Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-21 / 142. szám, csütörtök
22 Sport ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 21. www.ujszo.com Húsz esztendővel ezelőtt a koprivnicei Csehszlovák Kupa döntőjében a DAC tizenegyespárbajban legyőzte a verhetetlennek hitt prágai Spartát Felejthetetlen emlékek a páratlan diadalról 1987. június 21. Aranybetűs ünnep a DAC futballklub történetében. Húsz évvel ezelőtt a Csehszlovák Kupa koprivnicei döntőjében a dunaszerdahelyi gárda tizenegyesrúgásokkal legyőzte a toronyesélyes prágai Spartát. Ez a szenzációs kupagyőzelem számít az 1904-ben alapított csallóközi egyesület legnagyobb sikerének. A felejthetetlen fináléra emlékezünk, megszólalnak az egykori főszereplők, vezetők és szurkolók. SZABÓ ZOLTÁN „Történelmi összecsapás volt számunkra a koprivnicei kupadöntő. Ha erre gondolok, még ma is elérzékenyülök. Most is fújom az összeállítást (még a cseréket is percre pontosan tudta a könnyeivel küszködő sportvezető) - kezdte mondanivalóját Sánta Imre klubelnök, aki két évtizeden át irányította a sárga-kékeket. - Bevallom, tartottunk a meccstől, hiszen csak második évünket zártuk a csehszlovák élvonalban. Igaz, sikeres idény volt mögöttünk, negyedikek lettünk a bajnokságban, ám a Sparta kilógott a mezőnyből, s fölényesen nyerte a pontvadászatot. Attól féltünk, nehogy csődöt mondjon a csapat. Azt viszont tudtuk, hogy kiváló edzőnk és jó gárdánk van, sikerre éhes focistáink pedig mindent megtesznek a győzelemért. Mi vezetők, tettük a dolgunkat, s minden tekintetben megfelelő háttért biztosítottunk. Arra már nem emlékszem, hogy mennyi prémiumot ígértünk a győzelemért.” Vahala fantasztikus formában A meccs napján valódi invázió indult a Csallóközből és a magyarok lakta vidékekről, rengeteg autóbusz és személygépkocsi vette az irányt Koprivnice felé. A tízezer szurkoló közel egyharmada Dél- Szlovákiából érkezett a fináléra. „A találkozó előtt még az öltözőben buzdítottuk a fiúkat, akiket elsősorban nem az anyagiak érdekeltek, hanem a bizonyítási vágy. Agyonizgultuk magunkat a döntőben, ám a gárdánk kitett magáért. Igaz, a Sparta valamivel aktívabb volt, de nekünk is akadtak helyzeteink. Kapusunk, Stano Vahala fantasztikus formában védett, azon a napon nem lehetett neki gólt lőni. Ahogy múlt az idő, egyre bizakodóbbak lettünk, s bíztunk benne, hogy megnyerjük a büntetőpárbajt” - idézi fel a koprivnicei történéseket Sánta Imre, áld elárulta, a tizenegyesrúgásoknál becsukta a szemét. Fieber sorsdöntő 11-ese után hatalmas ünneplés kezdődött, ennek részleteibe avatott be Sánta Imre: .Akkor fel sem fogtuk, mit hajtottunk végre. Az örökmozgó Vígh Ducival, Nagy Józseffel és Nagy Pistával örömünkben sírtunk. Telefonon azonnal megosztottam boldogságomat a DAC felemelkedésének szülőatyjával, Weisz Mihállyal, aki csak annyit mondott: „Imre, nem hiába fáradoztunk.” A hivatalos banketten az volt a probléma, hogy a szállóban mindössze húsz üveg pezsgő volt. Mi előre nem készültünk, ezért futáraink kivásárolták a környék pezsgőkészletének nagy részét. Három napig tartott a dáridó, a csapatot fogadták a városházán, a pártbizottságon és a járási hivatalban is. Ez a meccs alapozta igazán a DAC nemzetközi hírnevét” - fejezte be visszaemlékezését az egykori klubelnök. Bevált Pecze taktikája Pecze Károly, a sikerkovács így gondol vissza a fináléra: „Az esélytelenek nyugalmával vártuk a meccset, hiszen a Spartát tétmeccsen addig még sosem tudtuk legyőzni. Védenceimnek annyit mondtam, hogy nyílt sisakkal játszunk ugyan, de nem engedjük vezetéshez jutni a Chovanec, Skuhravy és Hasek nevével fémjelzett vörösöket. A prágaiak azt hitték, gyorsan vezetéshez jutnak, s eldöntik a találkozót. Ahogy teltmúlt az idő, egyre idegesebbek lettek, futballistáink végig példásan küzdöttek, s egyre magabiz- tosabbakká váltak. Amikor gól nélkül ért véget a rendes játékidő, megcsillant bennem a remény. A hosszabbítást is kibírtuk, jöttek a tizenegyesek. Mi jól felkészültünk erre, sokat gyakoroltuk a büntetőrúgást, a nyitraiak elleni Szlovák Kupa-finálét is ily módon nyertük meg. Kopíivnicében sikerült az ismédés. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Korábban a Slovan edzőjeként kétszer elbuktam a kupadöntőt, de harmadszorra kárpótoltam magam. Felejthetetlen ünneplésben volt részünk, hazafelé az autóbuszban fantasztikus légkör uralkodott. Ezt a napot sosem felejtem el, és edzői pályafutásom csúcsának tartom.” Busás jutalmat kaptak Érdekes, hogy a futballisták nem emlékeznek arra, mekkora jutalmat kaptak a trófea elhódításáért. Nagy Pista István akkori alelnök azonban sorolja tényeket. „Úgy tudom, félmillió koronás prémiumot ígértünk. A szenzációs bravúr után ezt az összeget megtoldottuk újabb 150 ezerrel. Mivel a focistáink az egyes szövetkezetekben voltak alkalmazva, az elnököktől is kaptak egy jelentős összeget. Szerintem a kulcsemberek fejenként 80 ezer koronát tehettek zsebre, ez az akkori éves ádagkereset kétszerese volt. Ráadásként családtagjaikkal bulgáriai jutalomüdülésen vehettek részt.” Fieber bízott magában „Tartottunk, de nem féltünk a Spartától. Meg akartuk mutatni, hogy mi is tudunk focizni. Egymást buzdítottuk a pályán, Pecze mester kiváló taktikát dolgozott ki, amelyet fegyelmezetten betartottunk. Ényhe fölényben játszottak a prágaiak, ám Vahala a kapuban parádézott. De Bartos és Kristóf révén nekünk is akadtak lehetőségeink - emlékszik vissza Fieber Péter. - Csak akkor kezdtük elhinni, hogy nyerhetünk is, amikor gól nélkül ért véget a hosszabbítás.” Kérdésünkre, hogy félt-e attól, hogy kihagyja a büntetőt, így válaszolt: „Azzal nyugtattak a társak, ha bakiznék, még akkor sincs vége a párharcnak. Huszonhárom évesen fel sem merült bennem, hogy esedeg kihagyom. Bíztam magamban, és sikerült is hálóba lőnöm. Utána megrohantak a többiek, a 11-est kihagyó Kristóf (a sérült Majoros helyett ő viselte csapatkapitányi karszalagot - a szerző megj.) örömében majdnem megfojtott” - mondta Fieber Péter, aki jelenleg a Debrecen má- sodedzőjeként tevékenykedik. Felvetésünkre, hogy mennyi prémiumot kaptak a kupasikerért, így válaszolt: „A koprivnicei meccsen fel sem merült bennünk a prémium nagysága, örültünk, hogy örömöt szereztünk a szurkolóknak, és legyőztük a verhetetlennek hitt Spartát.” Vállukon vitték a játékosokat „Amíg élek, mindig emlékezni fogok a fináléra. Sosem felejtem el: a félidőben Sánta Imre klubelnök berontott az öltözőbe, s alaposan lehordott, hogy miért nem vezetünk - kutat emlékeiben Dusán Liba, az egykori kőkemény középhátvéd. - A meccs után hihetetíen ünneplés kezdődött, amely a banketten és hazafelé az autóbuszban is folytatódott. Legnagyobb meglepetésünkre hajnali érkezésünkkor több száz lelkes szurkoló várt ránk a DAC-stadionban. Vállukra vették az emberek, s úgy vittek be bennünket a Sport Szállóba.” Egy szállóban a csapatokkal A közel háromezer DAC-szurko- ló között ott volt a féli Ásványi György v is. „Három társammal együtt Skodánkkal (akkoriban piros Zsigulival utazott a klubelnök - a szerző megj.) már csütörtökön úrnak indultunk. Csakúgy, mint a két csapat, mi is a Tatra Szállóban laktunk. Fantasztikus hangulat uralkodott a stadionban, pedig az atiétikai pálya miatt legalább tizenkét méterre voltunk a játéktértől. Mi a lelátó bal oldalán kaptunk helyet, a túloldalon volt a Sparta-tábor. Jó érzés volt, hogy az ostravai, brünni és olomouci drukkerek is nekünk szurkoltak. A meccs után kijöttek hozzánk a játékosok megköszönni a biztatást, szerettük volna átugrani a kerítést, ám a rendőrök ezt megakadályozták. Örök élmény marad, hogy Peter Michalec velünk jött haza, középpályásunk ugyanis nagyon sietett haza.” Fieber büntetője döntött A következőképpen zajlott a koprivnicei tizenegyespárbaj - Chovanec 1:0; Micinec 1:1, Büek 2:1; Medgyes lövését Stejskal hárította, maradt a 2:1; Cabala mellé, 2:1; Michalec 2:2; Bielik mellé, 2:2; Kristóf is hibázott, 2:2; Skuhravy tizenegyesét Vahala védte, 2:2; Fjeber2:3. SPARTA PRAHA-DAC 0:0, TIZENEGYESEKKEL 2:3 Koprivnice 10 800 néző. Játékvezető: Marko. SPARTA: Stejskal-Bielik, Straka, Chovanec, Vrabec-Nemecek (69. P. No- vák), Büek, Cabala, Lavicka-Hasek, Skuhravy. Vezetőedző: Václav Jezek. DAC: Vahala-Kapko, Srámek, Liba, Fieber-Kristof, Pavlík (75. Michalec), Kaspar-Soltés, Micinec, Bartos (114. Medgyes). Vezetőedző: Pecze Károly. KERET, SZAKMAI STAB, VEZÉRKAR A JÁTÉKOSKERET: Stanislav Vahala (1960-ban született), Ján Vesely (1956)-Vladimír Brodzi- ansky (1958), Fieber Péter (1964), Ján Kapko (1960), Karol Kristóf (1955), Dusán Lesko (1956) , Dusán Liba (1956), Dusán Srámek (1957)-Bertalan Gábor (1963), Ján Hodúr (1957) , Horváth József (1959), Petr Kaspar (1960), Tomás Kosnovsky (1965), Peter Michalec (1956), Rudolf Pavlík (1962)-Peter Bartos (1962), Majoros György (1956), Medgyes József (1961-1997), Tibor Micinec (1958), Peter Soltés (1961). SZAKMAI STÁB - vezetőedző: Pecze Károly, segítői: Dusán Abrahám, Frantisek Urvay. Csapatvezető: Reisz Árpád. Orvos: Stadrucker Sándor. Gyúró: Simonies István. KLUBVEZETŐK - egyesületi elnök: Nagy József, szakosztály- elnök: Sánta Imre, szakosztálytitkár: Vígh János. Karol Kristóf, az alkalmi csapatkapitány a Csehszlovák Kupával (Képarchívum) A dunaszerdahelyi aranycsapat Orvosolt pezsgőhiány HOBBI
