Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-16 / 138. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 16. www.ujszo.com A jelek szerint szerencsésen és a művészetpártolók meg a turisták számára kedvezően alakul Stróbl Alajos kistapolcsányi vadszobrainak hányattatott sorsa... A zsákmányát védelmező medve felújítása Kevesen tudják, hogy a 19-20. század fordulójának legkedveltebb emlékmű- szobrászát, Stróbl Alajost a vadászok szobrászának is tarthatjuk. Ez év május 17- én Kistapolcsányban egyik legismertebb vadászati té­májú szobrát avatták újjá, így az erdészeti hivatal parkja ismét három Stróbl- művel vátja látogatóit. MOTES1KY ÁRPÁD akár az is elképzelhető, hogy az eredetileg Királylehotán álló szür­ke öntvény, mely most nagyon rossz állapotban a liptóújvári erdé­szeti szakiskola előtt látható, szin­tén csak másolat. A harmadik szobor egy muf­lonkost marcangoló medvét ábrá­zol. Ennek története 1909 novem­berének végén kezdődik, gróf Andrássy Géza betléri medvevadá­szatán. Ezen megfigyelő művész­ként részt vett Stróbl is: a vadászat végén az Esterházy Móric által elej­tett medvéről készített mintát. A zsákmányát védelmező medve szobra még elkészülte évében (1910) szerepelt a bécsi Nemzetkö­zi Vadászati Kiállításon, s a magyar pavüon ékessége volt. Aztán min­denki úgy tudta, és sokan tudni vé­lik máig, hogy a szobrot Andrássy Géza vásárolta meg, és Betlérből került Kistapolcsányba, holott az A liptóújvári (királylehotai szüle­tésű) Stróbl Alajos (Strobl, 1856-1926) nevének hallatán a nagyközönségnek elsősorban híres köztéri szobrai jutnak eszébe: Szent István lovas szobra a Halász- bástya mellett, Erkelé és Liszté a budapesti Operaház épületén, Arany Jánosé a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, a Mátyás ki- rály-kút a budai vár belső udvarán vagy Jókaié, Pesten, a Jókai téren. Mielőtt a felújított és ünnepélyes keretek közt újra közszemlére bo­csátott medveszobra történetére térnénk, ejtsünk szót röviden Stróbl másik két vadszobráról is. A kimúló szarvasbika (1906) bronzszobra Károlyi Lajos gróf megrendelésére készült, s 1952-ig a stomfai (Stupava) kastélypark­ban állt. Ez idő tájt itt kaszárnya volt, ezért a vadászszövetség előre­látóan áthelyeztette a szobrot a zó­lyomi vár udvarára. A vár karban­tartási munkálatai során azonban az értékes alkotás mindennek és mindenkinek útjában állt, fahulla­dék és törmelék borította. Szeren­csére 1958-ban Pozsony kikölcsö­nözte magának a vadászkiállítás idejére, ahonnan a malonyai arbo­rétumba került, s onnan véglege­sen mai helyére, a kistapolcsányi erdészeti hivatal parkjába. A kopó és a vaddisznó harcát áb­rázoló mű (1902) eredetileg Stróbl királylehotai kastélyának parkjá­ban állt. A második világháború után nagyon megrongálódott, s bár restaurálták, sajnos, nem elég si­kerrel. Szerencsére készült róla két bronzmásolat, az egyik Liptószent- miklóson áll, a másik a kistapolcsá­nyi parkot ékesíti. Sok jel vall egyébként arra, hogy A kopó és a vaddisznó még 1894-ben készült, alkotója a tervek szerint a Mátyás király-kút egyik mellékszobrának szánta. A Mátyás király-kút tervei­nek megváltozása után A kopó és a vaddisznót barátjának, Hausz- mann Alajosnak ajándékozta, aki azt az annavölgyi villájának kertjé­ben áhította föl Szentendrén. Tehát A zsákmányát védelmező medve szobra a kistapolcsányi kastélyparkban a 2007. május 17-i újraavatásán. Balról jobbra: Oláh Csaba (a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke), Fáczányi Ödön (a Vadászati Hagyo­mányokat Ápoló és Kulturális Bizottság elnöke), Motesiky Árpád és Strobl Alajos unokái: Alajos, Krisztina és Mátyás (A szerző archívumából) Stróbl Alajos műterme 1921-ben. Az előtérben a Sík Sándorról készült mellszobra, hátul maga a művész és fia, Stróbl Mihály (Képarchívum) végig Kistapolcsányban állt, csak éppen József főherceg példás va­daskertjében. A hatvanas években, amikor először láttam a szobrot, nagyon rossz állapotban volt. A muflon teljesen tönkrement, jóaka­ratai, de hozzá nem értő kezek úgy segítettek rajta, hogy betonból for­mázták meg. (Többen úgy is írtak a szoborról, mintha a muflon eleve kőből, a medve bronzból lett vol­na.) Az utolsó csapás 1991 szilvesz­terén érte a szobrot: vandálok pe­tárdát raktak a medve pofájába, a robbanás teljesen letépte arcának elülső részét. Ekkor került A zsák­mányát védelmező medve raktár­ba, s várta ott keservesen sorsát ti­zenöt éven át. A szobor felújítása 2006 novem­berében Andrej Margoc és Peter Zelman restaurátorműhelyében kezdődött, újraavatása pedig a kis­tapolcsányi kastélyparkban 2007 májusában volt. Ekkor valójában kétszer is avatták, mert a rendbe hozott értékes alkotást most már védett helyen, a vadászkastély elő­csarnokában helyezték el, míg a be­lőle készült műanyag másolatot kint, a parkban. Stróbl Alajos szüle­tésének és halálának kerek évfordu­lóján tavaly Liptószentmiklósón életmű-kiállítást rendeztek, mely 2007. április 1-jéig volt megtekint­hető, ugyanez augusztus 26-áig a zólyomi vár galériában vátja a láto­gatókat. Jó hír a pozsonyiaknak és a csallóközieknek, hogy a vándorkiál­lításnak 2007. szeptember 13-ától október 21-ig Pozsony ad otthont. A medve megrongálódott szobrát restaurátorműhelybe szállítják (A szerző archívumából) A felújított szobor műanyag másolata a talapzatra helyezésekor (Takács Frigyes felvétele) A restaurált eredeti alkotás a vadászkastély előcsarnokában (Takács Frigyes felvétele) A kopó és a vaddisznó harca (Takács Frigyes felvétele) A kimúló szarvasbika (A szerző archívumából

Next

/
Thumbnails
Contents