Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-09 / 132. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 9. Szalon 13 FOLYOIRAT-AJANLO CD-AJANLO Ugorszkij nómer Cozombolis: Valami most kezdődik el S1M0V1CS (S1MÓ) BÉLA Eltart egy ideig, amíg az ember elolvassa, hogy komunisztyi prijsli, mondta Menygert Tot, sztárij Me- nyjus, ráadásul nem is mondta ezt az öreg Tóth Menyhért, mármint hogy itt lennének a kommunisták, épp ezt nem mondta Menyus az Es- terházy-regény második könyvé­ben. Tart, amíg tart, az ember csak kibetűzi, főként ha a h-ra emlékez­tető betűt képes bizonyos szöveg­környezetben n-nek látni és olvas­ni, a c-t sz-nek és így tovább. A szövegkörnyezet itt és most nem más, mint a Vszeszvit (Világ) ukrán folyóirat, világirodalmi szemle. Ez az ukrajinszkij zsumal inozemnoj literatúri a Nagyvilág cí­mű magyar társához fogható, s elérhető a világhálón is (rövid an­gol útmutatóval), a www.vsesvit- joumal.com ámen; főszerkesztője Oleg Mikityenko, ennek a tavaly év végi különszámnak (szpeciálnij ugorszkij nómer) is ő az összeállító­ja. (A lapért külön köszönet Ivan Jackaninnak, a Szlovákiai Ukrán írók Társasága elnökének, az Iro­dalmi Szemle testvérlapja, a Duklja főszerkesztőjének.) A kijevi kiadá­sú világirodalmi szemlének ez az összevont, 240 oldalas száma azzal a nyilvánvaló szándékkal született, hogy áttekintést nyújtson a kortárs magyar irodalomról, de nem mel­lékesen más művészeti ágak jelen­legi helyzetéről is..De van például két színes képmelléklete is; az első Munkácsyig mégy vissza az időben, s Kassáknál ér véget, a másik tart­ható kortársnak, Bak Imrével és El Kazovszkijjal. Ezenkívül tanulmá­nyok és esszék hozzák közel a ma­gyar társadalmi-közéleti helyzetet - ez utóbbi szemléből magyar rész­ről kiemelhető Konrád György, Páldi András, Prágai Tamás, Szűcs Géza vagy Sumonyi Papp Zoltán dolgozata, de a jelenkor Magyaror­szágának képét ukrán szerzők ta­nulmányai is árnyalják. A lap reprezentatív szándékát jól szemlélteti, hogy a kortárs magyar költészet - a nem csekély számú ukrán műfordító válogató szándé­ka szerint legalábbis - tere hosszá­ban Báger Gusztávtól Lator László­ig nyúlik, széliében meg Utassy Jó­zseftől Nagy Gáspárig, s akkor az ádós irányt Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina vonala jelenthetné. Ha­sonló, de valamivel még szőkébb területet szabtak ki a prózának. Eb­ben Esterházy két szövege (a már idézett Harmónia caelestis csak­nem ötven oldal terjedelemben, vá­logatott részletek a regény második részéből, valamint ugyanennyi a Javított kiadásból - Ivan Bilik és Vjacseszlav Szeredé fordításában) vezeti a folyóiratot gerincképző szereppel. Kertész Imre hozzá ké­pest már csak tizedannyi terjedel­met kap, s ebben már benne van Vizi E. Szilveszter Kertészt köszön­tő beszéde is (iz gazeti Magyar girlap). Kertésztől Znedoleni cím­mel részlet olvasható a Sorstalan- ság végéből, Okszana Kovács kis fordítói eligazítójával (roman tye- mi Golokosztu). A prózafordítások maradéka csak erős megszorítá­sokkal nevezhető a kortárs magyar epika jellemző vonulatának (Spiró György Gyurkája a kivétel, ez a jó kis szöveg a Holmiban jelent meg 2004 márciusában; lap világhálós változatán is hozzáférhető). *ypHa/i ÍHQ36MH0I /!ÍT6p3TypH komponáláshoz. Korongja olyan, mint amilyennek egy popalbum­nak 2007-ben lennie kell. Hiteles, laza, nem izzadságszagú. Hősünk Szolnok szülötte. Tizen­öt éves korában kezdett el zenélni, ekkor fogott először gitárt a kezé­be. Különböző formációkban ka­matoztatta (zenészi) tehetségét, a stílusok változatos palettáján. (Ezek szerint ennek köszönhető, hogy lemeze sokféle stíluselemből áll össze). Elsőként az említett Mintha a testvéred volna című felvételt klipesítette meg, ami nem jó választás. Az ilyenek vagy víz­csapból is folyó, unalmas slágerré válnak, vagy különösebb visszhang nélkül maradnak - mostanság ez utóbbi a gyakoribb. Cozom­bolis esetében is ez követ­kezett be. Ennél sokkal jobb szerzeményei vannak. Tavaly nyá­ron, kora ősszel szerzett országos ismertséget a Va­lami most kezdő­dik el című dal­lal. Az azonos cí­mű albuma az év elején került a bol­tokba, ezt 2006 végén A zenétől fel­forr a vérem című fel­vétellel is megelőlegez­te, amely még az előzőnél is nagyobbat durrant, több hónapon keresztül a rádiók kedvence volt. A Valami most kezdődik el című album kiváló kezdet, a valami tehát elkezdődött. Várjuk a folytatást! Azt hiszem, azonos színvonalúval mindenki elégedett lehetne. Az érintett Megasztárból egy-két zsű­ritag most minden bizonnyal azt tanácsolná Cozombolisnak: ha már ragaszkodik a zenei pályához, nem ártana felkeresnie egy énektanárt. Igen, nem ártana, de sokat nem is használna, ő nem igazi énekes, nem hinném, hogy ezt a vonalat erőltetnie kellene. Jó ez így. Ösz- szességében nagy reményekre jo­gosítja fel az első lemeze. Szóval tény, hogy nem született énekzseni. Hogy macsó-e vagy sem - ezt hadd ne én döntsem el, egyvalamiben viszont biztosan té­ved, ő igazi hangszeres zenész. Eb­béli tehetsége megkérdőjelezhe­tetlen, nagylemezének mind a ti­zenkét felvétele saját szerzemé­nye, zeneileg és szövegileg egy­aránt. Könynyed, dallamos, több zenei stílus: a hiphop, r&b, PUHA JÓZSEF A zeneipar olyan, mint maga az élet. Az iskolapadból kikerülve nem mindig azok boldogulnak a legjobban, akik rendszeresen szín­jeles bizonyítványt vittek haza. A zeneiparban sem feltétlenül az iste­ni hangadottságokkal megáldot­taknak áll a zászló. Ma már a hang önmagában édeskevés, és nem is a legfontosabb tényező. Ezt jól példázzák a Megasztár és egyéb hasonló (szerencsére az utóbbi egy-két évben világszerte visszaszorulóban levő) zenei te­hetségkutató versenyek. Gyak­ran előfordul, hogy dicshimnu­szokat zeng a zsűri az olyan fia­talról, aki később, a zenei életbe kilépve életképtelen, már az el­ső nagylemezét sem tudja elad­ni, és a kritika is fanyalogva fo­gadja a munkáját, ha egyálta­lán eljut a kiadásig. Még a leg­népszerűbb háttéremberek: ze­neszerzők, szövegírók, produ­cerek segítségével sem képes a tehetségét profitra váltam, leg­inkább annál az egyszerű ok­nál fogva, hogy csak tehetsé­ges előadó, és nem zenész. Napjainkban a hangadottsá­goknál sokkal fontosabb, hogy zenész legyen az illető, a szakmá­nak csodás hangú énekesek helyett tehetséges zenészekre van szüksé­ge - a zeneipar felől vizsgálva már csak ebből kifolyólag sincs csupán az énekesi adottságokat alapul ve­vő megmérettetéseknek létjogo­sultságuk. Ez persze nemcsak a környékünkre, hanem az egész vi­lágra érvényes. Cozombolisnak, azaz Leonidász Péternek már a Megasztár elődön­tőiben megálljt parancsolt volna a tekintélyes zsűri, felszólítva őt: az éneklés helyett vágjon bele valami teljesen másba. Valóban, nem igazi énekes. Ő ennek tudatában van, el­ső albumán dalba is foglalja „Nem vagyok egy igazi énekes, nem va­gyok egy igazi hangszeres, nem va­gyok egy igazi macsó, csak egy va­gyok, egy mocskos csaló” - énekli. hődén jókedv és velük szemben aktuális társadalmi problémák áll­nak. Az utóbbiak közül való Mintha a testvéred volna című felvétel szö­vege ugyan kissé csöpögős, a ter­rorra épül, azzal a megállapítással, hogy ha mindenkit testvérként sze­retnénk, akkor nem lenne több bomba. A Tele van ez a dal a kör­nyezetvédelmet (is) érinti, a refrén­reggae, funky és dzsessz ele­meivel fűszerezett, gitárra épülő popdalokat komponált. A gitár mellett a zongora és a trombita al­kalmazása még izgalmasabbá, egyedibbé teszi az anyagot. A szö­vegvilág száz százalékig hiteles. Cozombolis albuma újabb ékes bi­zonyítéka annak, hogy hihető mondanivaló csak akkor születik, ha saját magának ír az előadó, a legnépszerűbb szövegírók sem tudtak volna ennyire testre szabott szöveggel előrukkolni. A lemezt hallgatva megismerhetjük ezt a kellően vagány fiatalembert, aki olyan, mint bármelyik huszonéves, ebből eredően a gondolatait a hu­szonévesek közül bárki sajátjának érezheti. Dicséretes, hogy a közép­pontban az elcsépelt szerelmi té­mák helyett inkább a bulizás, a fel­ben az emberek-gazemberek szó­fordulattal. Az Én még emlékszem rád egy fiúról szól (önmagáról?), aki a gitárját eladja, az árát elszív­ja, aztán mégis a zenéhez való visszatérés teszi sínre az életét. A két felvételben elhangzó, nyomda- festéket nem tűrő egy-egy szó sem a trendiség miatt került be, hanem mert valóban illenek a szövegkör­nyezetbe. Az egyik dal a Részegen ki visz haza?, amely a Bikini sláge­rének refrénjére íródott. Cozom­bolis tehetséges zenész és kiváló szövegíró: jó érzékkel nyúlt a KÖNYVAJÁNLÓ Ian McEwan: Saturday MOLNÁR MIRIAM lan McEwan két évet töltött el egy londoni klinikán, ahol egy agy­sebészt figyelt munka közben. Az eredmény ideális orvosportré, amely a Saturday (Szombat) című regényben jelent meg 2005-ben. Henry Perowne sebész, egy kórhá­zi klinika vezetője, a munkájának él, házas, két felnőtt gyermek apja, és már túl van a változókor kezde­tén - garázsában ott áll egy kis csi­nos sport Mercedes. A műben a se­bészi munka műiden apró részletét végigkísérhetjük, és McEwan több érdekes neurológiai esetet is befon a regény vásznába. Noha a Saturday izgalmas, mes­terien összeállított könyv, nem ér fel Virginia Woolf Mrs. Dálloway cí­mű remekművéhez, sem Tom Wolfe The Bonfire of the Vanities cí­mű regényéhez, amelyekre vonása­iban erősen emlékeztet. Perowne doktor központi figurá­ja a kortárs regények ötvenes éveit közelítő férfi szereplőihez képest felüdülés. Ő ugyanis nem akar minden körülötte megjelenő nővel lefeküdni, tudatában van teste öre­gedésének, de nem siránkozik minduntalan, ehelyett szereti a fe­leségét, frusztrációját fallabdában éh ki, és tudja, hogy negyvennyolc évesen már csak kevésszer fogja vé­gigfutni a londoni maratoni. Ezen­kívül olyan orvos, amilyet minden páciens - bármilyen panasza le­gyen is - szeretne maga mellett tudni: lelkiismeretes, hétvégén is rákérdez betegei hogylétére, az élet minden területén úgy gondol­kodik, mint egy orvos, és az orvosi etika fontosabb számára, mint saját vagy családja érdekei. Azon a februári szombati napon, 2003-ban, amikor a regény több mint huszonnégy órája játszódik, Henry hajnalban ébred, kinéz a sö­tét londoni éjszakába, és meghök- ken, amikor egy égő repülőgépet lát a Heathrow repülőtér felé száll­ni. Természetesen rögtön egy ter­rortámadás lehetősége jut az eszé­be, már nem is tud visszaaludni, de feleségét, akit nehéz nap vár a munkájában, nem akarja felébresz­teni. A konyhában fiát találja, a ti­zennyolc éves Theót, aki blues- zenész, és éppen lefeküdni készül. Együtt megnézik a négyórai híre­ket a tévében, és politikáról beszél­getnek. A későbbi hírekből kiderül, hogy egy orosz teherszállító gép kapott lángra, és kétfős személyzete nem terroristák. A hajnali ablak előtti jelenet szép jelképe a Perowne-ra váró napot il­letően. Ő azt hiszi, nagyon kelle­mes, nyugodt szabadnapja lesz: reggel elmegy fallabdázni, utána bevásárol az aznapi vacsorához, meglátogatja anyját az öregotthon­ban, megnézi fiát abban a klubban, ahol gyakorol, otthon megfőzi a halászlét, örömmel fogadja lánya és apósa látogatását, az estét pedig szerettei körében tölti finom bort kortyolgatva. Ha ez a szombat nem lett volna éppen az iraki háború elleni legna­gyobb londoni demonstráció dátu­ma, Henry napja is valószínűleg a terv szerint alakult volna, de mivel vagy kétmillió embert vártak Lon­don belvárosába, ahol Perowne doktor lakott, több utcát lezártak, és így kerülő úton volt kénytelen kis Mercedesével a sportklub felé autózni. Váratlanul egy BMW sza­lad ki elé. A Mercedes nem, a BMW viszont kissé megsérül. Három Perowne akkor a legbol­dogabb, ha a sebészasz­tal mellett állhat, és egy robot precizitásával vé­gezheti munkáját. utasáról már futó pillantásra is lát­szik, hogy nehézfiúk, és miután Henry kiszáll az autójából, érzi, szerencsés lesz, ha épp bőrrel meg­ússza ezt a találkozást. Orvosi hiva­tása menti meg a nagyobb veréstől, mert észreveszi, hogy a bandavezér egy huntington nevű degeneratív betegségben szenved. A doktor tehát egérutat nyer, és bár többször eszébe jut az incidens, a nap végén oldott hangulatban otthon találjuk lányával a konyhá­ban. Oldottsága addig tart, amíg a banda két tagja ott nem áll az ajtó­ban, késsel felesége nyakán. McEwan mestere a hirtelen for­dulatoknak, a drámai jelenetek­nek, melyekben karakterei gyáva­ságukkal avagy érzelemmentessé­gükkel kénytelenek szembenézni. A Saturday főhősének sincsenek fe­lesleges érzelmei, és nem képes hőstettekre sem. Ahogy végigkísér­jük egy hosszúra sikeredett napján, kirajzolódik kapcsolata a felségé­vel, gyerekeivel, anyjával, apósá­val, kollégáival, betegeivel és a vi­lággal is. Perowne akkor a legbol­dogabb, ha a sebészasztal mellett állhat, és egy robot precizitásával végezheti munkáját. Más problé­mákkal nem igazán szeret foglal­kozni. Költő lánya unszolására vé­gigolvas néhány világirodalmi re­mekművet, de ezek csak megerősí­tik abban, hogy a regények világá­nak számára nincs sok mondaniva­lójuk. Henry jól megvan a felsőbb rétegek kényelmes életstílusában, és nem kér a képzelt vüág műdrá­máiból. A huszonegyedik század elején mutatkozó globális erőszak elég drámai szemtől szemben, mint az égő repülő látványa Lon­don felett, és messzebbről is, mint a terroristatámadásokról szóló kép­sorok a tévéhíradóban. Az élet által kínált izgalmakhoz szükségtelen hozzáadni a regények szenvedését -vallja a magas színvonalú kortárs regény főszereplője.

Next

/
Thumbnails
Contents