Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-15 / 137. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 15. FIGYELŐ Igen, de nem teljes körűen Az Amnesty International (AI) visszautasítja a Vatikán katolikusokhoz intézett szerdai felhívását, hogy vonják meg támogatásukat az emberi jogi szervezettől, amiért az kiállt az abortusz dekriminalizálása mellett. Az A1 állásfoglalása szerint a nőknek lehetővé kell tenniük magzatuk elhajtását minden jogi következmény nélkül, ha nemi erőszak következtében estek teherbe, avagy a terhesség egészségüket veszélyezteti. A szervezet hangsúlyozza, szó sincs arról, hogy az Amnesty International az abortusz általános joggá tételét propagálná. (m)- Önt gentlemannek nézem. Adakozzon, s én akkor az ügyet ezzel lezártnak tekintem... (Peter Gossónyi karikatúrája) A fiatalok karrierje akadozik, ha az állam nyelvét gyengén bírják s ha nem beszélnek világnyelven se Kisebbségiek oktatási kilátásai Kudarckerülő magatartást tanúsítanak a vajdasági magyar fiatalok a továbbtanulásban: szívesebben folytatják tanulmányaikat lakóhelyükhöz közel és anyanyelvükön. MT1-HÁTTÉR Munkába állásuk, karrierjük kezdete viszont akadozik, főleg ha szerb nyelvtudásuk gyenge, vagy ha nem beszélnek legalább egy világnyelvet - derül ki Gáb- rity Molnár Irén szociológus kutatásaiból. Az egyetemi tanár a Magyar Szó című napilapban szerdán közölt interjújában a vajdasági magyar fiatalok képzéséről elmondta: a 2006/2007-es tanévben a 6648 magyar középiskolás inkább a négyéves iskolákat választotta. Mintegy 215 tagozaton 4923 magyar középiskolás érettségizhetett, 1725 tanuló tanult hároméves szakiskolában, azaz ők nemigen folytathatták tanulmányaikat. A magyar középiskolai statisztika azt mutatja, hogy a legtöbb magyar diák a műszaki, gépészeti, villamossági szakot választja (1713-an), majd következnek a gimnazisták: 1068 fő klasszikus és további 193 tehetséggondozó gimnáziumban. Népszerű a mezőgazdasági szak (938 fő), de a közgazdaság-kereskedelem is (867). Ezt követi az egészségügy (854), majd a vegyészeti-élelmi- szer-ipari szak (490). Érettségi után évenként mintegy félezer magyar fiatal iratkozik be egyetemre. A szociológus szerint az egyetemi kar kiválasztásakor a vajdasági fiatalokra jellemző a „kudarckerülő magatartás”: a legközelebbi városban tanulnak szívesen, a szülői sugallatot is elfogadják (költségkímélő megoldásként), sőt gyakori a napi, heti ingázás; magyar nyelven szeretnének továbbtanulni (energiakímélő helyzet, hiszen sokan küszködnek a szerb nyelvtudással). Gábrity Molnár Irén és munkatársai megfigyelték: a hálózatha- tás/városvonzás (a tömbben élő magyarság soraiban) érezhetően hat a felsőoktatási intézmény kiválasztásakor. Mintegy öt éve a szabadkai karokon, valamint a szabadkai és zentai kihelyezett tagozatokon több a magyar hallgató, mint a Vajdaság más egyetemi városaiban együttvéve. A négyéves szakközépiskolában szerzett tudás általában elegendő a továbbtanuláshoz. 2005- ben a legtöbb magyar elsőéves a közgazdaságtudományi karon kezdte meg tanulmányait (127), a természettudományi kar a második volt a rangsorban (78), a műszaki a harmadik (55). Több mint 30 elsős iratkozott be a taníMagyar nyelven szeretnének továbbtanulni - ez energiaiaméit» helyzet, hiszen sokan küszködnek a szerb nyelvtudással... tóképzőbe, orvosi, jogi karra és az építőmérnöki szakra. Újabban megfigyelhető, hogy alkalmi munka mellett, magánegyetemeken vagy kihelyezett tagozaton távúton történő tanulással próbálkoznak a fiatalok. A szociológus kutatása azt bizonyítja: a fiatal magyar munkavállalók karrierje akadozik, főleg ha szerb nyelvtudásuk gyenge, vagy ha nem beszélnek legalább egy világnyelvet. A fiatalok sokáig laknak szüleiknél, házassági és gyermekvállalási terveik kitolódnak. Gábrity Molnár Irén úgy véli, a magyar fiataloknak több energiát kellene fektetniük a képzésbe, piacorientált szakot kellene választaniuk, és fontos lenne számukra a tudatos jövőépítés. A tipikus vajdasági karrierépítéshez tudástőke, anyagi háttér, tapasztalati és kapcsolati tőke, nyelvtudás (a környezet nyelvének, az államnyelvnek és idegen nyelveknek az ismerete), valamint számítógép-használat szükséges. A tartományban jelen van a diszfunkcionális kétnyelvűség, s hátrány az is, hogy a vajdasági fiatalok nem követik európai kortársaikat a másoddiploma-szerzés terén: 25-28 éves korukig kinyúlik az alapdiploma megszerzése; szívesen vesznek részt viszont gyorstalpaló és olcsó kurzusokon. Az átképzés ott a leggyakoribb, ahol 3 évet is várnak a munkára (humán és bölcsészszakosok), a továbbképzés (mesterkurzusok) pedig főleg a közgazdászok, műszaki végzettségűek esetében érdekes. Klaus szerint a legnagyobb kihívás felmelegedésügyben is az igazság és a propaganda szétválasztása A globális felmelegedés hisztéria és jó biznisz KERTÉSZ RÓBERT „Hisztériának” nevezte csütörtökön Londonban közölt cikkében a cseh elnök a globális fel- melegedés „ideológiáját”, amely szerinte a kommunizmusnál is nagyobb fenyegetést jelent a demokráciára és a szabadságra. Václav Klaus a Financial Times- ban közzétett elemzésében azt írta: egyetlen kivételesen enyhe tél elég volt a környezetvédőknek és követőiknek ahhoz, hogy radikális és azonnali intézkedéseket sugalljanak az időjárással kapcsolatban, tekintet nélkül arra a tényre, hogy a XX. század folyamán a hőmérséklet mindössze 0,6 százalékkal emelkedett. Klaus szerint a „politikai korrektség diktátumai szigorúak”, és - az emberiség történelmében nem először - kizárólag „egyetlen engedélyezett igazságot erőltetnek ránk”. A cseh államfő Michael Crichton írónak azt a kijelentését idézi, amely szerint az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás a valóság és a fantázia, az igazság és a propaganda szétválasztása. Klaus a londoni gazdasági napilapban írt cikkében közli: ő is ugyanígy érez, mivel a „globális felmelegedési hisztéria az igazság kontra propaganda problémájának elsődleges példájává vált”. A politikus azt írja: olyan emberként, aki élete zömét a kommunista rendszerben élte le, kötelességének tartja kijelenteni, hogy ma már a „nagyra törő környezetvédelmi mozgalomban”, nem pedig a kommunizmusban látja a szabadságra, a demokráciára, a piacgazdaságra és a jólétre leselkedő legnagyobb fenyegetést. Ez az „ideológia” ugyanis szerinte egyfajta központi - és immár globális - tervezéssel váltaná fel „az emberiség szabad és spontán fejlődését”. Klaus szerint a környezet- védők azonnali politikai cselekvést kérnek, mivel nem hisznek a gazdasági növekedés hosszú távú kedvező hatásaiban, és figyelmen kívül hagyják a műszaki fejlődést, valamint azt a „bizonyított tényt” is, hogy minél gazdagabb a társadalom, annál magasabb szintű a környezetvédelem. A cseh államfő felteszi a kérdést: a bolygó több százmillió éves fejlődésének összefüggésében nézve van-e bármiféle értelme a Föld felmelegedéséről beszélni. „Minden gyerek” tanul az iskolában a hőmérsékleti ingadozásokról, a jégkorszakokról, a középkor sokkal melegebb klímájáról, és mindenki tapasztalhatott saját élete során is hőmérséklet-változásokat mindkét irányban, áll a cikkben. Klaus szerint a globális felmelegedés ügye ma már inkább az ember szabadságáról, semmint a globális átlaghőmérséklet „tizedfoknyi változásairól” szól. A politikus több pontba rendezi álláspontját és követeléseit. Ezek között szerepel, hogy az „apró klímaváltozások” nem igényelnek jelentős korlátozó intézkedéseket, a szabadság és a demokrácia bármilyen mértékű visszaszorítását el kell kerülni, és az emberek életének „felülről történő szervezése” helyett hagyni kell, hogy „mindenki úgy éljen, ahogy akar”. Klaus szerint szembe kell fordulni a tudomány átpolitizálásával, és a „tudományos konszenzus” fogalmával is, mert ez utóbbi minden esetben „csak egy hangos kisebbség” véleménye, soha nem a „csendes többségé”. A cseh államfő fejtegetése szinte szó szerint egybecseng azzal a feltűnést keltő dokumentumfilmmel, amelyet néhány hete mutatott be a brit Channel 4 kereskedelmi tévé A nagy globális felmelegedési svindli címmel. A klímakutatókat megszólaltató összeállítás alapkövetkeztetése szerint az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés elmélete köré mára hatalmas - nem kis részben állami - pénzekkel operáló, semmilyen tudományos ellenérvre nem hallgató iparág épült ki, amelynek lététől állások százezrei függnek. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Buziznak és hazugok BARAK LÁSZLÓ Közhely, hogy Ján Slota pontosan úgy mosdatlan szájú, ahogyan egy szarvasmarha általában tarka. Nem is nagyon okozhatott hát meglepetést a minap, amikor egy újságírónővel folytatott telefon- beszélgetés során tele szájjal „lebuzizta” az egész újságíró-társadalmat. Vélhetően sértve érezhette magát, hogy a szóban forgó hölgy arról faggatja őt, vajon milyen álláspontra helyezkedne a Szlovák Nemzeti Párt s annak elnökeként ő maga, ha a szlovák parlamentben esetleg jogüag rendezni, azaz intézményesíteni szeretnék az azonos neműek párkapcsolatát. Egyelőre nem tudni, Slota ugyanígy megsértődik-e, ha arról faggatják őt, szerinte vajon nem kéne-e törvényi úton megvonni a választáshoz való jogot, s persze en bloc a közszereplést is többek között a minősített kreténektől meg az idült alkoholistáktól. Mert nyilvánvaló tény, ugye, hogy az istállók, a baromfiudvarok lakói, a saját váladékaikban fet- rengő barmok és a szerteszét piszkító baromfiak sem bírnak szavazatijoggal. Közszerepelni pedig maximum a ganajrakások tetején adatik meg nekik. Bár kizárt dolog, hogy Slotának volna ilyesmire antennája, vagyis képes lenne megérteni egy efféle problémát. Lévén, félcédulások számára jellemzően a normális emberek az idióták. Jó adag nagyvonalúsággal tegyük fel azonban, hogy ez a Slota nem úgy hülye, ahogy van. Hanem épp csak szokatlanul ordenárén alakítja a maga választotta szerepet. A gátlástalan bohóc szerepét. Nos, ez esetben már sokkal komolyabb a gond. Egy gyengeelméjű fazon, egy idült alkoholista ugyanis, ha akarja, sem tudja, hogy mit művel. Ha viszont valaki tudatosan választ magának egy, a lehető legenyhébben szólva is szobatisztának a legkevésbé sem tartható szerepet, mindenképpen vállalnia kellene annak következményeit. Főként akkor, ha politikus, vagyis közszereplő az illető. Jó esetben! E tekintetben viszont Szlovákia bizony tök rossz és undorító provincia. Az efféle viselkedésnek itt ugyanis tulajdonképpen semmilyen következménye nincsen. Hiszen Slota továbbra is kormánykoalíciós pártelnök. A miniszterelnök, Robert Fico szóvivőjétől pedig csak arra a semmitmondó, szokványos klisére tellett barátja, kollégája szóban forgó ocsmány megnyilatkozása kapcsán, hogy azt, úgymond, ő és környezete nem kívánják kommentálni. .. Ezért hát, Slota szóhasználatát némiképpen megfinomítva, nyugodt szívvel Ficót kellene melegebb vidékre küldeni, amíg nem késő. Meg azt az arctalan, tompa, xeno- és homofób tömeget, amelynek köszönhetően Slota közel két évtizede mutogathatja magát a „csúcspolitika” porondján - meztelen seggel. Ugyanez vonatkozik egyébként Duray Miklósra is, aki bár kellőképpen visszafogottan, ám a lényeget tekintve semmivel sem különb módon kavaija a vihart a jelképes szlovákiai magyar biliben és azon kívül. Bár a minap végre tényleg hamarabb utolérték őt, mint a sánta kutyát... Hogy aztán kénytelen-kelletlen bocsánatot kéijen, vagyis úgy tegyen, mintha bocsánatot kéme az általa méltatlanul meghurcolt kollégáitól. Persze a fentebb vázolt kiábrándító közéleti kánonhoz képest tényleg gesztusértékűnek számított Duray bocsánatkérése. Ám holmi úriemberi, „gentlemani” tettként elkönyvelni, amint azt Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnöke tette, egészen biztosan nevetséges túlzás. Sőt, szemtelenség... Surranópályán MOLNÁR NORBERT Három éve iktatták be tisztségébe Ivan Gasparovic államfőt. Megérdemli tehát, hogy egy kommentár szülessen róla. Igaz, ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor a világ legrövidebb kommentárja. Szürke kis három év volt, annyi szent. Itt legszívesebben be is fejezném. No jó, kicsit bővebben: az a horror kategóriába tartozik, ahogy egyáltalán államfő lett. Surranópályán. Egyetlen pozitívuma volt, hogy legyőzte Meäart. De győzelmét is pusztán ellenfelének köszönhette - akkor egy többszörös apagyilkos is legyőzte volna Meciart. Semmi jót nem ígért mélynemzeti elkötelezettsége sem, ez ügyben nem is kellett csalódni benne. Nyíltan vállalja a sorsközösséget a nacionalistákkal. Az egyik pillanatban a szlovák-magyar megbéké- lésrőlheszél, a másikban a magyar politikusok határrevíziós igyekezetéről. Aztán rákérdeznek, mire és kire céloz pontosan, s jön az államfői panelszöveg, hogy megbékélés. Ivan Gasparovic az önálló Szlovákia három és feledik elnöke. Az elsőt Michal Kováénak hívták, s ő inkább áldozata volt tisztségének, mint viselője. Az ország politikáját passzívan bár, de alakította. Őt váltotta a fél elnök, Vladimír Meciar, akit gyakorlatilag kooptáltak az elnöki funkcióba, mert hogy senki nem választotta őt, az is biztos. Majd jött a következő, Rudolf Schuster, a brazíliai lepkevadász, aki békülékeny hangnemet ütött meg ugyan, de elnöki tevékenységéhez leginkább betegsége kapcsolódik, s perei a szlovák egészségüggyel. Ebbe a sorba állt be aztán Ivan Gasparovic. A léc nem volt magasra téve, de egyelőre nem sikerült megugrania. Ivan Gasparovic autóversenyző is. Állítólag azt jól csinálja. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ A tizenhét évvel ezelőtti véres bányászjárás ügyében nagy nehezen beindult ügyészségi eljárás egy helyben topog, a vétkesek még mindig szabadon jár- nak-kelnek - fejti ki a bukaresti napilapban Bogdán Tibor. A neves romániai magyar újságíró szerint érthető tehát, hogy az évforduló kapcsán előző napon rendezett meneten nemcsak az áldozatokra emlékeztek, hanem a bűnösök felelősségre vonását is követelték.
