Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-16 / 138. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 16. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ WALL STREET JOURNAL Ha ma rendeznék az Egyesült Államokban a 2008-ban ese­dékes elnökválasztást, bizo­nyosan a demokrata párti je­lölt nyerne. Az amerikaiak 52 százaléka demokrata elnököt szeretne, míg egy republiká­nus jelöltre csak 31 százalék voksolna. Bush elnök támoga­tottsága minden korábbinál alacsonyabb, 29 százalékos. A két párt vezető elnökjelölt-as­piránsai, a demokrata Hillary Clinton szenátor és a republi­kánus Rudy Giuliani volt New York-i polgármester közül ma az előbbi nyerné a versengést. Három hónappal ezelőtti elő.- nyét tartva, Clinton kapná a szavazatok 48 százalékát, míg Giuliani csak 43-at. (mti) HÉTVÉG(R)E Hárman, csak úgy lazán Ugyan még csak június kö­zepe van, még az MKP sem tartotta meg hagyományos, idényzáró uborkapartiját, az embernek mégis olyan érzése van, hogy ha Ján Slo- ta olykor nem buzizna egy jót, bizony a falevelek se rezdülnének e hazában. KOCUR LÁSZLÓ A kormány elé már hetek óta csupa mérsékelten érdekes téma kerül, a parlamentet meg - a hona­tyákat óvandó a tulhevüléstől - alig-alig hívják össze. Még szeren­cse, hogy három legfőbb közjogi méltóságunk gondoskodik a szóra­koztatásunkról. A hármak bandája ezúttal - Gasparovic országosának harma­dik, Fico kormányzásának első évé­ben - a csesztei kormányüdülőben ült össze. Először. Nyakkendő nél­küli egyeztetésre invitálták egy­mást, melyet az államférfiúi eré­nyeket ritkán csillogtató köztársa­sági elnök úgy fogott fel, hogy za­kót sem vett, ingujjban érkezett a dumcsibumcsira, ahol első rendel­kezéseként levettette a zakót két alattvalójával is, majd a vélhetően kellemes klímájú kerti lakban ke­délyes smúzolásba kezdtek. Sokra ugyan nem jutottak. Államfőnk, ér-' demeit fokozandó, csak annyit tu­dott elmondani: ő találta ki, hogy ilyen lazán öltözzenek fel. Pavol Paska házelnök ugyan pró­bált okosat mondani, bejelentette: úgy ahogy van, tokkal, vonóval el­törölné a mentelmi jogot, ám ezt a felvetést az ellenzékiek és a kor­mánypártiak először hallották, ar­ról a T. Ház főcsengettyűrázója bi­zony senkivel nem egyeztetett. Hát mi lesz így ezzel a javaslattal? Borí­tékolhatjuk neki a buktát, a házbi­zottság ülésén már nem is került csizmaként az asztalra. És ha oda is kerülne, hát tán’ megbolondultak a képviselő hölgyek és urak, hogy önnön jogaikat nyirbálják? Semmi tinta a volán mögött, meg ilyesmi? Ugyan kérem! Euroszkeptikus miniszterelnö­künknek pedig csak egy euroszkep­tikus megállapításra futotta: el­mondta, hogy az Európai Unió al­kotmánya a kutyát nem érdekli. Ebben spéciéi igaza volt. Meg­győződésem, hogy Szlovákia lakos­ságának túlnyomó többsége még a hazai alaptörvényt sem böngészte át, az emberek ritkán szoktak sza­badidejükben, mintegy felüdülés­ként alkotmányt olvasni, sőt, úgy általában olvasni is egyre keveseb­ben. Az EU-s meg ugye, nem tud­juk, müyen lesz, de az a tervezet, melyet mondjuk a gallok elvetet­tek, rémisztőén vastag volt a mi­énkhez képest, szóval Harry Potter- i olvasótáborra semmiképp ne szá­mítsanak készítői. Azt, hogy az EU- s alkotmány nem érdekli őt, el­mondhatja e sorok írója, ki nem miniszterelnök, s nem is vágyik ily babérokra. De mondhatja-e ezt egy uniós tagország felelősen gondol­kodó kormányfője? A hebrencske- dés levét megint Ján Kubis külügy­miniszter itta meg, aki - gondolat­ban talán ezerszer megátkozva a percet, mikor igent mondott a tár­cavezetői pozícióra - a szerdai kor­mányülés után bizonygathatta: őt igenis érdeldi az uniós alkotmány, ott tartja az éjjeliszekrényén az összes tervezetet, és álmadan éj­szakáin csak ezeket olvassa. Pedig ha vártak volna a találko­zóval csütörtökig, akkor Fico meg­hallgathatta volna országunk első emberének arra vonatkozó szavait, hogyan kell kényes témákban nyi­latkozni. Ivan Gasparovic köztár­sasági elnök, mikor háromév-érté- kelő beszéde után az újságírók a buzibombával - talán részegen - nagyot robbantó Ján Slota ámokfu­tásáról kérdezték őt, előbb csak annyit mondott, hogy ez a kérdés talán nem is illik ide, utóbb pedig kifejtette: minden politikusnak le­het véleménye, de nem mind mondhatja el, vagy valami hasonló zavarosságot mondott, ahelyett, hogy kategorikusan elítélte volna a nemzed vezér kategorikusan elíté­lendő kijelentését. Hát persze, hogy is ítélhette volna el, hisz nem­zetien gondolkodik... Bár nyilván borítékolható volt, ha Slotát valaki a homoszexuáli­sokról fogja kérdezni, annak jó vé­ge nem lesz. (Igaz, azt se mondta senki, hogy ne kérdezzék őt kényes témákról, és akkor nyugi lesz, múlt ahogy ez egy másik pártban'meg­történt.) Egyszerűen nem kell őt erről kérdezni - mondhatnánk - sőt: tisztességes újság ne kérdezzen tőle semmit, ne úja le a nevét, ré­szeg böfögése maradjon meg a bul­várlapok olvasóinak. De nem tehet­jük ezt. Ez az ember ugyanis, amel­lett, hogy az egyik koalíciós pártot vezeti - tehát ő (is) dönt arról, hogy mi lesz ezzel az országgal -, ott ül a parlament embeijogi bizott­ságában is. Bár igaz, Vladimír Meciar is ott ül. Jó kis bizottság. Román sajtó: a belügyekbe való beavatkozás az RMDSZ-es politikusokkal kapcsolatos magyar álláspont Újabb román-magyar pengeváltás MTl-JELENTÉS „Románia belügyeibe való bea­vatkozásnak”, „szokatlan diplomá­ciai eljárásnak” minősíti a tegnapi román sajtó a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusai ellen indított büntetőjo­gi eljárásokkal kapcsolatos magyar álláspontot. A legtöbb bukaresti lap kiemelt helyen ismerteti a magyar külügyminisztérium szerdán köz­zétett álláspontját a romániai ki­sebbségi kérdéseket és az RMDSZ- es politikusok ellen folytatott ügyészségi vizsgálatokat illetően, majd az egy nappal később közzé­tett román választ. Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök azt szerette volna, ha Magyaror­szág először diplomáciai csatorná­kon keresztül közli álláspontját, és csak ez után tárja a nyilvánosság elé aggodalmát - írják a lapok. Az Evenimentul Zilei című napi­lap első oldalának vezető cikkében számol be a történtekről. Címben azt emelte ki, hogy Magyarország „meghúzta a fülét” a román igaz­ságszolgáltatásnak, továbbá: két kormány (a román és a magyar) is védelmébe vette a tisztségéből fel­függesztett Nagy Zsolt romániai informatikai és távközlési minisz­tert. Az újság szerint a diplomáciai gyakorlathoz képest szokatlan a magyar külügyminisztérium meg­nyilvánulása, amely Románia bel­ügyeibe való beavatkozásként is minősíthető. A cikkíró hozzáteszi: a beavatkozás nem akármilyen te­rületet, hanem a politikától függet­lennek óhajtott igazságszolgálta­tást érinti. A lap külpolitikai elemzője szerint Magyarország­nak meg kellett volna várnia, ho­gyan végződik az ügyészségi nyo­mozás. Szerinte a vizsgálatok szó­vá tétele „elhamarkodott” cseleke­det Budapest részéről - úja az Eve­nimentul Züei. A Cotidianul című napilap tudó­sításának címében azt emeli ki, hogy „Magyarország számon kéri a Nagy Zsolt és Markó Béla elleni ügyészségi vizsgálatot”. Az újság­nak meg nem nevezett román dip­lomáciai források úgy nyilatkoz­tak, Budapest állásfoglalása e- gyértelműen Románia belügyeibe való beavatkozást jelent. Petre Ro­man volt román külügyminiszter szerint sokkal jobb lett volna, ha Magyarország „békés úton” közli aggodalmát, például a két ország külügyminisztere vagy miniszter- elnöke közötti telefonbeszélgetés révén. A szintén volt román diplo­máciai vezető, Adrian Severin - aki jelenleg a Szociáldemokrata Párt (PSD) európai parlamenti képviselője - kijelentette: nem számított ilyen megnyilvánulásra a modernnek és európainak tar­tott budapesti kormány részéről - írja a Cotidianul. A Romania libera című lap sze­rint „az RMDSZ ügyészség által vizsgált vezetői Budapesten is ügy­védekkel rendelkeznek”, hiszen „Magyarország védelmükre sie­tett”. Cristian Diaconescu a PSD jo­gászpolitikusa úgy nyilatkozott, Budapest szokatlan lépése „meg­haladja a két ország közötti kétol­dalú kapcsolatok keretét”. Az elmúlt hónapokban többször is magyarellenes cikkeket közlő Zi- ua című újság szerint Magyaror­szág „nekitámadt” Romániának az RMDSZ miatt. A Curentul című lap szerint Magyarország nyomást gyakorol az ügyészek által vizsgált RMDSZ-es miniszterek érdekében. Az Adevarul napilap Budapest és Bukarest között kirobbant „sokkoló konfliktusról” ír, miután a két or­szág éveken keresztül,.harmonikus viszonyt” ápolt. Az egyik legtekintélyesebbnek számító Gandul című napilap kom­mentárt is szentel az ügynek. Bog­dán Chirieac főszerkesztő Magyar- ország megnyilvánulását független és szuverén államok esetében rit­kán tapasztalt diplomáciai lépés­nek nevezi. Az újságíró szerint ré­gebben szabályszerűen belügyek­be való beavatkozásnak lehetett volna minősíteni egy ilyen eljárást, amely „egész biztosan nem járul hozzá a román-magyar kapcsola­tok megerősödéséhez”. Chirieac szerint Magyarország „megdöb­bentő” eljárása „etnikai alapú men­telmi jogot” létesítene a romániai magyar vezetőknek. A szerző sze­rint, ha Romániának erős politikai vezetése lenne, az ügyet Brüsszel asztalára helyezné. KOMMENTÁR Van ingyenebéd SERES LÁSZLÓ „Ki akarjuk szorítani a magán-egészségbiztosítókat a nyilvános egészségbiztosítási piacról, de oly módon, hogy az ne legyen tá­madható sem jogi, sem nemzetközi jogi, sem politikai szem­pontból” - olvasom az Új Szóban Robert Ficónak a Szlovák Rá­diónak adott május végi nyilatkozatát. És bár a jelek szerint mi­niszterelnökük letett erről, szavai ismerősek voltak. A gondolati paneleket idehaza évek óta Orbán Viktor pártjától hallom, két jelentős különbséggel: nálunk még nincs egészség- ügyi magánbiztosító, amit a Fidesz államosítani tudna, más­részt ők nem tették volna hozzá, hogy jogi-politikai szempont­ból ne legyen támadható, ez ugyanis nem szempont „polgári” körökben. A szándék azonban ugyanaz: előtte megfúrni, és ha nem jött be, utólag ellehetetleníteni a magánérdekeltség meg­jelenését a szociális-egészségügyi (vagy lassan: bármely) szfé­rában. Nem mintha Gyurcsány Ferenc legutóbbi „kompromisszumos” egészségfinanszírozási javaslata után még nagyon sok államo­sítani valója maradna a Fidesznek: a koalíciós partner liberáli­sokat leszedálni szándékozó, teljesen ad hoc jellegű, softcore etatista elképzelés jó esetben a távoli jövőbe helyezi a verseny megjelenését - azon a területen, amelyen maguk a szocialisták mondogatják évek óta, hogy a helyzet tarthatatlan, tűrhetetlen. A profitmotívum megjelenését, a páciensekért folytatott valódi versenyt azonban a Fideszhez hasonlóan valójában ők sem akarják (vö. a nyilvánvalóan sátáni gonoszságú profitmotívum szerepét a közép-európai diskurzusban) - miközben komikus módon attól az államtól várják a „biztonság” fennmaradását, amely immár ötödik évtizede felel a betegeket (és így az egész társadalmat) megalázó bánásmódért, az orvosok feudális előjo­gait bebetonozó struktúráért, az intézményesített korrupcióért („hálapénz”), közpénzek minden kontroll nélküli szórásáért (és az ezzel összefüggő permanens hiányért). De tegyük fel, hogy a szocialista-liberális koalíció képes végre megegyezni, és az egyén (a beteg mint fogyasztó), valamint az egyének összességét jelentő nemzet érdekében végre privatizál­ják, amit privatizálni kell: a magánbiztosítók már most jelzik, hogy félnek belépni a piacra, mert ha Orbánék győznek három év múlva, akkor itt lesz az állami ellenforradalom, ahogy Mikola exminiszter be is ígérte, és mindent visszacsinálnak. Előtte még ugye jól lenépszavaztatják a népet arról, akarnak-e ingyenebédet. Igen. A nép ingyen ebédet és ingyen egészségügyet akar. Ezenkívül államilag garantált biztonságot, munkahelyet, cserébe kész lemondani néminemű sza­badságról. Volt már ilyen rendszerünk. Az volt a neve, hogy szocializmus, és nem vált be. A szerző a magyarországi Hírszerző vezető szerkesztője JEGYZET Mohamed Csallóközben LŐR1NCZ ADRIÁN Az esetnek, mely még mindig fámaként kering a bősi mene­külttábor lakói körében, egyetlen tanulsága lehet: hogy Allah hatalmas, és Mohamed az ő prófétája... 1 Az erőmű mindent elnyelő fel­vízcsatornája amúgy is ezer meg ezer titok tudója, az eset szemtanúi pedig jeles fér­fiak mind egy szálig; ki merné hát megkérdőjelezni, hogy nem úgy volt-e azon a nyári estén? Történt pedig, hogy a három, Kasmírból származó mene­kült, név szerint Aziz, Hurajt és Gaszim (utóbbi az apai szi­gor miatt vállalta a bujdok- lást, nehezen viselve az orvosi egyetem fullasztó légkörét) épp Bacsfáról poroszkált a régi bősi úton lefelé, s míg a repceföldek felől épp hogy csak lengedező csallókö­zi szél telehordta egyenes vá­gású orrukat virágillattal és pollennel, arról témáztak, ’hogy emberi, avagy sátáni munka-e ez az egész. A ke- szölcési és nagyszarvai út ke­reszteződésében már a Go­nosz vezetett 2:1 arányban, amikor Gaszim a töltés koro­nája felé fordította tekintetét, s a látványtól gyökeret vert a lába. A másik kettő is arrafelé fordult, hogy döbbenten úgy maradjanak - mert még az igazhitű se lát mindennap olyat! A komphoz vezető út­ról, a töltés meredek oldalá­ból egy szál narancssárga-kék kockás Nike-gatyában, roz­zant Favorit-biciklin, fejét kö­rüllengő arab kendővel rohant közébük a jelenség, s mert kétség nem fért hozzá, hogy az Ő prófétája jelent meg, „In- salláh”-t kiáltva az út porába vetették magukat, ahányan voltak. Mire ismét felnéztek, a nagy idők eljövetelének hírnö­ke már Nagyszarva felé te- pert, csak fehér kendője lobo­gott a messzeségből, tudtára adva a világnak, hogy viselője legalább egyszer elzarándo­kolt már a szent városba, Mekkába. Bár a kockás Nike-gatya ha­mis, az öreg Favorit és a fehér fejfedő eredeti - utóbbit egy internetes üzletből rendeltem nyolc euróért. A termék leírá­sában az áll, hogy „Fehér arab fejkendő, körülbelül 100x120 cm-es. Kiváló viselet tűző na­pon, hidegben, nyaraláskor, tüntetéskor. A kendőhöz tartozék a fej tetejére való ke­rek leszorító egység, rendelés­kor automatikusan egy ilyet is kap kendőnként. Ajánlott to­vábbá háziasszonyoknak te­rítő helyett.” Lehet, hogy ka­rácsonykor ebben a minőségé­ben karrierje csúcspontjára hág; addig heccből és jámbor arabok riogatása céljából vise­lem. (tubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents