Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-04 / 127. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 4. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Brit kivonulás Irakból? Egybehangzó londoni sajtó- értesülések szerint a brit hadvezetés azt akatja, hogy a kormány egy éven belül, sőt akár már idén az összes brit katonát kivonja Irakból. A magas rangú katonai forrásokból származó értesülések szerint az Irakban állomásozó brit erők főparancsnoka, Jonathan Shaw ezt fogja javasolni Gordon Brownnak, a nem egészen négy hét múlva hivatalba lépő új brit miniszterelnöknek. A kivonási terv állítólag már néhány hete el is készült, csak kis létszámú kiképző egységek maradnának az országban az iraki hadsereg segítése végett.- Maga biztosan nagyon gazdag, ha ilyen külsővel ki mer kezdeni velem... (Peter Gossányi karikatúrája) Az orosz elnök szerint az amerikai rakétatelepítési tervek növelik egy nukleáris konfliktus veszélyét Putyin továbbra is ellenzi a pajzsot Az orosz elnök szerint az amerikai rakétatelepítési tervek növelik egy nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélyét. Vlagyimir Putyin rendkívül élesen ítélte el az Egyesült Államok kelet-európai rakétatelepítési terveit. MT1-F1GYELŐ A történelemben első ízben fordulna elő, hogy az amerikai nukleáris rendszer egyes elemei az európai kontinensen kerülnének telepítésre, ami megváltoztatná a nemzetközi biztonság egész építményét -jelentette ki az orosz államfő a Der Spiegel című német hetilapnak. Nyilatkozata közvetle- nül a fejlett ipari államokból és Oroszországból álló G8 csoport csúcstalálkozója előtt jelent meg, szinte egy időben azzal, hogy George Bush amerikai elnök egy hétvégi inteijúban ismét a telepítés mellett szállt síkra, hangoztatva, hogy az nem Oroszország ellen irányul. Az orosz államfő megismételte, hogy az Egyesült Államok valami olyan veszély ellen akar védelmi rendszert telepítem, amely nem is létezik. Emlékeztetett arra, hogy országa betartotta az európai hagyományos fegyverzetek korlátozásáról létrejött megállapodást, s a leszerelés jegyében több más intézkedést is tett. Putyin szerint Oroszország egyoldalú leszerelést hajtott végre, anélkül, hogy látná a partnerek erre irányuló szándékét. Az elnök hangsúlyozta, Oroszország szerint a tervezett rakétavédelmi rendszer európai telepítését semmi nem indokolja. Reményét fejezte ki, hogy Washington odafigyel Moszkva álláspontjára, s felülvizsgálja a telepítéssel kapcsolatos döntését. „Ellenkező esetben reagálnunk kell”. Ennek kapcsán utal arra, hogy a tervezett amerikai rakétatelepítéssel - mint fogalmázott - megszűnik a kialakult nemzetközi stratégiai egyensúly. Ennek helyreállítása érdekében egy olyan rendszert kell létrehoznunk, amely képes a szóban forgó amerikai fegyverek megAz Egyesült Államok azért szeretné Csehországban és Lengyelországban felépíteni rakétavédelmi pajzsának egyes részeit, hogy a rendszer, amely a NATO szövetségesek többségének védelmét szolgálná, a lehető leghatékonyabb legyen - jelentette ki George Bush amerikai államfő a Mladá fronta Dnes című cseh lapnak. Megismételte, hogy az amerikai rakétavédelmi pajzs nem irányul Oroszország ellen. „A lator űllamok ellen irányul. Elküldtem ezért a védelmi miniszter Robert Gates-t, hogy az orosz vezetésnek magyarázza meg céljainkat. Az semmisítésére - hangoztatta Putyin. Áz elnök azzal is vádolta Washingtont, hogy politikájával nem segíti elp a bizalom légkörének kialakulását. Őszinte tárgyalásokkal a nagy nemzetközi válságok közül néhány elkerülhető lett volna, s ezzel összefüggésben elsősorban Irakra utalt. Magát igazi demokratának nevezve Vlagyimir Putyin elmarasztalta az Egyesült Államokat és a Nyugatot az emberi jogok helyzete miatt is. „Amerikában megkínozzák az embereket - például Guantanámón -, Európában pedig gázt vetnek be a tüntetőkkel szemben” - hangoztatta az elnök, aki az inteijúban válasz nélkül ádáthatóság hívei vagyunk, felszólítjuk az oroszokat, hogy vegyenek részt a terv megvalósításában. Felszólítjuk őket, hogy jöjjenek el és mindent nézzenek meg” - mondta az amerikai államfő. Kijelentette: a hidegháború befejeződött, az egyes országoknak most olyan szélsőségesek fenyegetéseit kell visszaverniük, akik elszántak a gyilkolásra is, hogy győzelemre juttassák saját ideológiájukat. Arra a kérdésre, hogy mit kínál Washington Lengyelországnak a rakétatámaszpontért cserébe, Bush kifejtette: Lengyelország és hagyta az oroszországi emberjogi helyzetre vonatkozó kérdést. Saját, jövő márciusban esedékes utódlásával kapcsolatban kijelentette: Oroszország következő elnökének „egy becsületes, rátermett, magas szinten felkészült és nagy tapasztalatokkal rendelkező politikusnak kell lennie, aki rendelkezik majd a legtöbb választó bizalmával.” Hivatali idejének lejártával a jelenleg 54 éves Putyin saját szavai szerint nem kíván nyugállományba vonulni. „A nyugdíjhoz még túl fiatal vagyok“ - jelentette ki, hozzáfűzve, hogy dolgozni kíván, s erre vonatkozóan van néhány elképzelése, ezeket azonban nem részletezte. az Egyesült Államok is tagja a NATO-nak, tehát az egyik ország elleni támadás a másik elleni támadást is jelentené. „Jobb biztonsági garanciákat már nem tudunk nyújtani senkinek, ezt komolyan gondoljuk” - szögezte le az elnök. Hozzátette, a rakétavédelmi pajzs azonban nem védi meg a NÄTO délkeleti részét, beleértve Bulgáriát. Bush szerint a pajzs elsőrendű célja, hogy a ballisztikus rakéták ellen védjen. Bulgáriát a NATO azon rendszerei fogják védeni, amelyek a középhatótávolságú rakétákat képesek hatástalanítani. Bush az oroszokat is bevonná JEGYZET A korlát BUCHLOV1CS PÉTER Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen is túl volt egyszer egy korlát. Volt, élt, leiedzett, sőt feszített a nyári verőfényben, jó- lesően nyújtóztatta izmos vasvégtagjait, korlátsága büszke tudatában. Olykor-olykor percegett egy kicsit, midőn a hőmérsékletváltozás apró, szemmel észre nem vehető tágulásokat és összehúzódásokat okozott az anyagszerkezetében, de az efféle apróságok nemigen zavarták Ókorlát- ságát, elvégre egy olyan javakorabeli úrhoz, mint amilyen ő volt, már a köszvény és a reuma is hozzátartozik. Mondom, csak hébe-hóba nyikordult meg halkan, ilyenkor légypiszoknyi rozsdafoltokat pöccintett le magáról diszkréten, s aztán korlátozott tovább, rendületlenül. Lázadó ifjúként még arról is álmodozott, hogy az egész világot körbekeríti majd, de erről már nyolcvankilencben lemondott, s azóta bölcsen megmaradt ott, ahová állították: egy régi bérház járdája és a főút között. Fontos küldetése volt: a gyalogosokat és a házban lakókat védte a veszett járművektől. Mígnem egy tavaszi éjjelen betöltötte a hivatását, akkor, amikor egy autó belerohant, s korlátunk óriási csattanás közben, amorf, összevissza tekere- dett csonkként, a ház főbejáratába görbülve fejezte be nemes küldetését. Emiatt persze a házban lakók három napig nem tudtak bejutni otthonaikba, legalábbis a főbejáraton keresztül nem, ráadásul a hősi halott izé, khm, hogy is mondjam, buta, tehetetlen vashulladékként a járdán közlekedést is akadályozta. Korlátunk holttestét még aznap el lehetett volna távolítani a helyszínről, de ez nem történt meg. Ugyanis, mint az utóbb kiderült, a dicső korlát maradványai felett három cég és egy hivatal marakodott az illetékesség miatt, magyarán: kinek a területén élt és alkotott is ő, ki helyezheti és távolíthatja el onnan, s ki az, aki utódját oda ismét felszerelheti, gondolom minimum egy pápaválasztási ceremóniát felülmúló beavatás keretében. Az egyik cég rögvest közölte, hogy a korlát nem őrá tartozik, ezért eltávolítani se fogja. A másik cég erre felháborodottan kioktatta az egyik céget, hogy rájuk aztán főképp nem tartozik, a harmadik szerint ez az ő területük, de nincs emberük és gépük az eltávolításra, a hivatal szerint ez viszont igenis az első cégre tartozik, de nem veszik zokon, ha mégis a harmadik cég lép az ügyben. Az egymásra mutogatásból és a töketienkedésből az a cég került ki győztesen, amely végül is eltávolította derék korlátunk maradványait, noha nem az ő kötelessége lett volna. Korlátunk hullája vagy tizenöt telefonba, három munkanapba, hasogató fejfájásokba, végtelenül fárasztó magyarázkodásokba került. Pedig elég lett volna, ha valaki szól a feketéző fémhulladékgyűjtőknek. Úgy kitépték volna onnan seperc alatt az egész hóbe- levancot, hogy csak úgy porzik. A korlát tehát máshová költözött. Oda, ahol immár örökéletű. A fejekbe. KOMMENTÁR Kár a gőzért! BARAK LÁSZLÓ Gyakran elhangzik manapság, hogy Szlovákia tulajdonképpen egy következmények nélküli provincia. Amint az általában is jellemző Közép-Európa szinte valamennyi posztkommunista társadalmára. Számtalan, különösen a politikai és a gazdasági szférát érintő példa felhozható az efféle következménynélküliségre, ám akad számos olyan is, amely éppen ennek ellenkezőjét tanúsítja. Utóbbi sajnos épp a sajtó embereire vonatkozik, akiknek közszolgálatilag, mi több, hivatástudatból épp azon kell dolgozniuk, hogy idejekorán legalább azonosíthatóak legyenek a közszféra vadhajtásai. Lásd a volt Szovjetunió utódállamait, ahol az utóbbi évtizedekben bizony vészterhes méreteket öltött az újságírók gátlástalan gyilkolászása. Még szép, hogy mifelénk nem jellemző az ilyesmi. A közélet, vagyis a politika és a gazdaság kis basái itt a valamivel kifinomultabb, ám társadalmi szempontból tulajdonképpen a kiiktatási szándékkal azonos veszélyeket rejtő korrupciót veszik inkább igénybe. Egy-egy sajtóorgánum, to linók elhallgattatása céljából is. Esetleg saját újságírói istállót griindolnak...! Leginkább viszont furmányos jogi megoldásokkal igyekeznek elhallgattatni a velük szemben kellemetlenkedőket. Nos, ez utóbbi módszert követte az a két dunaszerdahelyi közszereplő, akikről annak idején mind a hazai, mind pedig a magyarországi média közzétette, hogy egy erotikus szalonban, népnyelven szólva, egy kuplerájban szórakoztak volt. (Ingben, gatya nélkül, vagy ingben, gatyában - tök mindegy...) A szóban forgó közszereplők ugyanis eztán, mintegy kampányszerűen, bepereltek szinte minden sajtó- orgánumot, amelyek viselt dolgaikat taglalták. Nincsen ezzel egyébként semmi baj, hiszen egy demokratikus országban bárkinek szíve joga, hogy valós, de akár vélt sérelmei is védekezésre sarkallják őt. Ha úgy tetszik, ellentámadásba lendüljön. Arról viszont a legkevésbé sem feledkezhet meg senki, hogy a demokráciában az ún. személyiségi jogokon túl a szólás- és sajtószabadság ugyancsak alkotmányos jogként funkcionál. Főként ha közszereplőknek, központi vagy épp vicinális politikusoknak, makulátlan jellemet feltételező vezetői beosztásokba tévedt embereknek jut eszükbe, hogy elégtételt vegyenek a sajtón. Hiszen közhely ugye, ha valaki egyszer magára ölti a közélet világító palástját, nem csodálkozhat azon, hogy látva látják őt! Ilyen alapon tehát szamárság bárkinek is arról álmodoznia, hogy bizonyos viselt dolgai közzétételéért - de akár azok minősítéséért is - jogilag elmarasztalható egy-egy sajtóorgánum. Még akkor sem, ha esetleg az a kényszerképzet uralná el, hogy két legyet üthet egy csapásra. Magyarán, elhallgattatja a kellemetlenkedő sajtóorgánumot, a remélt fájdalomdíjból pedig a Fidzsi-szigete- ken ejtőzik majd... Tehát anélkül, hogy a végső ítélet híján a dolgok elébe vágna az ember, szinte teljes bizonyossággal kijelenhetjük: Kár a gőzért! „A két dunaszerdahelyi közszereplő esete a sajtó embereivel” című tragikomédia fináléja korántsem a kupiba keveredett szerencsétlenek győzelméről szól majd. Nem létezik ugyanis olyan jogi instancia - a világ civilizált fertályán legalábbis nem -, amely a médiát azért marasztalná el, hogy egy-egy közszereplők által elkövetett valós cselekményt közhírré tesz, urambocsá kommentálja azokat. Ha alapfokon némi bírói lapszus, figyelmetlenség - lásd, az Új Szóra és a Csallóköz hetilapra vonatkozó „elhallgattatási” szándékot - meglebegtetne is ilyesmit... FIGYELŐ Orbán-interjú egy osztrák lapban Terjedelmes interjú jelent meg a Die Pressében Orbán Viktorral, aki az aktuális magyar belpolitikai helyzet elemzése mellett a Fidesz terveiről, elképzeléseiről is szólt. A Fidesz elnöke a tavaly októberi és idei márciusi budapesti zavargásokból a magyar demokrácia kimerülésére következtetett. Ez a helyzet fokozatosan állt elő: azzal kezdődött, hogy a baloldal a 2006-os választásokat a választók félrevezetésével nyerte meg, minek következtében a jelenlegi magyar kormány illegitim, majd azzal folytatódott, hogy tavaly októberben a rendőrség kormányutasításra példátlan brutalitással feloszlatott egy békés tömeggyűlést. Orbán szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ideje régen lejárt. A Fidesz kizárja a párbeszédet vele, mert egy olyan ember, aki „megveti és megsérti az embereket“, számára „persona non grata“. Az lenne a legjobb, ha mielőbb előrehozott választásokat rendeznének, amint ezt a magyarok többsége szeretné, mert a kormány demokrácia és erkölcs tekintetében teljesen lejáratta magát, és azt is bebizonyította, hogy alkalmatlan az ország irányítására. „Már ma készen állunk a kormányrúd átvételére” - hangsúlyozta. Elmondta, hogy a következő választásokon pártelnökként legalábbis a folyópartig el fogja vezetni a Fideszt. A vezető persze általában „át is kell a folyón”. Hozzátette, pártjában ő az egyetlen politikus, aki kormányfői tapasztalatokkal rendelkezik. A baloldal ismert fegyvere Orbán szerint az, hogy a konzervatív jobboldalt hírbe hozza a radikális szélsőjobboldallal. Nicolas Sarkozy francia elnöknek és Edmund Stoiber bajor miniszterelnöknek is újra meg újra szembesülnie kellett ezzel. „Mégis azt látjuk, hogy ebbe a baloldalnak mind Sarkozy, mind Stoiber esetében beletört a bicskája” - tette hozzá. Külpolitikai célkitűzéseiben a Fidesz egy erős Európa mellett száll síkra, melyen belül a párt nemcsak közös energia-, hanem közös - a jelenleginél szigorúbb - bevándorláspolitikát is szorgalmaz.
