Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-23 / 143. szám, szombat (144. szám)
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: R1QUET GONDOLATAI Kénytelenségből lármázni kezdett, s durva és szalonba nem való hangon káromkodott: - Az isten döglesszen meg, alávaló kutyák... MÓRICZ ZSIGMOND: BETYÁR 2007. június 23., szombat 1. évfolyam 24. szám A fény felé- György Norbert 15. oldal Albán gyerekek elhunyt apjuk fényképével, 2007. április 28-án egy ENSZ-bizottság látogatása alkalmával Mala Krusa községben (Koszovó), ahol a szerb szabadcsapatok 1999-ben 116 albán férfit gyilkoltak le (Fénykép: AP Photo/Visar Kryeziu) „...Senki felé fordulva belelő a térdébe. A kis ember térde szétpukkan, éles sikolyt hallatva esik a földre. Valaki a következő golyót a hátába küldi... Ólom 1? SZALAY ZOLTÁN Valaki elöl rohamosan kopaszodó, simára borotvált arcú fiatalember. Még harmincéves sem lehet, ahogy áll a sorban, kényesen csipegeti drága szövetkabátjáról a pihéket. Szemüvegét néhány hónapja cserélte le kontaktlencsére, ezért néha-néha még felemeli a kezét, meg akarná igazítani a keretet, aztán mikor rájön, hogy nem kell, harákolva felszippant némi édes taknyot, s kiköp. Állandóan csörög a telefonja, de nem beszél sokat, kiad néhány parancsot, aztán leteszi. Az emberek kezdenek felszállni a buszra, s ekkor előbukkan Senki, a szakadozott ruhájú, borostás arcú, koszos gyereksapkát viselő kis Nóta bene-árus. Körülbelül egyidős lehet Valakivel, de termetre épp hogy csak feleakkora. Arcán örök rémület, kezében néhány újság, fóliába csomagolva.- Nóta benét tessék - lép Valakihez, de rá se emeli a tekintetét.- Nekem sincs pénzem - vágja rá azonnal Valaki, olyan hangosan, hogy a sor legvégén állók is hallják. Mielőtt Senki bárhogy reagálhatna, még hangosabban hozzáteszi: - Menj a picsába!- Azért mégse kéne így... - morogja megütközve Senki.- Nem érted?! Húzz el, te kis büdös szarházi - ordít Valaki. Senki hátat fordít neki, de közben tovább dünnyög. Valakinek elege lesz belőle. Szétgombolja a kabátját, elővesz egy kis kézifegyvert, és Senki felé fordulva belelő a térdébe. A kis ember térde szétpukkan, éles sikolyt hallatva esik a földre. Valaki a következő golyót a hátába küldi, majd, mielőtt fel- szállna a buszra, még egyet lő a fejébe. A buszvezető tágra nyüt szemekkel mered Valakire.- Maga mit bámul, bassza meg! - vakkantja Valaki, majd megragadja a sofőrt a gallérjánál fogva, s pisztolya csövével néhányszor fejbe csapja, aztán élűidül hátrafelé. Közben még három embert lő agyon. Egyikük az alsó állkapcsába kapja a golyót, üvöltve esik bele a vértócsába a busz padlóján. A másiknak a nyakát roncsolja szét a lövedék, ő menten oldalra csuklik, a harmadik pedig fejlövést kap, pontosan a két szeme közé. Valaki a busz leghátsó ülésén megpillantja egy régi barátját, odamegy hozzá.- Rég láttalak, cimbora mondja a barát, majd kiszedi füléből a discmanhez tartozó dugókat. Valaki véres kezét nyújtja felé, kezet ráznak. - Ez a pisztoly meg mit keres a kezedben?- Lehet, hogy még ki kell locs- csantanom valakinek az agyvelejét mostanság.- Hát, a humorérzéked a régi - kacag a barát.- Mért, tán neked is ólomhiányod van? Aztán szótlanul utaznak tovább.
