Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-09 / 132. szám, szombat
30 Presszó ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 9. www.ujszo.com Itt vagyunk a csónakban, birkózunk a snájdig meleggel, ahogy az meg van írva a Hogyan tervezzünk vasárnapi idillt című bestsellerben Evezni a Kis-Dunán... Már a nyüt vízen evezek, s letüdőzöm a Kis-Duna jellegzetes illatát, amikor az eszembe jut Ausztráliában élő tollforgató kolléganőm, a Mórocz Mari, aki már évekkel ezelőtt elhúzta a csíkot, s ő írta, hogy minden olrájt odaát, csak hát eperjesi lányként nagyon hiányzik neki a Kis-Duna illata. GYŐRI ATTILA Most hogy is van ez? Kajak vagy kenu? A kajak, mondja a szakértő, olyan, mintha egy labdán ülnél, s úgy hadonászol a kezeiddel, mint a motolla, egyet jobbra, egyet balra, s közben ügyelni kell rá, hogy bent maradjunk a csónakban. A kenu pedig az, amivel a Winettou és a sápadt arcú haverja, az Old Shatterhand nyomultak az Ezüst-tó csillámló habjain, hogy megmentsék az inkák kincsét. Mondjuk, a kettő közül nekem a kenuzás a szimpatikusabb, társas lényként egyértelmű, ráadásul lazább és könnyebbnek is tűnik. Ha meg tud az ember fia „ladikászni”, megy neki a kenuzás is, bár ismétlésnek nem ártana újra megnézni a Tüskevár című sorozatot, különös figyelemmel arra az epizódra, amikor az öreg Matula evezni tanítja a zöldfülű pesti gyereket, a Tutajost. Ugye ismerős: „Csak meghúzza, oszt élire fordíjja.. Na kérem, meghúzom a lapátot, oszt élire fordítom, elegánsan... Már a nyílt vízen evezek, s letüdőzöm a Kis-Duna jellegzetes illatát, amikor az eszembe jut Ausztrá- Hában élő tollforgató kolléganőm, a Mórocz Mari, aki már évekkel ezelőtt elhúzta a csíkot, s ő írta, hogy minden olrájt odaát, csak hát eperjesi lányként nagyon hiányzik neki a Kis-Duna illata. Vagy a szaga. Szerintem a szaga, bár jól tudom, hogy csak a szarnak van szaga, de mégis. A szag brutáhsabb nyomot hagy. Az illat pipiske, valahogy nem illik a Dunához. A Duna szaga üt, nyomot hagy, de azért nyomorba nem dönt, sőt - egyszerűen honvágyat ébreszt. Hamar számolni kezdek, micsoda? Sokszorsok az nyolcvannégy, minden kenuban ülnek hárman, a kenukaravánban legyen öt csónak, három nap, plussz egy vezető.. .leesik az állam, milyenjó biznisz. Lehetne. Na tessék, itt van az orrunk előtt a Kis-Duna és rá se mozdulunk, nincs a környéken egy legény, aki kihasználná ezt a bomba lehetőséget? Megismertetni a Dunát a népekkel, romantika, középiskolás és egyetemista ropogós csajok, fébg levetkőzve, minő gyönyörűség, ledönteni őket a parton.. .hopp, ugorjunk....víz, bográcsgulyás, szúnyogok. . .mi kell még több ennél? Csak dúl-fúl a túra-romantika, s ez mindenképpen jelentene valamit oda- fönt a végső elszámolásnál. Na de hagyjuk, tényleg, ne szervezkedjünk, mert szervezkedésre már valaki feltalálta errefelé a spanyolviaszt, itt van ez a derék jóember, aki mellesleg eperjesi, s ebben van bizonyos jóindulatú fenyegetés is. Tudni kell, hogy Pozsonyeperjes a Kis-Duna partján helyezkedik, fontos vízügyi központ (lehetne), de hagyjuk, elég azt tudni a halandónak (turistának), hogy Eperjes fontos bástya-elvtárs a Kis-Dunán, talán a legszebb vidék, ugye itt van a Kis-Duna kanyar, van itt kikötő, itt van az Alba Regia, ahol a vándor spéci halászlével pörgetheti az agyát, s ne felejtsük el a legendás vízimalmot. (Na jó, Tallóson is van egy, de az más lapra tartozik...) Hozzátesszük, hogy eperjesinek lenni különben is különös adottság, egyfajta kórság (mondaná a fater, mert ő is eperjesi), mert eperjesinek lenni szenvedély, s ezt a mantrát a hosszú évek folyamán csaknem elhittem már. Ez az eperjesi emberünk pedig gondolt egy merészet, s ahelyett, hogy nyitott volna a faluban egy újabb „rongyos” butikot, ő egy frappáns csónakkölcsönzőt nyitott. Na persze, a szent őrültek kasztjához tartozik, s ha a vasárnapi vízitúrázó ember felhívja csónak ügyben, a fickó egy spéci, négyszemélyes családi csónakot akaszt a nyakába. Az ilyesmi korrekt szolgáltatástól még Rózsa Sándor is összevonná a szemöldökét. Ahogy kértem, délután két órára a csónak fölkantározva, belőve a csónakszállítón (vagy mi a fene a neve az ilyen alkalmatosságnak?) várta a jelenések könyvét. Autóval áthúzunk, fejünk felett a böhöm nagy csónakkal a szomszédba, a tallósi vízimalomhoz, hogy könnyedén lecsurogjunk a Dunán Eperjesig. Romantika, dögunalom, ásítok az egyhangúságtól, vajon mit lehet még csinálni a Dunán, vasárnapi idillként? Talán evezzünk fel a tőkési ágig, s ott lapátoljuk a vizet, ahol Custo kapitány, a legendás természetbúvár nyomult? Hoppá. Hogy mik vannak, a francia képes volt áttörni a csallóközi falvak sűrűjében, hogy a Discovery Chanelnek természetfilmet forgasson Európa egyedülálló természeti kincséről, az édesvízi korallokról, amik csak itt vannak, a szomszédban, a páratlan szépségű tőkési Duna ágban... Marhaság. Nem is igaz. Biztosan tévedett, pedig láttam, a múltkor arra lapátoltam a vizet... Na de mi ez a látványos élet itt a Dunán? A fák zöldek, magasan, hatalmas sorfalat állnak két oldalról, szabályos erdőt képezve a Duna medre mellett. Egy téli estén azt álmodtam, hogy korcsolyázok a Kis- Dunán. Téli kirándulás volt, erős fagy, lehetett vagy mínusz húsz is, a Duna a mederig befagyva, a víz tükörsimán feszített, sehol egy göcsört, sehol hó, csak a Kis-Duna kanyargós ága, a lábon korcsolya, és elindultam a befagyott vízen, s csak csúsztam, karcoltam a sikamlós Dunát, s néztem a kopár, dülöngélő fákat, átnéztem a fák apródja- in, az ugyancsak kopár bokrokon, s nem csináltam semmi mást, csak vitorláztam a jégen, farkasszemet néztem a varjakkal, akik naná, hogy nem értették, hogy ez a hülye megint mit keres itt? „Korcsolyázok, öcsiporc, látod, csakúgy siklok a Kis-Dunán...” De most itt vagyunk a csónakban, birkózunk a snájdig meleggel, ahogy az meg van írva a Hogyan tervezzünk vasárnapi idillt című bestsellerben. A Kis-Duna most is, mint mindig, formában van. Virágba borult, bővérű és éppen szerel- metes kedvében van. A parton horgászok tömörülnek, látom, ég odakint a tűz, érzem a dunai hal jellegzetes ízét, ezt mi is így csináltuk egykor, mikor az eperjesi kölkökkel nagyszabású pecaversenyt rendeztünk, s az apró halacskákat nyársra tűzve megsütöttük. Van kapás, kurjantok. Legyintenek, ha üyen hanggal vagyok, talán nem is lesz, ezt látom az ábrázatukon. Húzd meg, meghúzom, élire... A vízbe virágoktól roskadozó bokrok lógnak, a fater kellene ide harmadik gyereknek, ő kapásból vágná, miféle virágok illatoznak a vízparton. Pompás manőver, völgymenetből hegymenetbe lavírozok, kikötünk a parton, s szakítunk egy csokorra valót, majd a grószfatter beazonosítja a virágokat. Virágba borulva úszunk tovább. Odébb csallóközi gémek gusztálják a csónakot, ardeák, mondom jólérte- sülten, de senkit nem érdekel, csak a csodálatos röptűket nézzük ámul- va, ahogy a bóbiskolásukból felriadva felröpülnek a magasba. Méltóságteljes enyhe emelkedés, brutális gyönyörűség, vitorláznak egyre magasabbra, s mire elérik a fák csúcsait, egy kecses ívvel elhagyják a Duna medrét. Sokáig nem búja az ember az ilyesmit, mert könnyen természetsokkot is kaphat a magamfajta városi ősember, s inkább védekezésből elbambulok, hagyom a csónakot sodortatni az árral. Vadkacsák mellett siklunk, halálcsend van, csak a madarak csicseregnek, s mire az epeijesi hídhoz érünk, bejön a jóslat, minden városi ember rémálma, mert olyan természetsokkot kapok, hogy úgy szemlélem a hídon átvonuló autókat, mint egy serpa a mobiltelefont. Az epeijesi vízimalom legalább olyan látványosság, mint a tallósi. Már messziről látni a napégette, keményfából készült, sötétre cserzett vízimalom deszkáit. Utoljára megkiizdünk a vízzel, itt már nincs mese, evezni kell, erős a folyam, komoly örvények nehezítik a siklást, küzdeni kell, s mire izzadtan, leégve a nap sugaraitól kikötünk a cölöpökre épült dunai csárdánál - érzem, egy újabb kihívás elé állt a család. Vajon pisztrángot citrommal, süllőt vagy éppen csukát válasz- szunk a dögös halászléhez? Abban persze megeggyezünk, hogy inni csak klasszikusat választunk, nesze neked retró: kofolát neki, s húzd meg, húzd meg, élire.... HETI ÉVFORDULÓK SO Június 8., péntek 465 éve született KERESZTES SZENT JÁNOS spanyol misztikus, költő. 26 évesen már egy kolostor apátja lett. Először ott próbálta meg bevezetni reformjait, ám a szigorú aszkétizmust hirdető elveivel nem nyerte el rendtársai tetszését, ezért a toledói kolostor tornyába zárták. Szabadulása után jottányit sem engedett szigorából, így ismét rabságba vetették, s jószerivel halálra éheztették. SO Június 9., szombat 335 éve született I. PÉTER orosz cár. Az oroszok legnagyobb uralkodója, intézkedéseivel integrálta országát Európába. Üdvös állam-, szervezői tevékenységével - s nem utolsósorban Szentpétervár alapításával -is kivívta honfitársai megbecsülését. Benne öltött testet az ideális orosz virtus; szeretett enni, sokat ivott, s ha részeg volt- ami gyakran előfordult- szívesen verekedett, s ilyenkor nem kímélte a főrangú urakat sem. SO Június 10., vasárnap 80 éve született MÁRKUS LÁSZLÓ színész. ,A legszínészebb magyar színész” - írták róla. Már gyerekként szülész akart lenni, de eltanácsolták a legkisebb szereptől is. Minden szerepkörben ragyogó volt, drámai hősöket éppúgy remekül alakított mint komikus figurákat. Szó szerint az utolsó leheletéig játszott, az 1985-ös szilveszteri műsorra készülve a színházi öltözőben lett rosszul, és még aznap meghalt. SO Június 10., vasárnap 40 éve hunyt el SPENCER TRACY amerikai színész. Kiváló alakítások sora fűződött a nevéhez. Nálunk is ismert filmjei az ítélet Nümbergben, és az Aki szelet vet, a leghíresebb azonban Az öreg halász és a tenger. Az Oscar-dí- jat mégsem kapta meg érte, a bírálók nem voltak vevők póztalan játékstílusára. Kilencszer jelölték Oscarra, s végül a kritikusok is megenyhültek, így két aranyszobrocskát mégiscsak hazavihetett.
