Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-22 / 142. szám, péntek (143. szám)
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 22. Kultúra 9 Darvas Iván a filmvásznon Makk Károly alkotásaiban nyújtotta legemlékezetesebb alakításait A végső megnyugvás után Gyémánt László festménye Darvas Ivánról Nem lesz nagy temetés, fekete zászlókat lobogtató „nagy előadás”, látványos búcsúztatás, nagy összefogás. Darvas Iván legközelebbi hozzátartozói, felesége, fia s lánya a lehető legszűkebb körben búcsúzik férjétől, édesapjától, a Nemzet Színészétől. SZABÓ G. LÁSZLÓ Még a temetés dátumát sem hozták nyilvánosságra, egyelőre senki sem tudja, mikor és hol helyezik örök nyugalomra a június 3- án hosszú betegség után elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas művészt. Bárki hívja is a család titkos telefonszámát, kérdezhet, de választ nem kap. A rögzítő nem felel. Még a közvetlen kollégák sem vehetik biztosra, hogy ott lehetnek a végső búcsúnál. A család, Darvas Iván családja teljesen elzárkózik minden érdeklődés elől. Még a Vígszínházban sem őrzi senki a titkot, hogy „mikor és hol?”, pedig ennek a társulatnak volt a tagja a legtöbb éven át Darvas Iván. Egy híján huszonöt esztendeig. Ott játszotta el Antoniust, a Szent Johanna War- wickját, A vörös postakocsi Alvin- czi Eduárdját, az Amerikai Elektra Ezra Mannonját, az Őfelsége komédiása Moliére-jét, a Tangó Sto- milját, de mindenekelőtt az őrült Popriscsint, az Equus pszichiáterét, Süskind nagybőgősét. Utolsó színpadi szerepe Salieri volt Peter Shaffer Amadeusában Szolnokon. Előtte a Madách Színházban rendezett Csehov-egyfelvonásosokat. Már akkor is beteg volt. Aztán még betegebb lett. Mindene fájt, de nem panaszkodott. Baj volt a tüdejével, szenvedett a veséje miatt, gyötörte a szíve. Hangjából csak az erő fogyott, a színe nem sokat változott. Életkedve azonban soha, egyetlen pillanatra sem hagyta el. Nyolcvankettedik éve felé közeledve, amikor már végleg bezárkózott, karikatúrákkal foglalta el magát. Rajzolt, mint mindig. Kedvenc hazai kollégáit és világhírű külföldi pályatársait örökítette meg nagy élvezettel. Nem feledkezett meg azonban önmagáról sem. Mélabús önarcképét, akárcsak a többi rajzot, a Premier című, kéthavonta megjelenő magazinnak készítette el. De született róla egy másik kép is. Gyémánt László festménye, amelyet nagyon szeretett. Annyira, hogy ez lett 2001-ben megjelent, Lábjegyzetek című önéletírási könyvének borítója. Itt, ebben a kötetben vall a legmélyebben szeretett városáról, Prágáról, amelynek meglehetősen tarka nyelvi közegében a legszebb gyermekéveit töltötte. A magyar mellett édesanyja révén az orosz, iskolatársai által a német, utcai játszótársainak köszönhetően a cseh lett az a három nyelv, amelyben a legerősebb gyökereket eresztette. Tizenhárom éves volt, amikor a család az „aranyvárosból” Budapestre költözött („Úgy él azóta Prága az emlékezetemben, mint az elveszett Éden kertje, a Bűnbeesés és Kiűzetés helyszíne” - írja), a cseh nyelvtől azonban a későbbiekben sem szakadt el. Ha könyveket nem is, cseh napilapokat gyakran olvasott. Szókincsén, kiejtésén nem fogott az idő. Még Jirí Menzelt is el tudta kápráztatni fényes cseh nyelvtudásával. Órákon át úgy beszélgetett vele, hogy még csak nyelvtani hibát sem ejtett. Történt mindez 2005 nyarán, egy baráti összejövetel során. („Nem múlhat el nyomtalanul, ha az embert gyerekkorában ennyire gazdagon burjánzó... gyönyörű, harmonikus környezet veszi körül” - jegyzi meg Prága margójára. Itt, ezen a helyen már csak három filmről és egy dalról szeretnék szólni, amely Darvas Iván emberi s művészi nagyságának esszenciája. A három film Makk Károly három rendezése. A Liliomfi, a Szerelem és az Egy hét Pesten és Budán. Ha csak ezt a három filmet hagyta volna ránk, színészetének akkor is a legteljesebb képét kaptuk volna. Makk Károly már a főiskoláról ismerte Darvas Ivánt. „Emlékszem, mindig csak negatív figurákat játszott. Öntelt arisztokratákat, buta dzsentriket, ellenségeket. Nem értettem az egészet. Benne pont az ellenkezője volt mindennek. Finomság, humánum, elegancia, mély empátia. ’59 tavaszán, amikor huszonkét hónap után, az első amnesztiával szabadult, heteket töltöttünk együtt. Nálam is lakott egy ideig, aztán én szereztem albérletet neki. De később is cimborák voltunk. A Liliomfiban el sem tudtam volna képzelni, hogy másvalaki játssza a szerepet. Az neki íródott. A Szerelemben először másvalakire gondoltam, egy kevésbé ismert színészre, akivel már meg is állapodtam, hogy övé a szerep, pár nappal később azonban meghalt. Ezután választottam ki Ivánt. Az Egy hét Pesten és Budán ismét úgy született, hogy kezdettől fogva benne és Törőcsik Mariban gondolkoztam. Én ezt a filmet mindkettőjüknek ajándéknak szántam a Szerelemért.” Annyit, mint Makk Károllyal, nem is forgatott senkivel Darvas Iván. A 9-es kórterem, a Mese a 12 találatról, a Mit csinált felséged 3- tól 5-ig? is hozzá köti. És jó néhány tévéfilm. A Szerelem a ládában, Az ötlet, a Parancsára, hadnagy úr, A bolond lány. De a legtöbbet kétségkívül Szigligeti Ede hőseként, Liliomfiként, a Szerelem börtönből szabadult Jánosaként és az Egy hét Pesten és Budán külföldről hazalátogató, egykori szerelmétől búcsúzó, korábban nem látott lányával szoros kapcsolatba kerülő Ivánjaként adta. Derűje, belső ragyogása, ifjonti erejének végtelen szárnyalása színezi Liliomfiját, félelmei, bizonytalanságai, a saját bőrén megélt történelem gazdagítja a Szerelem Jánosát, de az Egy hét Pesten és Budán Ivánjában is mintha csak saját arcát mutatná. Műiden titkával, előkelőségével, halk kérdőjeleivel, szívszorító belső történeteivel. És maradt egy fájdalmas dal is utána. Lányi Sarolta fordításában Konsztantyin Szimonov verse, a Válj reám, amelynek zenéjét Neg- relli Henrik komponálta. Pár sor, pár mondat, de benne az egész élet. Biztatással, ígérettel, könyörgéssel és végső megnyugvással. „Válj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon...” - énekli lelkének minden terhével Darvas Iván. Szimonov hőse »onnan jön meg, hol halál marasztalja az embert. A lövészárokból. Darvas Iván már az égi szereposztásra vár. Nagy színész volt itt, a földön. A legnagyobbak egyike. Bármilyen feladatot bíz rá az Úr, nem fog csalódni benne ő sem. Míves munkát végez az ő színpadán is. Ne vesse hát a szemére senki, ha sokáig kell várni... Szerdán délután nyitották meg Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában a Szabó Gyula születésének századik évfordulójára rendezett Az utolsó évek művei 1967-1971 című emlékkiállítást A megnyitón Kubicka Kucsera Klára (képünkön) művészettörténész bemutatta a centenáriumra a Nap Kiadó által megjelentetett Szabó Gyula-monográfiát is. A tárlat szeptember 9-ig tekinthető meg.(Ifj. Papp Sándor felvétele) Új zenés játékfilm Tímár Péter a Castingot forgatja Budapest. Dalversenyre jelentkező fiatalok kiválasztásáról, készülődéséről készít zenés játékfilmet Tímár Péter rendező, a Casting című mozi két főszereplője Oláh Ibolya és Kern András - hangzott el a forgatás megkezdése alkalmából tartott tegnapi budapesti tájékoztatón. Az egyik főszereplő Kati, a nevelőotthonban lakó lány, akit Oláh Ibolya alakít. Rezső, a bárzongorista szerepét Kern András játssza. A lányt az iszákos, a pálya szélére sodródott férfi fedezi fel, és arra biztatja, hogy induljon el egy kereskedelmi televízió dalversenyén. Kettejük keserédes kapcsolata adja a film fő vonulatát, miközben bepillantást enged a többi szereplő, versenyző fiatal életébe, kapcsolataiba. A történet magvát Kern András ötlete adta. A főbb szerepeket Vállai Péter, Kútvölgyi Erzsébet, Oroszlán Szonja, Reviczky Gábor, Balázso- vits Édit, Puskás Péter, Kecskés Karina, Fekete Linda, Szente Vajk, Vágó Zsuzsi játssza, (mti) Jókai Napok, Komárom: középiskolások magas fokon Ördög tudja... ÚJ SZÓ TUDÓSÍTÁS Az bizony tudja. Hogyne tudná. Hiszen hatalma van. Képes mindenre. De leginkább mégiscsak a közönség szórakoztatására használható. És szerdán délután egészen az alsóbodokiakat szolgálta. Hivatásos színházakban is ritkán van olyan élményben részem, mint az Ördög tudja című előadás alatt. Csizmadia Gabriella középiskolás csoportjával, a MÖSZ-szel a Fim- fárum című bábfilm meséiből szemezgetett, és dolgozott fel két történetet. Úgy látszik, jó döntés volt, az előadás mindenképpen a fesztivál eddigi csúcspontja. Az ötletgazdag produkció remek színészi alakításokkal párosult - szinte hihetetlen, hogy egy középiskolásokból álló csoport minden tagja ilyen magas színvonálú játékot műveljen. „Ezért az előadásért érdemes volt eljönni a fesztiválra” - mondta az értékelésen Tana-Kovács Ági, a Jókai Napok zsűrijének tagja. A Selye Egyetemi Színpad Witold Gombrowitz Yvonne-ját vitte színre. Az volt az érzésem, hogy a kisebb, egyszerűen kiküszöbölhető hibáktól eltekintve jól megszerkesztett előadást láthattunk. Csengéi Mónika darabjának dinamikája, felosztása, megszerkesztése azt eredményezte, hogy a közönség nem unatkozott a produkció közben. De... Gombrowitz lélektani drámája valószínűleg nem az a szöveg, amit egy amatőr színház elvállalhat. Az Yvonne az emberi viszonyok, kapcsolatok drámai alakulását feszegető előadás, ami leginkább a színészi játékra épül. Ha pedig a színészek nem tudják kijátszani a szerepek közötti viszonyokat, akkor a legjobb rendezés sem lesz képes a dráma lélektani ívét kifeszítem. Egyszerűbben: ha egy rendkívül igényes, komoly szerepet valaki nem tud eljátszani, akkor kiesik a dráma hangulatából, ha pedig mindegyik szerep rendkívül igényes, és egyik sincs kijátszva, akkor a színpadi előadás legyengül, elveszti az erejét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a komáromi egyetemisták mindannyian rossz színészek lennének, hanem a darab igényeinek nem voltak képesek megfelelni. Egyébként eddig egyértelműen a lengyel író műve volt a fesztivál legnehezebben színpadra állítható szövege, (rozbroy) Az Alsóbodoki MOSZ Diákszínpad Fimfáruma (Kiss Gábor felvétele) Ma és holnap színházi előadások a fesztiválon Élmények a Tündérkertben ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Mozgásszínházi előadással, valamint görög, szláv és afrikai folklórt ötvöző jazz- koncerttel kezdődött el a Tündérkert Művészeti Fesztivál szerdán. Mintegy százötvenen nézték végig a besztercebányai Stúdió tanca mozgásszínház táncban kifejezett vallomását a születésről, férfiak és nők harcias és szexuális viszonyáról. A Bennem eredő új fák, amely a közelmúltban a gútai Meteorit Nemzetközi Művészeti Fesztiválon a legjobb koreográfia díját nyerte el, színvonalas kezdést biztosított a negyedszer megrendezett Tündér- kertnek. Az igazi csodabogarakból álló lengyel duett koncertjére még többen voltak kíváncsiak. Jorgos Skolias, a félkezű énekes valóban tíz ember helyett énekelt, társa, Bronislaw Duzy pozanjával egész zenekart helyettesített. Érdekes, egyben szórakoztató volt hallani és megtapasztalni a görög és szláv kultúra keveredését, és az afrikai hangszereket idéző hangokat. A multimediális koncertet lehetetlen besorolni konkrét zenei irányzatba, zenéjükben blues-hangulatok, balladák és soulos vokál keveredett. Vida Gergely Rokokó karaoke című kötetének bemutatójával folytatódott a fesztivál tegnap. Közreműködött a dunaszerdahelyi hip- hop zenekar, a Jönvukk. Szent Iván éjjelét, és az év azon napját, mikor leghosszabb a nappal, a szabadidőparkban tűzugrással ünnepelték a fesztiválozók. A hatalmas tűzrakásnál neves művészek segítségével idézték fel a régi csallóközi hagyományt. Ma 19 órától Czajlik József egyik rendezését láthatjuk a művelődési központban. A budapesti Stúdió K társulata Slawomir Mrozek Három éj című darabját adja elő, szombaton pedig a Jókai Színház társulata lép színpadra Jon Fosse Őszi álmával. Az első nap kínálatából ítélve felejthetetlen élményekben lesz részük azoknak, akik ellátogatnak a VMK, a Na’Conxypan és a Városunkért Polgári Társulás szervezte Tündérkert Művészeti fesztivál programjaira, (jóm)
