Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-13 / 135. szám, szerda
22 Sport ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 13. www.ujszo.com Mikulás Komanicky azt hitte, a rimaszombatiak hamar feljutnak, aztán már nyugodtan ülhet a kispadon, hátradőlve, és sajnálja, hogy nem így történt Ötpontos előnnyel nyerhették volna az osztályozót Roman Lazúr (jobbról) meghatározó játékos volt a tavasszal a rimaszombati csapatban (TASR-felvétel) Amikor leült a rimaszombatiak kispadjára, nem titkolta, az élvonalba szeretné vezetni a csapatot. Hogy nem így történt, arról véleménye szerint leginkább a klub körül kialakult helyzet tehet. Mikulás Komanickyval, a gömöriek vezetőedzőjével beszélgettünk. BŐD T1TANILLA Hogyan értékelné a szezont? Már a tavaszi idény kezdete előtt is, mikor még nem tudtam, hogyan alakul a klub anyagi helyzete, azt mondtam, ha nem jutunk fel, csalódott leszek. Sajnos, beigazolódtak a március eleji aggodalmaim - akkor már látszott, hogy nagy problémák lesznek. Csalódott vagyok, mert hosszú ideig nem lesz ilyen egyszerű feljutni, mint az idén. A nagyszombati mérkőzésig a klub többhavi fizetéssel tartozott a játékosoknak, később a tartozásokat rendezték, de hosszú távon bizonytalanná vált a klub jövője. Főleg ez utóbbi bizonytalanság volt az oka annak, hogy csak a hetedik helyen végeztünk az osztá- lyozóban. A Dubnica elleni szezonzárón (5:1) mindenki láthatta, hogyan játszanak a fiúk, ha felszabadultak. Váltig állítom, s ebben sok kolléga és újságíró egyetért velem, ha ez a csapat olyan nyugodtan futballozhatott volna, mint ősszel, ötpontos előnnyel nyeljük az osztályozót. A bizonytalanság mellett milyen más okai voltak még annak, hogy nem sikerült a feljutás? A klub körül kialakult helyzet volt a legfőbb ok. A játékosok idegesek, nyugtalanok lettek, különösen megmutatkozott ez a kulcs- fontosságú mérkőzéseken - a Mocenok elleni hazai döntetlenben, s még inkább a Trencín ellen. Már vezettünk 3:l-re, kezünkben volt a meccs, s ha legyőztük volna őket, eléjük kerülhettünk volna, bekerülhettünk volna az első négybe. De a Trencín kiegyenlített, s megőrizte az előnyét velünk szemben. A problémák ellenére bízott benne, hogy a csapat feljut? Az ember bízik az utolsó pillanatig, de a mi utolsó pillanatunk a trencséniek elleni meccs volt. Egész tavasszal hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag csatár nélkül játszanak. Tomko távozása már annak a jele volt, hogy a rimaszomobatiak feladják a feljutásért vívott harcot? Az volt az első jel. Hisz az élvonalbeli kluboktól kezdve a mocso- nokiakon át az aranyosmarótiakig mindenki megerősítette a keretét, egyedül mi gyengültünk, ráadásul épp az egyik legfontosabb, legjobb, leggólerősebb játékosunkat vesztettük el. Mondok egy példát. Miért nyertek akkora előnnyel a Corgon Ligában a zsolnaiak? Azért mert míg a legnagyobb riválisok, az Artmedia, a Ruzomberok eladogatták a legjobbjaikat, addig Zsolnán a középszerű játékosoknak, esetenként cserejátékosoknak kellett menniük, s helyükbe jókat igazoltak. Hasonló helyzet állt elő az osztályozóban is. Mi gyengültünk, a többiek erősödtek. Jól mutatja ezt az is, hogy bár ősszel az aranyosmarótiak és a vágsellyeiek ellen hat-hat, a mo- csonokiak ellen három pontot szereztünk, addig tavasszal csak a vágsellyeiek ellen tudtuk ezt megismételni, a Mocenok ellen csak egy pontot szereztünk, a Zlaté Moravce ellen pedig egyet sem! Visszatérve a csatárokhoz - ezek szerint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Hát nem. Igaz, hogy az utolsó meccsen aratott győzelmünkkel a legtöbb gólt szerző három csapat közé kerültünk, húsz rúgott góllal, de ez csak egyetlen mérkőzésnek köszönhető! Piszár a tavasszal tizennégy meccsen három gólt lőtt, Líska szintén hármat, ez nagyon kevés, főleg annak fényében, hogy a Piszár-Tomko kettős harminchárom gólt rúgott, igaz, huszonkét meccs alatt. A csatárok gólképtelensége mellett tetézte a bajt az egyre többet hibázgató védelem. A védelemmel mindig gondok voltak. Ősszel is, csak akkor sokkal támadóbban játszottunk, a labdát az ellenfél térfelén tartottuk, bebizonyítottuk, hogy a legjobb védekezés valóban a támadás. Tavasszal sajnos kapusgondjaink is voltak, a fiúk emiatt félve adták hátra a labdát. A sok kapott gólnak az is az oka, hogy Geri az operáció után már nem az a Geri volt, aki előtte, de mindenáron játszani akart. Eltitkolta az egészségi problémáit, ez viszont megmutatkozott a játékán is. Kascák is beteg volt, így az eddigiekkel ellentétben kapott góljaink hetven-nyolcvan százalékát középről kaptuk. A sérülések meg a lapok miatt sokszor kísérleteznünk is kellett, Filo, Szivcsevics és Kucernák is volt kényszerből középhátvéd. Említette a kapusgondokat. Mind Simon, mind Kuciak kapott néhány elkerülhető gólt. Simon a vágsellyei mérkőzésig nagyon jól védett, hárított néhány nagy gólhelyzetet, támaszkodhatott rá a csapat. Aztán kapott néhány potyagólt, kispadra került, s csak akkor derült ki, hogy családi gondjai vannak, beteg a kislánya, műteni kell... Ilyen helyzetben persze nehéz összpontosítani... Kuciak itthon a nagyszombatiak ellen nagyon akart bizonyítani, túlságosan is, a tizedik másodpercben mindjárt majdnem össze is hozott egy gólt. Sokszor bizonytalankodott, de fiatal még, ezen javíthat. Ősszel elégedetlen volt a két szélső, Lazúr és Hlousek teljesítményével, tavasszal viszont éppen ők voltak a legjobbak. Ez így van. Nagy szükségünk is volt a gyorsaságukra, különösen, amikor a 4-4-2-es rendszerről átálltuk a 4-2-3-1-re, és ők száz százalékig teljesítették is azt, amit elvártam tőlük. Sajnos, ritkán sikerült a csapatnak egységesen játszania, hisz mindenkinek más a pszichikai ellenállóképessége, mindenki másképp reagált a kialakult helyzetre, egyszer ketten játszottak jól, másszor öten-hatan is kimagaslottak. A Zlaté Moravce elleni hazai 0:3- on kívül egyetlenegyszer sem kaptunk ki sok góllal, és azon a meccsen is 16:2 volt a javunkra a szögletarány, 9:4 a kapura tartó lövések aránya. Mindig csak egy gólocskával kaptunk ki, kivétel még a dubnicai és nagyszombati 0:2, és általában a végén úszott el a meccs. Miért mindig az utolsó percek voltak a végzetesek? Hát biztosan nem a gyenge erőnlét miatt. Ezt az ellenfelek edzői is megerősítik. Mocsono- kon például a hazaiak már a 60. percben kéredzkedtek le a pályáról, az Internek is vége lett a 70. percben, ami mondjuk meglepett, mert Jurkemik arról ismert, hogy megköveteli a jó erőnlétet. Nekünk megvolt a kondíciónk, de a koncentrációhiány, a labilitás miatt gólokat kaptunk. Ha a Trencín ellen az utolsó percben félmagasan megy a labda a kapu előtt, elég lenne elrúgni, ki a tribünre, és vége a meccsnek, de ehelyett valaki csukafejessel próbálkozik, az nem erőnléti kérdés. Az sem^ hogy egy tizedmásod- perccel később a kapus fenékre ül, kétszer a kezében a labda, mégsem képes megfogni. Az sem, hogy Vágsellyén emberelőnyben játszunk, mégis két perc alatt két gólt kapunk, az egyiket azután, hogy a százkilós Dékány kicselezi a hátvédünket. Minden a fejekben dől el. Már két éve dolgozik Rimaszombatban. Összességében hogyan látja, tekint vissza eddigi gömöri ténykedésére? A kollektíva és a csapategység nagyszerű. Amióta edző vagyok, még ilyen összetartó gárdával nem dolgoztam. Ha ezek a fiúk együtt maradnak, jövőre is a táblázat első helyeit célozhatják meg. Épp ezért vagyok szomorú, hogy a pénzügyi gondok a legrosszabbkorjöttek. Annak idején azért írtam alá három évre a szerződést, mert úgy láttam, ezzel a gárdával hamar feljutunk, aztán már nyugodtan ülhetek a kispadon, hátradőlve, s csak itt- ott kell feltöltenem a keretet, hogy gond nélkül megszerezzük a negyedik-ötödik helyet az élvonalban. Nem így történt, és ezt nagyon sajnálom... Szivcsevics Besztercebányán Rimaszombat. A gömöriek keretében egyelőre nincs sok változás, mindössze a szerb Szivcsevics készül a besztercebányaiakkal. „Egyelőre még korai a keretről beszélni, a játékosok egy része még szabadságon van. A hét végén már világosabb lesz a helyzet, addigra elválik, mindenki jelentkezik-e Rimaszombatban. Egyelőre csak Szivcsevics ment próbajátékra, a Duklát erősítheti” - tudtuk meg Mikulás Komanickytól. (bt) A Magyar Kerékpáros Körverseny kétszeres összetett győztese a hétvégén megnyerte a Kassa-Tátra-Kassa nemzetközi viadal hegyi időfutamát Remák Zoltán a tavalyi salzburgi világbajnokságon, még a szlovák válogatott színeiben. (SITA-felvétel) Remák Zoltán magyar állampolgár lesz ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Június végén megkapja a magyar állampolgárságot a szepsi származású Remák Zoltán, aki jelenleg a magyarországi P-Nívó Betonexpressz kerékpárosa. A 30 esztendős versenyző, aki 2003-ban és 2004-ben is megnyerte a 2.6-os UCI-kategóriás Tour de Hongrie-t (Magyar Körver-, seny), a hétvégén rajthoz állt a Kassa-Tátra-Kassa nemzetközi országúti versenyen. A nagy hagyományú viadal (ez volt a hatvanharmadik K-T-K) idén három szakaszból állt, s a mintegy hetven biciklistának közel 400 kilométert kellett teljesítenie. Az első szakaszon Remák ötödikként ért célba, a másnapi hegyi időfutamon azonban „bekeményített”: az Ótátrafüred-Matlár- háza-Ótátrafüred-Tarajka (Hre- bienok) útvonalú, 29 kilométeres távot ő teljesítette a leggyorsabban, s ez az összetett második helyére katapultálta Remákot. „Az utolsó három kilométer tényleg könyörtelen, 10 %-os emelkedő volt, amihez képest még a Rozsnyó és Szádalmás közti Szoroskő is könnyű dombnak tűnik; azt a három kilométert 16 km/h-s átlaggal tettem meg.” Az utolsó szakasz előtt Remák- nak 57 másodperc volt a hátránya a cseh Jan Bártára (Union RC IVP), s ezt már nem tudta ledolgozni, hiába „támadta végig” a harmadik szakaszt (Ótátrafü- red-Kassa, 180 km). „Egészen extrém körülmények között zajlott a hajrá, a rekkenő hőségtől a jégesőn át az utakat elöntő sáros vízig volt minden, legalább húszszor csúszott meg az első- vagy a hátsó kerekem, egyszer pedig de- fektet kaptam” - idézte fel a K-T-K küzdelmeit Remák, aki a 2004-es összetett győzelem után idén kénytelen volt beérni a második hellyel. Remák, aki tavaly még a szlovák válogatott színeiben indult a salzburgi országúti kerékpáros világbajnokság időfutamán, idén már a magyar bajnoki címért versenyezhet (tavaly a szlovák országúti bajnokság során az időfutamon és a mezőnyversenyen is ezüstérmet szerzett). Június végén ugyanis megkapja a magyar állampolgárságot. „Az állampolgársági kérvény körüli ügyintézés rengeteg utánajárást igényelt, sok emberhez fordultam segítségért, s bár nagyon örülök annak, hogy végre megkapom, annak még jobban örültem volna, ha erre korábban sor kerül. Most ugyanis már azt fontolgatom, hogy befejezem biciklista pályafutásomat. HarA rekkenő hőségtől a jégesőn át az utakat elöntő sáros vízig volt minden, legalább húszszor csúsztam meg. mincéves vagyok, és a magyarországi - vagy akár a szlovákiai - helyzet a kerékpársporton belül teljesen kilátástalannak tűnik. Fizetéstől fizetésig lehet csak tervezni, olykor megalázó körülmények között készülve a versenyekre, s bár ígéretek mindig vannak, a helyzet évek óta változatlan.” Egyelőre azonban nem adja fel: a jövő héten a szerb körversenyen indul csapatával, s minden erejével azon lesz, hogy a K-T-K-hoz hasonlóan Belgrádban is felállhasson a dobogóra, (gj) NEVJEGYKARTYA Név: Remák Zoltán Születési hely: Szepsi, Szlovákia Születési dátum: 1977. január 15. Magasság/testsúly: 175 cm/68 kg Pulzus (min/max): 33/195 Egyesületei: TJ VSZ Kosice (1995-1997), ZfS Dubnica (1998), Dukla Trencín (1999), ZTS Dubnica (2000), Ferencváros (2001-2003), Podbrezo- vá (2004-2005), P-Nívó Betonexpressz (2006-). Eredményei: Tour de Hongrie (összetett 1. hely - 2003, 2004), FIAT-Gemenci Nagydíj (összetett 1. hely - 2000, 2004), Kassa-Tátra-Kassa (összetett 1. hely - 2004).
