Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-27 / 147. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2007. június 27:, szerda 4. évfolyam, 25. szám A Bikini lesz a II. Tallósi Rockfesztivál sztárvendége A június 30-án zajló rendezvényen fellép a Phoenix, az Előtag, a Metropolis és a Kerecsen együttes is 26. oldal n Mikorra épülhet körgyűrű és korridor Pozsonynál? Interjú Agárdy Gáborral, Pozsony megye alelnö- kével, térképes ismertető az elképzelésekről 28-29. oldal 31. oldal Az első fekvőtámasztól a sikerekig Puha Szilvia és Csölle Veronika neveli a somorjai kajak-kenu utánpótlást Tavaly például több mint hétszázezer fecske sínylette meg az aszályt; a környezetvédők attól tartanak, mire az illetékesek lépésre szánják el magukat, késő lesz Lesz még mit megmenteni a párizsi mocsarakban? Efféle, szúnyoghálóból összeeszkábált hálókkal is lopják a mocsárból a teknősöket, amelyek eszmei értéke egyedenként tízezer korona - mondja Matej Medved Köbölkút. Tudják, hogy a Szlovákiában lévő összes madárfaj 45 százaléka rendszeresen előfordul a faluhoz közeli párizsi mocsarakban? S hogy a fülemülesitke legészakibb költőhelyét világviszonylatban is ugyanitt találjuk? Netán azt, hogy a Ramsaar- típusú, európai rangú mo- csaras-lápos természetvédelmi területen évente több mint hétszázezer fecske gyűjt erőt, pihen és táplálkozik egy héten keresztül, mielőtt Afrikába repülne? A Közép-Európában egyedülálló vízi- és madárparadicsom a végóráit éli, az aszály miatt ökológiai katasztrófa fenyeget. BUCHLOV1CS PÉTER A 184 hektáros területre, melyből a mocsaras rész mintegy 143 hektárt foglal el, 1995 óta több mint kétezer vendég látogatott el Kanadától az Egyesült Államokig, Dániától Angháig. Diákok, egyetemi tanárok, természetvédők, ornitológusok. A párizsi mocsarak flórája és faunája ugyanis rendkívül gazdag és változatos, a 173 fajta madáron, az 500 fajta rovaron kívül mocsári teknősökkel és vidrákkal is találkozhatunk. Ámde meddig? A kiemelt természetvédelmi területen ugyanis évek óta rendszeresen pusztít az aszály, a szárazság miatt fokozatosan tűnnek el a mo- csaras-lápos részek, a madarak táplálékául szolgáló puhatestűek, lárvák és csigák állománya pedig drasztikusan megcsappant, a biológiai egyensúly lassacskán felborul. Pedig ez a hely a legnagyobb nádas egész Szlovákiában. S bár a mára tarthatatlan helyzettel az ösz- szes illetékes hatóság tisztában van, úgy tűnik, csak két ember harcol igazán e páratlan élőhely megmaradásáért és megóvásáért: Matej és Jozef Medved’, a terület szakfelügyelői, természetvédők. „Az első baljós jeleket még 1995-ben észleltük, amikor a szélsőséges éghajlati viszonyok miatt a hirtelen heves eső és a talajerózió együttesen éreztette hatását. Azóta az évenkénti szárazság, az enyhe telek sora csak még inkább pusztítja a mocsarat” - taglalja Matej Medved’. A mocsár ugyanis lényegében egy katlanban fekszik, s itt a legfelső földréteg már teljesen elhasználódott, a lekaszálat- lan, rohadó náddal, elburjánzott növényzettel átszőtt részek teljesen kiszorítják a vizes területeket. Noha Jozef Medved már 1992 ben kidolgozott egy átfogó tervet a mocsár kotrógépes kitisztítására, ez máig nem valósult meg. Egyrészt azért, mert Medved’ék polgári társulása önerőből ezt nem tudja megoldani (elég költséges volna), másfelől pedig azért, mert eddig egyetlen szakhatóság sem foglalkozott érdemben Medvedék tervével. Ám azért a helyzet jóval bonyolultabb. Még 1966-ban épült egy árvízvédelmi gát Köbölkút és a mocsár között. A gátnál egy külső vízelvezető csatorna található, amely árvíz esetében - de az itt sose volt -, kivezetné a felesleges vizet a területről, tehát nem zúdulna a falura. „Viszont maga a gát agyagból készült, s csak abban az esetben nem engedi át a vizet, ha elegendő víz van a mocsaras részen. Ha viszont ott csökken a vízszint, a gát belül kiszárad, s a következő vízszintemelkedésig már nem bír újra összeállni, megkötni az az agyagos rész, a gát tehát átereszti a vizet. Eddig legalább nyolcszor fordult elő ez a jelenség. A környező halastavakból (Koltáról, Fürről vagy Kürtről) sincs meg a megfelelő vízutánpótlás, ezért szárad ki a mocsár és a gát belső része is. Az apály és a szárazság legjobban a rezervátum zsilipjénél mérhető le” - fejti ki az összefüggéseket Matej Medved. Szerinte a külső kanálist meg kellene szüntetni, belül pedig állandó vízszintet szükséges biztosítani - ezáltal a gát is jól zárna. A szakember teljes mértékben osztja Miklós László volt környezetvédelmi miniszter véleményét, és tiszteli is Miklóst, mert az állam részéről eddig ő volt az első és utolsó ember, aki a helyszínen foglalkozott a mocsár ügyével. (A volt tárcavezető véleményét ezen az oldalon olvashatják - a szerk. megj.). Persze, ahhoz kétség sem fér, hogy a mocsaras részt kotrógéppel kellene kitisztítani, hogy hosszabb távon is megújulhassanak a lápos, vizes területek, s ezt ma már - több mint tizenöt évvel az idősebb Medved terve után -, a Nyitrai Kerületi Környezetvédelmi Hivatal is elismeri. Svátopluk Cepelák osztályvezető egyébként az összes érintett hivatal és cég bevonásával a jövő hét csütörtökre hívott úgynevezett helyszíni válságfelmérést. Medved’éknek köszönhetően eddig egyetlenegy alkalommal lépett az állam hivatalosan is a természet- védelmi terület érdekében. Jozef Medved ugyanis még a kilencvenes évek elején javasolta, hogy a zsüipet szüntessék meg, helyette egy ún. betonküszöböt építsenek a víznek. Ezt akkor az UNESCO is jóváhagyta, és a Szlovák Természet- védelmi Szövetség 3700 dollárt nyert rá egy amerikai pályázaton. A küszöb ugyan elkészült (Matej Medved szerint közel sem annyi pénzből), ám a zsilip továbbra is működik, ez pedig a mocsár szempontjából rossz. A fokozottan védett terület tehát pusztul: ahol még néhány évvel ezelőtt három-négyméteres víz volt, ott most alig térdig ér, simán átgyalogolhatunk rajta, pedig valamikor még halak és gémek is éltek itt. Gólyákat is csak mutatóba látunk, tavaly pedig - szintén a szárazság miatt - több mint hétszázezer fecske legyengült állapotban vándorolt innen tovább, mert már alig találtak élelmet. A ritkább vízimadarak is fogyatkoznak. „Attól tartok, hogy mire az illetékesek ideérnek, s végre tesznek is valamit, valóban környezeti katasztrófa lesz. Akkora, mint tavaly, amikor szeptemberben egy négyzetméteren legalább huszonöt döglött csigát, lárvát, puhatestűt találtunk. Ki lehet számolni, mekkora pusztulást jelent ez több mint száz hektáron. Aki pedig tudja, mi a tápláléklánc és a biológiai egyensúly, annak nem kell tovább magyaráznom. S az sem érv, hogy a madarak majd máshol találnak élelmet. A párizsi mocsarak területe ugyanis a vándormadarak egyik legjelentősebb európai pihenő- és megállóhelye. A legközelebbi ilyen élőhely több mint négyszáz kilométerre található. Ugyanakkor ez az útvonal és ez a terület már szinte a madarak génjeiben van, mert évA zsilipnél látszik igazán az apadás századokon keresztül itt táplálkoztak, pihentek. Olyan ez, mint a sivatagban az egyetlen bevált út, ahol oázis van. Ám mi történik, ha az oázisból elfogy a víz, ha kiapad a kút?” - teszi fel a költői kérdést Matej MedvecT keserűen és kétségbeesetten. Értesüléseink szerint a kerületi hivatal európai környezetvédelmi alapokból is szeretne pénzt szerezni a páratlan élőhely megmentésére, ám ez még csak terv. Félő, mire a tervből valóság lesz, már nem lesz mit megmentem. Matej Medvedék polgári társulását eddig sem támogatta az állam, amikor néhány éve egy pályázaton Niva terepjárót kértek terepbejárásra és ellenőrzésre, szó szerint kinevették őket. Ugyanazon a pályázaton a poprádiak milliós, vadonatúj japán kocsikat kaptak. Eddig csak a helyi önkormányzat támogatta őket, legutóbb tízezer koronát kaptak ruházatra, felszerelésre. Nemcsak a természeti értékeinkre nem figyelünk oda, hanem azokat sem becsüljük meg igazán, akik szeretetből, hivatástudatból és önként védik a környezetet. Persze, mindez előbb-utobb visszaüt ránk. Csak nehogy már jóvátehetetlenül késő legyen! (A szerző felvételei) A SZAKÉRTŐ VELEMENYE Milyen konkrét intézkedések hozhatók a köbölkúti láp érdekében? Miklós László professzor, az MKP parlamenti képviselője: A vizes-mocsaras élőhelyek alapvető létfeltétele a víz jelenléte. Sajnos, ez esetünkben „hiánycikk”, s egyre fogy - a láp egész vízgyűjtője kicsi és száraz. A romlást egyrészt természetes folyamatok idézik elő (a fokozatos elföldelés, a szerves anyagok halmozódása és a szárazság), de ezekhez az emberi tevékenység is hozzájárult. Milyen lenne a célállapot? Mivel a Párizs-patak lápja a vizes élőhelyek teljes skáláját fel tudta vonultatni - tehát mély állóvizeket, sekélyebb állandó vizeket, időnkénti vízfelületeket, nedves lápot és nádast, nedves réteket - a cél is az, hogy mindezekből maradjon valami az ökoszisztémák kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Ezt ma már csak különböző művi beavatkozások kombinációjával lehet elérni. Előzetesen a következő beavatkozások segíthetnének: 1. Ä láp központi, legmélyebb részeiben fokozatosan és mozaikszerűen mélyvizű, nyitott, egymással összekötött vízfelületet kialakítani, természetkímélő fenékkotrással. Mély vizeket más módon nem lehet kialakítani. Sajnos, ez nagyon költséges eljárás, amihez hozzájárul a kitermelt iszap elhelyezésének a problémája is, valamint még a legkíméletesebb eljárás mellett is számítani kell a természet bizonyos méretű megkárosítására. 2. Az egész láp területén emelni és megtartani az alapvízszintet. Ezt a következő módon lehet elérni: ♦ Visszaduzzasztani - esetleg néhány lépcsőben is - a láp körül vonuló gyűjtőcsatornát, hogy ennek a szintje magasabban legyen, mint a láp vízszintje. A csatorna jelenleg összegyűjti a környező területekről lefolyó vizeket, nem engedi ezeket a lápba, s el is vezeti őket. Mivel a csatorna szintje sokszor alacsonyabb a láp vízszintjénél, ez a lápot szinte lecsapoló hatást vált ki. Ä magasabb szint nyomást gyakorolna a talaj alatt levő vízszintre befelé, a láp felé, de legalábbis nem csapolná le azt, s vízbőséges időszakban megnyitással esetleg ebből tölthető lenne a láp is. Itt számítani kell arra, hogy a visszaduz- zasztás némileg megemelné a láp jobb partján, a falu felett elhelyezkedő nádas nedvességét, ami nem baj. Ugyanúgy időnként ellepné a falu szélén álló egy-két ház alsó udvarát, amit helyileg könnyen meg lehet oldani. * ♦ A faluba vízvezetékkel bejutott vizet- használata és a tisztítóállomáson való átvonulása után - elterítem a láp körüli nádasban, amely még a szennyezett víz utótisztítását is szolgálnák. ♦ A lápra nézve kedvezőbb rezsimet bevezetni a láp felett elhelyezkedő kis víztározók kezelőivel. Természetesen mindezek az intézkedések alapos megelőző méréseket és pontos tervezési folyamatot igényelnek - számos részletkérdés megoldása mellett.
