Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-12 / 134. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 12. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Bombázná Iránt Joe Lieberman amerikai szenátor Irán elleni katonai fellépést sürgetett egy vasárnapi televíziós műsorban. „Nem nézhetjük tétlenül, hogy Ame- rika-ellenes erőket képeznek iraki akciókra” - mondta a független szenátor, azt állítva, hogy Iránban olyan támaszpontok működnek, amelyeken iraki lázadókat képeznek ki az amerikaiak elleni támadásokra. Colin Powell volt külügyminiszter ezzel szemben azt szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok kezdjen párbeszédet Iránnal és Szíriával. A volt külügyminiszter azonnal bezáratná a guantánamói amerikai támaszponton lévő fogolytábort. Indoklása szerint a börtöntábor rontja Amerika nemzetközi megítélését, (m)- Végre van nekünk is egy igazi terroristánk, és rögtön el akarják venni tőlünk! (Peter Gossányi karikatúrája) A francia nemzetgyűlési választás valójában Sarkozy elnökválasztási győzelmének megerősítése Folytatódik Sarkozy diadalmenete A francia nemzetgyűlési választások első fordulójában szokatlanul alacsony részvétel (60 százalék) mellett aratott elsöprő jobboldali győzelem (45 százalék) elsősorban a május 6-án rekordrészvétellel (84 százalék) államfővé választott Nicolas Sarkozy győzelmének megerősítése volt, akit az elnökválasztáson a szavazók 53 százaléka támogatott. VENCZEL KATALIN A köztársasági elnök korábbi hétéves mandátumát és a választási menetrendet Jacques Chirac volt államfő azért változtatta meg, hogy az erős elnöki rendszerben a köztársasági elnöknek ne kelljen egy más politikai családhoz tartozó kormánnyal társbérletben együtt irányítania az országot. Ezzel az elnökválasztást egy hónappal követő nemzetgyűlési választások új szerepet nyertek Franciaországban - hangsúlyozza Pascal Perinneau, a Politikatudományi Kutatóintézet (CE- VIPOF) igazgatója. A jelentős távolmaradásra előre lehetett számítani, ugyanis az elnökválasztás árnyékában lezajlott nemzetgyűlési választások eredményében a franciák többsége előre biztos volt, mert úgy vélte: a képviselők megválasztása valójában az elnökválasztás harmadik fordulója, vagyis Nicolas Sarkozy államfővé választásának ratifikálása és a kormánytöbbség megerősítése. A politológus szerint az is egyértelmű, hogy a parlamenti választások kampánya nem hozta lázba a franciákat, s a CSA közvélemény-kutatóintézet felmérése szerint hetven százalékukat egyáltalán nem érdekelte. A nemzetgyűlési választások első fordulójában elsősorban a baloldali szavazók maradtak otthon. Főleg azért, mert Ségolene Royal elnökválasztási veresége óta a szocialista tábor a vezetőik belső csatározásaihoz asszisztál. A pártnak jelenleg nincs igazi vezetője, nincs stratégiája, nem képes csatába szállni a jobboldallal és a megújulás szükségességének felismerése ellenére sem sikerül elindítania a szervezeti és ideológiai átalakulás valós folyamatát. A „kék hullám”, vagyis a rekordméretű jobboldali győzelem a politológus szerint azzal magyarázható, hogy Nicolas Sarkozy elnökké választása óta sem az új köztársasági elnök, sem pártja, a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) nem okozott csalódást, és nem követett el hibát az elmúlt egy hónapban. Sarkozy győzelmének dinamizmusa folytatódott Francois Fiiion kormányának megalakulásában. A választók ezt a megindult folyamatot ratifikálták a nemzetgyűlési választások első fordulójában, vagyis az új politikai stílust képviselő sarkozyzmus nagyon népszerű jelenleg Franciaországban. Philippe Ridet, a Le Monde című napilap újságírója szerint ugyanakkor az elnökválasztási lendület mellett a kék hullámnak van egy politikai magyarázata is, amely egyben érthetővé teszi a jelentős távolmaradást is: Nicolas Sarkozy a nyitás politikájának jelszavával komolyan gondolja, hogy baloldali politikusokkal együtt nem egyszerűen elnökölni, hanem kormányozni kíván. Amiatt, hogy népszerű baloldali politikusok beléptek a kormányba, a baloldali szavazók egy jelentős része gondolta úgy, hogy nincs értelme elmenni szavazni, s inkább lehetőséget kell adni Sarkozynek. A franciák elfogadták, hogy elnökké választása óta Sarkozy teljesen betölti a politikai színteret. Az óriási érdeklődéssel követett elnökválasztási kampányt követően a választók igazi politikai választást hoztak a jobboldali jelölt államfővé választásával, és ez a választás nyert megerősítést a nemzetgyűlési választások első fordulójában. Az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 18,57 százalékával harmadik helyen végzett Francois Bayrou-nak nem sikerült egy önálló centrumot felrajzolni a francia politikai térképre: öt hét alatt ötmillió támogatót vesztett el maga mögül, s a többségnek kedvező francia választási rendszerben, valamint jelöltjei helyi népszerűségének hiányában a Demokrata Mozgalom (MoDem) az elnökválasztással ellentétben nem töltheti be a harmadik erő szerepét a törvényhozási választásokon. Az autonóm centrum kicsi, de reális jelenlétével a törvényhozásban elsősorban a baloldalnak kell majd számolnia, amelynek feltehetően úgy kell megoldást találnia e centrummal való viszonyában, ahogyan azt a jobboldal tette a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal -vélik a Le Monde elemzői. Jean-Marie Le Pen pártját ugyanis szavazóinak tudatos és felvállalt elhódításával gyakorlatilag megfojtotta az UMP, és 4-5 százalékos támogatottsággal egyetlen képviselőjük sem lesz a nemzetgyűlésben. A parlamenti választásokon korábbi támogatottságát fokozatosan elvesztő szélsőjobboldal a nyolcvanas évekbeli marginalizált helyére csúszott vissza 2007-ben. A nemzetgyűlési választások június 17-i második fordulójának egyetlen kérdése, hogy a baloldal tudja-e mozgósítani szavazótáborát, és ezzel valamennyire mérsékelni a jobboldal várhatóan elsöprő győzelmét. A szerző az MTI tudósítója Független brit vizsgálat a BAE-ügyben, tovább gyűrűzik a milliárdos korrupciós botrány Újabb fekete pénzekre derült fény MTl-HÁTTÉR Független vizsgálat indul a brit BAE Systems hadüpari cég korrupciógyanúsnak tartott ügyeiben, amelyekről hétfőn újabb titkos kifizetéseket sejtető lapértesülések jelentek meg Londonban. Jóllehet a brit kormány folyamatosan elveti az egyre duzzadó botrány tavaly leállított hivatalos vizsgálatának újraindítását, a BAE - a legnagyobb európai hadiipari csoport - most maga közölte, hogy független etikai vizsgálatot kezdeményez értékesítési eljárásainak feltárására. A vizsgálat célja annak bebizonyítása, hogy a BAE Systems nem követett el semmilyen törvénybe ütköző cselekedetet hadiipari szerződéseinek megkötése során. A korrupciógyanú érinti a Gri- pen harci gépek kelet-európai terjesztését is, de a brit sajtó jelenleg elsősorban a BAE ennél sokkal nagyobb értékű szaúdi szerződésláncolatára összpontosít, különösen azóta, hogy a brit kormány ennek hivatalos vizsgálatát nemzetbiztonsági okokra hivatkozva decemberben leállíttatta. A BBC, valamint a legnagyobb brit baloldali lap, a The Guardian a múlt héten egybehangzóan azt jelentette, hogy a BAE Systems tíz éven át évente 120 millió fontot fizetett titokban Szaúd-Arábia volt washingtoni nagykövetének, Bandar bin Szultán hercegnek, a szaúdi trónörökös fiának, akinek állítólag kulcsszerepe volt a brit hadiiparnak juttatott eddigi legnagyobb értékű megrendelésben. A brit cég több mint húsz éve, Margaret Thatcher konzervatív kormánya idején nyerte el ezt a 20 milliárd fontos, egyebek mellett Tornado, Hawk és újabban Eurofighter Typhoon harci repülőgépekre szóló, összetett szaúdi szállítási és szolgáltatási szerződést. Ennek örve alatt a BAE az utóbbi két évtizedben számos kapcsolódó megrendelést is kapott; a szerződésláncolat összértéke mára eléri a 43 milliárd fontot. A felmerült korrupciós gyanú miatt a szerződéseket a súlyos csalások felderítésére szakosodott brit hatóság (Serious Fraud Office, SFO) vizsgálni kezdte; a kormány ezt a vizsgálatot állíttatta le az év végén, miután - nem hivatalos értesülések szerint - SzaúdArábia kilátásba helyezte a hatalmas értékű szerződés és a terrorellenes együttműködés felmondását, sőt a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok megszakítását is. A The Guardian, amely folyamatos cikksorozatot közöl a BAE ügyleteiről, hétfőn arról írt, hogy újabb titkos kifizetések nyomára akadt; ezek kedvezményezettje egy lobbista, akinek szerepe nem teljesen tisztázott. David Hart, aki annak idején a Thatcher-kormány tanácsadója volt, a lap szerint több mint 13 millió fontot kapott a BAE Systemstől. A pénz Hart egyik cégéhez érkezett, amelyet névtelenül jegyeztek be a Brit Vir- gin-szigeteken, és amely számláit az adóparadicsomnak számító Guernsey szigetén vezeti. , KOMMENTÁR Józan ésszel GÁL ZSOLT Bár a nemzetközi iszlámista terrorizmus eddig csak a tévéképernyőkön keresztül sokkolta a hazai közvéleményt, most egy körözött algériai állampolgár szlovákiai letartóztatásával hirtelen közvetlenül érintetté vált országunk. A szlovák hatóságok által elfogott Musztafa Labsi jelenleg előzetes letartóztatásban van, és a külügyminisztérium megerősítette, hogy Algéria hivatalosan is kérte kiadatását, mivel az észak-afrikai államban súlyos bűncselekmények miatt keresik. Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet gyorsan igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy Labsit esetleges kiadatása után Algériában kínvallatás és akár halálbüntetés is fenyegeti. Ha Szlovákia komolyan veszi az általa is aláírt, az emberi jogokról szóló egyezményeket, akkor nem szabad kiadnia senkit egy olyan országba, ahol megkínozhatják a hatóságok vagy halálra ítélhetik. Ráadásul egy szlovák állampolgárságú feleség és gyermek férjéről, ill. apjáról van szó. Amennyiben azonban ezek az emberi jogi érvek kerekednek felül, akkor gyakorlatilag szabadon hagyunk elsétálni egy nemzetközüeg körözött terroristát. Előéletéből ítélve ugyanis Musztafa Labsi egyáltalán nem tűnik holmi kispályás radikálisnak. Már kétszer is ült börtönben Nyugat-Európában, Nagy-Britanniában a terrorellenes törvény megsértéséért, Franciaországban pedig terrortámadás előkészítéséért. Korábban Kanadában is elítélték zsebtolvajlásért. A titkosszolgálatok számára elsősorban szervezőként és nem végrehajtóként ismert, főleg útlevél-hamisítással vádolták. Elképzelhető, hogy az ő műve volt egykori kanadai lakótársának, Ahmed Rasszánnak a hamis kanadai útlevele is. Rasszán 1994 februárjában érkezett Kanadába egy hamis francia útlevéllel, és menekültstátusért folyamodott. 1995-ben kérelmét elutasították, de Algéria felé kitoloncolási moratórium volt érvényben (a polgárháborús helyzet miatt), ezért Kanadában maradhatott. A kanadai rendőrség négyszer is letartóztatta kisebb tolvajlásokért, de börtönbe sem zárták, és ki sem utasították. 1998-ban Afganisztánba ment terroristakiképzésre az al-Kai- da egyik táborába. Kanadába már egy hamis kanadai útlevéllel tért vissza. Valószínű, hogy Labsi is vele tartott és tőle származhatott a hamis útlevél is. Az mindenesetre tény, hogy Montrealban lakótársak voltak. 1999. december 14-én Ahmed Rasszánt a Washington állambeli Port Angelesben, az amerikai-kanadai határon egy rutinellenőrzés után letartóztatták, mert autójának csomagtartója tele volt robbanóanyaggal. A montreali lakásán talált térképek alapján a hatóságok arra következtettek, hogy a robbantásos merénylet célpontja a Los Angeles-i repülőtér (LAX) vagy/és a Seattle-i ezredfordulós ünnepségek voltak (a terv ezért „millenium bombings” néven vonult be a köztudatba). Rasszán 2001-ben életfogytiglani börtönbüntetést kapott, Steven Gonzalez amerikai ügyész szerint Labsi is segítette, de ellene nem emeltek vádat. (Nem kizárt, hogy vádalkut kötöttek vele, vallott Rasszán ellen, ezért futni hagyták.) Tekintettel arra, hogy egy többszörösen elítélt bűnözőről és terroristáról van szó, aki nem mellékesen illegálisan lépte át a szlovák határt, aki ellen nemzetközi (Interpol) elfogatóparancs volt érvényben, és akinek Algéria kéri a kiadatását, Szlovákiának át kellene adni az illetőt az ottani hatóságoknak. Diplomáciánk ugyanakkor garanciát kérhetne Algériától, hogy kiadatása esetén nem fogják megkínozni, és halálra ítélni Labsit. Az Amnesty azonban még ez esetben sem helyeselné a kiadatást. Az emberi jogok védelme szép dolog, de a Labsi védelmében hangoztatott érvek alapján még magát Oszama bin Ládent sem lehetne kiadni az Amerikai Egyesült Államoknak. Elvégre az amerikaiak a guanta- námói fogolytáborba hurcolhatnák, és ott kínvallatásnak vethetnék alá, Virginia államban pedig érvényben van a halálbüntetés, ezért kivégezhetnék. Akkor most nem adnánk ki bin Ládent? Az Amnesty a terroristák emberi jogainak védelmezése mellett néha egy csipetnyijózan ésszel felmérhetné fennkölt, szép elveinek lehetséges valós következményeit is. Gpont JARÁB1K BALÁZS Mindenki sikeres találkozónak tartotta a ‘legfejlettebb országok és Oroszország”, vagyis a G8 múlt heti csúcstalálkozóját. Merkel német kancellár az afrikai államoknak tett ígéreteket hangsúlyozta, az amerikaiak a betegségek elleni harcra létrehozott globális alap 60 milliárd dollárjának felét állják, míg az orosz média Putyin elnök legnagyobb győzelméről hozsanázott. Mintha csak egy globális G pontra bukkantunk volna. Igazából azonban semmilyen politikai áttörés nem történt, és a két éve megígért 50 milliárd dollár Afrikának 2010-ig sem nagyon akar összejönni. A nyugati vakarózás azonban érthető - az eddigi támogatások jó része a korrupt afrikai vezérek zsebébe vándorolt, és a fekete kontinens vajmi keveset fejlődött dacára a sok-sok milliárd dollárnak. A G8 eddig sem tudott közös nevezőre jutni a legfontosabb globális problémákban, mint a felmelegedés vagy a világkereskedelmi együttműködés. Fura egy elitklub lett a G8-ból, amely hajlandó volt anno bevenni Borisz Jelcint, és most nyugodtan tűri, hogy az oroszok úgy befolyásolják a globális problémákra szakosodó klubot, ahogy nekik tetszik. Mivel az afrikai szegénység meg a klímaváltozás hidegen hagyja Moszkvát, így marad a vita az amerikai rakétapajzsról, meg az orosz demokrácia állapotáról. Putyin most a G8 kapui előtt toporgó, a világgazdaságra Oroszországnál sokkal nagyobb hatással bíró Kínára vagy Indiára hajaz, amikor a nemzetközi gazdasági kapcsolatok olyan új felállását indítványozta, amelyben nagyobb szerep jut a fejlődő országoknak és Moszkvának. A „használjunk közösen egy azeri rakétabázist a cseh és lengyel helyett” javaslatával pedig kisebb bombát robbantott. A régi szokás szerint az azerieket elfelejtette megkérdezni, az üzenet azonban egyértelmű: vagy velünk mutyiztok, vagy folytatódik a szembenállás. így Heiligendammban Putyiné lett a G pont.
