Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-13 / 135. szám, szerda
6 Fókuszban: a kötelező olvasmányok ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 13. www.ujszo.com Sok múlik azon, vesznek-e kezükbe könyvet a szülők Nem értik, amit olvasnak ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A legfontosabb, hogy az iskola ne riassza el a nebulókat az irodalomtól, állítják a tanárok Harry Potter vagy Nyilas Misi? Annak örülnek a legjobban a pedagógusok, ha nem csak a kötelezőket olvassák a tanulók Felmerülhet a kérdés, vajon nem naivitás-e elvárni gyermekeinktől, hogy minél több klasszikust olvassanak el, kedvvel vegyék a kezükbe a sokszor csak nehezen befogadható, ám valódi műélvezettel kecsegtető irodalmi műveket, ha nagy részük egészen egyszerűen nem tanult meg helyesen olvasni. A betűket természetesen képesek összeolvasni, a szövegértéssel azonban komoly gondjaik támadnak. Emellett kijelenthetjük, mára az olvasászavar is tömegessé vált, vagyis sok gyermeknél makacs betűtévesztések, szótagkihagyások, -keverések és a tartalom meg nem értése jellemzi az olvasást. A diákok egynegyede nem érti, amit olvas, a szövegértelmező képességük meglehetősen gyatra. A tanulók felkészültsége ráadásul szorosan összefügg családjuk szociális helyzetével és szüleik képzettségével, derül ki az OECD-országokban és partnerállamaikban, a tizenöt éves tanulók körében végzett vizsgálat legutóbb közzétett eredményeiből. A felmérés arra is rámutatott, a szlovákiai diákok tanulmányi eredményeit jelentősen befolyásolja a szülők végzettsége, képzettségi szintje. Sok múlik tehát a szülői példán, így aztán nem feltétlenül a tanár hibáztatható, ha a gyerek nem tanul jól vagy nem olvas eleget, esetleg éppenséggel semmit. Felmérések szerint egyébként a mai gyerekek és a fiatalok legalább 40%-ban kevesebbet olvasnak, mint az azonos korosztály tagjai tíz évvel ezelőtt. Az irodalmi tájékoztató központ statisztikái alapján a nyolcadik osztályos tanulók többsége olyan háztartásban él, ahol a családi könyvtár legfeljebb 26-100 kötetből áll. Mindössze 12 százalékuk él olyan családban, ahol otthon a könyvespolcon kétszáz kötetnél is több sorakozik, az európai ádag ezzel szemben 20 százalék, (-cz-e) Vajon képes-e Nyilas Misi vagy Nemecsek Ernő felvenni a harcot ama bizonyos varázslóinassal, Harry Potterrel, mond-e még valamit korunk gyermekeinek az Egri csillagok? Olvasnak- e, s ha igen, mit? Végignyá- lazzák-e a kötelező olvasmányokat, egyáltalán nyűg vagy élvezet az olvasás a diákoknak? Ezekre a kérdésekre keressük a választ összeállításunkban. RÁCZ VINCE Bár jó ideje egyértelműen a Potter-sorozat a nyerő a gyerekek körében, meglepetésre, némely klasszikust is szívesen olvasnak. Többnyire persze csak a kötelező olvasmányok köréből. Hogy abba mely könyvek tartoznak bele, központi rendelet nem szabja meg. A tanár a tantervhez igazítja a kötelezők évfolyamonként változó körét, emellett számos további szempontot is figyelembe vesz. Tekintettel kell lennie egyebek között a diákok olvasási szokásaira, szövegértő képességük fejlettségére és nem utolsó sorban akár még érdeklődési körükre is, mivel az elsődleges cél, hogy rászoktassák a gyerekeket a rendszeres olvasásra, ez pedig nem sikerülhet erőszakkal. Az általunk megszólított irodalomtanárok, pedagógusok mind kiemelték, a legfontosabb, hogy az iskola ne riassza el a nebulókat az irodalomtól. Ha kötelező olvasmány gyanánt vaskos, uram- bocsá’ unalmas, a mai gyerekeknek teljességgel idegen világot ábrázoló regények elolvasását írja elő számukra, könnyen előfordulhat, hogy a tanulók egy életre megutálják, és negatív viszonyt alakítanak ki az irodalommal. Kincskeresés a könyvespolcon A komáromi Eötvös utcai alapiskola harmadik évfolyamában idén például Móra Ferenc Kincskereső kisködmöne, a Vük Fekete Istvántól és Erich Kästner A két Lotti című ifjúsági regénye volt a kötelező olvasmány. Markovics Ildikó alsó tagozatos pedagógus lapunknak elmondta, negyedikben a János vitéz, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye kerül sorra, ugyanígy de Saint- Exupérytől A kis herceg. Másodikban a Bambit olvasgatják a gyerekek: „A diákok többnyire kedvvel olvasnak, bár bizonyos művek befogadása gondot okoz a számukra. így volt ez például a Kincskereső kisködmönnel a régies nyelvhasználata miatt.” A tanulók olvasónaplót vezetnek, melyet kilenc-tíz, előre megadott kérdés alapján dolgoznak ki. Az Eötvös utcán általában nem jelent gondot a szövegértés a diákoknak, ebben nagy szerepe van az oktatásban alkalmazott munkáltató módszernek, az úgynevezett Zsolnai-féle nyelvi, irodalmi és kommunikációs programnak. Az ismerkedés egy-egy nehezebben emészthető irodalmi alkotással azzal kezdődik, hogy a mű filmes feldolgozását tárják a tanulók elé, esetleg közösen olvasnak fel belőle részleteket. Csekei Viktória magyar-angol szakos pedagógus ötödikeseket tanít magyarra, kötelező olvasmányként egyebek között Molnár Ferenc Pál utcai fiúk és Komjáthy István Mondák könyve című kötetét adta fel diákjainak. „Az év elején lediktáltam számukra egy sor könyveimet, a lista tartalmazta a kötelező és az ajánlott irodalmat is. Nem akartam olyasmiket rájuk erőltetni, ami feltételezhetően távol áll tőlük, mint például a mostani diákjaimtól Jókai Mór regényei” - tájékoztatott Csekei Viktória. A pedagógus szerint a Pál utcai fiúk története általában véve pozitív visszhangra talált a tanulók körében. Néhányuknak ugyanakkor gondot okozott a mű mélyebb mondanivalójának megértése. „Érdekes módon, a szintén kötelezőként előírt görög és magyar mondák is megragadták a gyerekek figyelmét, úgy vettem észre, szívesen olvasnak efféle könyveket“ - mondta lapunknak a pedagógus. Könnyű lebukni Mivel az olvasónaplóban egyebek mellett kérdésekre is kell válaszolni, könnyen kiderül, valóban átrágta-e magát az adott művön a diák. A tanulók túlnyomó többsége becsületesen végigolvassa a kötelező irodalmat. Többen közülük az ajánlott művekbe is belekóstolnak, az évi három kötelező mellett további könyveket is elolvasnak, eltérő a teljesítőképességük. „A lényeg, hogy a gyerekek kedvet kapjanak az olvasáshoz” - véli Csekei Viktória, aki szerint a lektűrtől sem kell feltétlenül tartani, ha az képes a diákokkal megszerettetni az olvasást, (-cz-e) Nem lehet elég korán kezdeni az olvasásra szoktatást (Képarchívumi felvételek) Beszélgetés Simon Beáta történelem-magyar szakos tanárral, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tannyelvű Gimnázium magyartanárával „A gimnazisták csak nyugodtan legyenek mindenevők” ÚJ SZÓ-INTERJÚ Központilag határozzák-e meg a kötelező olvasmányok körét, illetve milyen mértékben kapnak szabad kezet a művek kiválasztásában a tanárok? Mi az elsődleges szempont a választásnál? A középiskolák számára az érettségi követelményrendszer a mérvadó, a tanárok is ehhez igyekeznek igazodni, hiszen az új érettségi rend ezt követeli meg tőlünk az írásbeli és a szóbeli vizsgák során is. Ez a követelményrendszer tételesen megnevez bizonyos, az általános műveltség körébe tarozó műveket, ami bizonyos szempontból nyomasztó a tanár számára, hiszen egyrészt központilag kiadott elképzelésnek kell megfelelnie, másrészt hatalmas az anyag- mennyiség. A tanár szabadsága ezekkel a megszorításokkal együtt azért létezik, az ajánlott olvasmányok segítségével tudja elsősorban érvényesíteni elképzeléseit, persze ha talál rá időt. Hogy mi az elsődleges szempont az ajánlott olvasmányok esetében, az a tanár egyéniségétől függMegcsontosodott-e mára a kötelezők köre? S ha nem, milyen gyakran változik? A kötelezők köre legfeljebb a modern irodalom esetében változó. Bár a kollégák közt általános a vélemény, hogy a régi irodalom nehezen emészthető a diákok számára - egyszerűen a nyelvezete miatt. Ilyenkor bizony a szövegértés első fázisával kell kezdeni az olvasást. Visszatérve a modern irodalomra, bizony időnként bekerül a követelményrendszerbe olyasmi, aminek az irodalmi értéke véleményem szerint megkérdőjelezhető. Lehet, hogy most meg fognak a kollégák kövezni, de úgy vélem, a szlovákiai magyar irodalom némely alkotása esetében nehéz a diákok számára hitelessé tenni, hogy az elemzett mű Kosztolányi vagy Móricz regényeinek magasságában lebeg. Azért mindez oldható Grendel Lajos novelláinak elemzésével - tapasztalataim szerint erre nagyon fogékonyak a diákjaink. Segítik-e a kötelező olvasmányok az úgynevezett olvasási életprogram kialakulását? Úgy gondolom, mindenképpen. Egy jó mű üzenete annyira sokrétű, hogy mindenképpen meg kell, hogy érintse a diákot. Persze azt, hogy ebből olvasási életprogram lesz, azt nem merném mondani - ez soktényezős dolog, az iskola nem helyettesítheti a családi mintát. Könnyen beszerezhetők-e a kötelezők? Többnyire megvásárolják vagy inkább kikölcsönzik a könyvtárból? Átfogó képet nem tudok adni erről a problémáról. Úgy látom, nálunk, Dunaszerdahelyen a helyi könyvtár nem igazán tudja a lépést tartani a megnövekvő igényekkel. Az ember ezt a problémát úgy szokta megoldani, hogy időben jelzi az elvárásait, és így a diákok egymásnak kölcsönzik a műveket. Miből veszi észre a tanár, hogy a diák nem olvasta el a kötelező olvasmányt? Gyakran megesik-e ez? Ehhez elég néhány keresztkérdés. Igen, sajnos gyakori, hogy kiderül, a diákok nem olvasták el a kívánt művet. Miért van, hogy sokszor kín- szenvedést és nem intellektuális élvezetet okoznak a kötelezők? Bár mindig érdekelt a modern lélektan, erre a kérdésre nem tudok választ adni. Ha csak a saját ízlésvilágomból indulok ki, azt mondhatom: mindannyian mások vagyunk, más az ízlésünk. Persze tegyük hozzá, vannak emberek, akik sosem barátkoznak meg az olvasással. Istenem, attól még lehetnek értékes emberek. Azért magyartanárként mindig arra voltam a legbüszkébb, ha egy nyakasabb diákkal sikerült elolvastatnom egy remek novellát. Több esetben maga az olvasás, a szövegértés is gondot okoz a diáknak. Tapasztalta-e ezt a gyakorlatban? Igen, természetesen, bár én gimnáziumban tanítok - gondolja el, müyen nehéz a dolga annak a tanárnak, aki heti két órában egy szakközépiskolában tanít. Ilyenkor szerintem az segíthet, ha a tanár maga olvassa fel a művet vagy annak részletét, és együtt értelmezhetik az adott művet. Általában mivel jellemezhetnénk a tizenévesek olvasási szokásait? Olvasnak-e, esetleg csak a kötelezőket vagy azokat sem? A gimnazisták szerintem rendszeresen olvasnak. Hogy mit, azt nem tudom pontosan. A kötelezőket a becsületesebbje, az érdeklődőbbek, a „többi” pedig valamelyik „kötelezők röviden“ sorozatból ismeri meg legalább a művek cselekményét. Mit tegyünk, nem vagyunk varázslók! Mit olvasnak, melyek a kedvencek? Akár ponyvát is, csak olvassanak? Igen, úgy gondolom a gimnazisták korosztálya nyugodtan lehet mindenevő az olvasást ü- letően, úgyis minden a felnőttkorban tisztul le. A diák csak nyugodtan olvasson lektűrt. Én bevallom, Stephen King színvonalasabb novelláival is próbálkoztam már - szép sikerrel. Történelem- tanárként nagy élmény volt számomra, amikor egy diákom a Da Vinci-kód című bestsellerről tartott beszámolót, és vitatkozhattunk annak történelmi és irodalmi aspektusairól, (-cz-e)
