Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-04 / 102. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 4. Kultúra 9 Aki világszínvonalú produkcióra kíváncsi, nézze meg Ľubica Vargicovát Zerbinetta szerepében Ariadné Naxos szigetén Ariadné szerepében Iveta Matyášová (Képarchívum) Fennállása óta harmadszor tűzte műsorára a Szlovák Nemzeti Színház Richard Strauss Ariadné Naxos szigetén című operáját, amely eredetileg a Max Reinhardt rendezte Az tírhatnám polgár betétjének készült, de mivel a Moličre-darabbal együtt túl hosszú volt, Strauss egyfelvonásosként „önállósította”. VOJTEK KATALIN Épp ebből származnak gyakran felrótt dramaturgiai problémái: keretjátékának befejezedensége és a benne felvetett kérdések válasz nélkül hagyása. De talán nem véletíen, hogy Strauss és Hofmannstahl nem akart választ adni azokra az örökzöld kérdésekre, amelyek művész és mecénás viszonyát, a művész kiszolgáltatottságát és a több pénzzel, mint ízléssel rendelkező köĽubica Vargicová tökéletes teljesítményt nyújtott zönségnek tett engedmények határát feszegetik. Mindketten tudták, hogy a válaszok koronként, sőt esetenként változók, általános recept nem létezik. Maga az opera viszont egy másik örökzöld témát boncolgat, a szerelmet, két aspektusból, a pillanat mámora és az egyszeri, megismételheteden szenvedély oldaláról nézve. Sokszínű és sokrétű Strauss operája, már csak azért is, mert a vendégeit szórakoztatni kívánó újgazdag házigazda szeszélyéből egy időben kerül bemutatásra a Thészeusztól elhagyott, halni vágyó Ariadné története és egy bo- hókás komédia. Ráadásul az antik mitológia és a commedia dell’arte ellentétes világa egy Mária Terézia- korabeli parvenü palotájában kerül egymás mellé. Dieter Kaegi svájci vendégrendező, a dublini ír Opera intendánsa a jelenkorba helyezte a cselekményt. Nincs szenzációs aktualizálás, csupán aktualizálás, épp hogy csak jelzett színpadképpel és mértéktartó, de tetszetős kosztümökkel (díszlet- és jelmeztervező: Stefanie Pasterkamp). Nincsenek különleges rendezői ötletek, reveláci- óként ható értelmezések, de minden korrektül a helyén van, logikus, elfogadható, és maximálisan engedi érvényesülni a zenét. És persze az énekeseket. Mert semmilyen rendezői bravúr nem helyettesítheti, ellensúlyozhatja a gyenge vokális teljesítményeket ebben az operában, amely az énekesekre rendkívül nagy terheket ró. A prológban elsősorban a Komponistára, aki a darab szerint az Ariadné zenéjét írta. Strauss nadrágszerepet csinált belőle, női hangra bízta, hogy így érzékeltesse fiatalságát, tapasztalatlanságát, idealizmusát. Kaegi a Komponista megformálóját meghagyta nőnek, nem öltöztette férfiruhába. Ifjú, emancipált hölgy, olykor nem nélküli, hamvas kerub Denisa Hama- rová Komponistája. Mind vokális, mind színészi teljesítménye meggyőző, szépen kimunkált, élvezetes. Iveta Matyášová felemás benyomást keltett Ariadné szerepében, pedig minden adottsága megvan hozzá. Kulturált, szép hangja mintha nem akart volna kinyílni, sokszor kevésnek hatott. Aki viszont vokálisán és színészileg is tökéletes teljesítményt nyújtott, az a Zerbinettát éneklő-játszó Ľubica Vargicová. Zerbinetta az operairodalom talán legmagasabb koloratúrszoprán szerepe, de Vargico- vának semmiféle nehézséget nem okoztak a nyaktörő magasságok, amelyek az ő megszólaltatásában sosem hatnak öncélú gégeakrobatikának. Nála a karakterformálás eszközei, Zerbinetta játékos, szi- porkázóan színes személyiségének jellemzői. Vargicová karcsú, rendkívül bájos Zerbinetta, a játéka ugyanolyan könnyed és természetes, mint az éneklése. Csak ritkán lehetünk tanúi énekes és szerep ilyen ideális találkozásának, ezt látni, hallani kell. Szergej Larin ismert és becsült kvalitásait hozta, hatalmas hangja kitűnően érvényesült Bacchus szólamában. Megbízható teljesítményt nyújtott a commedia dell’arte négy férfi figurája: Dániel Čapkovič (Arlecchino), Ivan Ožvát (Scaramuc- cio), Martin Malachovský (Truffal- dino) és Ondrej Saling (Brighella), valamint a nimfák triásza: Erika Strešňáková (Najád), Gabriela Hübnerová (Driád) és Eva Šenig- lová (Echo). Jól illeszkedett az együttes játékába Ján Ďurčo Zenetanára, Igor Pasek Táncmestere és Alfred Werner Majordomusa. Az opera leghatásosabb jelenete Ariadnénak és Bacchusnak a szerelem apoteózisává magasztosított egymásra találása. A mindenütt hangsúlyosan puritán rendező ezt nagyon találékony módon oldotta meg, egyetlen hatalmas tükör segítségével. Ezzel sikerült „behozni” az előjáték szereplőit, akiket Strauss és Hofmannstahl a darab zárójelenetében már nem szerepeltet, de a tükör révén láthatóvá válnak, és tanúi lesznek a szerelmesek boldogságának. Strauss kis zenekarra álmodta gyönyörű dallamait, ami fokozott feladatot ró minden egyes hangszerre. Sajnos muzsikusaink nem produkálták azt a csiszolt, homogén hangzást, amely a mű minden szépségét érvényesíthette volna. Ez valószínűleg nem a karmester, Walter Kobera hibája, hanem a zenészeké, akiknek még van mit csiszolniuk produkciójukon. Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész kisplasztikái és faszobrai a komáromi Zichy-palotában Üregek - kettős vívódások faképeken BORKA ROLAND Komárom. A Komáromi Napok rendezvényfolyam keretében, a Zichy-palotában Üregek címmel Vargha Mihály romániai szobrász- művész munkáiból nyűt kiállítás. A tárlat anyagát a művész közelmúltban készült kisplasztikái és faszobrai adják. A bemutatkozás ugyan nem lehet teljesen átfogó, ám e kis keresztmetszet is felettébb érdekes képet nyújt a negyvenhat éves képzőművészről. A nonfiguratív és az élet múlandóságáról tanúskodó munkák az életről alkotott meglehetősen vüágos elképzeléseket tárnak a tárlatlátogató elé. Nincs szó könnyen felismerhető, figurális, koncepciózus és a konstruktív vonalvezetést bemutató alkotásokról. Ezek háttérbe szorításával az egyedi látásmód, az individuum teljes kitárulkozása van jelen, valamint megfigyelhető a paraszti konstruktív alakítás - egyes alkotásokon a sepsiszentgyörgyi művész láttatni engedi a durva metszésnyomokat. A tárlat anyaga nemcsak az egyik oldalt, ha úgy tetszik, a kemény, férfias vonásokat mutatja be, hanem rávüágít a művész lírikusabb oldalára is. Látható, ahogy fokozatosan honija ki a fa speciális tulajdonságait. Belső drá- maisággal, ugyanakkor ékelődő pajkossággal keresi és domborítja ki az anyag furcsaságait. Az elgondolkodtató és szinte fausti kérdéseket boncolgató alkotásokban a finom megmunkálás, a lágy késvezetés dominál, amivel a művész a szemlélő-befogadó legbelső, intim világába hatol. De nem figyelemfelkeltő módon, hanem a mesterséges beavatkozásokat mellőző módszerekkel, amikor is a természetesség és a természetközeliség kerül előtérbe. E dualitás adja meg az egész kiállítás zamatát. Vargha Mihály művei nem a funkciót, a szerkezetet szelídítik formává, hanem sokkal inkább valamilyen látomást tesznek lakhatóvá, hétköznapi használatra alkalmassá. Jelekkel, jelképekkel, célratörően sugalmazott asszociációkkal. Az eredendő természetességet, az extatikusságot mint művészi kifejezésmódot sajátosan interpretáló művész neve számos európai és tengerentúli monumentális köztéri szobor, emlékmű talapzatán szerepel. Vargha Mihály szobrain saját képmása tükröződik. Számos alkotásában fellelhetők a famegmunkálás egyedi technikái - az újkori és a hagyományos eljárások ötvözője. RÖVIDEN Történelmi kertek - kiállítás Rimaszombat. Ma 16 órakor nyitják meg a Városi Galériában a Történelmi kertek című vándorkiállítást, amely a magyarországi kertművészet történetéről, kiemelkedő alkotásairól és a műemléki kertvédelem eredményeiről nyújt képet a látogatóknak. A kiállítás anyagát a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal állította össze, szlovákiai „vándorútját” a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete szervezi, (ú) Az operett csillagai Kassán Kassa. Az operett csillagai című gálaesttel vendégszerepei holnap Kassán a Miskolci Nemzeti Színház. Johann Strauss, Lehár Ferenc és Kálmán Imre legnépszerűbb operettjeinek legszebb melódiái a színház művészeinek és vendégművészeinek előadásában a teátrum tánckarának és zenekarának közreműködésével csendülnek fel a Kassai Állami Színházban. A műsort Halasi Imre színház- igazgató állította színpadra. A Kassai Állami Színház és a Miskolci Nemzeti Színház az INTERREG III. Magyarország-Szlová- kia-Ukrajna közötti európai uniós szomszédsági program forrásait elnyerve előadásokat Cserélt az idei évadban - ennek utolsó előadása a holnapi gálaest. A 2006 novemberétől tartó programban a kassai társulat 10 alkalommal, a miskolciak 12 alkalommal léptek egymás közönsége elé. (mnsz) Magyar filmek támogatása Magyar koprodukcióban készülő két film összesen félmillió eurós (mintegy 125 millió forintos) támogatást kapott az Európa Tanács filmalapjától, az Eurimages-tól. Hajdú Szabolcs új filmje, a Gyöngéd kezelés 250 ezer eurós támogatást kapott. A filmet Romániában, Magyarországon és Angliában forgatják. Ugyancsak 250 ezer euróval támogatja az Eurimages a belga Caroline Strubbe Lost Persons Area című munkáját, amelynek gyártója az Új Budapest Filmstúdió. A film főszereplője Hajdú Zoltán Miklós, operatőre pedig Nagy András. Az Eurimages 1989-ben jött létre, jelenleg 32 ország a tagja. (MTI) Monica Bellucci és Riccardo Scamarcio (Képarchívum) Monica Bellucci Dalida szerepében Egyetlen lélegzettel MT1-JELENTES Róma. Királynőket, megejtett ártatlanságokat, rejtélyes szépségeket egyaránt alakított már Monica Bellucci, volt Mátrix-hősnő és Mária Magdolna is. A mai olasz film elsőszámú szex-szimbólumára nehéz feladat vár: a nagytehetségű, tragikus sorsú olasz-egyiptomi énekes-színésznőt, Dalidát kell alakítania. A film többszörös évfordulóhoz is kötődik: májusban lesz 20 éve, hogy a sanzon és a beat műfajában egyaránt elismert, mély hangú énekesnő, aki legnagyobb nemzetközi sikerét a Zorba, a görög betétdalával aratta, Párizsban öngyilkosságot követett el. Januárban volt 40 éve, hogy szintén önkezével vetett véget életének a sanremói fesztivál kudarca után Dalida egyik nagy, ha nem a legnagyobb szerelme, Luigi Tenco olasz énekes-zeneszerző. Ráadásul jövőre lesz Tenco születésének 70. évfordulója, és a halála után kultikus figurává lett művész életművének széles körű megismertetésére újabb alkalom nyílik. Az Egyetlen lélegzettel munkacímű alkotásra, amelyet Luca Pellegrini rendez, várhatóan nemcsak Monica hívei tódulnak majd, hanem azok a lányok is, akik élnek-halnak az olasz mozi új férfiszépségéért, Riccardo Sca- marcioért: ő alakítja majd a melankolikus, depresszióra hajlamos Tencót - írta a Panorama című olasz hetilap. A film éppen a baljós 1967-es sanremói fellépést állítja a középpontba, ahol Dalida és Luigi énekelték Tenco dalát, a Ciao amore ciaót. A dalt már az előzsűri sem akarta beválogatni, de a legenda szerint az akkor népszerűsége csúcsán lévő Dalida visszalépéssel fenyegetőzött a canzone kizárása esetére. Az elődöntőkből azonban a szerzemény nem jutott tovább, és Tenco, máig tisztázatlan körülmények között, öngyilkos lett. Bár búcsúlevelet is hagyott, amelyben azt írta, hogy tettét tiltakozásnak szánta a zsűri és a közönség ízlése ellen, a mai napig élnek azok a feltételezések, hogy megölték. Néhány nappal később Dalida is öngyilkosságot kísérelt meg, de akkor még megmentették. Az énekesnő hamarosan végleg Párizsba költözött, magánélete soha többé nem rendeződött, és 1987. május 2-án a francia fővárosban végzett magával. „Bocsássatok meg, nem bírom elviselni az életet” - írta búcsúlevelében. Vargha Mihály Üregek című kiállítása május 26-ig tekinthető meg (A szerző felvétele)
