hogy 2015-ig vagy 2017-ig megépül az említett autópálya­szakasz. Ezt reálisnak látom, mert aki jár ezen a szakaszon, tudja, hogy az autópálya egyik felét már előkészítették. Érre ígéretet kap­tunk. Pozsony megye a köztársa­sági elnöknél is lobbizott: ha be­szél magyar kollégájával, vesse fel ezt az ügyet is, mert az efféle fej­lesztés egész Dél-Szlovákia, a ma­gyarlakta régió számára is nagyon fontos. Már konzultált erről a két ál­lamfő? Én nem kaptam visszajelzést a szlovák elnöki hivataltól. Tudat­ták, hogy nyilvántartják a kérést, és ha lesz találkozó, megbeszélik az ügyet. Azóta már párszor talál­kozott a két elnök. Ha legközelebb módunk nyílik erre, rákérdezünk az elnöki hivatalnál, vajon volt-e ilyen egyeztetés. Ellenben Gyur- csány Ferenc magyar miniszterel­nök pozsonyi látogatásakor, az MKP elnökségével tartott június 17-i tanácskozás alkalmával felve­tettem ezt a kérdést, s kaptam is visszajelzést a magyar Miniszterel­nöki Hivataltól, hogy jegyzik a ké­relmet. A Szlovákiát Ausztriával össze­kötő szakaszon nincs ilyen prob­léma. Októberben kellene elkészül­nie a horvátjárfalui sztrádasza­kasznak. Ausztria évekig késlel­tette a Bécs-Pozsony autópályát, most pedig megelőz bennünket, vagyis ősztől sztrádán mehetünk itthonról az osztrák fővárosig és tovább. Egy folyamat közepén vagy az elején vagyunk. Reményei sze­rint mikorra válhat valóra a kor­ridor és a körgyűrű terve? Ha minden jól megy, 2010-re vagy 2011-re a terv bekerülhet a TEN-hálózatról szóló uniós doku­mentációba, de az építkezés teljes befejezése 2020 előtt nem valószí­nű. Lehet, ha az ég is úgy akarja, öregemberként még mehetek ezen az úton - 2020-2023 tájára való­színűsítem a megvalósítást, hacsak nem szól közbe a természet. Ugyanis Pozsony közlekedése úgy eldugulhat, hogy ezt a tervet - ha van TEN-folyosó van, ha nincs - va­lóra kell váltani. A május 29-i pozsonyi tanácskozás résztvevői (A Pozsonyi Önkormányzati Kerület képarchívuma) 4 i 4 4 4 4 4 « 4 < 4 « < < 4 4 I

Next

/
Thumbnails
Contents