Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-19 / 114. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 19. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ SME A szlovák liberális napilap bőven foglalkozik a Maiina Hed- vig-ügy magyarországi fejleményével. Fico fel van háborodva - úja a Sme pénteki száma idézve a szlovák kormányfőt, aki szerint a magyarországi nyilatkozatok Szlovákia bel- ügyeibe való beavatkozás és feszültségszítás. A diplomácia vezető képviselői közül egyedül Martin Bútora, Szlovákia volt USA-nagykövete nyilatkozik úgy, hogy a magyarországi elítélő hang szokadan ugyan, de ezért a szlovák miniszterelnöknek és a belügyminiszternek a Maiina Hedvig-ügyben tett korábbi megállapításai tehetők felelőssé, (u) — Ha nem, hát nem: ne erőltessük. Csak arra kérlek, drágám, jelölj meg egy nem túl távoli időpontot, amikorra szerinted elmúlhat a hungarofóbiád! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Egy hét Hedviggel A szlovák gyerkőcök testi vagy szellemi fogyatékkal élő társaiknál csak a magyarokat és a romákat utálják jobban, egészen pontosan: őket a legjobban, derült ki a héten a Lelki Egészség Ligájának felméréséből. KOCUR LÁSZLÓ A lélekbúvárok arra is fényt derítettek, hogy a velünk szembeni dőítéleteiket a lurkók bizony ott- tonról hozzák, többségük az életjen nem találkoz(hat)ott magyar- al, a kutatást nem vegyes lakosságú területen, hanem „színszlovák” Tisztavérű - mondaná Ján Slota) tőzegben végezték. Szépen vadunk! A felmérést készítő szervezet ve- ;etője ugyan bizakodó, arról is be- zámolt, hogy a gyerekek állás- K>ntja a tantervbe heti egy alka- ammal beiktatott, játékos „tole- anciaóra” hatására sokat javult. A izsgálat tehát egyértelműen iga- olja, hogy a magyarokkal soha, emmilyen formában nem érint- ező szlovák gyermekek a ma- yargyűlöletet otthon, konyhakésen tálalva kapják, mondhatni: az nyatejjel szívják magukba. A veink és/vagy a cigánysággal kap- solatos sztereotípiákat szűkebb saládi körükben „nevelik beléjük”, alószínűleg már a bölcsőben is szarvas-patás Duray-babákkal ijesztgetik őket, ha rosszalkodnak, hogy idejében megtanulhassák, az az ember maga az ördög; tehát azt, hogy a magyarok a mai napig nyereg alatt puhítják a húst, és Dél- Szlovákia - ha nem az egész! - Magyarországhoz csatolására törekszenek, ahol aztán első dolguk lenne felkoncolni a szlovákokat, még azelőtt megtanulják, mielőtt az első, vélhetően gyalogosan közlekedő, a húst klopfolóval puhító, szlovákkoncolásban teljesen járatlan magyarral összefutnának. A kutatást nemzetközi kontextusba helyezendő, azt is megállapították, hogy az etnikai mássággal kapcsolatos tolerancia Nyugat-Európában is alacsony, a multikulturalizmus halott posztmodem fétis, és a bevándorlók másságának elfogadásával Franciaországban és Németországban is komoly gondok vannak. Csakhogy a magyarok és/vagy a cigányok itt nem bevándorlók. Csoda-e, hogy e rendkívül tanulságos felmérés a szlovák sajtóban meglehetősen gyér publicitást kapott. A hazai lapok nem követelték őtjöng- ve, öles szalagcímekben, hogy az illetékes tárcavezető azonnal tegye kötelezővé a toleranciaoktatást a kisdedóvóktól az egyetemekig, és kitolt jelentkezési határidővel lehessen felvételizni toleranciaszakra a tanárképző főiskolákon. Bezzeg Hedvig! Neki akaratán kívül e héten is sikerült néhány címlapot gyártania. A Felvidék-szerte élő naiv iskolagyermekek egészen tavaly augusztus 25-ig abban a boldog tévképzetben élhettek, hogy Hedvig egy bagoly, aki kedvenc varázslóinasuk leveleit hozza-viszi. Aztán minden megváltozott. Előbb a véres valóság, majd a látszólag kemény, ám sehova se vezető rendőri fellépés, végül pedig a magyar lány blúzát az országos rendőr-főkapitánnyal karöltve győzedelmi zászlóként lengető belügyminiszteri harsogás: az eset nem történt meg, majd a nagy hévvel nyilatkozó kormányfő a szánni való, a vizsgadrukkot rosszul feldolgozó lányról. A bulvár persze azonnal megkezdte mocskolódó kampányát. Tisztelet azoknak a szlovák nyelvű sajtó- orgánumoknak, amelyek objektiven igyekeztek tájékoztatni az ügyről - persze, sokan azért nem voltak -, kis szlovákiai abszurd, hogy egy közszolgálati intézményben ez valakinek az állásába kerülhetett. Hogy a vizsgálat során számos eljárási hiba történt, számtalanszor megírtuk/megírták. Hogy a lány diáktársait csak fél év elteltével hallgatták ki, oda se neki. Hogy a legfőbb ügyész már akkor tudta, hogy Hedvig ellen vádat fognak emelni, mikor talán még az illetékes nyomozó sem, az is teljesen szokványos eljárás, nemde bár? Az pedig a legmocskosabb kommunikációs játszma, hogy a sajtót azonnal tájékoztatják, az érintetteket pedig 2-3-4 nap múlva. Aki ezt az egészet rendezi, nagyon jól ismeri a hírgyárak működését: semmi sem olyan öreg, mint a tegnapi hír. Akár az érintettnek, akár ügyvédjének hiba lenne a sajtóban felleb- benő, vélhetően nem mindig teljesen pontos értesülésekre reagálni. Amikorra pedig végre a kezükbe kerül a hivatalos álláspont, a hú már rég lerágott csont, a tegnapinál is öregebb. Mindehhez még van egy arrogáns belügyminiszterünk, akiből stresszhelyzetekben a bársonyszék ellenére előtör „a jó öreg korcsmárosi” mivolta - lám, az ösztönlényt a márkás öltöny sem tudja elnyomni -, s az övétől eltérő véleményeket pökhendien kávé melletti pletyizésnek minősíti. Jó volna, ha az ügyben valóban kiderülne az igazság, bármi is az. Viszont jogosan tarthatunk attól, hogy az ügy jelenlegi átpolitizáltsá- gának/manipuláltságának (?) köszönhetően erre már nem fog sor kerülni. Bármi is az igazság, a kormányzati álláspontot egy az egyben magáévá tevő szlovák sajtó munkálkodásának köszönhetően a szlovákok már akkor sem hinnék el, hogy Hedviget megverték, ha történetesen belehalt volna sérüléseibe; a magyarok pedig akkor sem hinnék el, hogy Hedviget nem verték meg, ha azt az FBI szakértői állítanák. Naivan próbálok még egy esélyt adni a független igazságszolgáltatásnak, bár talán már magam sem hiszem el, miközben e sorokat úom, hogy esély van rá..., de azért leúom, mert az nem lehet, hogy... i közvélemény-kutatások előrejelzései szerint Traian Basescu nagy valószínűséggel államfő marad népszavazást tartanak az elnökről Romániában GARZÓ FERENC Több mint 18 millió állampol- irt várnak az urnák elé ma Romáéban, hogy állást foglaljanak ar- 1, kívánják-e vagy sem a parla- ent által államfői tisztségéből fel- ggesztett Traian Basescu végle- s leváltását. A többhetes kíméletlen média- mpány véget ért, pénteken kam- nycsend lépett életbe. Eközben lytak az előkészületek a 17 294 mániái és a 176 külföldi szavazó- lyiség berendezésére. Összesen millió 212 ezer 980 választópol- r szerepel a szavazói listán, nekik urnák magányában erre a kér- sre kell majd válaszolniuk: jyetért-e Ön Románia államfőjé- k, Traian Basescunak a leváltásá- l?” Ha az igenek kerülnek többje, Basescunak távoznia kellene Cotroceni-palotából, ha a nem tsok győzedelmeskednek, az államfő visszatérhet posztjára. A különféle előrejelzések nem sok kétséget hagynak afelől, hogy Basescu fölényesen megnyerheti ezt a népszavazást. A CURS közvéleménykutatási intézet nemrég 60 százalékos részvételt jósolt, s arra a következtetésre jutott, hogy a résztvevők 70 százaléka a leváltás ellen voksol majd. Az INSOMAR intézet a minap egyenesen 77 százalékos részvételi arányt számított ki, s azt jelezte előre, hogy a megjelenők 79 százaléka ad majd az államfőnek kedvező szavazatot. A Basescu-ellenes politikai erők főleg azzal indokolták a leváltás halaszthatatlanságát, hogy szerintük Basescu folyamatosan megsértette az alkotmányt, túlságosan kiterjedt hatásköröket akart megszerezni magának, „diktatórikus” lépéseket tett, „aknamunkát” folytatott a kormány és a parlament ellen. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a „politikai kultúra hiányát” is felrótta az államelnöknek, az RMDSZ pedig Basescu magyar- ellenes retorikáját rosszaiba, azzal vádolva a Cotroceni-palota lakóját, hogy meg akarja osztani a romániai magyar közösséget. Maga Basescu a romániai „politikai osztály” általános magatartását támadta, úgy vélekedve, hogy ez az elit a forradalom utáni átmeneti időszak terméke, amelyet az „oligarchák”, a gazdasági érdekcsoportok tartanak a kezükben. Szerinte a felfüggesztésére szavazó 322 honatya nem kapott erre felhatalmazást saját választóitól, inkább pártelnökeik utasítására (az említett „oligarchák” érdekében) cselekedtek. Basescu ezért a politikai elit egészének a megtisztítását helyezte kilátásba, ígéretet téve, hogy visszatérése után e cél érdekében szorgalmazni fogja az egyéni választókerületes rendszer bevezetését a jelenlegi listás rendszer helyett. Hitet tett az egykamarás parlament kialakítása mellett is. Hangsúlyozta az átvilágítási törvény elfogadásának fontosságát, mert az szerinte megtiltaná, hogy a kommunista rendszer vezetői közméltóságokat tölthessenek be. A kampány stílusa helyenként meglehetősen alpári volt, az egyik szociáldemokrata politikus például részegesnek minősítette Basescut, aki viszont „rózsaszín patkánynak” titulálta ugyanazt a politikust. A „tolvaj”, a „korrupt” és más hasonló kifejezések mindennaposak voltak ebben a kampányban. A lakosság nagy része - ha hinni lehet a felméréseknek - valószínűleg fogékonyabbnak bizonyult Basescu általános „igazságtevő” retorikájára, mint az ellene szövetkezett pártok alkotmányjogi és politikai érvelésére. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Színészek vagy bolondok? BARAK LÁSZLÓ Amikor a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota a legenyhébben szólva is szalonképtelenül ágál orrba-szájba, gyaníthatóan szerepet játszik. Ugyanennek a politikai gruppnak az alelnök asszonya, Anna (Malíková) Belousová ugyanezt, úgy tűnik, zsigerből vagy szent meggyőződésből teszi. Következésképpen Slota képes „viselkedni”, Anna asszony pedig valószínűleg úgy liba, ahogy van. A jelképes színpadról legalábbis, amint mondani szokás, állandóan ez jön le... Mármost egy szabad társadalomban olyan szerepet játszik akárki, amilyet csak akar. Tehát korlátlanul teret kaphatnak akár a gazemberek, de a buták is. Mind „civil” értelemben, mind politikailag. így történhetett meg, hogy a fent nevezett két személy is politikai karriert csinált Szlovákiában. Amint ez egyébként másutt, más országban is lehetséges, s rendre meg is történik. Lévén, a földkerekségen mindenütt akad legalább tíz-húsz százaléknyi ostoba, elmebeteg vagy csak szimplán xeno- és homofób fajankók alkotta embercsoport, amelynek tagjai alkalomadtán véd- és dacszövetségbe tömörülnek. Slotáék miatt tehát korántsem kell a Dunának menni itt, Szlovákiában. Sem állampolgárként, sem magyarként. A szlovákiai magyarok úgy könnyíthetnek e helyzeten, hogy mindenekelőtt a saját fajankói- kat azonosítják - és nem veszik komolyan őket. Akkor sem, ha netán szerepet játszanának, s úgy sem, ha éppen „csak” hülyék. Ennyit nagy általánosságban arról a Szlovák Nemzeti Párt prominensei által felmelegített, hungarofóbia gerjesztette „vészhelyzetről”, amelynek lényege - ki tudja, hányadszor immár -, hogy, úgymond, bizonyos magyar nemzetiségű szlovák állampolgároknak botrányos autonómiatörekvéseik vannak itten már megint... Slota és Anna (Malíková) Belousová legújabb vonatkozó kúohanásait egyébként konkrétan egy Bósza János néven nyilvántartott komáromi egyén „tevékenysége” generálja. Erről a Bószáról elég annyit tudni, hogy néhány megszállott kóklert leszámítva tulajdonképpen tökegyedül „munkálkodik” a szlovákiai magyarok területi autonómiájának megteremtésén - akárcsak urambocsá! Jézusunk ama jobb sorsra érdemes „sze- retetprojekten”... Továbbá pillanatnyilag körülbelül úgy és akkora súllyal, amint egy-egy elmegyógyintézet ápoltjai azon, hogy Napóleonként, Einsteinként, Hofi Gézaként vagy éppen Rákóczi Ferencként tisztelje őket mindenkori környezetük. Egyéb profi vagy éppen amatőr elemzők - főként az összeesküvés-elméletek hívei - azt sugallják, hogy ez a Bósza sem tesz mást, mint Slota, vagyis egy reá kiosztott szerepben „működik”. Nevezetesen hogy középszerű titkosszolgálati provokátor. Hacsak nem közvetlenül Slotáék építették be a szlovákiai magyarok felszentelt falába... Szóval, van itt gond a korántsem csak a szégyenérzettől vörösödő Robert Fico képviselte kommunista restauráción kívül is. Többek között a Slota-féle kommunikációért felelős stratégák és az eleve acsarkodásra született Anna (Malíková) Belousová fejében... Bósza tehát ugat, a karaván meg halad szépen. Lásd a legfrissebb, szerepjátszó bohócok vagy éppen csak beteg „politikusok” népszerűségi mutatóit. Amelyek arról tanúskodnak, hogy előbb-utóbb közakaratból tönkretehető akár egy mégoly jó passzban leledző ország is. JEGYZET A horror vonzásában TALLÓSI BÉLA Nézem a filmeket. Mondom, jó, a vásznon minden megtörténhet. Különösen a groteszk-abszurd produkciókban, amelyek a maguk műfajában és stílusában szintén elismerést érdemelnek. Itt vannak például a Coen fivérek. Borzongató gyil- kolászók. Kéjes élvezettel ábrázolják, ahogy mindenre elszánt „böllérek” az útjukba álló áldozatukat belegyömöszölik egy hatalmas fasútgép pofájába, és figyelik, amint a darálógépből vékony sugarakban fröcsögve préselődik ki a finomra pépesí- tett emberhús. (Azóta nem tudok legyűrni a torkomon olyan ételt, melynek alapja a darált hús.) Aztán itt van Maestro Tarantino, aki megszállottan szerepeltet született gyilkosokat. Úgy kaszabokat, hogy átvérzik a mozivászon. Azt a vérmennyiséget, ami a KiH Bili 2-ben elfolyik, bármelyik kórház hematológiai osztálya megirigyelhetné, hiszen hosszú távra biztosíthatná belőle a készletét RH-pozitív- ból, -negatívból és nullásból is. A filmnek azon a pontján, ahol a Maestro élve eltemettette Urna Thurmant, olyan magasba szökött idegszálaimon a tűrésszint, hogy kimenekültem a moziból. Irritálnia kellett volna Jean- Baptiste Grenouüle megszállottságának is, aki fiatal nők rí- tusos lepárlásával szedte hölgyesszenciáit, hogy aztán azok vegyítésével, kéjes professzionalizmussal elkészítse a világ legkülönösebb parfümjét, amelynek egyetlen cseppjétől mámorban fetreng majd az emberiség. Még inkább nyugtalanítania kellett volna Hannibal Letter bosszúvágyának, aki egyik áldozata arcából falatkákat metszett ki, azokat gombafejekkel nyársra tűzte, s jóízűen lakmá- rozott belőle. Az utóbbi két film (a Hannibál ébredése és a Parfüm: Egy gyilkos története) azonban olyan hiteles lélektani háttérfestéssel dolgozik, hogy egyenesen azért izgulunk: a gyilkosok és emberevők elérjék, amúe eltökélték magukat. S ez még megdöbbentőbb vonásunkat domborítja ki. Ami most jön, az már nem film. Láncfűrésszel fejezte le saját magát egy német férfi, miután több késszúrással meggyilkolta apját. Lepergetem a variációit, hogyan történhetett. Odatette a nyakára a nagy fordulatszámon működő masinát, az éles fogas tárcsa belevágott a húsba. Vagy valamilyen alapra rögzítette a fűrészt és ráhajolt. Borzalom. Szörnyű, hogy az ember ilyesmiket elkövet. Sejtem viszont, hol lehet a baj: önmagunk elől menekülünk... horrorfilmekbe. S ez már önmagában horror.
