Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-20 / 141. szám, szerda

f/A SZÜLŐFÖLDÜNK 2007. június 20., szerda 4. évfolyam, 24. szám Községi panziót adnak át Egyházkarcsán Hevesi Tamás és Csepregi Éva a sztárvendég a község hétvégi rendezvénysorozatán 29. oldal Élnek-halnak a srácok a pólóért Szlovákiai aranyérem és negyedik hely a Budapest-bajnokságon a komáromiaknak Nagyszarva — lendületben a falu Szombaton gazdag műsort ígérő falunapra készülnek a csallóközi településen 31. oldal 32. oldal Lakatosból lelkész, lelkészből lelkes gyűjtő - Pohóczky Béla személyében ismert gyűjtőt tisztelnek, aki régi mezőgazdasági gépeket ment meg az enyészettől Ezeknek a gépeknek mintha tényleg lelkűk volna... Gömör megye leghosszabb falujában - legalábbis így tartja számon Serke közsé­get a néphagyomány - olyan református tiszteletes lakik, akinek híre országha­tárokon túlra is eljutott már. A hír gyors terjedésé­nek oka, hogy Pohóczky Bé­la személyében a vidék leg­elismertebb gyűjtőjét tiszte­lik, aki régi mezőgazdasági gépeket ment meg az enyé­szettől és az ócskavasba jutástól. SZÁSZl ZOLTÁN Ám nem csupán egy fedél alá, egy udvarba szedi össze a látványra is csodálatos, izgalmas gépeket, ha­nem bármilyen rossz állapotban is kerülnek elő roggyant gazdasági épületekből, csűrökből, újra műkö­dőképessé teszi azokat. Serke református lelkipásztora szerint áldott gépek ezek, hiszen azt a paraszti tevékenységet, a ke­nyér megtermelését szolgáló mun­kát szolgálták és könnyítették meg, amely a legnehezebb, s amely a múlt században a gömöri földmű­ves nép megélhetésének nagy ré­szét adta. Béla bácsi a közeli Harmac köz­ségből származik, gyermekkora óta a mezőgazdasági gépek bűvö­letében él, s e szenvedélye sok ván­dorlás és utazás során sem hagyta kei mezőgazdasági gépkiállítás fe­ledhetetlen pillanatai közé tarto­zott egy régi cséplőgép beindítása. A több tíz méteres, bőrből készült erőátvitelek felhelyezése embert próbáló munka volt. A laikus néző csak álmékodott, hogy a lassan pö­fögő, robosztus gép micsoda erő ki­fejtésére volt képes, s'milyen találé­kony is volt az emberi elme a gépek felhasználásakor. Biztató az is, el. Gépészként kezdte, majd lel­készként a szocializmus idején Amerikában is folytatta a gépek gyűjtését. Bármilyen oldalról is né­zegeti a hozzá nem értő laikus eze­ket a masinákat, olyan érzése tá­mad: jól használhatóak, emberlép- tékűek, s emellett nem elhanyagol­ható tény, hogy mutatósak, szépek és tartósak is. Némelyik szerkezet­ről a mai ember hirtelenjében meg sem tudja mondani, mire szolgált egykor. A papiak udvarán a kiállítá­son - amelyet már több mint fél év­tizede rendszeresen június máso­dik-harmadik hetében, tehát az ősziek aratása előtt rendez meg a lelkes gyűjtő - több mint félszáz ér­dekesebbnél érdekesebb, teljesen felújított, működőképes vagy jól konzervált gépet tekinthetett meg a népes közönség. Traktorok, cséplőgépek, mag­tisztítók, szecskavágók, darálók, különböző motorok várták a néző­ket. A magyarországi szakma is fi­gyel már a serkei seregszemlére, a környék technika iránt rajongó kö­zönsége pedig egyenesen hiányol­ná, ha nem jöhetne el megnézni a régi gépcsodákat. A gyűjtemény évről évre gyara­podik; a tiszteletes úr maga is játja a környéket ez ügyben, sok barátja és segítője akad ebben a munká­ban. A gyűjtők egymás közt olykor cserélnek, de vásárolnak is néha. A legértékesebb darabok azonban a véletlen szerencse és valamilyen felsőbb akarat révén kerültek a serkei papiak kertjébe. Az idei kiállítás nagy favoritja az az Angliában készült Ford traktor volt, amelyet a második világhábo­rú idején gyártottak. Ezt a példányt egy testvérgyülekezet juttatta el Serkére. Réz Gyula magyarországi muzeológus azt is elmondta, a traktor különleges, sárgásbarna színét eredetileg azért kapta, hogy a légitámadások idején ne legyen könnyen észrevehető. A magyarországi szakemberek közül sokan járnak át erre a kiállí­tásra, s bár ott nagyobb gyűjtemé­nyek alakultak már ki, Pohóczky Béláé pótolhatatlan, egyedi dara­bokkal gazdagítja a magyar és az európai technikatörténetet. A ser­(Szekeres Éva felvételei) hogy a gépeket gyűjtő - és azokat újra működőképes állapotba hozó - lelkész fia, ifjabb Pohóczky Béla tiszteletes szintén nagy értője a gé­peknek, s ugyanolyan lelkesedés­sel, akarással, tehetséggel és szere­tettel bánik velük, mint édesapja. Nagy álmuk egy régi gőzgépet megmentem és működővé tenni. Lehet, nem mindenki fogadja egy­formán a család nem mindennapi hobbiját, lehet, vannak olyanok is, akiknek mindez nem tetszik. Az azonban elvitathatatlan, hogy Pohóczkyék értékmentő, hagyo­mányteremtő és őrző tevékenysége már-már páratlan. Aki pedig kíván­csi a gépekre, s éppen Gömör déli peremén jár, okvetlenül nézzen be ide, erre a kiállításra: Mert bármi­lyen furcsának is tűnik, ezeknek a gépeknek mintha tényleg lelkűk volna. A dohogó motorok zúgását hallva a bemutató közben óhatatla­nul is az jár az ember fejében: ilyen gépekkel dolgoztak még nagyapá­ink és dédapáink. S milyen gyorsan az enyészetté válhatna minden, ha nem lennének lelkes gyűjtők.

Next

/
Thumbnails
Contents