Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-24 / 118. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 24. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ MWMHMMMMMNttMNMINMMMSIIIHMttSMMNMMi Szerbiának kell Koszovó Szerbia az EU-tagságért cse­rébe se mond le Koszovóról - nyilatkozta Borisz Tadics ál­lamfő, mondván: „Koszovó kulcsfontosságú eleme iden­titásunknak, s identitásunkat vesztve nincs mit keresnünk az Európai Unióban.” Tadics úgy véli, hogy a dél-szerbiai tartomány körüli helyzet a kö­vetkező két hónap folyamán, az ENSZ BT Koszovóra vonat­kozó határozatának megszü­letése után fog kikristályo­sodni. Ő az utolsó pillanatig, minden erejével azon lesz, hogy ne a Szerbia számára legrosszabb fejlemény követ­kezzen be. (mti) Ma még nehéz eldönteni, hogy a hatalmi osztozkodásban - Szerbia egészét leszámítva - ki veszített többet Kétes kimenetelű kormányalakítás Csaknem négy hónappal a parlamenti választások után végre megalakult a de­mokratikusnak minősített szerb kormány, s ma Belg- rádban a legtöbb politikai elemző azt találgatja, med­dig lesz képes fennmaradni, illetve ki veszített többet az elvtelenségig menő, sok­szor piaci kofákéra emlé­keztető alkudozást folytató kormányalakítók közül. FAZEKAS LÁSZLÓ Egy biztos: a hárompárti koalíci­óból ketten pirruszinak látszó győ­zelmet arattak, de hogy Borisz Ta­dics Demokrata Pártjának (DS), vagy Vojiszlav Kostunica miniszter- elnök Szerbiai Demokrata Pártjá­nak (DSS) nagyobb-e a győzelme, azt nehéz megmondani. Á harma­dik kormányerő, a G17 Plus párt e képletben nem játszik szerepet. Biztos rajtpozícióból indult, tudta, hogy nélküle a két nagy nem képes többséggel rendelkező kormányt alakítani; négy miniszteri helyével kielégítést nyert az igénye anélkül, hogy részt vett volna a kormány- alakítást megelőző, a két nagy pár­tot lejárató alkudozásban. Ennek az egyezkedésnek a legár­talmasabb következménye, hogy a maradékát is felemésztette az egy­mást korábban is gyanakodva fi­gyelő DS és DSS közötti bizalom­nak. A nemzetközi politikában de­mokratikusnak elkönyvelt két párt­ra erős külső nyomás nehezedett azért, hogy fogjanak össze, vigyék tovább Szerbiát az európai integrá­ció útján. A szavazási eredmény is ebbe az irányba hatott: az újból a parlament legnagyobb erejévé vált nacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) közölte, hogy nem kíván ko­alícióra lépni senkivel. Ezek után csak a DS és a DSS összefogásával jöhetett létre parlamenti többség­gel bíró kormány. A hatalomhoz a végsőkig ragasz­kodó Kostunica ezt felismerve tart­hatta sakkban a miniszterelnök-je­löltjét is megnevező Tadicsot. Bár pártja és választási szövetségese mindössze 43 képviselői hellyel rendelkezik a 250 tagú parlament­ben, a színfalak mögött kitartóan követelte, hogy ő legyen a kor­mányfő, s ne a 64 képviselői hellyel rendelkező DS-nek a posztra kisze­melt politikusa. Tadicsról azt tart­ják, hogy feltéden, elkötelezett híve Szerbia EU-integrációjának, Kostu­nica viszont kevésbé lelkes Európa- barát, szeme sarkából Moszkva, egy erősebb szerb-orosz kapcsolat felé kacsingat. A színfalak mögött folyó vita csak részben szólt a kormányfő személyéről; szerepelt benne a tár­cák szám szerinti elosztása, illetve a kulcsfontosságú minisztériumok és főhatóságok birtoklása. Ami a szám szerinti elosztást illeti, abban Tadics győzött: a Demokrata Párt 13 helyet kapott a 25 tagú szerb kormányban, amely testületi sza­vazással hozza meg döntéseit. Ez a többség azonban csak addig ér va­lamit, amíg kenyértörésre nem ke­rül a sor. A miniszterelnök lemon­dása ugyanis - ha Kostunica amel­lett dönt - automatikusan a kor­mány bukását is jelenti. Az ellentétek másik csoportját azoknak a posztoknak a birtoklása jelentette, amelyeknek döntő sze­repük van a hágai Nemzetközi Tör­vényszékkel való együttműködés­ben, a délszláv háborúk bűnösei­nek elfogásában. Enélkül Szerbia EU-integrációja nem valósulhat meg. Tény, hogy nagy terhet vesz magára az, aki Ratko Mladics bosz­niai szerb tábornokot, Radovan Ka- radzsics volt boszniai szerb elnököt kiadja Hágának, s neki akar látni a milosevicsi korszak óta szinte érin- tetien, több politikai gyilkosságért felelős belügyi és biztonsági szer­vek átalakításának. A győztest ezen a téren még ko­rai lenne megjelölni. A belügymi­nisztérium vezetése Kostunica pártjának jutott. Létrejön továbbá egy, a biztonsági szolgálatokat fel­ügyelő testület, amelynek Tadics lesz az elnöke. Hogy ez mit hoz majd, az egyelőre kétséges. Több szakértő szerint Tadics hibát köve­Nagy terhet vesz magára, aki Mladics boszniai szerb tábornokot és Karadzsics volt boszniai szerb elnö­köt kiadja Hágának... tett el, felügyeletet vállalva egy olyan terület fölött, amelynek napi tevékenységét nem lesz képes befo­lyásolni. Az államfő esélyeit javítja a le­endő iszapbirkózásban, hogy párt­jának sikerült megszereznie a had­sereg fölötti teljes felügyeletet. A DS adja a védelmi minisztert, rá­adásul államfőként Tadics joga, hogy kinevezze a hadsereg tábor­nokait, köztük a Biztonsági Infor­mációs Szolgálat testvérszerveze­tének számító, a háborús bűnösök kézre kerítése szempontjából kulcsfontosságú Katonai Informá­ciós Szolgálat vezetőjét. A DSS nye­reségként könyvelheti el az újon­nan létrehozott, Koszovóval foglal­kozó minisztériumot. A gazdaság­irányítás meghatározó posztjai ugyancsak a Demokrata Pártnak jutottak. Ez lehetőséget biztosít ar­ra, hogy szükség esetén féken tart­sák Kostunica szövetségesét, a tíz parlamenti mandátumot szállító s nagyberuházási miniszterből - a közlekedésfejlesztésért is felelős - infrastrukturális miniszterré átved- lett, primitíven populista Velimir flieset. Hogy e hatalmi osztozkodásban ki veszített többet - Szerbia egészét leszámítva -, azt még nehéz eldön­teni A kormányrudat megtartó Kostunica nagy valószínűséggel mindent megtesz azért, hogy Ko­szovó sorsát továbbra is a szerb lét, szerb jövő központi kérdéseként ál­lítsa be. Kérdés, mire lesz ez ele­gendő az elmúlt három hónap elv­telen manőverezése után. Tadics- nak talán kevesebb gonddal kell szembenéznie. A szerb radikálisok nacionalizmusát elutasító, a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt álló Vojiszlav Seselj követőinek hata­lomra kerülésétől megriadt hívei valószínűleg el fogják nézni neki, s az ország javát szolgáló pragmati­kus lépésként értékelik majd, hogy szövetséget kötött Rostunkéval. Mindezeken túl ott vannak még olyan kérdések, amelyekről sem a választási kampányban, sem a kor­mányalakítás során nem esett szó, ám alapvetően befolyásolják Szer­bia több mint nyolcmillió lakosá­nak mindennapjait. A valaha nyu­gatiasnak mondott szerb gazdaság­ban máig várat magára a nagy álla­mi vállalatok privatizációja, miköz­ben munkanélküliek, a hivatalosan megállapított létminimum alatt élők százezrei várnak konkrét vá­laszt a napi megélhetéssel kapcso­latos kérdéseikre. • A szerző az MTI munkatársa A romaellenes gondolkodásnak „Dublintől Pozsonyig" mélyek a gyökerei - jelenti az Amnesty International 2006 a félelemkeltő politika éve volt MTI-HÁTTÉR A félelemkeltő politika uralta a tavalyi évet világszerte - áll az Amnesty International (AI) szer­dán Londonban kiadott éves vi­lágjelentésében, amely szerint az Egyesült Államok ezreket tart fog­va vádemelés nélkül, és az egész világot a terrorellenes háború csataterének tekinti, miközben a globális biztonsági helyzet rosszabb, mint valaha. Az AI az amerikai kormány által alkalma­zott kettős mércét „lélegzetelállí­tóan szégyentelennek” nevezi, példaként említve, hogy jóllehet Washington „a gonosz tengelyé­hez” sorolja Szíriát, ugyanakkor gyanúsítottakat ad át kihallgatás­ra a szír hatóságoknak, jól tud­ván, hogy Szíriában kínzás várhat rájuk. Az Egyesült Államok to­vábbra sem figyel oda a guantá- namói börtöntábor bezárását kö­vetelő külföldi felhívásokra. Ame­rika morális tekintélye a világban történelmi mélypontra süllyedt. A világ legnagyobb nemzetközi emberi jogi szervezetének 330 ol­dalas összefoglalója szerint a gyenge, nagyon elszegényedett, gyakran velejéig korrupt orszá­gokban keletkező hatalmi űrt vál­lalatok és egyéb gazdasági sze­replők töltik ki, és a nagy üzleti csoportok olyan koncessziókat szereznek a kormányoktól, ame­lyek megfosztják a helyi lakossá­got a természeti erőforrások hasz­nától, tönkretéve megélhetését. A szabályozatlan globalizációs je­lenségeket élesen bíráló összeállí­tás szerint a robbanásszerűen bur­jánzó piacok hatalmas lehetősége­ket teremtenek egyeseknek, és szélesítik a szakadékot a tehetősek és a nincstelenek között. Az éves összesítés szerint ha a kormányok szemet hunynak a rasszista erőszak felett, az járvány­szerűvé válik. Ahogy az Európai Unió kelet felé teijeszkedik, az egyenlőség melletti és a diszkrimi­náció elleni elkötelezettségének próbája lesz, hogy miképp bánik saját roma lakosságával. Ä romael­lenes gondolkodásmód „Dublintől Pozsonyig” továbbra is mélyen gyö­kerező; a romákat elkülönítés sújt­ja az oktatásban, az egészségügyi ellátásban és a lakáspolitikában, és egyes országokban folyamatosan kizáiják őket a közösségi életből. KOMMENTÁR Libanoni abszurd AAAL1NÁK ISTVÁN Bankrablásból polgárháború. Ilyen abszurdum is csak a Közel- Keleten, pontosabban Libanonban lehetséges, ami önmagában is jelzi, mennyire képlékeny a helyzet. A lakosság negyven szá­zaléka maronita keresztény, harminc százaléka síita, ugyan­ennyi szunnita muzulmán: az államszerkezetbe eleve bekódol­ták a konfliktusokat. A parlamentben is helyet foglaló, az Izraellel a tavaly nyári nagy háborút kiprovokáló Hezbollahon keresztül még mindig jelentős befolyással bír Irán és persze Szíria, amely csak nem­régiben vonta ki csapatait Libanonból. Hamarosan szavazni fognak az ENSZ-ben egy olyan nemzetközi törvényszék felállí­tásáról, amely a két évvel ezelőtti Hariri-gyilkosságot - a liba­noni kormány Szíriát vádolja vele - fogja kivizsgálni. Szeptemberben elnökválasztás lesz, ezt a jelenlegi Nyugat-ba­rát kormányfő, Fuád Szinjóra szeretné megnyerni. Ö a Hezbol­lah ellensége, a tavaly nyári izraeli háború óta ez a szélsőséges szervezet többször kísérletet tett a Szinjóra-kormány megbuk­tatására. A libanoni a világ egyik leggyengébb hadserege, az országban állomásozó békefenntartóknak nincsenek eszközeik a beavat­kozásra. Az EU, az ENSZ, az USA, tehát szinte mindenki rendkí­vül aggasztónak tartja a helyzetet, s mindenki azt nyilatkozza, a libanoni hadseregnek joga van a palesztin menekülttáborok­ban megbújó szélsőségesek elleni beavatkozásra. Mindez csak háttér az eligazodáshoz, ami nem könnyű. A pa­lesztin menekülteknek - érdekes módon - egyetlen arab ország sem adott állampolgárságot. Libanonban 12 táborban vagy 400 ezer menekült él. A szedett-vetett városokká fejlődött táborok­ban munka nincs, lakói segélyekből élnek, 60-70 százalékuk tengődik a nyomorszint alatt évtizedek óta. A palesztin mene­külttáborok így érthetően az iszlám radikalizmus melegágyaivá váltak. A második legnagyobb, negyvenezres, 1949-ben alapí­tott Nahr el-Baridba nemrég szivárgott be a szélsőséges szunni­ta Fatah al-Iszlám csoport, amelynek semmi köze a palesztin te­rületeken működő, Abbász elnök vezette Fatahhoz, ez el is ítél­te a kellemetlen névrokont. E nyomorvárosokat palesztin szer­vezetek ellenőrzik, régi, bonyolult szerződések okán a libanoni katonáknak a táborokba nincs belépésük. Nahr el-Baridot is na­pok óta kívülről lövi a hadsereg. Természetesen sok a civil áldozat, de: a Fatah al-Iszlám ponto­san azt a taktikát alkalmazza, mint tavaly a Hezbollah: lakó­épületekben és mellettük építette ki állásait, hogy az izraeli csapások a lehető legtöbb civil áldozatot szedjék, ami felhábo­rítja a nemzetközi közvéleményt. Most a libanoni hadsereggel játsszák el ugyanezt. Miért veszélyes a mostani helyzet? A Hezbollah még nem avat­kozott be, kivár, de nem tudni, meddig. Izraelnek semmi köze ehhez a konfliktushoz, jelenleg épp a Hamásszal vívja harcát a Gázai övezetben, de a hullámok bármikor átcsaphatnak. A Fa­tah al-Iszlám harcosainak száma egyre nő, állítólag a Szíriái tit­kosszolgálat hatékony közreműködésével. Képmutató módon épp a civil áldozatok miatt népi felkeléssel fenyegetőzik a liba­noni kormány ellen. A libanoni hadsereg felhívásai a fegyver­nyugvásra rendre süket fülekre találnak. És a Fatah al-Iszlám- nak máris sikerült kiszélesítenie a konfliktust egy másik mene­külttáborra is. JEGYZET Sunyik vagyunk RÁCZ VINCE Négyezer. Legalább ennyibe kerül, ha valaki mással készít­teti el egyetemi szakdolgoza­tát. A tarifa persze a téma ne­hézségétől is függ, és attól is, mennyire sürgős. Úgyhogy akár tíz-húszezer koronát is elkérhetnek egy-egy bérmun­kában összeállított dolgoza­tért. Az üzlet, mondanunk sem kell, virágzik. Megren­delő szép számmal akad, és béríró is van a piacon dögivel. A helyzet ráadásul úgy áll, hogy a lebukás veszélye mini­mális. Ha esetleg kiderülne a hallgatóról, hogy másvalaki szellemi termékével kíván a vizsgabizottság elé állni, az egyetem legfeljebb arra köte­lezheti, hogy egy újabbal ruk­koljon elő. Mindenesetre szin­te lehetetlen bizonyítani, hogy a szakdolgozat saját-e vagy sem. Érthető tehát, hogy iga­zából nincs, ami gátat szabjon az üzérkedő praktikáknak. Legfeljebb a lelkiismeret, az meg, mint tudjuk, nem tétel. Ha meg már valakinek zsebé­ben a diploma, bajos vissza­venni tőle, még ha nem saját elméből pattant szakdolgoza­tot adott is be annak idején. Az üzlet egyébként általában úgy megy végbe, hogy a meg­rendelő megadja az általa, il­letve az egyetem által megkí­vánt paramétereket, mint a té­ma, terjedelem és egyebek; előlegként átutal egy kezdőrészletet a kialkudott teljes összegből, és a dolog máris nyélbe van ütve. Szá­zakra tehető azoknak a szá­ma, akik nem maguk írták, hanem másvalakivel készíttet­ték el egyetemi szakdolgoza­tukat. Bérírót legkönnyebben az interneten találni, elég csak keresgélni, könnyen rá­bukkanhatunk a megfelelő hirdetésre. Félreértés persze ne essék, a fő gonoszok ebben az ország­ban nem a huszonéves egye­temisták. Ók csak úgy visel­kednek, ahogy elvárják tőlük: gyorsan és kis energiaráfordí­tással igyekeznek elérni a si­kert. Sunyik vagyunk itt mindnyájan, legfeljebb nincs a homlokunkra írva. Ebül szer­zettjószág ebül vész el? Ugyan már.- Na jó, átengedlek az érettségin. De ígérd meg, fiam, hogy nem te fogod megreformálni a nyugdíj- rendszert! (Peter Gossónyi karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents