Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-12 / 134. szám, kedd

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 12. www.ujszo.com Szász János Ópiuma is indul, Enyedi zsűritag lesz Verdi Trubadúrjának szenvedélytől izzó zenéje olyan csoda, amely túlragyog minden rendezői baklövést Moszkvai filmfesztivál ELŐZETES Moskva. A Szász János ren­dezte Ópium is indul a 29. Moszk­vai Nemzetközi Filmfesztivál (MIFF) versenyprogramjában, Enyedi Ildikó rendező pedig a zsű­riben foglal helyet. Az idei MIFF- et, amelynek június 21. nyitócere­móniáján Emir Kusturica ígérd meg ezt (Promise me this/Zavet) című filmjét vetítik, új csapat szer­vezte. A folytonosságot csak Nyikita Mihalkov fesztiválelnök képviseli, ő még legalább két évig marad tisztségében. Az MIFF többé nem törekszik vi­lágpremierekre, hanem kizárólag a filmek minőségét tartja szem előtt. A moszkvai versenyben ezúttal húsz film vesz részt, köztük három orosz és három amerikai alkotás, ez utóbbiak független rendezők alacsony költségvetésű munkái. Az orosz és az amerikai alkotásokon kívül olasz, finn, német, dán, gö­rög, török, ukrán, grúz, izraeli és japán filmek kelnek versenyre az arany Szent György-szobrocskáért az Ópiummal, amely az idei Ma­gyar Filmszemlén díjakat kapott. Számos nem orosz versenyfilm is kötődik az „orosz ajkú világhoz”, így a Kijevben forgatott grúz alkotás (Órosz háromszög), vagy az izraeli film (A Szovjetunió gyermekei). Az orosz kritikusok az idei feszti­válon sokat várnak a bemutatkozó filmesek Perspektívák című must­rájától. Az MIFF külön programjai a Bi­ankó csekk című összeállítással bő­vülnek, amelybe elsőként Mihalkov válogatta be tíz kedvenc filmjét, afféle személyes iskolate­remtés szándékával. Az MIFF zsűrijét az ausztrál Fred Schepisi vezeti, s Enyedi Ildikó mellett helyet kapott benne Fred Roos amerikai producer (Kereszt­apa, Apokalipszis most) is. (MTI) Punkopera ősbemutatójára készülnek Párizsban Kusturica új szerepben MTl-HÍR Párizs. Első ízben mutat be a pá­rizsi Bastille Operaház punkoperát, Emir Kusturica filmrendező elkép­zelésének megfelelően. A Cigányok ideje című darab Kusturica azonos című filmjére épül, ezért a filmért Cannes-ban 1989-ben Arany Pál­ma-díjjal tüntették ki. „Azt hiszem, hogy otthagyom a filmezést, a jövő­ben csak operákat rendezek. Ez a munka nagy örömet szerez” - mondta az 52 éves reijdező párizsi sajtóértekezletén. A punk opera ős­bemutatója június 28-án lesz. A Szarajevóban született művész el­mondta azt is, hogy az opera többet jelent számára a mozinál. Lehetővé teszi a „kalandozást az absztrakt­ban”, ez jobban megfelel művészi koncepciójának. Jól érzi magát az absztrakt világában. Kezdetben ugyan félt attól, hogy olyan nagy házban dolgozzon, mint amüyen a Bastille Opera, de aztán „szédü­letesnek” találta a munkafeltétele­ket és azt, hogy teljesen szabad ke­zet kapott. A punkopera cselekmé­nye az ifjú cigány, Perhan történe­tét jeleníti meg. A zenei kíséretet Kusturica cigányrockot játszó zene­kara, a „Nem Dohányzó Zenekar” és a „Szerb Szemét (Garbage) Filharmonikusok” adják. Stílusát tekintve a zene keveréke a balkáni népzenének és a klasszikus hang­zásoknak. A XXXII. DUNA MENTI TAVASZ HELYEZETTJEI Színjátszók mezőnye Nagy díj: A kassai Magyar Közösségi Ház Kis Bóbita Színjátszó Csoportjá­nak a Ha anya nincs itthon va­gyis a hét kecskegida története c. előadásáért. Az előadást Kristóf Mónika rendezte, és... A Dunaszerdahelyi Városi Műve­lődési Központ és a Csemadok Vámbéry Armin Alapszervezete Fókusz Gyermekszínpadának a Hol volt, hol nem... c. előadásá­ért. Az előadást Jarábik Gabriel­la rendezte. Nívódíj: A Tornaijai Kazinczy Ferenc Ma­gyar Tannyelvű Alapiskola Kincs­keresők Színjátszó Csoportjának a Lúdas Matyi c. előadásáért. Az előadást Mészáros Piroska és Okos Zsuzsanna rendezte. A legjobb színpadi jelmez díja: A Hetényi Tarczy Lajos Alapisko­la Tarczy Lajcsi Színjátszó Cso­portjának A kreatív színpadi mozgás díja: A Bélyi Magyar Tannyelvű Alap­iskola Gyöngyöcske utánpótlás csoportjának A kreatív szerepfbrmálásért díj: Orémus Péter (Kassai Kis Bóbita) és Antal Gábor (Dunaszerdahe­lyi Fókusz) Szerkesztett népi játékok Nívódíj: A Losonci Kármán József Ma­gyar Tannyelvű Alapiskola Pity­pang Csoportjának a Gömöri la­kodalmas c. előadás színrevite- léért A gyerekzsűri díja: Dunaszerdahelyi Fókusz Gyer­mekszínpad Bábosok mezőnye Nagydíj: A Galántai Kodály Zoltán Gim­názium Manócska Bábcsoport­jának a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj c. bábjátékáért. Az előadást Mészáros Andrea ren­dezte. Nívódíj: A Gömörfalvai Magyar Tannyel­vű Alapiskola Harkácsi Pimpók Bábcsoportjának A szorgalmas és a lusta lány c. bábos meséjé­ért. Az előadást Dolmsky Irén és Vezérné Gonda Klára rendezte. Különdíjat adományozott a zsű­ri a Dunaszerdahelyi Gézengú­zok és Virgoncok bábcsoportok­nak. A színpadi tér alkalmazásáért különdíjat kapott a Felsővámosi Magyar Tannyelvű Alapiskola Tikiriki Bábcsoportja. Képzőművészeti díjat adomá­nyozott a zsűri az Érsekújvári Czuczor Gergely Magyar Tan­nyelvű Alapiskola Pinokkió Báb­csoportjának. A gyerekzsűri díja: Dunaszerdahelyi Virgoncok Dusza István-díj: A pozsonyi Duna Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola Iciripiciri Színjátszó Csoportjának. A cso­port vezetője Farkas Márta. Pisztoly ellen kottatartó Itt játszódik le a 21. századi Trubadúr. A felvételen Luna gróf maffiózói (Képarchívum) A Trubadúr keletkezése óta biztosan tartotta a legzagy­vább cselekményt! opera rekordját. Egészen múlt péntekig, amikor Martin Bendik rendező bebizonyí­totta, hogy Verdi szöveg­könyvírói korántsem merí­tették ki a hajmeresztő kép­telenségek tárházát. VOJTEK KATALIN A vadromantikának szinte nincs olyan kelléke, amely ne fordulna elő a Trubadúrban: bagoly képé­ben kísértő halott, lovagi tornán megismert, titokzatos származású hős, szemmel verés, máglyahalál, vérbosszú, gyermekrablás, deliri­um, meghiúsult kolostorba vonu­lás, kardpárbaj, várostrom, méreg általi öngyilkosság és még folytat­hatnánk a sort. Bendik ezt a ter­helt rémdrámát napjainkban ját­szatja. Az ő verziójában Luna gróf afféle maffiózó, Manrico pedig a száztagú cigányzenekar közelebb­ről nem definiált vezetője, maga is aktív muzsikus, egy lépést sem tesz a hangszere, pontosabban an­nak tokja nélkül. Luna emberei - mostanában a Szlovák Nemzeti Színházban unos-untalan vissza­köszönő operarendezői megoldás­ként - a nézőtérről vonulnak be, elemlámpáikkal végigpásztázva a közönség sorait, interaktívan a né­zők szemébe vüágítva, hadd le­gyenek benne rögtön a történések sűrűjében. A színhely egy elha­gyott gyár hatalmas szerelőterme vagy raktárhelyisége, ide úszik be később Leonóra gardróbja, ő ma­ga pedig Inezzel együtt mutatós alsóneműben érkezik a színre, hogy öltözködés közben beszélje el barátnőjének, hogyan ismerte meg Manricót, a trubadúrt. Az opera legproblematikusabb jelenetei azok, ahol együtt van a színen a két halálos ellenség, Luna gróf és Manrico. Verbálisán mindig ádázul egymásnak esnek, a kardjukat azonban nemigen használják, ami hiányérzetet kelt a nézőben, legszívesebben oda­szólna a két szájhősnek: no mi lesz már, mire vártok, ne csak tellegessetek vele, használjátok is a kardotokat. Az első felvonás vé­gén kivont karddal vonulnak el, hogy megvívjanak. A párbaj kime­netelét nem tudni, tény, hogy a következő felvonásban mindket­ten makkegészségesek. A kolos­torjelenetben ugyanez ismétlő­dik, itt végül Manrico emberei le- fegyverzik a grófot és katonáit, hogy vezérük sértetlenül távoz­hasson szerelmével. Legalábbis az A pénteki premieren a pisztoly nem sült el idő­ben, Manrico már holtan hevert, amikor elhangzott a megkésett dörrenés. eredeti szövegkönyv szerint. Benőiknél viszont Luna és embe­rei pisztolyt szegeznek Manricóra és társaira. A fegyvertelen cigá­nyok azonban nem ijednek meg, hanem hangszereikkel és kotta­tartóikkal olyan vehemensen ha­donásznak, hogy a harcedzett maffiózók - még mindig pisztol­lyal a kezükben - meghátrálnak. Luna az első felvonás végén rálő szerelmi vetélytársára, ráadásul jó közelről, az mégis el tud mene­külni. Az utolsó felvonás zárójele­netében a gróf, miután kiadja az utasítást: „Vérpadra vele!”, nem várja meg, amíg katonái teljesítik a parancsát, hanem saját kezűleg lövi le a trubadúrt. A pénteki pre­mieren a pisztoly nem sült el idő­ben, Manrico már holtan hevert, amikor elhangzott a megkésett dörrenés. A valószínűdenül fiatal Azucena elegáns estélyi ruhában jelenik meg a színen, mire az telje­sen elsötétül, csak egy nyitott hangszertokban ég pár gyertya, hogy fényénél elénekelhesse a Máglya-áriát. A hangszertokok­nak fontos szerepük van, a cigá­nyoknak legalább a fele perma­nensen ilyennel közlekedik, Ruiz is egy hatalmas tokot cipel, Man­rico jóval kisebbet, de állandó jel­leggel. Ezt később Leonóra hurcol­ja ide-oda a bebörtönzött Manrico helyett, ezt ölelgeti akkor is, ami­kor szerelme szabadon bocsátásá­ért cserébe, Lunának ígéri magát. A népszerű Cigánykórusban ugyan megcsendülnek az üllők, a szöveg is változatlanul munkára buzdít, de senki nem dolgozik. Népünnepély van, a cigánytábor léggömbökkel és az elmaradhatat­lan hangszertokokkal vonul be, persze ismét a nézőtérről, hogy konfettit szórva mulasson. Nincs újraértelmezés, reveláció, csupán az a fajta, külsőségekben kimerülő aktualizálás, ami az égvi­lágon semmit nem ad a darabhoz. Nem a kísérletezést, a forradalmi­an újat rovom fel a rendezőnek, hanem épp annak hiányát, a ma­gukat modemnek hirdető, de már elkoptatott klisék használatát. Bendik egy nagyon szép Peter Gri­mes és egy beleérző Kékszakállú után enyhén szólva félrerendezte a Trubadúrt, ennek ellenére senki nem fütyülte ki, őt is megtapsolta a zömével osztrák operaturisták­ból álló közönség. Jana Dolezüková dekoratív megjelenésű, vonzó Leonóra, jól játszik, szólamának lírai és drámai lehetőségeit egyaránt kiaknázva, szépen, természetesen énekel, meleg színű, kiegyenlített hangja jól bírja az exponált magasságo­kat. A trubadúrt alakító kínai Mario Zhang sötét színű hangja kissé gutturálisnak hat, de nagyon kulturáltan bánik vele, érezni raj­ta a jó iskolát Ez a tömör matéria meglepően hajlékony, végig bírja az estet színnel és erővel. Ez saj­nos nem mondható el Zoltán Vongreyről, Luna megformálójá­rói, aki indiszponáltan, szemmel látható erőfeszítéssel énekelt. De- nisa Hamarová izgalmas Azucena. Nem az eszelős, idős cigányasz- szonyt jeleníti meg, nincsenek lát­ványos drámai kitörései, mégis sú­lya van és tartása. Dolezükovával és Zhanggal együtt a börtönjele­netben különösen szép pillanatok­kal ajándékozta meg a közönsé­get. Ferrandóból a szólam súlyá­nak megfelelő figurát formált Peter Mikulás. Ezt a szerepet olyan nagyságok énekelték, mint Ruggero Raimondi, jó, hogy ná­lunk is rájöttek, érdemes szép hangra bízni a - főleg ritmikailag - igényes első felvonásbeli áriát. Illúziókeltően formálta meg Mo­nika Fabianová Inez és Ivan Ozvát Ruiz szerepét. Összefogöttan, egészséges hangon énekelt a kó­rus, és a Rastislav Stúr vezette ze­nekar bebizonyította, hogy Verdi szenvedélytől izzó zenéje olyan csoda, amely túlragyog minden rendezői baklövést. Véget ért a 111. Meteorit Nemzetközi Művészeti Fesztivál - Csontos Róbert szerint teljesítette küldetését Különdíj a hollandoknak a kollektív munkáért BORKA ROLAND Guta. Véget ért a III. Meteorit Nemzetközi Művészeti Fesztivál, melynek idei témája az idegenség volt - az idegen gondolatok fel­színre hozása és az idegen ember egy idegi# környezetben. A díjki­osztó ceremónia előtt Ladányi Andrea minden idők egyik leg- szuggesztívebb magyar balerinája mutatta be tánckoreográfiáját. A kiértékelésen Csontos Róbert a fesztiválról elmondta: teljesítette küldetését. Szavait alátámasztotta Forgács Miklós, a zsűri tagja is, aki röviden értékelte az elmúlt feszti­válon látott versenyelőadásokat, és ismertette az eredményeket. A fődíjat a budapesti Hólyagcir­kusz társulat Keserű bolondok cí­mű előadása kapta. A legjobb színészi alakítás díját a nyitrai Andrej Bagar Színház Tasnádi István Közellenség című színdarabja főszereplőjének, Mi­lan Ondríknak ítélte oda a zsűri. A legjobb koreográfia díja Zu- zana Hájkovához, a besztercebá­nyai Stúdió tanca Nővé stromy vo mne (Új fák bennem) című pro­dukciójának koreográfusához ke­rült. A legjobb zenei koncepció díját Susanna Tabaka-Pillhofer, az osztrák Theater Tanto Undreg- round darabjának művészeti ve­zetője kapta. Különdíjban részesült a holland Theatre Group De Nieuw Amster­dam It’s blowing in the wind (Ezt viszi a szél) című produkciója. A díjat a kollektív munkáért és a pe­dagógiai tevékenységért kapták. A darab rendezője Loes Hegger, dísz­lettervezője Marianka Halters, a szereplőket pedig az Amszterdami Színház iskolájának tanulóiból vá­logatták. A Robbie Aldjuri, Brenda Bruin, Niki Hadikoesoemo, Alexa Hakkenbrak, Sharon-Joy ter Hark, Joeri van Heijningen, Cheryl Moe- nen, Sander Plukaard, Michael de Ross, Dionne Verwey, Rosalie Wammes alkotta csapat multi­kulturális előadásban az integrá­ció problémakörét járta végig, mely egyre nagyobb ütemben ter­jed az észak-európai országban. A díjkiosztó ceremónia előtt Ladányi Andrea ejtette ámulatba a közönséget (Kóllai-Tóth Anett felvétele) I <

Next

/
Thumbnails
Contents