Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-26 / 120. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 26. www.ujszo.com ETŰD - 1. Népszámlálás Az idősebb férfi bizalmasan közelebb hajolt a buszsofőrhöz, s ezt mondta:- Valamit spekuláltak velem. Hidd el, valamit spekuláltak velem. A sofőr megkérdezte:-És? Az idősebb férfi röviden, kárörvendőn felnevetett:- De én jól kibabráltam velük. Nem vagyok olyan ostoba, mint amilyennek kinézek, mi? A sofőr végigmérte, s nevetve megkérdezte:- Na és, mit találtál ki?- Egy kutya ez mind, hivatalnokok, politikusok... a rosseb essen beléjük! Hogy van-e mélyhűtőm, azt firtatták. Mi közük hozzá, hogy van-e mélyhűtőm? Hát kérdem én tőlük, nekik van-e mélyhűtőjük? Törődjön csak mindenki magával, nincs igazam? A sofőr bólintott.- Nincs nekem főiskolám, doktor se vagyok, de eszem, az van, mi?- Hát az van! - mondta a sofőr.-Aztán majd esténként azt fogják olvasgatni. És azokat fogják zar- gatni, akiknek van mélyhűtőjük. Majd emlékezz a szavaimra! A buszsofőr fékezett, s csodálkozva megkérdezte:- Mért épp a mélyhűtő érdekelte őket?- Csak gondolkozz, barátocskám! Mikor van szüksége az embernek mélyhűtőre? Amikor sok ennivalója van. És mikor van az embernek sok ennivalója? Amikor jól megy a sora. És azokat fogják zargat- ni. Majd akkor jusson eszedbe, mit mondtam. Kitöltőd, hogy van mélyhűtőd, és egy hónapra rá fölemelik az adódat. Az idősebb férfi elhallgatott, majd megvetően elhúzta a száját:- Egy kutya ez mind, a rosseb essen beléjük! - Megint megvetően elhúzta a száját, de hirtelen hangosan felnevetett: - De jól kitoltam velük! Tüdőd, mit csináltam?- Mit? - kérdezte a sofőr mosolyogva.- Azt írtam be, hogy nincs mélyhűtőm. Most aztán spekulálhatnak, amennyit csak akarnak! Daniela Kapitáňová (1956, író) (Csanda Gábor fordítása) (AP Photo/Karim Kadim) „Egy ajtónak nyitva vagy csukva kell lennie. Csakhogy a legtöbb ajtó félig van nyitva vagy csukva..." Antoine Compagnon Pozsonyban Antoine Compagnon május 24-én Pozsonyban. „Az elmélet arra született, hogy meghaladják, visszatérjenek belőle, vagy eltávolodjanak tőle, nem pedig arra, hogy meghátráljanak előle." (A szerző felvétele) Az elmélet célja lényegében a józan ész zavarba ejtése - mondta Antoine Compagnon, megismételve Az elmélet démona című könyvének egyik következtetését. CSANDA GÁBOR De nem ez volt ennek a csütörtök délutánnak az egyetlen paradoxo- na, melyen a modem irodalomelmélet nemzetközüeg elismert francia képviselője úgy tartotta meg előadását a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének üléstermében, hogy hallgatósága egyenrangú partnernek tarthatta magát. Roland Barthes és Julia Kristeva tanítványa, a párizsi Sorbonne és a New Yotk-i Columbia Egyetem professzora oly fesztelen közvedenséggel beszélt az irodalom elméleti kérdéseiről, hogy mindenki természetes közügynek érezte az irodalmat. Mindenki alatt persze elsősorban a szakma értendő, a közönség jobbára bölcsészkaros egyetemistákból, tanárokból, az irodalom teoretikusaiból, filozófusokból tevődött össze, de érezhetően nem csak belőlük. Alig kezdődött el az előadás, úgy tűnt, egyszeriben mindenkiben motoszkálni kezdett az irodalom iránti csillapít- hatadan kíváncsiság, vagy mondjuk ki: a szeretet nyughatatián férge, vagy ahogy maga Compagnon gyakorta nevezte, démona. A démon szó a nap folyamán többféleképp variálódott, utóvégre a neves teoretikus pozsonyi villám- látogatásának is ez adta az apropóját: Le Démon de la théorie (1998, Seuil, Paris) című kötetét ugyanis a Kalligram Könyvkiadó a közelmúltban két nyelven, magyarul (Az elmélet démona, 2006) és szlovákul (Démon teórie, 2006) is megjelentette. Amely kiadói tettnek vélhetően nem csak az egyedülálló pozsonyi pillanatban látszott gyakorlati haszna - ez például az előadást hallgatók kezében látott, szó szerint rongyosra olvasott és agyonjegyzetelt példányokon volt mérhető, hanem a feltett kérdések milyenségében is. Sejtetve, hogy magyar és a szlovák irodalmi köztudatban egyelőre még kevéssé ismert és helyét kereső, „antimo- dernnek” tartott (valójában és pontosabban inkább folyamatosan visszakérdezőnek, önmagára is rá- kérdezőnek nevezhető) irodalomelméleti vizsgálódás minden bizonnyal rövidesen ihlető forrása lesz a magyar és a szlovák irodalomtudományi ismereteknek és a kutatásnak. Az elmélet démona című kötet az irodalomelmélet hét (kijelölésében esetleges, vagyis bővíthetőszűkíthető, de meghatározónak tartható) „színhelyét” játja körül, mégpedig: az irodalom, a szerző, a világ, az olvasó, a stílus, a történet és az érték. Compagnon afféle ceremóniamesterként mindezeken a színhelyeken felsorakoztatja és egymásnak ereszti a közgondolkodás, az általánosan rögzült ismeretek tárát a legkülönbözőbb (modem) elméletek tételeivel. Ebből a virtuális csatából legtöbbször nem az ütköztetett felek valamelyike, hanem ő maga kerül ki győztesen, s közben az olvasó szórakozva tekintheti át vagy ismerheti meg az irodalom legáltalánosabb (történeti, kritikai, nyelvi, gyakorlati, alkalmazási) kérdéseit. A könyv olyan köztes (az elméletek és a Józan ész” közötti), új irodalmi színteret alakít ki, melyről sorra lepattannak az elméletnek az irodalomtól eltávolodott, sémává, feltétel és kétely nélküli módszertanná, technikává fogyatkozott hónaljhajtásai, de ahol ugyanígy feloldódnak a köz- gondolkodásban salakszerűen lerakodott előítéletek és hagyományozódó univerzális képletek. Jól tette, aki az előadásra a biztos helyfoglalás végett a kezdeténél bő háromnegyed órával hamarabb érkezett, a professzor (a tolmáccsal együtt) már rég a helyén volt, és készséggel válaszolgatott a már jelenlevők kérdésébe, mintegy megelőlegezve és kibővítve az előadást és az azt követő vitát. A köztes állapotról esett a legtöbb szó, arról, melyet életműve s egyben életpályája is képvisel: az amerikai és a nyugat- meg kelet-európai irodalomelméleti iskolák határmezsgyéjén. Antoine Compagnon röviden vázolta eddigi köteteinek témáját és szerkezetét, s szólt széles körű fordítottságukról; Az elmélet démona című például a francia eredeti után elsőként oroszul jelent meg, s ma tizenegy nyelven olvasható. Az előadás ennek a köztességnek a kifejtéséből állt, különös hangsúllyal Az elmélet démona című kötetre, melyet szerzője az irodalomelméletről vallott mai felfogása szerint nagy bravúrral aktualizált s módosított több vonatkozásban. Végül is nézeteinek egyik sarkkövét igazolva ezzel, mely szerint az irodalomelméletnek a kortárs irodalomból kell kiindulnia, a korábbi teóriák „hasznának” folyamatos figyelemmel tartása mellett. Hangsúlyozva az irodalom iránti elméleti és laikus vonzalom összeegyeztethetőségének fontosságát, hasznát. Magának az irodalomnak a hasznáról úgy nyilatkozott, mint az emberek - mármint az olvasó emberek - közötti mindenkori kapcsolatteremtés nagy lehetőségéről. Eszerint az irodalom (röviden és leegyszerűsítve) arra való, hogy megismeijük, ismetjük és szeressük egymást. Antoine Compagnon Irodalom és józan ész K.A.I UCKAV ETŰD - 2. A motorbiciklim A motorbiciklim azzá vált, amit az ember már régóta vár a géptől. Mindent magától csinált. Például járni. De nemcsak ki, a szabadba, hanem az üzletbe bevásárolni, a mosodába tiszta ruháért, és moziba is jár. Látja helyettem a legújabb filmeket. Aztán írásban beszámol róluk, hogy úgymond legyen áttekintésem arról, mi zajlik mostanában a filmvilágban. És elkezdett helyettem Viera után is járni. Viera eleinte nem szerette a motorbiciklimet. Amikor még hármasban száguldoztunk a Baba szerpentinjein, félt tőle. De aztán megkedvelte. A motorbicikli szinte mindennap elment hozzá. Vieraval egy idő után történt valami. Elköltözött a városból. A motorbicikli sem volt már az, ami régente. Előfordult, hogy nem kenyeret hozott a boltból, hanem papírt, vagy tej helyett fekete tintát. Moziba se járt már. Aztán egy napon teljesen elromlott, s csak állt a garázs falának támasztva. Magányosan rovom az utcákat. Nem tetszik semmilyen más csaj, de semmilyen más motorbicikli sem. Laco Kerata (1961, író, színész, rendező) (Csanda Gábor fordítása) Fordulóeredmény Kedves versenyzők, irodalom- és Új Szó-barátok, Szalon-hívek! Minden jel arra vall, hogy tippversenyünk népszerűsége folyamatosan nő, és egyre újabbakat is vonz. Ezenkívül az is örvendetes, hogy egyre több a telitalálatos és a majdnem telitalálatos tipp, vagyis úgy tűnik, egyre kevesebb a tippelő, s egyre több a helyes választ gondosan megfontoló és ellenőrzőjátékosunk. Mi a szerkesztőségben legfőként épp ezt, a játékot, a játszást gondoltuk vonzónak, így most jó hírként könyveljük el, hogy megtaláltuk számításunkat. Minden korábbi és leendő játékosunknak ugyanezt kívánjuk: örömet és elégedettséget. A kilencedik forduló kisorsolt nyertese: Hammersmidt Éva (Ipolyság). Három vigaszdíjasunk: Képes András (Rimaszombat), Nyustyin Ferenc (Zselíz), Szalai Adrienn (kérjük, írja meg a pontos címét). Játszás (Fénykép: Serena Bowles) tWmmf ¥ Az irodalmi tippverseny 9. fordulójának helyes válaszsora: 1.c, 2.b, 3.c, 4.b, 5.c, 6.b, 7.b, 8.c, 9.c, 10.a, 11.c, 12.a, 13.a, 13+1c
