Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-01 / 125. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 1. Kertészkedő 15 A paprika nem bírja a tömörödött, levegőtlen, cserepesedésre hajlamos, és a sekély termőrétegű, magas talajvízszintű talajokat és termőhelyeket Az étkezési paprika tápanyag- és talajigényéről Az étkezési és fűszerpaprika fajlagos tápanyagigénye Tápelem Fajlagos tápanyagigény (kg/t) Étkezési paprika fűszerpaprika Nitrogén (N) 2,4 4,8 Foszfor (P205) 0,9 1,6 Kálium (K20) 3,5 6,5 A paprika nagy tápanyagigényű zöldségnövény. Tápanyagokban jól ellátott, jó szerkezetű talajt igényel. A talajviszonyok romlásával a termésmennyisége jelentősen csökken. TERBE ISTVÁN A szabadföldön és hajtatott körülmények között végzett kísérletek azt mutatták, hogy a megfelelően fejlődő paprikanövény egyes szerveinek eltérő mértékű a tápanyag-ellátottsága a három fő makródéin esetében. Foszforból és káliumból a gyökérzet mutatta a legalacsonyabb szintet, a levélzet tápanyag-ellátottsága a többi szervhez képest mind a három elem esetében magasnak volt mondható. Az egyes szervek tápelem-össze- tétele a különböző környezeti tényezőktől függően, de mindenekelőtt az eltérő tápanyagellátás következtében, jelentős ingadozást mutat. Az egyes szervekben mért nitrogén-, foszfor- és káliumszintet a talaj tápanyag-ellátottsága nagyon, de szervenként változó mértékben befolyásolta. A legkisebb ingadozás a paprikabogyóban mérhető. A tápelemek közül a legkisebb határértékek között a bogyó nitrogéntartalma változik (28%), a legnagyobb eltérést (50%) a káliumtartalom mutatja. A vizsgálati eredményekből levonható: a kifejezetten tápanyaghiányos növényekben is jó, viszonylag állandó a bogyók tápanyag-ellátottsága. Ezért tápanyagtartalma nem adhat támpontot sem a növény, sem a talaj tápanyagtartalmának az értékeléséhez, ugyanakkor a termés által a talajból kivont tápelemmennyiség megítéléséhez alapot szolgáltathat. A lomb jobban függ a közegtől A lombozat tápanyagtartalma - szemben a termésével - érzékenyen követi az egyes talajtulajdonságok változását. Tenyészedé- nyes kísérletekben a talaj eltérő kötöttsége azonos tápanyag-ellátottság mellett - az egyes tápelemektől függően - eltérő mértékben befolyásolta a lombozat tápanyagszintjét. A talaj növekvő tápanyag- és vízmegkötő képességével arányosan a paprikalomb tápanyagtartalma csökkent. Tőzegen beállított kísérletekben a gyökérrögzítő közeg tápanyag-ellátottságát jól tükrözte a lombozat tápelemtartalma. A három fő makroelem esetében az alsó levelekben a tápoldat összetételére jellemző értékeket mértünk, amíg a fiatal levelek elemtartalma kiegyenlítettebb és magasabb volt. A mikroelemek esetében az eredmények nagyobb szórást mutattak, ezeknél a kezeléseknél a fiatalabb levelek tápelemtartalma volt jellemzőbb a gyökérrögzítő közeg tápanyag-ellátottságára. Amíg a termés tápanyag-ellátottsági szintje a tápanyagigény számításánál ad használható értéket, addig a levelek tápelemtartalma a paprikanövény tápanyag-ellátottságára vonatkozóan ad információt. Fajlagos tápanyagigény A növény tápanyagigénye a fajtától, a termésmennyiségtől, a környezeti tényezőktől és a növény korától is változik Foszforból a csírázást követően és a virágzás idején a testtömeghez képest viszonylag sokat halmoz fel. A termesztési gyakorlatban ezt a nagyobb foszforigényt nem veszik kellő mértékben figyelembe, és nem számolnak a palántakori foszforfelvételt zavaró tényezőkkel, például az alacsony talajhőmérséklettel és a tőzeg foszformegkötésével, ebből adódóan igen gyakori a fiatal növényeken a látens, de az akut foszforhiány is. A nitrogénfelvétel üteme ettől eltér, legtöbbet a lombnövekedés időszakában és a termésképzés kezdetén igényel belőle a növény. A káliumfelvétel is többnyire a nitrogénfelvétel ütemét követi, de a tenyészidő végére erősen lecsökken. Kerüljük a monokultúrát A paprika érzékeny a monokultúrás termesztésre. Általában a második évben még kismértékű a talajuntságból eredő terméskiesés, de a harmadik és a további évek termése már akár 50%-kal is csökkenhet az első évhez képest. A tala- juntság elkerülésének legkézenfekvőbb módja a vetésforgó, a paprika legkorábban négyévenként kerüljön vissza ugyanarra a helyre. Különösen a fehér termésű, tölteni való fajták esetében a legjobbak a magas humusztartalmú, homokos vályog és vályogos homoktalajok. A gyors felmelegedésük miatt a homoktalajok is alkalmasak, különösen a korai szabadföldi és a hajtatott termesztésben, azonban ezek a talajok csak nagyadagú istállótrágyázás mellett jöhetnek számításba. A paprika nem búja a tömörödött, levegőtlen, cserepesedésre hajlamos, sekély termőrétegű, magas talajvízszintű termőhelyeket. A szántóföldi növények műtrágyázá- si irányelveit tartalmazó szaktanácsadási ajánlás a paprika termesztését négy talajtípuson javasolja: az I. termőhelyen (csernozjom talajokon), a II. termőhelyen (barna erdőtalajokon), a III. termőhelyen (kötött réti talajokon), IV. termőhelyen (laza talajokon). A talaj mész- tartalmát illetően nem tér el az igénye a többi zöldségnövényétől, az 1-5% közötti szénsavas mésztarta- lom mondható a paprika számára kedvezőnek. Az ennél szegényebb talajokon a mészhiánybetegségek megjelenése várható, 5% feletti mésztartalomnál klorotikus tünetek léphetnek fel. A könnyen felvehető mésztartalom a döntő. A paprika a semleges, enyhén savanyú (6,4-7 pH) talajokat szereti. Az étkezési paprika kifejezetten sóérzékeny, különösen a fehér termésű, tölteni való fajták. Szervesa- nyag-tartalomtól és kötöttségtől függően szabadföldi körülmények között a talaj EC-értéke ne haladja meg a 0,8-1,2 mS/cmt, hajtatásban az 1,7-2 mS/cm-t. A fehér termésű fajták esetében az alacsonyabb, a fűszer típusoknál a magasabb értéket kell figyelembe venni. Hajtatásban, a nagyobb terméseredmények érdekében még szigorúbb követelményeket támasztunk a talajjal szemben. A talaj levegőkapacitása 35—40, a vízkapacitása 45-50, a pórustérfogata 75-85 térfogatszázalék közötti legyen, a talaj sűrűsége (fajsúlya) pedig nem haladhatja meg a literenkénti 0,7-0,8 kilogrammot. A talaj tápanyag-ellátottsága tekintetében külön kell értékelni a szabadföldi termesztés és a hajtatóházak talaját. A szántóföldi termesztés esetén ugyanazok az értékhatárok érvényesek a paprikára, mint általában a szántóföldi növényekre, amíg hajtatásban a vízben oldott tápelemtartalom alapján ítélik meg a talaj tápanyag-ellátottságát. A paprika érzékeny a szermaradványokra. Sok esetben maga a növény nem pusztul el, de a levelek torzulásával, deformált termésekkel jelzi, ha a talajban talajfertőtlenítő anyag vagy gyomirtó szer maradt. Tápanyagellátás fejlődési szakaszonként A keléstől az első lomblevelek megjelenéséig a növény a magból, vagyis az endospermiumból táplálkozik, a talajba juttatott tápanyagok nem befolyásolják a fejlődését, ellenkezőleg, a töményebb sóoldat a csírázási folyamatot lassítja. Ezért a szaporítóföld tápanyagtartalmát nem célszerű növelni, csak a növények kelése után, amikor a gyökértevékenység megindul. Ekkor a híg, foszfordús tápoldat kedvezően hat a gyökérzet fejlődésére, és ezen keresztül a lombfejlődés megindulására. A tűzdeléstől a kiültetésig használt közeggel, vagyis a tápkocka- földekkel és a palántanevelő tálcába töltött közegekkel szemben - a sterilitás és a jó szerkezeti tulajdonságok mellett - fontos követelmény a könnyen felvehető tápelemek bőséges jelenléte, ugyanakkor az alacsony EC-érték. Ezt a gazdaságok vagy folyamatos (naponkénti) tápoldatozással, vagy lassított hatású műtrágyák használatával oldják meg. A fejtrágyázás során a talaj tápanyag-ellátottságától és a fényviszonyoktól függően folyamatosan, a kiültetéstől vagy az első terméskötésektől (magas tápanyagtartalmú talajon) a tenyészidő végéig, 5-7 naponta négyzetméterenként 1-1,5 dkg komplex műtrágyát juttatunk ki tápoldat alakjában, a növény fejlődési szakaszának megfelelő összetételben. A mennyiség több részletben is kiadható, akár napi rendszerességgel. A víz minőségétől függően 0,1-0,3%- os töménységű tápoldatot használjunk, és szükség szerint, a talaj hid- rokarbonát-tartalmától függően savazzuk a vizet. A műtrágyákat először törzsoldat formájában feloldjuk. A törzsoldat megkönnyíti a műtrágyák oldását, bekeverését, és lehetővé teszi a pontos, automati- kák által szabályozott kijuttatást. Szerves trágya A szabadföldi étkezési és fűszer- paprika trágyaigényét a fajlagos tápanyagigény alapján határozzuk meg. A számítás tápanyagmérlegen alapszik, azaz a talaj tápanyagszolgáltató képessége, valamint a szerves- és a műtrágyákkal a talajba vitt tápanyagok egyensúlyban legyenek a növények által hasznosított tápanyagmennyiséggel és a tápanyagveszteségekkel. A szerves trágyák mindenekelőtt a talajok szerkezetének, fizikai tulajdonságainak a javítását szolgálják, tápanyagforrásként másodlagos a szerepük. Szabadföldi termesztésben a talajviszonyoktól, a gazdaságok pénzügyi lehetőségeitől, és a beszerzéstől függően hektáronként 30-60 tonna szerves trágya használata mondható indokoltnak - laza homoktalajokon (IV. termőhelycsoport) a víz- és a tápanyagmegkötő képesség javítása, a III. termőhelycsoporthoz tartozó talajokon (réti talajok) a lazítás miatt. Hajtatásban - eltérően a szabadföldi termesztéstől - 10-20 kilogrammos négyzetméterenkénti adagokat is használnak a termesztők. (Kertészet és Szőlészet) Hogyan készítsük el a törzsoldatot? A törzsoldatkészítéssel kapcsolatban a következőket érdemes megjegyezni: ♦ Törzsoldatot csak jó minőségű, lágy, alacsony sótartalmú vízből szabad készíteni. Célszerű azt úgy készíteni, hogy a felhasználáskor 100-szorosára kelljen hígítani. Ez jelentősen megkönnyíti a töménység és a kijuttatott műtrágya mennyiségének a számítását. ♦ Az egyes műtrágyákból, tápsókból külön-külön oldatot készítsünk a kicsapódás elkerülése érdekében. ♦ 20-30 tömeg%-nál több a legjobb műtrágyákból sem oldható fel! ♦ Csak annyi törzsoldatot készítsünk, amennyi egy nap alatt elfogy. Túl sokáig ne hagyjuk állni, mert egyes összetevők kicsapódhatnak. ♦ A törzsoldathoz növényvédő szert, növekedés-szabályzót ne ke- veijünki! ♦ A törzsoldatot zárt, fénytől védett helyen tartsuk. Az ültetéssel egy időben, a jobb gyökeresedése érdekében célszerű a paprikapalántát magas foszfortartalmú műtrágyával beöntözni Trágyamegosztás szabadföldön és hajtatásban ISMERTETŐ A paprikatermesztésben a trágyamegosztást jelentős mértékben befolyásolja a talaj minősége, a kötöttség és a tápanyagtartalom. Szabadföldi paprika esetében középkötött, közepes talaj- tápanyag-ellátottságú talajon, hagyományos műtrágyák használata esetén a táblázatban feltüntetett trágyamegosztás javasolható. Szabadföldön, szilárd műtrágyák használata esetén a lazább szerkezetű, kisebb megkötőképességű talajokon gyakoribb, de kisebb adagú fejtrágyahasználat indokolt, ugyanakkor a kötöt- tebb talajokon 2-3 alkalommal megoldható a fejtrágyázás. Függetlenül a talaj tápanyagtartalmától, ne juttassunk ki egy-egy alkalommal hektáronként 50 kg nitrogénnél (N) és 100 kg káliumnál (K20) többet. Tápoldatos termesztésnél lehetőség nyílik a növény mindenkori igényének megfelelően a tápe- lemarányok változtatására is. Az ültetéssel egy időben, a jobb gyö- keresedés érdekében célszerű magas foszfortartalmú műtrágyával beöntözni a palántákat. Az N:P:K arány kezdetben 2:1:3, a virágzás idején 2:1:3, az első szedések alkalmával 2:1:2, és a főszáron termett bogyók betakarítása idején 2:1:1 legyen. A tenyészidő végén, a nyári időszakban 2:1:0,5 összetételű tápoldattal, vagy tiszta nitrogénnel célszerű fejtrágyázni. A konténeres paprikatermesztés a növénytáplálás vonatkozásában alapvetően két dologban különbözik a hagyományos, talajon történő tápoldatos termesztéstől. A konténerben lévő gyökérrögzítő anyag lényegesen kevesebb, mint ami a talajos termesztésben a gyökérzet rendelkezésére áll. A másik különbség a gyökérrögzítő anyag minősége: a konténerben elhelyezett közeg szerkezete lényegesen kedvezőbb, mint a talajé. Tulajdonképpen a jobb szerkezetű közeggel ellensúlyozzuk a lényegesen kisebb térfogatot. A paprika konténeres hajtatásához a 8-12 literes műanyag edényeket használják, ezek tám- rendszeres termesztésben is elegendő nedvességet és tápanyagot képesek tartalékolni. Az ilyen edények alul lyukasak, így nem képződik pangó víz a gyökereknél, a felesleges víz és tápoldat elfolyik. Közegnek minden kémiailag semlegesnek mondható anyag alkalmas. Leggyakrabban rostos tőzeget használnak ilyen célra, ami kiváló víz- és tápanyagmegtartó tulajdonságú. Az induló tápanyagszint beállítható szilárd műtrágyákkal, vagy az ültetést megelőző tápoldatozással. A fejtrágyázás - hasonlóan a talajos tápoldatos termesztéshez - híg tápoldattal történik, de gyakrabban (akár naponta többször) lényegesen kisebb adagokkal dolgozunk. A közeg és az elfolyó drénvíz kémiai tulajdonságait (pH, EC, tá- poldat-összetétel) folyamatosan ellenőrzik, szükség szerint változtatnak rajta, (terbe) Trágyamegosztás szabadföldi paprikánál Kijuttatás ideje Trágyamegosztás nitrogén foszfor kálium Alaptrágya - 80-90% 50-60% Indítótrágya 10-20% 10-20% 20-25% Fejtrágya 80-90% - 20-25% (Képarchívum) (Képarchívum'
