Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-05 / 103. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: R1QUET GONDOLATAI SZALON Borzasztó, milyen nagy szoba ez az ebédlő. Nem szeretek benne lenni. De mit tegyek, a szalonban még rosszabb. CSÁTH GÉZA: JÓZSIKA 2007. május 5., szombat 1. évfolyam 17. szám Az „áldozat" és az „igazság" fogalmai helyett Trianon is sokkal inkább érthető a „győztes" és a „vesztes" perspektívájából... A történelemtanulás nehézségeiről Április 25-én a budapesti Szlovák Intézetben érdekes előadásokat hallgathattak végig az érdeklődők, többségében egyetemi hallgatók és tanárok. A Magyar-szlovák tükör - miniszimpózium a magyar és szlovák identitásnak szentelt antológiáról című rendezvényt a Terra Recognita Alapítvány szervezte. KISS TIBOR NOÉ Az alapítvány 2005-ben alakult, és céljai között főként a magyar társadalom Közép-Európával kapcsolatos ismereteinek bővítését tűzte ki célul. Ennek legfontosabb eszközeként a Terra Recognita a szomszédos országok többségi társadalmaival folytatott párbeszédet és ismeretbővítést emeli ki. A fiatal történészek ezúttal a Meghasadt múlt. Nyitott kérdések szlovákokról és magyarokról című antológiájukat mutatták be. A kiadványban tizenhat tanulmány szerepel, amely a szlovák és magyar történelmet és történelem- szemléletet elemzi. A mindkét oldal nemzeti sérelempolitikájához kritikusan viszonyuló szövegek a szlovákok és a magyarok korai együttélésének vizsgálatától a dualizmus magyar nemzetiségpolitikájának elemzésén keresztül egészen a Trianon-traumáig érintik a két nép közös történelmi múltját. A könyvbemutatón a kötet három szerzője ismertette tanulmányát - mindnyájuk szövegét egyegy szlovák opponens véleményezte. Először Demmel József beszélt Hungarusból magyarrá című szövege kapcsán Eugen Geromettáról, egy olasz származású, de szlovák identitású lelkész életútjáról, aki a reformkorban politikai eszközökkel próbált meg fellépni a szlovákok helyzetének javításáért, majd a választásokon ellenfele pánszlávizmussal vádolta meg. Ot Zahorán Csaba követte, aki a Magyar állam- eszme bűvöletében című dolgozatát foglalta össze - az írás a dualizmus kori magyar kormányok nemzetiségi politikáját elemezte. Zahorán kiemelte azt a tényt, hogy a dualizmus korszakát mennyire másként ítéli meg a magyarság és a szlovákság: ami az egyik oldalon a fejlődés és a modernizáció miatt a nemzet aranykoraként jelenítődik meg, az másfelől az asszimilációs politika és az elnyomás évtizedeit jelenti. Az est utolsó tanulmánya Kollai István Trianon - egy béke- szerződés pszichológiája című szövege volt, a szerző összefoglalásában. Kollai István szerint a két nemzet kölcsönös sérelmei miatt máig nehéz Trianonról (illetve a bécsi döntésről) objektívan beszélni. Kollai opponense, Roman Ho- lec, a pozsonyi Comenius Egyetem történésze teljesen egyetértett az előadással. Majd hozzátette - Romsics Ignácot idézve hogy igazságosságot követeim Közép- Kelet-Európában lehetetlen, mert ami az egyik félnek igazság, az a másiknak sérelem. Holec szerint az „áldozat” és az „igazság” fogalmai helyett Trianon is sokkal inkább érthető a „győztes” és a „vesztes” perspektívájából. Az előadások után szót kaphatott a hallgatóság is, amit Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter ki is használt. Jeszenszky megállapította, hogy ezekben a kérdésekben „az nagyon kevés, ha egy szűk szakma egyetértésre jut egymással”. Annyiban -egyetértett Kollaival és Holeccel, hogy a magyar nemzetállam fenntartásához való ragaszkodás reménytelen kísérlet volt a századfordulón: „a történelmi Magyarországnak vége van”. Ugyanakkor burkoltan számon kérte szlovák kollégáján, hogy vajon a szlovák társadalom is képes-e arra az önkritikus történelmi látásmódra, ami az előadásokat tartó fiatal történészeket jellemzi. Szerinte Magyarország túl későn jutott el a nemzetiségi toleranciához - az egykori miniszter kifejezte abbéli reményeit, hogy Szlovákia is képes tanulni a történelemből. Jeszenszky szavaira az est vendégeként jelen levő szlovák nagykövet, Jozef Migaš válaszolt. Migaš pozitív gondolkodásra biztatta a hallgatóságot, majd megnyugtatta Jeszenszky Gézát, mondván „Szlovákiában is vannak, akik ezt a vitát képesek lefolytatni”. A nagykövet szerint a történelem sokszor tehertétellé válhat a társadalom számára - főleg amikor egyoldalúan értelmezik. A Terra Recognita Alapítvány szellemisége mentes az egyoldalúságtól, azonban az tényleg kevés, ha csupán szakmai konferenciákon és szűk körben ismert kiadványokban nyernek teret a kölcsönös egymásra mutogatásra és a sé- relmi politika meghaladására tett kísérletek. Ebben segíthetne akár az is, ha német-francia múltára megszületne az a közös magyar-szlovák történelemtankönyv, amelynek szemléleti alapjain a Magyar Tudományos Akadémia és szlovákiai partnerintézete képviselői már évek óta dolgoznak. És amely munka szlovák közreműködőit Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke egyszerűen „marxista akadémikusoknak” nevezte. Nem tudni, hány évtizednek kell még eltelnie ahhoz, hogy az elnyomott magyarok/elnyomott szlovákok értelmezési keretből kilépő gondolkodókat ne titulálják azonnal kommunistának vagy hazaáruló- nak. A Jászi Oszkárok talán mindig kevesebben lesznek. /-----------------------------------------\ KÍNÁLATUNK A kultúra járható útjain Tóth László egy kérdése Anton Hykisch-hez 13. oldal Történelmi lánc közepén élni Miroslav Marcelli a szlovákkérdésről 14. oldal Zalán Tibor: Hagyaték „Annyira egyedül, amennyire egyedül hagyta" 18. oldal V ______________________7
