Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-09 / 132. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 9. Kultúra 9 Harminchét hazai szerző 82 alkotása a Szlovákiai magyar szép irodalom 2007 című antológiában Színfoltok H. Nagy Péter irodalomkritikus és Hizsnyai Zoltán költő, az SZMÍT titká­ra, kezében az antológiával (Somogyi Tibor felvétele) Dunaszerdahely. Csütör­tökön mutatták be a Vámbéry Irodalmi Kávé­házban a Szlovákiai Ma­gyar írók Társasága kiadásában megjelent Szlovákiai magyar szép irodalom 2007 című antológiát. NAGY ERIKA A Grendel Lajos és Tőzsér Ár­pád által válogatott gyűjtemény szerzői között élvonalbeli literá- toraink alkotásai éppúgy ott van­nak, mint a reményteli fiatal pró­zaíróink és költőink munkái. A 2004 óta megjelenő ikerantoló­giát idén egy kötetben jelentet­ték meg, az illusztrációk Juhász R. Józsefnek, a hazai avantgárd költészet legismertebb személyi­ségének Képben vagy? című, a Nap Kiadó műhelyében készült vizuális költészetet, képverseket tartalmazó kötetéből származ­nak. A harminchét szerző nyolcvan­két alkotásáról H. Nagy Péter iro­dalomkritikus mondott véle­ményt a tőle megszokott alapos­sággal. H. Nagy szerint az iroda­lom nem ismer határokat, mivel térben és időben széles horizontú az antológia. Míg Csóka Ferenc Egyiptomba kalauzolja el az olva­sókat, addig Duba Gyula Po­zsonyba, Végh Péter pedig Afriká­ba. Hogya Györgynek pedig a Gil­games egy részlete áll az írása mértani centrumában. Az iroda­lomkritikus kiemelte többek kö­zött Kulcsár Ferenc és Kanovits Zoltán szórakoztató kétsorosait, Varga Imre Baudelaire-re utaló írását, Juhász Katalin visszafo­gott lírai teljesítményét, és a kötet színfoltjának tartott Mizser Atti- la-verseket. Kecskés Ildikó és Kockovic Pé­ter előadásában meghallgathatta a közönség Vida Gergely Játsza­nék kezével című költeményét és Hizsnyai Zoltán lírai kommentár­ként írt Látszanék szemével című versét. Emellett az antológia szép számban jelen lévő szerzői ma­guk is felolvastak műveikből. „A klasszikus novella-formától távol van a kötet számomra legfi­gyelemreméltóbb s egyben leg­erősebbnek tűnő darabja, Mo- noszlóy Dezső Tudathasadás cí­mű kis írása is, de ez azért vala­miképpen mégis kielégíti a no­vellaolvasó újság- és meghökke­nés-igényét: itt maga a történet (ha a szabad asszociációk e füzé­rét lehet történetnek nevezni) a meghökkentő fordulat. Az általá­nos emberi történéskontinuum- hoz viszonyítva az. A környezeté­ben és a környezet eseményeiben magát végletesen és vészjóslóan idegennek érző Élet Mihály jön valahonnan, és megy valahová, s annak alapján, amit előző és kö­vetkező életéről a jelen történé­seibe bevillogó képekből megtu­dunk, e volt és lesz-szakaszokat élet-kontabilisaknak tételezhet­jük (ide céloz talán a figura veze­tékneve is: Élet!), s ebben a téte­lezett normális életben a radiká­lis fordulat az olvasott szövegben megjelenített pillanat: a »jelen« teljes egzisztenciális és gramma­tikai idegensége” - írja tartalmas utószavában Tőzsér Árpád. Grendel Lajos pedig így vall a kötet végén a válogatásról: „Az elmúlt esztendő sem volt a meg­lepetések éve a szlovákiai magyar lírában; állóvíznek mégsem ne­vezném azt, ami a költészetünk­ben történt ennek a századnak a bő első fél évtizedében. Versíró­gépről sem beszélnék, mint har­minc évvel ezelőtt Domonkos Mátyás, az akkori magyar líriku­sok Sztahanovot megszégyenítő termelését és a költészet elszür­külését több-kevesebb joggal kár­hoztatva. Verset akkor is, most is sokan írtak, írnak. Nincs hát ab­ban semmi meglepő, ha a verster­mésben a középszer dominál. Minden korban így volt ez, miért lenne éppen most másképp? A magyarországi lírában sem min­dennapos az olyan esemény­számba menő kötet, amilyen Bor­bély Szilárd Halotti pompája volt néhány évvel ezelőtt. S ha ujjon- ganunk nincs is miért, panaszra csak akkor lenne okunk, ha türel­metlenek lennénk. E sorok írója pedig, már csak lassan, feltartóz­tathatatlanul élemedő életkorá­nál fogva is, mind nagyobb türe­lemmel szemléli, miféle különös virágok vagy bogáncsok növöget- nek irodalmunk hímes mezején.” A Meseváros kapuinak bereteszelésével véget ér a XXX11. Duna Menti Tavasz Csupaszív királyfik nemes párviadala ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Lassan el­csendesül a Dunaszerdahelyi Váro­si Művelődési Központ és a Mese­város környéke; ma délelőtt átad­ják a díjakat, és a város kulcsai egy évre visszakerülnek a polgármes­teri hivatalba. Tegnap délelőtt befejeződött a bábosok versenye, s ismét nem csa­lódtunk, hiszen egészen kiemelke­dő produkciókat is láthattunk. Új generációval jött a gömörfalvi Harkácsi Pimpók, akik Dolinsky Irén és Vezérné Gonda Klára rende­zésében A szorgalmas és a lusta lány történetét mutatták be. Bár a gyerekek újak, a többéves rendsze­res munka ezen az előadáson is meglátszott, izgalmas és ödetes díszlet, szinte már rikító bábok, re­mek térszervezés és igen pontosan kidolgozott dramaturgia, nagyon tisztán és érthetően beszélő gyere­kekkel. Szépek a darabhoz válasz­tott népdalok is. Tiszta forrásból dolgoztak. A Harkácsi Pimpók hatására és segítségével kezdett el működni a feledi Meseláda csoport is, akik csak tavaly késő ősszel alakultak, de sok-sok régi csoportot megelőz­ve első nekifutásra eljutottak Du- naszerdahelyre, s nem vallottak szégyent A szegény ember és a róka című meséjükkel. Ők is, ahogy so­kan mások ezen a fesztiválon, Himmler Zsófia gyűjtéséből dol­goztak. A pozsonyepeijesi Ugri-bugri Csupaszív királyfi meséjét, a nagymácsédi Diócska pedig A kis­kakas gyémánt félkrajcáiját hozta el, s mivel mindkét történetet lát­hattuk tegnapelőtt is, érdekes volt összevetni az előadásokat. A nagymácsédiak dobozparavánokat használnak, s előadásukban renge­teg az eszköz, igen sokat mozog­nak, jól használják a teret, de bi­zony a sok-sok doboz alkalman­ként meg is zavarja őket. Tegnap is a versenyprogram egyik fénypont­jának számított a játékos vetélke­dő, mely az előadások közötti szü­neteket töltötte ki, s amelyre töme­gesen jelentkeztek a nebulók a megnyerhető cédé vagy csoki re­ményében. Délután átadták a DMT-hez szorosan kötődő rajzver­seny díjait is. A versenyre több száz diák nevezett be, s a szűkebb régi­ón kívül egyebek között még Tornaijáról, Sajógömörről és Vár- gedéről is érkeztek alkotások. A Mesevárosban is egymást váltották az előadók, Bálint Károly tekerő- lantozott, de volt irodalmi összeál­lítás, és fellépett a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny or­szágos döntője megzenésített ver­sek kategóriájának idei győztese, a komáromi Industria duó is. (kér) Kulturális „közlekedés" Nyelvek utcája Pozsony. Idén is időleges „kihe­lyezett munkahelyef ’, egy darabka Nyelvek utcáját létesítettek a szlo­vák fővárosban székelő külföldi kulturális intézetek. A hagyomány­nak megfelelően - ötödik alkalom­mal - Pozsony egyik legimpozán­sabb terén, a Hviezdoslav téren ver­ték fel tegnap délben információs sátraikat. Mint a rendezvénnyel kapcsolatban tartott sajtótájékozta­tón elhangzott, effektívebbnek tart­ják az ilyen csoportos megmutatko­zást egyeden helyszínen, mint a nyűt napokat, hiszen az intézetek képviselői maguk mennek a közön­séghez, nem a közönségnek kell fel­keresnie az egyes központok szék­házát. Az információs sátrakban a járókelők megismerkedhettek az egyes kulturális intézetek tevékeny­ségével, valamint az adott kultúrák sokszínűségéről kaphattak részle­tesebb tájékoztatást. S mivel a Nyelvek utcája elnevezésű rendez­vény elsődleges célja az idegen nyelvek elsajátításának a népszerű­sítése volt, a külföldi kulturális köz­pontokban folyó nyelvtanfolyam­okon való részvétel lehetőségeiről adtak tájékoztatót az intézetek munkatársai. Sőt, azok között, akik a Magyar, az Osztrák, az Olasz, a Francia, az Orosz, a Bolgár, a Goe­the (német), a Gervantes (spanyol) Intézet, valamint a British Council (angol) standjainál bekapcsolódtak a nyelvi rejtvényjátékokba, s helye­sen megfejtették a tesztkérdéseket, nyelvtanfolyamot sorsoltak ki. A rendezvény elsődleges célja az volt, hogy rámutasson a kontinen­sünket, főképpen pedig az EU-t jel­lemző nyelvi és kulturális sokszínű­ségre, az idegen nyelvek elsajátítá­sának hasznára és előnyeire, ezzel együtt az eltérő kultúrák kölcsönös tiszteletének fontosságára. A téren felállított színpadon az intézetek meghívott vendégei ad­tak rövid koncertet. (tébé) A király virágoskertje a Dunaszerdahelyi VMK Gézengúzok Bábcso­portja (Kiss Gábor felvétele) RÖVIDEN Botticellinek tulajdonított freskó Esztergom. Neves reneszánsz korabeli olasz festőművész fres­kóját találták meg Magyarországon. Botticellinek tulajdonított, eddig ismeretien egész alakos freskót tártak fel az esztergomi vár­ban. A freskó a négy reneszánsz erény közül a mértékletességet ábrázolja, s Vitéz János egykori esztergomi érsek dolgozószobáját díszíti. A restaurátorok 2000 óta dolgoznak a XV. század második felében keletkezett képek helyreállításán, és mára minden kétsé­get kizáróan bebizonyosodott, hogy a négy falfestmény közül az egyik Botticelli műve. A Botticelli-freskó megtalálását csütörtökön jelentette be Firenzében egy nemzetközi reneszánsz-konferencián Wild Zsuzsa, a restaurátorcsoport vezetője és Prokop Mária művé­szettörténész. (MTI) PENGE Juhász R. József: Képben vagy? NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 2006 Juhász R. József Képben vagy? című kötete képverseket, azaz a könyv alcíme szerint „vi­zuális költemények”-« tartal­maz az 1986-2006 közötti idő­szakból. A kötet legjobb darabjai kép és szöveg, valamint neo- avantgárd és posztmodem ha­tárfeszültségeiből teremtenek izgalmas, elgondolkodtató, to­vábbgondolásra érdemes konst­rukciókat. Itt van például A pók halála cí­mű 1988-as sorozat, amelynek minden darabja ugyanazt a cí­met viseli. Ez az eljárás az avant­gárd eredetiségkoncepció elle­nében is értelmezhető, legalább­is annak nyomán, ahogy a kötet­ben megjelenik, másrészt vi­szont a kassáki képvers hagyo­mányait használja fel. A ciklus harmadik darabja pedig egymás ellen fordítja az alkotás, terem­tés hagyományos toposzait: a szövés nem a szöveg (olvasható­ságának) előfeltételévé válik, hanem éppen ellenkezőleg, az olvasás lehetőségét nehezíti meg, amennyiben behálózza, hullámzó mozgásba kényszeríti a szöveget, illetve a szöveget al­kotó betűket. Nagyon izgalmasak azok a kompozíciók is, amelyek a műal­kotás médiumára figyelmeztet­nek. A számítógépes szövegalko­tás vizuális lehetőségei olyan „betűarchitektúrákat”, „szó­grammokat” hoznak létre, ame­lyek jel és jelentés bonyolult vi­szonyára figyelmeztetnek, illetve a köztük lévő kommunikációs tér lehetőségeit aknázzák ki. Az 1992-es BetűArchitektúra ,JK”- ban, valamint a 2004-es Betű- Architektúra „S”-ben és „R”-ben a betű kalligrafikus táncából jön létre dinamikus kompozíció. A 2004-es BetűArchitektúra ,A” kompozíció A betűje viszont szinte olvashatatlanná forgatja a benne található tudományos szöveget, amely a két világhábo­rú közötti csehszlovákiai magyar pártpolitikáról szól. Nem mellé­kesen jegyzem meg, hogy Juhász R. többször tudatosan hoz létre politikailag is értelmezhető kom­pozíciót (azt is ilyen gesztusnak érzem, amikor néhány darab esetében feltünteti, hogy cenzú­ra miatt nem jelenhetett meg 1989 előtt a szóban forgó mű), s ezzel az ún. tiszta műalkotás ide­áját vonja kétségbe. A Képben vagy? talán legszó- rakoztatóbb darabjai azok a vi­zuális költészeti paródiák, ame­lyek intertextuális és intervi- zuális lehetőségeket használnak ki, vagyis parodisztikusan viszo­nyulnak más költők képversei­hez. A posztmodemre jellemző játékosság, paródia, az eredeti­ség eltörlése, valamint a hagyo­mánnyal, illetve a populáris re­giszterekkel folytatott kétértel­mű, ambivalens viszony jelenik meg ezekben a kompozíciókban. Legszebb példája ennek a JO­LÁN című munka, amely Petőcz András botrányos (?) képversét parodizálja. Az eredeti kompozí­ció széttárt combú, meztelen női testet ábrázol, amelyet szöveg­gel írt tele az alkotó - Juhász R. József a meztelen női test helyé­be egy göndör szőrű, bundás ku­tyát rakott (fehérsége miatt akár bárányként is értelmezhető), ki­szopott, csupasz mellekkel, és szintén szövegek által keretezve, teleírva. Az emberi és állati test mezítelen sérülékenységének, kiszolgáltatottságának, illetve saját tabuizált testképzeteink és vágyaink megjelenítésének nagyszerű darabja ez, gyilkos iróniával és elsöprő erejű paró­dia által. A Képben vagy? gyengébb da­rabjai azok a fotók, amelyek egy-egy performance és happe­ning hangulatát próbálják fel­idézni - de éppen a kétdimenzi­ós közeg miatt, véleményem szerint, eleve sikertelenül. Csu­pán szövegként olvasva a kötet nem egy szövege önmagában nem tűnik maradandónak. (S egy apró tévedés: Cavaraggio a 78. oldalon.) Összefoglalva: Juhász R. Jó­zsef kötete rendkívül sokrétű, di­namikus, sokhangú kötet, művé­szi élményt nyújtó kompozíció. Értékelés: •••••••••O A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül Németh Zoltán kritikai rovata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents