Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-04 / 127. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 4. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Brit kivonulás Irakból? Egybehangzó londoni sajtó- értesülések szerint a brit had­vezetés azt akatja, hogy a kor­mány egy éven belül, sőt akár már idén az összes brit katonát kivonja Irakból. A magas ran­gú katonai forrásokból szár­mazó értesülések szerint az Irakban állomásozó brit erők főparancsnoka, Jonathan Shaw ezt fogja javasolni Gor­don Brownnak, a nem egészen négy hét múlva hivatalba lépő új brit miniszterelnöknek. A kivonási terv állítólag már né­hány hete el is készült, csak kis létszámú kiképző egységek maradnának az országban az iraki hadsereg segítése végett.- Maga biztosan nagyon gazdag, ha ilyen külsővel ki mer kezdeni velem... (Peter Gossányi karikatúrája) Az orosz elnök szerint az amerikai rakétatelepítési tervek növelik egy nukleáris konfliktus veszélyét Putyin továbbra is ellenzi a pajzsot Az orosz elnök szerint az amerikai rakétatelepítési tervek növelik egy nukleá­ris konfliktus kirobbanásá­nak veszélyét. Vlagyimir Putyin rendkívül élesen ítélte el az Egyesült Álla­mok kelet-európai rakéta­telepítési terveit. MT1-F1GYELŐ A történelemben első ízben for­dulna elő, hogy az amerikai nukle­áris rendszer egyes elemei az eu­rópai kontinensen kerülnének te­lepítésre, ami megváltoztatná a nemzetközi biztonság egész épít­ményét -jelentette ki az orosz ál­lamfő a Der Spiegel című német hetilapnak. Nyilatkozata közvetle- nül a fejlett ipari államokból és Oroszországból álló G8 csoport csúcstalálkozója előtt jelent meg, szinte egy időben azzal, hogy George Bush amerikai elnök egy hétvégi inteijúban ismét a telepí­tés mellett szállt síkra, hangoztat­va, hogy az nem Oroszország ellen irányul. Az orosz államfő megismételte, hogy az Egyesült Államok valami olyan veszély ellen akar védelmi rendszert telepítem, amely nem is létezik. Emlékeztetett arra, hogy országa betartotta az európai ha­gyományos fegyverzetek korláto­zásáról létrejött megállapodást, s a leszerelés jegyében több más in­tézkedést is tett. Putyin szerint Oroszország egyoldalú leszerelést hajtott végre, anélkül, hogy látná a partnerek erre irányuló szándékét. Az elnök hangsúlyozta, Orosz­ország szerint a tervezett rakéta­védelmi rendszer európai telepíté­sét semmi nem indokolja. Remé­nyét fejezte ki, hogy Washington odafigyel Moszkva álláspontjára, s felülvizsgálja a telepítéssel kap­csolatos döntését. „Ellenkező eset­ben reagálnunk kell”. Ennek kap­csán utal arra, hogy a tervezett amerikai rakétatelepítéssel - mint fogalmázott - megszűnik a kiala­kult nemzetközi stratégiai egyen­súly. Ennek helyreállítása érdeké­ben egy olyan rendszert kell létre­hoznunk, amely képes a szóban forgó amerikai fegyverek meg­Az Egyesült Államok azért sze­retné Csehországban és Lengye­lországban felépíteni rakétavé­delmi pajzsának egyes részeit, hogy a rendszer, amely a NATO szövetségesek többségének védel­mét szolgálná, a lehető leghaté­konyabb legyen - jelentette ki George Bush amerikai államfő a Mladá fronta Dnes című cseh lap­nak. Megismételte, hogy az ame­rikai rakétavédelmi pajzs nem irá­nyul Oroszország ellen. „A lator űllamok ellen irányul. Elküldtem ezért a védelmi miniszter Robert Gates-t, hogy az orosz vezetésnek magyarázza meg céljainkat. Az semmisítésére - hangoztatta Putyin. Áz elnök azzal is vádolta Wa­shingtont, hogy politikájával nem segíti elp a bizalom légkörének ki­alakulását. Őszinte tárgyalásokkal a nagy nemzetközi válságok közül néhány elkerülhető lett volna, s ezzel összefüggésben elsősorban Irakra utalt. Magát igazi demokratának ne­vezve Vlagyimir Putyin elmarasz­talta az Egyesült Államokat és a Nyugatot az emberi jogok helyze­te miatt is. „Amerikában megkí­nozzák az embereket - például Guantanámón -, Európában pe­dig gázt vetnek be a tüntetőkkel szemben” - hangoztatta az elnök, aki az inteijúban válasz nélkül ádáthatóság hívei vagyunk, fel­szólítjuk az oroszokat, hogy ve­gyenek részt a terv megvalósítá­sában. Felszólítjuk őket, hogy jöj­jenek el és mindent nézzenek meg” - mondta az amerikai ál­lamfő. Kijelentette: a hideghábo­rú befejeződött, az egyes orszá­goknak most olyan szélsőségesek fenyegetéseit kell visszaverniük, akik elszántak a gyilkolásra is, hogy győzelemre juttassák saját ideológiájukat. Arra a kérdésre, hogy mit kínál Washington Lengyelországnak a rakétatámaszpontért cserébe, Bush kifejtette: Lengyelország és hagyta az oroszországi emberjogi helyzetre vonatkozó kérdést. Saját, jövő márciusban esedé­kes utódlásával kapcsolatban kije­lentette: Oroszország következő elnökének „egy becsületes, ráter­mett, magas szinten felkészült és nagy tapasztalatokkal rendelkező politikusnak kell lennie, aki ren­delkezik majd a legtöbb választó bizalmával.” Hivatali idejének lejártával a je­lenleg 54 éves Putyin saját szavai szerint nem kíván nyugállomány­ba vonulni. „A nyugdíjhoz még túl fiatal vagyok“ - jelentette ki, hoz­záfűzve, hogy dolgozni kíván, s er­re vonatkozóan van néhány elkép­zelése, ezeket azonban nem rész­letezte. az Egyesült Államok is tagja a NATO-nak, tehát az egyik ország elleni támadás a másik elleni tá­madást is jelentené. „Jobb biz­tonsági garanciákat már nem tu­dunk nyújtani senkinek, ezt ko­molyan gondoljuk” - szögezte le az elnök. Hozzátette, a rakétavé­delmi pajzs azonban nem védi meg a NÄTO délkeleti részét, be­leértve Bulgáriát. Bush szerint a pajzs elsőrendű célja, hogy a bal­lisztikus rakéták ellen védjen. Bulgáriát a NATO azon rendsze­rei fogják védeni, amelyek a kö­zéphatótávolságú rakétákat ké­pesek hatástalanítani. Bush az oroszokat is bevonná JEGYZET A korlát BUCHLOV1CS PÉTER Hol volt, hol nem volt, az Ópe­renciás tengeren és az Üveghe­gyen is túl volt egyszer egy kor­lát. Volt, élt, leiedzett, sőt feszí­tett a nyári verőfényben, jó- lesően nyújtóztatta izmos vas­végtagjait, korlátsága büszke tu­datában. Olykor-olykor percegett egy kicsit, midőn a hőmérséklet­változás apró, szemmel észre nem vehető tágulásokat és össze­húzódásokat okozott az anyag­szerkezetében, de az efféle apró­ságok nemigen zavarták Ókorlát- ságát, elvégre egy olyan javako­rabeli úrhoz, mint amilyen ő volt, már a köszvény és a reuma is hozzátartozik. Mondom, csak hébe-hóba nyikordult meg hal­kan, ilyenkor légypiszoknyi rozs­dafoltokat pöccintett le magáról diszkréten, s aztán korlátozott tovább, rendületlenül. Lázadó if­júként még arról is álmodozott, hogy az egész világot körbekeríti majd, de erről már nyolcvanki­lencben lemondott, s azóta böl­csen megmaradt ott, ahová állí­tották: egy régi bérház járdája és a főút között. Fontos küldetése volt: a gyalogosokat és a házban lakókat védte a veszett jármű­vektől. Mígnem egy tavaszi éjje­len betöltötte a hivatását, akkor, amikor egy autó belerohant, s korlátunk óriási csattanás köz­ben, amorf, összevissza tekere- dett csonkként, a ház főbejáratá­ba görbülve fejezte be nemes küldetését. Emiatt persze a házban lakók há­rom napig nem tudtak bejutni otthonaikba, legalábbis a főbejá­raton keresztül nem, ráadásul a hősi halott izé, khm, hogy is mondjam, buta, tehetetlen vas­hulladékként a járdán közleke­dést is akadályozta. Korlátunk holttestét még aznap el lehetett volna távolítani a helyszínről, de ez nem történt meg. Ugyanis, mint az utóbb kiderült, a dicső korlát maradványai felett három cég és egy hivatal marakodott az illetékesség miatt, magyarán: ki­nek a területén élt és alkotott is ő, ki helyezheti és távolíthatja el on­nan, s ki az, aki utódját oda ismét felszerelheti, gondolom mini­mum egy pápaválasztási ceremó­niát felülmúló beavatás kereté­ben. Az egyik cég rögvest közöl­te, hogy a korlát nem őrá tarto­zik, ezért eltávolítani se fogja. A másik cég erre felháborodottan kioktatta az egyik céget, hogy rá­juk aztán főképp nem tartozik, a harmadik szerint ez az ő terüle­tük, de nincs emberük és gépük az eltávolításra, a hivatal szerint ez viszont igenis az első cégre tartozik, de nem veszik zokon, ha mégis a harmadik cég lép az ügy­ben. Az egymásra mutogatásból és a töketienkedésből az a cég ke­rült ki győztesen, amely végül is eltávolította derék korlátunk ma­radványait, noha nem az ő köte­lessége lett volna. Korlátunk hullája vagy tizenöt te­lefonba, három munkanapba, ha­sogató fejfájásokba, végtelenül fárasztó magyarázkodásokba ke­rült. Pedig elég lett volna, ha va­laki szól a feketéző fémhulladék­gyűjtőknek. Úgy kitépték volna onnan seperc alatt az egész hóbe- levancot, hogy csak úgy porzik. A korlát tehát máshová költö­zött. Oda, ahol immár örökéletű. A fejekbe. KOMMENTÁR Kár a gőzért! BARAK LÁSZLÓ Gyakran elhangzik manapság, hogy Szlovákia tulajdonképpen egy következmények nélküli provincia. Amint az általában is jel­lemző Közép-Európa szinte valamennyi posztkommunista társa­dalmára. Számtalan, különösen a politikai és a gazdasági szfé­rát érintő példa felhozható az efféle következménynélküliségre, ám akad számos olyan is, amely éppen ennek ellenkezőjét tanú­sítja. Utóbbi sajnos épp a sajtó embereire vonatkozik, akiknek közszolgálatilag, mi több, hivatástudatból épp azon kell dolgoz­niuk, hogy idejekorán legalább azonosíthatóak legyenek a közszféra vadhajtásai. Lásd a volt Szovjetunió utódállamait, ahol az utóbbi évtizedekben bizony vészterhes méreteket öltött az újságírók gátlástalan gyilkolászása. Még szép, hogy mifelénk nem jellemző az ilyesmi. A közélet, vagyis a politika és a gazdaság kis basái itt a valamivel kifino­multabb, ám társadalmi szempontból tulajdonképpen a kiiktatá­si szándékkal azonos veszélyeket rejtő korrupciót veszik inkább igénybe. Egy-egy sajtóorgánum, to linók elhallgattatása céljából is. Esetleg saját újságírói istállót griindolnak...! Leginkább vi­szont furmányos jogi megoldásokkal igyekeznek elhallgattatni a velük szemben kellemetlenkedőket. Nos, ez utóbbi módszert kö­vette az a két dunaszerdahelyi közszereplő, akikről annak idején mind a hazai, mind pedig a magyarországi média közzétette, hogy egy erotikus szalonban, népnyelven szólva, egy kupleráj­ban szórakoztak volt. (Ingben, gatya nélkül, vagy ingben, gatyá­ban - tök mindegy...) A szóban forgó közszereplők ugyanis ez­tán, mintegy kampányszerűen, bepereltek szinte minden sajtó- orgánumot, amelyek viselt dolgaikat taglalták. Nincsen ezzel egyébként semmi baj, hiszen egy demokratikus országban bárki­nek szíve joga, hogy valós, de akár vélt sérelmei is védekezésre sarkallják őt. Ha úgy tetszik, ellentámadásba lendüljön. Arról vi­szont a legkevésbé sem feledkezhet meg senki, hogy a demokrá­ciában az ún. személyiségi jogokon túl a szólás- és sajtószabad­ság ugyancsak alkotmányos jogként funkcionál. Főként ha köz­szereplőknek, központi vagy épp vicinális politikusoknak, ma­kulátlan jellemet feltételező vezetői beosztásokba tévedt embe­reknek jut eszükbe, hogy elégtételt vegyenek a sajtón. Hiszen közhely ugye, ha valaki egyszer magára ölti a közélet világító palástját, nem csodálkozhat azon, hogy látva látják őt! Ilyen ala­pon tehát szamárság bárkinek is arról álmodoznia, hogy bizo­nyos viselt dolgai közzétételéért - de akár azok minősítéséért is - jogilag elmarasztalható egy-egy sajtóorgánum. Még akkor sem, ha esetleg az a kényszerképzet uralná el, hogy két legyet üthet egy csapásra. Magyarán, elhallgattatja a kellemetlenkedő sajtóorgánumot, a remélt fájdalomdíjból pedig a Fidzsi-szigete- ken ejtőzik majd... Tehát anélkül, hogy a végső ítélet híján a dolgok elébe vágna az ember, szinte teljes bizonyossággal kijelenhetjük: Kár a gőzért! „A két dunaszerdahelyi közszereplő esete a sajtó embereivel” című tragikomédia fináléja korántsem a kupiba keveredett sze­rencsétlenek győzelméről szól majd. Nem létezik ugyanis olyan jogi instancia - a világ civilizált fertályán legalábbis nem -, amely a médiát azért marasztalná el, hogy egy-egy közszereplők által elkövetett valós cselekményt közhírré tesz, urambocsá kommentálja azokat. Ha alapfokon némi bírói lapszus, figyel­metlenség - lásd, az Új Szóra és a Csallóköz hetilapra vonatkozó „elhallgattatási” szándékot - meglebegtetne is ilyesmit... FIGYELŐ Orbán-interjú egy osztrák lapban Terjedelmes interjú jelent meg a Die Pressében Orbán Viktor­ral, aki az aktuális magyar bel­politikai helyzet elemzése mel­lett a Fidesz terveiről, elképze­léseiről is szólt. A Fidesz elnö­ke a tavaly októberi és idei márciusi budapesti zavargá­sokból a magyar demokrácia kimerülésére következtetett. Ez a helyzet fokozatosan állt elő: azzal kezdődött, hogy a baloldal a 2006-os választáso­kat a választók félrevezetésé­vel nyerte meg, minek követ­keztében a jelenlegi magyar kormány illegitim, majd azzal folytatódott, hogy tavaly októ­berben a rendőrség kormány­utasításra példátlan brutalitás­sal feloszlatott egy békés tö­meggyűlést. Orbán szerint Gyurcsány Fe­renc miniszterelnök ideje ré­gen lejárt. A Fidesz kizárja a párbeszédet vele, mert egy olyan ember, aki „megveti és megsérti az embereket“, szá­mára „persona non grata“. Az lenne a legjobb, ha mielőbb előrehozott választásokat ren­deznének, amint ezt a magya­rok többsége szeretné, mert a kormány demokrácia és er­kölcs tekintetében teljesen le­járatta magát, és azt is bebizo­nyította, hogy alkalmatlan az ország irányítására. „Már ma készen állunk a kormányrúd átvételére” - hangsúlyozta. Elmondta, hogy a következő választásokon pártelnökként legalábbis a folyópartig el fog­ja vezetni a Fideszt. A vezető persze általában „át is kell a fo­lyón”. Hozzátette, pártjában ő az egyetlen politikus, aki kor­mányfői tapasztalatokkal ren­delkezik. A baloldal ismert fegyvere Or­bán szerint az, hogy a konzer­vatív jobboldalt hírbe hozza a radikális szélsőjobboldallal. Nicolas Sarkozy francia elnök­nek és Edmund Stoiber bajor miniszterelnöknek is újra meg újra szembesülnie kellett ezzel. „Mégis azt látjuk, hogy ebbe a baloldalnak mind Sarkozy, mind Stoiber esetében beletört a bicskája” - tette hozzá. Kül­politikai célkitűzéseiben a Fi­desz egy erős Európa mellett száll síkra, melyen belül a párt nemcsak közös energia-, ha­nem közös - a jelenleginél szi­gorúbb - bevándorláspolitikát is szorgalmaz.

Next

/
Thumbnails
Contents