Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-18 / 113. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 18. fIGYilŐ EU: kevés a női vezető Az Európai Unióban még a latin-amerikai átlagnál is alacsonyabb a vezetőpozíciókban a nők aránya - derül ki a nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a munkahelyi diszkriminációról szóló nemzetközi jelentéséből. Latin- Amerikában a vezető pozíciókhoz a nők 35 százaléka jut hozzá, az európai Unióban ez az arány 30,6 százalék. Ugyanakkor Észak-Ameriká- ban 40,2 százalékos ez az arány. A jelentés foglalkozik a nők kereseti helyzetével is. A nők bruttó átlagbére az EU átlagában 15 százalékkal marad el a férfiakétól, (mti)- Bíró úr! Kérdését felháborító beavatkozásnak tartom személyi jogaimba! (Peter Gossányi karikatúrája) Az új nyugatbarát szerb kormány kedvező fordulatot hozhat a tartomány számára Várat magára a koszovói rendezés Továbbra is várat magára Koszovó jövőbeli, végleges státusának rendezése: az ENSZ Biztonsági Tanácsában egyelőre kevés sikerrel folynak az egyeztetések a túlnyomó többségében albánok lakta, dél-szerbiai tartomány sorsáról szóló határozattervezetekről. ELEAAZÉS A The Economist brit hetilap szerint az Egyesült Államok és európai szövetségesei által kidolgozott javaslat a Martti Ahtisaari ENSZ-kü- lönmegbízott által kidolgozott rendezési tervet támogatja. Ez, bizonyos feltételek mellett, függetlenséget irányoz elő az 1999 óta a világszervezet protektorátusaként működő szerb tartománynak. A Szerbia hagyományos szövetségesének számító Oroszország azonban határozottan ellenzi Koszovó önállóságát, és egy másik, a saját elképzeléseit tartalmazó határozattervezetet köröztet a testületben. Vetőn Surroi mértékadó koszovói (albán) politikus azt veti az oroszok és az amerikaik szemére, hogy .játszadoznak” Koszovó jövőjével. Ezen belül számos „nyers forgató- könyv” van az asztalon. Amennyiben az Ahtisaari-tervet mindenki elfogadná, akkor a koszovói ENSZ- missziót (UNMIK) az Európai Unió égisze alatt működő szervezet válthatná fel. Ennek élén nemzetközi helytartó (főképviselő) állna, hasonlóan Boszniához. Ha Ahtisaari terve megbukik, akkor a folytatás jóval borúsabb lehet. Nyugati diplomaták eddig nem is gondolták, hogy egy Ahtisaari- tervet mellőző rendezés szóba jöhet, mert bíztak abban, hogy Oroszország végül engedni fog. Mára azonban a biztonság kedvéért más alternatívákat is fontolgatnak. Egy lehetséges megoldás szerint az Ahtisaari-terv nagy részét elfogadnák, ám Koszovó hivatalos státusának meghatározását egy évvel elhalasztanák. Egyes amerikai diplomaták szerint abban az esetben, ha a BT nem határoz Koszovó önállóságáról, a tartomány kizárólag albán képviselőkből álló parlamentje egyoldalúan kikiálthatná a függetlenséget, amelyet az Egyesült Államok a maga részéről mindenképp elismerne. Nem biztos azonban, hogy ennyire egyszerűen megoldódhat a kérdés, mivel a koszovói ENSZ-képviselő - érvényes BT-határozat híján - hivatalánál fogva kénytelen lenne érvényteleníteni a tartományi parlament függetlenségi határozatát, és ez már megnehezítené az önállóság elismertetését. A pristinai ENSZ-misszió már kért, ám egyelőre nem kapott eligazítást New York-i jogászoktól arra vonatkozóan, hogy ilyen esetben mit tegyen. Ha a következő hetekben a BT-ta- gok nem jutnak megegyezésre, az egész ügy rendezése minden bizonnyal őszre halasztódik. A Koszovó északi részén élő szerbek mindenesetre derűlátók, és bíznak benne, hogy Oroszország nyomására nem születik egyhamar ENSZ- határozat Koszovó önálló státusáról, a függetlenség egyoldalú kikiáltását pedig Észak-Koszovó egyszerűen nem venné tudomásul. Az esetleges kompromisszum szempontjából kedvező fordulat zajlott le kedden Belgrádban, ahol a szerb parlament jóváhagyta az új kormány összetételét. A koalícióban a Boris Tadic elnök vezette, reformerként elkönyvelt Demokrata Párt, valamint a régi-új miniszterelnök, Vojislav Kostunica mérsékelten nacionalista Szerbiai Demokrata Pártja és a neoliberális G17 Plus nevű párt vesz részt. A lépés annyiban minősül kedvezőnek, hogy kiszorult a hatalomból a szélsőségesen nacionalista Szerb Radikális Párt, amely - ha nem sikerült volna kedd éjfélig megalakítani az új kormányt - a rendkívüli választások fő esélyeseként állhatott volna rajthoz. A politikai fordulat fölötti megkönnyebbülésének adott hangot a szerdán Belgrádba érkezett Öli Rehn, az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa, kijelentve: Szerbia a közeli jövőben folytathatja a tárgyalásokat az EU-val, amennyiben következetesen együttműködik a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. Utóbbi, miként az EU, évek óta buzdítja Belgrádot az NT-vel való szoros kooperációra, a balkáni háborúk szerb tömeggyilkosainak és katonai parancsnokainak a kiadására. Megfigyelők szerint az sem mellékes, hogy az új szerb kormánnyal feltehetően könnyebben lehet majd valamilyen kompromisszumos megoldásra jutni Koszovó jövendő státusáról, mint az ebben a kérdésben (is) abszolút merev álláspontra helyezkedő radikális párti kormánnyal. Az új kabinet máris kinyilvánította készségét az NT-vel való együttműködésre és a hírszerző szolgálatok átszervezésére, tevékenységük jobb összehangolására. Ez utóbbit kifejezetten kérte a hágai törvényszék, tekintettel a bujkáló szerb háborús főbűnös, Ratko Mladic utáni hajsza és a több elfogási kísérlet látványos kudarcára. Mindhárom kormánypárt kifejezte elkötelezettségét Szerbia EU-csatlakozása mellett. Ez Brüsszel szempontjából akár biztató is lehetne - ám tekintettel a nyugat európai EU-tagállamok lakosságának „bővítési csömörére”, az unió szempontjából egyre csorbább élű fegyverré válik a felvétel megtagadásával való fenyegetés - mutatott rá a The Economist, (m) A klasszikus antiszemita rémhírek és összeesküvés-elméletek segítenek legitimizálni a zsidóellenességet Tovább élnek a zsidóellenes sztereotípiák MTI/REUTERS/AP-HÁTTÉR Egyre több európai vélekedik ágy, hogy a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint saját hazájukhoz, rúlságosan nagy a befolyásuk a vi- ág pénzügyeire, ők diktálják az egyesült Államok közel-keleti po- itikáját, és túl sokat beszélnek a íolokausztról - állapította meg anulmányában a washingtoni rözpontú Rágalmazásellenes Liga ADL), amely napjaink antiszemi- izmusát méri fel. Mint Abraham Foxman, a szerezet igazgatója elmondta, to- ábbra is élnek a klasszikus anti- zemita rémhírek és összeeskü- és-elméletek az európaiakban és zek segítenek legitimizálni az ntiszemitizmust, beleértve a zsi- ók elleni erőszakot. A liga Fran- iaországban, Spanyolországban, émetországban, Lengyelország- an és Olaszországban márciusán és áprilisban végzett felmérései megállapították, hogy a zsidókkal kapcsolatos negatív sztereotípiák előretörtek ezekben az országokban 2005 óta. Valamennyi országban, Olaszországot kivéve, nőtt azoknak a száma, akik szerint a zsidók jobban ragaszkodnak Izraelhez, mint saját hazájukhoz. Lengyelországban és Spanyolországban a felmértek 60 százaléka vélekedett így, a két évvel ezelőtti 50 százalékkal szemben. Németországban ez az arány 51, Olaszországban 48, Franciaországban 39 százalék. Foxman szerint a „kettős lojalitás” állítása klasszikus antiszemita fogás és annak idején fontos pillére volt a hitleri ideológiának, amely azt állította, hogy a zsidók kiárusították Németországot a saját érdekeik szerint. Lengyelországban, amelynek területén a második világháború idején számos haláltábor működött, a válaszadók 58 százaléka sokallta a holokauszt emlegetését, míg a többi négy országban az átlag 47 százalék volt. Ugyancsak az átlag felett volt a lengyelek igenlő válasza arra a kérdésre, hogy a zsidók felelősek-e Jézus Krisztus haláláért: 39 százalék a 20 százalékos átlaggal szemben. Ami a pénzügyi befolyást illeti, itt az átlagos igenlés 44 százalékos volt. Ugyanakkor valamennyi országban szélesebb körben voltak kimutathatók az antiszemita sztereotípiák a 65 év feletti és főiskolai végzettség nélküliek között. Az igazgató szerint jelentős kapcsolat van az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség között, miután a felmért mintegy 2700 emberből minden negyedik úgy gondolta: a zsidókkal szembeni érzelmeiket befolyásolják a közel- keleti események. A többség szerint Izraelnek nem volt joga katonai akciót indítani tavaly nyáron Libanon ellen két izraeli katona elrablása után, és több mint egy- harmad a dél-afrikai apartheidhez hasonlította az izraelieknek a palesztinokkal szembeni bánásmódját. Olaszország volt az egyetlen, ahol a válaszolók közül többen rokonszenveztek Izraellel, mint a palesztinokkal. Ugyanakkor a többség mindenütt terrorista szervezetnek tekintette a Hamászt, és támogatta a külföldi segélyek visszatartását, amíg annak vezetői le nem mondanak az Izrael elleni erőszakról és nem ismerik el a zsidó állam jogát a létezésre. A tanulmány nem foglalkozott külön az európai erőszakos antiszemita cselekedetekkel. Ugyanakkor a tel-avivi egyetem áprilisi adatai szerint a zsidók elleni támadások tavaly megduplázódtak 2005-höz képest. Különösen nőtt az erőszak Ausztráliában, Kanadában, Nagy-Britanniában és Franciaországban. KOMMENTÁR Az a fekete folt CZAJL1K KATALIN Maiina Hedvig ügye, akárhogy végződjék is, a szlovák igazságszolgáltatás fekete foltja marad. Kilenc hónappal az eset után még mindig nem tudjuk, mi az igazság. Illetve, két igazság van: Hedvigé és a rendőrségé, amely mögött ott áll a teljes politikai hatalom, és minden bizonnyal a szlovák közvélemény jelentős része. Ezzel szemben Hedvig lényegében egyedül van a bajban, leszámítva néhány bátor újságírót, akik a vizsgálati anyag tüzetes áttanulmányozása után ki merték mondani: a lány nem hazudik. A két igazság szöges ellentétben áll egymással. Olyannyira, hogy nyilvánvaló, a kettő közül csupán az egyik lehet igaz. Olyannyira, hogy felmerül a gyanú: valakiknek olyan nagyon érdekükben állt „lezárni” az ügyet, hogy szemet hunytak alapvető bizonyítékok, összefüggések felett. A magyar parlament külügyi bizottságának állásfoglalása várható, még ha nem is túl szerencsés fejleménye az ügynek. A feltételezhetően nemes szándékon túl kérdéses, hogy a budapesti „intervenció” nem árt-e inkább Hedvignek. Merthogy ügyéről itthon fognak dönteni. Igaz, a Malina-ügy átpolitizálá- sa messze nem most kezdődött, hanem akkor, amikor példátlan módon maga a miniszterelnök és a belügyminiszter jelentette be, vége a nyomozásnak, mert az eset nem történt meg. Ezek után bármely fordulat, amely esetleg ennek ellenkezőjét támasztja alá, egyenesen a kormányfő és a belügyminiszter szavahihetőségét kérdőjelezi meg. Az igazság itt már nem a legfontosabb kérdés, mert az igazság címkét: nemzetiséget kapott. Egy dolog biztos: akárhogy végződjék is, Maiina Hedvig ügye fekete foltja marad a szlovák igazságszolgáltatásnak. Kijózanító pofon kellene S1DÓ H. ZOLTÁN Több mint hat évig tartó felfutást követően áprilisban váratlanul megtorpant a pozsonyi repülőtér utasforgalmának növekedése. Nem nagy ügy, mondhatnánk, lehet, hogy az eleve szeszélyesnek számító hónap tréfájáról van szó. A helyzet ennél kellemetlenebb, mivel nem az időjárás a ludas, hanem Bécs légikikötőjének szívóhatása mutatkozik meg. A Fico-kormány a privatizáció iránt érzett leleplezetlen undorának egyik következményeként sietve leállíttatta a M. R. Štefánik reptér magánosításának folyamatát, amiben Bécs-Schwechat fő esélyesként indult. Az osztrák repülőtér pedig komoly, 10 milliárd koronát elérő beruházásokat ígért, többek között vasúti összeköttetést a két főváros között, melynek eredményeként Pozsony harmadrangú légikikötőjéből másodrangút varázsolt volna. De nem. Ficoék mint a családi ezüsthöz, úgy ragaszkodnak a reptérhez, így maradt állami kézben, és marad a jóval lassúbb ütemű fejlesztés is. Ritkaság, amikor a rossz döntés következményei ilyen gyorsan megmutatkoznak, mint most. Idén már alig emelkedik az utasszám, a legnagyobb hazai légitársaságnak számító SkyEurope pedig tevékenységének súlypontját fokozatosan Bécsbe helyezi át. A repülőtér esete azt mutatja, milyen könnyű elrontani, a szürke zónába passzírozni, megtörni egy szépen ívelő fejlődést. A hihetetlen gazdasági konjunktúrát meglovagoló, ám a siker fenntartásáért semmit sem tevő Fico-kabinet inkább nekiront az egészségbiztosítóknak, ami szinte garantálja a nemzetközi botrányt és a végtelenbe nyúló pereskedéseket, belekontárko- dik a munka törvénykönyvébe, ami valamelyest visszavetheti Szlovákia versenyképességét. A miniszterelnök közismerten nem titkolja, számára 1989 novemberének lépésváltása mellékes esemény volt. Ebbéli hiányosságát máig nem hozta be, s ahelyett, hogy ő fejlődne, inkább az ország népével akarja újra megszoktatni az államosítást. Robert Fico élő kövületként imbolyogva, mint egy kacsacsőrű emlős keresi a helyét az 1989 óta alaposan megváltozott világban. Ám ez egyelőre nem megy neki. Sem akkor, amikor külföldre látogat (Putyinnál a NATO-partnereink ellen ágált, Kadhafinál vétkeseknek nevezte a bolgár nővéreket), sem akkor, amikor otthon - fél szemmel a népszerűségi mutatókat figyelve - próbál nekimenni a Slovnaftnak, a magánnyugdíjpénztáraknak, az energiaszolgáltatóknak, és még sorolhatnánk. Már-már ott tartunk, hogy a sötét emlékű Slota és Mečiar próbálja időnként a valóság talaján marasztalni a kormányfőt, ami jól rávilágít a helyzet fonákságára. Nyilvánvaló, nem egy gyorstalpaló tanfolyam kéne ahhoz, hogy Robert Fico behozza számos területen érződő fáziskésését. Látszólag úgy tűnik, a miniszterelnök busa fejével inkább a falnak ront, ahelyett hogy a fotócellás ajtót választaná. Pedig legalább egyszer volt példa a gyors lépésváltására, a felesz- mélésére. Amikor Ivan Šramko, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke közvetlenül a kormányváltás után és a korona árfolyamának zuhanása közben felvilágosította őt a pénzpiacok működéséről, az euró lényegéről. Azóta Fico az uniós közös valuta bevezetésének nagy híve, e tárgykörben előszeretettel süti el jól bemagolt mondatait, sőt olyannyira magáévá tette az ügyet, hogy az euró 2009-es célba érésének érdekében még költekezési hajlamát is némileg visszafogta. A pozsonyi reptér forgalmának eséséből nem tanult, a korona megbillenéséből viszont igen. Felmerül a kérdés: vajon milyen katasztrófának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az elmúlt évek nagy kínnal felépített gazdasági-szociális építményének tartópilléreitől elrántsa osztogatáshoz szokott kezét?
