Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-22 / 116. szám, kedd
30 Európai unió ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 23. www.ujszo.com Egy illegális bevándorló foglalkoztatása sokkal kevesebbe kerül a munkaadónak, mint a törvényes munkavállaló, s nem is túlságosan kockázatos Támadás a fekete sereg ellen Halálhajók Afrikából Spanyolország az illegális bevándorlók legnagyobb európai célországa. 2006-ban több tízezer afrikai próbált meg eljutni a Kanáriszigetekre, a becslések szerint csaknem egyhatoduk életét vesztette a zsúfolt, rozoga halászhajókon, bárkákon megtett, akár kétezer kilométeres tengeri úton. Tavaly közel 35 ezer illegális bevándorló érte el a szigetcsoportot, ez több mint a hatszorosa a 2005-ös évinek! Még egy meghökkentő adat: 2006-ban a Kanári-szigetek partjainál mintegy hatszáz bevándorló holttestét találták meg. Az útközben életüket vesztett illegális bevándorlók száma ennek a tízszerese is lehet, (m) Az építőipar foglalkoztatja a feketemunkások jelentős részét (Illusztrációs felvétel) Brüsszel. Súlyos szankciókkal sújtaná az Európai Bizottság azokat a munkáltatókat, akik papírok nélküli bevándorlókat foglalkoztatnak. A büntetés pénzbírság, a közbeszerzési pályázattól való eltiltás vagy akár börtön is lehet. Vagyis az EB most a törvénytelenül foglalkoztatók oldaláról közelítve próbál fellépni. ÖSSZEFOGLALÓ Uniós szinten, összehangoltan és sokkal szigorúbban kell fellépni az Európai Unióban a feketemunka ellen, mert ez az illegális bevándorlás egyik fő vonzereje is. Ezt hangsúlyozza az Európai Bizottság abban a tervezetben, amelyet Franco Frattmi igazságügyi biztos a múlt héten ismertetett a témáról. Az EB egyúttal könnyítéseket javasol azoknak, akik legálisan keresnek munkát. Lecsapnak a cégekre A tagországok felében jelenleg nincs büntetőjogi következménye a feketemunkának. (Ciprus kivételével minden uniós tagállamban léteznek szankciók, de börtönbüntetés csak tízenégy országban szabható ki.) Az új terv elsősorban a legnagyobb felvevőpiacokon, az építőiparban és a mezőgazdaságban igyekszik lecsapni a fekete- munkásokat foglalkoztatókra. Az üyen szabálytalanságokat elkövető cégek például öt évig nem indulhatnának közbeszerzési pályázatokon, és uniós vagy állami támogatást sem kaphatnának. A szabály- sértőknek a korábban kapott támogatást teljes egészében vissza kellene fizetniük. Az illegális bevándorlók hazatoloncolásának költsége ugyancsak a munkáltatót terhelné. A munkaadók tehát kötelesek lesznek ellenőrizni, hogy a dolgozónak van-e tartózkodási engedélye. Aki elmulasztja, nemcsak a lebukott munkás hazatoloncolásának költségeit fizetheti majd, hanem pótlólag beszedik tőle az ösz- szes adót is. Szigorú büntetés járna a jövőben azoknak, akik tudatosan vesznek át „árut” embercsempé- szektők, akik egyszerre több illegális bevándorlót foglalkoztatnak, és akik különösen kihasználják ezeket az embereket. Rabszolgák Európában Több példát is említem lehet a nagy visszhangot kiváltott esetek közül. Három éve 12 illegális kínai bevándorló meghalt Észak-Anglia partjainál, ahol kagylószedés közben a hirtelen jött áradás miatt megfulladtak. Az egész európai sajtót bejárta egy dél-olaszországi mezőgazdasági nagyüzem híre, amely lényegében rabszolgaként foglalkoztatott, embertelen körülmények között tartott törvénytelen lengyel munkaerőt. Sőt az EU esélyegyenlőségi díját is egy olasz újságíró kapta az idén, ugyanebben a témában. Ó maga állt be rabHányan jönnek? Olyan becsléseket is olvasni lehet, amelyek 3-8 millióra teszik az Európában élő illegális bevándorlók számát. Az unióba hozzávetőleg 600 ezer legális bevándorló érkezik évente, emellett 350-500 ezerre tehető azoknak a száma, akik törvénytelenül érkeznek. Ez utóbbiak természetesen feketemunkásként igyekeznek boldogulni. És van egy olyan becslés is, amely szerint az EU-országokban létrejött üzletek 16 százaléka törvényen kívüli, (m) szolgamunkásnak, riportját résztvevő megfigyelőként írta meg. Az EB-javaslat megemlíti, hogy az illegális bevándorlók az építőipari és mezőgazdasági munkát mellett leggyakrabban házi munkákat végeznek, takarítanak, felszolgának. A munkaadókat úgy kívánja büntetni, hogy az elrettentse azokat, akik a bevándorlók rendezetlen helyzetét kihasznáva, rossz körülmények között, kevés pénzért gyakran 12 órán át dolgoztatják őket. Szakértők szerint az illegális foglalkoztatás nem véletlenül népszerű. Sokká kevesebbe kerül a munkaadónak, mint a törvényes munkavállaló, s nem is túlságosan kockázatos. A lelepleződött cégek jelenleg ritkán fizetnek komoly büntetéseket, ezen kíván vátoztatni az unió. Könnyítések is lesznek Az érem másik oldáa: a bizottsági elképzelés a feketén dolgozó munkaválláóknak akár legális munkáehetőséget is kínálna, ha készek együttműködni a hatóságokká. Egy párhuzamos javaslat szerint ugyancsak megkönnyítené a bizottság azoknak a dolgát, akik legális munkakeresőnek számítanak. Ok egyebek között többszöri belépésre jogosító engedélyt kaphatnak, illetve segélyt abban az esetben, ha haza kell menniük, mert á- lásukat betöltötték uniós jelölttel. Természetesen ez a tervezet csak az EU-n kívüli országokból érkezőkre vonatkozik, az uniós állampolgárokra más szabáyok maradnak az irányadók. Itt kell hangsúlyozni: Frattmi javaslatai ellenállást váthatnak ki az egyes tagál- lamokból, mert az EU átáában nem szabáyoz büntetőjogi kérdéseket. A megoldás, az új rendelkezések - már ha elfogadják őket - végrehajtása többek között azért sem lesz egyszerű, mert maga Frattmi is kénytelen volt elismerni: az EU-nak nagy szüksége van kívülről érkezett idénymunkásokra több ágazatban, és ismét a mező- gazdaságot, az építőipart és a vendéglátóipart említette elsősorban. Egyébként a bizottsági irányelvjavaslatot a hivatalos beterjesztés után még az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk ahhoz, hogy életbe léphessen. A bevándorlási EU-politikától részben vagy egészen külön utat járó három ország - Dánia, Nagy-Britannia és Írország - eleve úgy dönthet, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek ezeket a szabályokat. (euractiv.hu, mti, ú) Az unió, a balti államok és Oroszország zűrös viszonya - valószínűleg a Kreml áll az Észtország elleni internetes terrortámadás hátterében is Moszkva minden ürügyet meg fog ragadni a feszültség szítására ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákiát - és legújabban Magyarországot - leszámítva az unió egyetlen kelet-európai tagjának sem felhőtlen a viszonya Oroszországgal. Különösen érvényes ez a transzatlanti struktúrákba integrálódott balti államokra, rájuk nehezedik a legnagyobb orosz nyomás. Ezért is üdvözölhetjük azt az uniós vezetőktől szokatlan határozottságot, amellyel a szamarai EU-orosz csúcson Angela Merkel német kancellár és Manuel Durao Barroso EB-elnök értésére adta: aki a lengyeleket vagy a baltiakat támadja, az az uniót támadja. Persze, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy Moszkva továbbra is minden ürügyet megragad a feszültség szítására. A várható orosz akciók komolyságát mutatja a legutóbbi „cybertámadás” is: a NATO- nak a múlt hét végén szakértőt kellett küldenie Észtországba, hogy segítsen kivédeni a különböző kormányzati szervek elleni internetes akciókat, amelyek azután kezdődtek, hogy Tallinnban április végén áthelyeztek egy szovjet háborús emlékművet. Az észt hatóságok az oroszokat, sőt a Kremlt sejtik a tömeges támadások hátterében: megpróbálták megbénítani a különböző észt honlapok működését, egyes esetekben azok tartalmát is igyekeztek megváltoztatni. A múlt kedden például az ország második bankja, a SEB Eesti Uhisbank a tömeges internetes támadások miatt kénytelen volt felfüggeszteni azt a szolgáltatását, hogy külföldről is be lehet lépni a pénzintézet egyes rendszereibe. Mindezek az akciók komoly problémákat okoznak, hiszen a kis balti ország élenjár a világháló használatában: Észtország volt az első a vüágon, ahol az emberek a nemrégiben tartott parlamenti választásokon akár az interneten is leadhatták szavazataikat. Az észt hatóságok igyekeztek meggyőzni az EU-t és a NATO-t, hogy hatékonyabb fellépésre van szükség. Jaak Aaviksoo védelmi miniszter a két nemzetközi szervezet szoros együttműködését sürgette az internetes támadások elleni konkrét módszerek kidolgozására, hozzátéve: ha figyelembe veszik a károk mértékét, s azt a módot, ahogy a támadást megszervezték, akkor ezeket a terrorcselekményekhez lehet hasonlítani. Urmas Paet külügyminiszter kijelentette, bebizonyosodott, hogy az észt kormányszervek és az elnöki hivatal honlapjai elleni internetes terrortámadások az orosz kormányszervek - ideértve az elnöki adminisztrációt, azaz a Kremlt - számítógépeiről érkeztek. Brüsz- szelben egy név nélkül nyilatkozó NATO-tisztségviselő hangsúlyozta: a NATO egyik tagja elleni támadás az egész katonai szövetség elleni támadásnak minősül. A balti államokkal szemben keményedé moszkvai politika hátterében megfigyelhető az ottani orosz lakosság hazafias érzelmeinek felkorbácsolása Putyin elnök „új patriotizmusának” szellemében. A nyugat-európai sajtó nevetségesnek találta Szergej Lavrov külügyminiszter vádjait a tallinni szoboráthelyezés után, miszerint egyes államok „gúnyt űznek a H. világháború áldozataiból”, egyúttal pedig megpróbálják „átírni a háború történetér. Ezzel már az EU és a NATO is belekeveredett egy olyan történelmi vitába, amely a Szovjetunió. felbomlása óta folyamatosan napirenden van - az utóbbi években fokozódó hangerővel. E vitában Putyin a Szovjetunió irányvonalát követi: nem hajlandó elismerni, hogy a két világháború között független balti államokat Moszkva 1940 nyarán, a Hitler-Sztálin- paktum következményeként jogellenesen szállta meg. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung nemrégiben rámutatott: a 90-es években ennek hátterében a balti országokban felvetett kártérítési követelések elutasítása állt. 1945-49 között ugyanis Észtország, Lettország és Litvánia lakosságának mintegy 10 százalékát deportálták Szibériába, ahol a munkatáborok borzalmas körülményei, betegségek és éhezés következtében több tízezren pusztultak el közülük. Moszkva korábbi defenzív magatartását támadó hangnem váltotta fel: diplomáciai lépései arra irányulnak, hogy a balti államokat célirányosan Hitler szövetségeseiként állítsa pellengérre, s ezáltal nemzetközi nyomás alá helyezze őket. Ebbe a forgatókönyvbe ü- leszkedett két évvel ezelőtt, a II. világháború európai befejeződésének 60. évfordulóján a balti államfőknek küldött meghívó, amelyben helyet kapott egy mellékmondat, miszerint annak idején az észtek, lettek és litvánok a „rossz oldalon” álltak. A meghívó ignorálása esetére pedig Moszkva a kétoldalú viszony komoly megromlását helyezte küátásba. Ezek után a Nyugaton senki nem csodálkozott, hogy a három államfő közül egyedül Vaire Vike-Frei- berga lett elnök vett részt a moszkvai ünnepségeken. (Lettországban a legmagasabb az orosz kisebbség aránya.) Putyin stratégiája, a balti államok elleni propaganda egyúttal belpolitikai funkcióval is bír. Az orosz elnök tudatosan játszik mind a Baltikumban élő orosz kisebbség, mind az oroszországi lakosság érzelmeinek húijain. Egyetlen más kérdésben sem olyan egységesek az oroszok, mint a II. vüágháború- ban aratott győzelem emlékének ápolásában. A Szovjetunióban a győzelem napja volt az egyetlen hivatalos ünnep, amelyet a lakosság túlnyomó része nem csupán kötelező állami megmozdulásnak tekintett, hanem őszinte lelkesedéssel vett részt a felvonulásokon. Május kilencediké sértetlenül élte túl a rendszerváltást, és fontos alkotóelemévé vált a Putyin által követelt új patriotizmusnak. Ezt épp a tallinni szovjet emlékmű április végi áthelyezése bizonyította a legjobban, Oroszországban - politikai táboroktól függetlenül - csak felháborodott hangokat lehetett hallani. Német megfigyelők is úgy vélik: az, hogy a moszkvai vezetés ezzel kapcsolatban hevesen bírálta mind az EU-t, mind a NATO-t, jelzi: a decemberi parlamenti és a jövő tavaszi elnökválasztást megelőző kampányban nagy szerep juthat a nyugatellenes retorikának. Észtország sokféleképpen érezheti Moszkva haragját. Az orosz hatóságok május elején leállították a Szentpétervár-Tallinn köMoszkva lépései arra irányulnak, hogy a balti államokat célirányosan Hitler szövetségeseiként állítsa pellengérre. zött pár hónapja beindult közvetlen vasúti személyszállítást. Folyamatosan csökkent az Észtországba vasúton szállított orosz kőolaj mennyisége. Az oroszok egy időre leállították a Litvániába irányuló kőolajexportot is, mondvacsinált okokra hivatkozva, valójában azért, mert nem sikerült megszerezniük egy ottani olajfinomítót. Nem csoda, hogy Tallinn és Riga is csatlakozott Varsóhoz, s nemcsak azt közölték, hogy megvétózzák az EU és Oroszország közötti új partnerségi szerződést, hanem a szamarai csúcsértekezelet lemondását is követelték, (mti, -nák) Putyin elnök ifjú gárdistái napokon keresztül tüntettek Észtország moszkvai nagykövetsége előtt (Reuters-felvétel)
