Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-15 / 110. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ AMMMWSnatKMeSi^MISBi AzMVSZ Orbánt okolja Az Orbán-kormányt okolja pénzügyi helyzetének romlása miatt a Magyarok Világszövet­sége. Patrubány Miklós elnök szerint a külhoni magyar ál­lampolgárságról szóló, 2000- ben megfogalmazott törvény- tervezetük miatt vonta meg a szervezet költségvetési támo­gatását az akkori kabinet. Mint fogalmazott: hétévnyi „szemérmes hallgatás” után nyüvánosságra hozza a valódi okait, miért vonták meg a tá­mogatást az MVSZ-től, amely azóta is nélkülözi azt. Patru­bány azért tátja mindezt a nyüvánosság elé, mert a társa­dalomnak „tudnia kell, hogy egy nemzeti érdekeket hirdető kormány képes fellépni egy több mint hatvan éves civil szervezet ellen”, (m)- A kormány bízott meg földön kívüli civilizációk felkutatásával, és annak kiderítésével, hogy egy- vagy több-biztosítós az egészségügyi rendszerük. (Peter Gossányi karikatúrája) Koszovó önállósági törekvések nem a milosevicsi éra öröksége, jogtalanul gyarmatosították a tartományt „Semmi közük Koszovóhoz” \ koszovói parlament elnö­ke úgy véli, a tartománynak ;lvehetetlen joga van a füg­getlenséghez, mert a helyi dbánságot semmi sem köti issze a szerbekkel. Kola Be- isha szerint Koszovó élet­képes lehet államigazgatá- tilag és gazdaságilag is. FAZEKAS LÁSZLÓ A politikus szerint az albán- zerb viszály nem a müosevicsi ;orszak öröksége; a szerbek és az Ibánok viszonya különösen kié- sződött Koszovóban 1913-ban, mikor Szerbia - az első Balkán- láború eredményeként - elfoglal- a Koszovói. Ami ezután jött, az em más, mint folyamatos terror, yarmatosítás - magyarázta a ve- arán albán politikus, az albánok llenségei közé sorolva az önigaz- ató Jugoszláviát megteremtő Jo- ip Broz Titót és titkosszolgálatá- ak (UDBA) vezetőjét, Alekszan- ar Rankovicot is. A szerbeknek semmi közük e te­rület hagyományaihoz, nyelvé­hez, történelméhez, leszámítva a Belgrádban írt áltörténelmet - utasította el Berisha sommásan azt a szerb részről gyakran han­goztatott, de elfogulatlan történé­szek által is gyakran megkérdője­lezett érvet, hogy Koszovó a szerb nemzet történelmi bölcsője, s el­vesztése a szerb népiélek meg­csonkítását jelenti. „Abból indu­lunk ki, hogy ha a többi szláv terü­let - Montenegró, Bosznia-Herce­govina, Horvátország, Szlovénia, Macedónia - elszakadt Szerbiá­tól, akkor miért épp az albánok­nak kellene szerb uralom alatt maradniuk. Szerbia csak a múl­tunkat, a vérontást juttatja eszünkbe.” Kola Berisha a sok évszázados albán-szerb ellentét dacára úgy vélte, hogy a Koszovóban maradt mintegy 130 ezer szerb nyugod­tan együtt tud majd élni a kétmil­liós albán többséggel. „Minden jo­got megadtunk a kisebbségeknek, és bizonyos vagyok benne, hogy nincs Európában egyetlen kisebb­ség sem, amely több joggal, le­hetőséggel rendelkezne, mint a koszovói szerbek” - jelentette ki a parlamenti elnök. Kola Berisha szerint a koszovói politikai ve­zetők az elmúlt évek során sokat foglalkoztak azzal, hogyan fog működni államuk, ha egyszer el­nyeri a függetlenségét. „Önállósá­gi igényünk nem a milosevicsi időszakhoz kapcsolódik, hanem jóval korábbról származik. Az UNMIK és az EU felügyelete alatt ugyan, de intézményeink máris normális állami intézményekként működnek, tehát biztosítani tud­juk az állam funkcionálását. Meg­vannak a hozzáértő, megfelelően képzett köztisztviselőink” - jelen­tette ki. A helyi politikusok tudják, hogy a függetlenség elnyerése után gazdaságilag nehéz időszak következik. „A fejlettségünk te­kintetében nem áltathatjuk ma­gunkat. Külföldi beruházásokra lesz szükségünk. Vállalatokra, amelyek kiaknázzák, hasznosít­ják erőforrásainkat, s lehetővé te­szik számunkra, hogy gazdasági­lag is függetlenné váljunk, mert anélkül a politikai függetlenség sem lehet teljes. Széles körű bal­káni gazdasági együttműködést kell kialakítanunk. Az egyes or­szágok piacai önmagukban kicsik a kellő ütemű fejlődéshez; egy nagyobb, határokat nem ismerő balkáni gazdasági térségnek, kö­zös piacnak kell kialakulnia” - vázolta a pristinai vezetők elkép­zeléseit Berisha. A koszovói állam bevételei egyelőre a sikeres priva­tizációból és a külföldön, elsősor­ban Svájcban és Németországban élő - mintegy 600-700 ezer - al­bántól származnak. A független­ség elnyerése után azonban új le­hetőségek nyílnak, mert a nem­zetközi bankoknak, befek­tetőknek biztonság kell, s ha az a Koszovó függetlenségét megte­remtő döntés nyomán létrejön, végre lépni fognak, pénzt adnak, vállalkozásokat indítanak el. Mindent kiszámoltunk, és az eredményt az ENSZ-főtitkár meg­bízottja, Martti Ahtisaari elé tet­tük, aki ennek alapján készítette el a javaslatát arról, hogy Koszo­vó függetlenné válhat - mondta a koszovói parlament elnöke. A szerző az MTI tudósítója ĺ brit fővárosnak gondot okoznak az új EU-s országokból érkezők, a gazdaságot azonban fellendítették ellepték Londont a kelet-európai bevándorlók MTl-HÁTTÉR Többszöröse a Londonba ér- íző kelet-európai uniós beván- nrlók száma a statisztikai kimú­lásokban szereplőnél, állítják a ndoni kerületi tanácsok illeté­kei. A városvezetők szerint a hi- italos adatokra alapozott köz- >nti hozzájárulás messze nem egendő az újonnan érkezők el- tásához, ezért közös levélben rdultak a pénzügyminisztéri- nhoz. A nyugat-londoni Slough, a bel- rosi Westminster, valamint a ilnyugat-londoni Kensington id Chelsea és Hammersmith id Fulham kerületek tanácsai iősorban az Országos Statiszti- i Hivatal (ONS) által a népes- ggyarapodás számlálására ápri- ban bevezetett új módszert os- rozzák. Az ONS az új mintavéte- módszer alapján arra a követ- ztetésre jutott, hogy London- n a korábban számoknál 60 errel kevesebb a külföldről ér­zett bevándorló. A tanácsok illetékesei szerint ez teljesen elképzelhetetlen, tekintve a kelet-európai új EU-tagállamok- ból változatlanul tömegével ér­kezők számát. A levélben a west- minsteri tanács vezetője azt írta: egyedül a kerületben lévő Victoria buszpályaudvarra - a legnagyobb londoni nemzetközi autóbusz-ter- mináka - heti kétezer új beván­dorló érkezik a kelet-európai uni­ós országokból, és sokan a kerület utcáin kötnek ki. A kerületben nyüvántartott, utcán élő hajlékta­lanoknak most már a 20 százalé­kát a kelet-európai EU-országok állampolgárai teszik ki. Slough ta­nácsának illetékese arról számok be, hogy csak az elmúlt hétvégén 90 kelet-európai gyerek érkezett kíséret nélkül, busszal a kerületbe. Ellátásukra a tanácsnak -150 ezer font költséggel - külön munkacso­portot kellett felállítania. A város­vezetők arra kérik a pénzügymi­nisztériumot, ne az ONS új népes­ségszámítási módszere alapján döntsön a kerületeknek nyújtott finanszírozás mértékéről. Nagy-Britannia volt a legna­gyobb régi EU-tagállam, amely a 2004-es bővítési hullám után azonnal megnyitotta munkapia­cát az akkor uniós taggá vált nyolc kelet-európai ország előtt. A brit kormány arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer tartós letelepülő érkezik Kelet-Európá- ból. A legutóbbi hivatalos adatok szerint azonban az eddig nyilván­tartásba vett munkavállalók szá­ma megközelíti a 600 ezret, de az egyéni vállalkozókkal együtt, akiknek nem kell bejegyeztetniük magukat, és a szintén be nem jegyzett eltartottakat számításba véve a Nagy-Britanniába érkezett kelet-európai EU-polgárok száma nem hivatalos becslések szerint elérheti az egymilliót is. A BBC televízió a múlt hónap vé­gén sugárzott rejtett kamerával ké­szített riportfilmet a kelet-európai EU-munkavállalók nagy-britanniai hányattatásairól. A film kicsengése az volt, hogy kizsákmányoló em­berkereskedelemmé fajult a brit munkapiacra érkező keletiek ki- közvetítésének jelentős része, amelyre nem létező állásokért vagy embertelen szálláskörülményekért fejenként többszáz fontot kizsaroló szervezők telepedtek rá, adósság- csapdába ejtve az áldozatokat. A brit gazdaság azonban egybe­hangzó elemzések szerint jelentős hasznot húz a kelet-európaiak munkájából. Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző köz­pont, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) az EU- bővítés gazdasági utóhatásairól nemrégiben közölt elemzésében azt írta: csak a lengyel bevándor­lás mindössze két év alatt „Liver­pool városáéval egyező pótlóla­gos vásárlóerővel bővítette” a ke­resletet a brit gazdaságban, úgy, hogy közben a bérinflációt alacso­nyan tartóttá. A legnagyobb brit kiskereskedelmi hálózatok - a Tesco, a Salisbury's és az Asda - a lengyelek által kedvelt ételek kí­nálatának jelentős bővítésébe kezdtek, igyekezve megcsapolni azt a 4 milliárd fontra (1500 milli­árd forint) becsült elkölthető jö­vedelemtömeget, amelyet a sze­rencsésebb sorsú, Nagy-Britanni- ában munkát találó lengyelek hal­moztak fel eddig. KOMMENTÁR Déjá vu Hruscsov GÁL ZSOLT Annak idején a marxizmus-leninizmus és a tudományos kommuniz­mus művelői fennen hangoztatták, hogy a szocializmus nemcsak er­kölcsileg igazságosabb rendszer a kapitalizmusnál, de gazdaságüag is hatékonyabb lesz. Ebből indult ki a hatvanas években az amerikai elnökkel találkozó Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár is, kijelentve Kennedynek, hogy a Szovjetunió hamarosan le fogja hagyni az Egyesült Államokat a gazdasági fejlődésben. De müyen érveken is álltak a hasonló víziók? Először is, „megálmodóik” meg voltak győződve arról, hogy az álla­mi tulajdon jobb a magántulajdonnál. Ha a vállalatok állami kézben lesznek, akkor a megtermelt nyereség a dolgozók és a nép érdekét szolgálja, nem pedig a korabeli karikatúrákban látható, nagy hasú, cilinderes, szivarozó kapitalista tőkésekét. A piacgazdaságban sok vállalat verseng, ezek mind sok pénzt költenek reklámra, párhuza­mosan ruháznak be nagy összegeket fejlesztésre, egymástól ha­lásszák el a szakembereket, és persze párhuzamosan gyártanak ha­sonló termékeket. A szocializmusban, ahol központi tervezés érvé­nyesül, és az állam koordinál mindent, megtakaríthatók a reklám- költségek, egy helyre összpontosíthatok a fejlesztések és a szakem­berek, és a termelés is koncentrálható. így mindent hatékonyabban és olcsóbban lehet előállítani, ráadásul a teljes munkaerő kihasznál­ható lesz, mivel nincs munkanélküliség - állították a szebb jövő felé menetelő kommunisták. A történelem megmutatta, hogy előrejelzéseiknek pont az ellen­kezője valósult meg. Mivel a vállalatoknak nem kellett versengeniük és nem tarthatták meg a nyereséget, ezért nem volt létérdekük, hogy jobb, szebb, olcsóbb, modernebb és hasznosabb termékeket gyártsa­nak. A vezetők kinevezésénél mindig fontosabb szempont volt a pártkapcsolatok megléte és a szolgalelkűség, mint a hozzáértés. A gyárakat és munkásaikat pedig minden áron meg kellett tartam, akármilyen pocsék árut termeltek is - mert nem lehetett munkanél­küliség. így történt, hogy a szocialista országok sokkal rosszabb ha­tékonysággal, nagyobb környezetszennyezéssel és alacsonyabb ter­melékenységgel, jóval gyengébb minőségű és kevesebb árut tudtak előállítani mint a kapitalista társaik. Ráadásul a „nép” tulajdonában lévő vállalatok dolgozói sokkal rosszabbul éltek, mint Nyugaton a nagytőkések által „kizsákmányolt” kollégáik. Ma már kevesen hisznek a szocializmus felsőbbrendűségében, és Hruscsov elvtárs egykori kijelentésein legfeljebb jót nevet az em­berek többsége, de a régi érvek új köntösbe bújtatva rendre visszatérnek. Például az egészségügyben a szlovák kormány és a nagyobb magyar ellenzéki párt szájából folyton azt hallani, hogy jobb az állami tulajdonban maradó egészségügyi létesítmény. Meg azt, hogy jobb az egy állami biztosító, mert ha sok magánbiz­tosító működik, azok párhuzamosan sokat költenek reklámra és adminisztrációra, s ez növeli majd a költségeket. Meg olyan érvek is elhangzanak, hogy az egészségügyben erkölcstelen dolog a nye­reség, a kapitalisták csak ne gazdagodjanak mások gyógyításán, a nyereség legyen a népé, forgassák vissza a rendszerbe. Ezek az ér­vek pontosan megegyeznek az egykoron a szocializmus felsőbbrendűségét igazolni hivatott, de később hamisnak bizo­nyult tézisekkel. Azt persze nem igyekszik megmagyarázni senki sem, hogy az állami egészségügyi intézmények és biztosítók mitől lesznek mások, mint egy ádagos állami vállalat. Hogyan lehet megakadályozni, hogy a politikusok hozzá nem értő elvbarátaikat ültessék vezető pozíciókba, akik cserébe zsíros megrendelésekkel látják el szövetségeseiket, s ezért virágozzon a korrupció és a pa­zarlás, miközben csökken a hatékonyság, az ellátás színvonala, alacsonyak a dolgozók bérei és dagadnak az adósságok? Ezekre a gondokra egyedül a piaci verseny bizonyult jó receptnek a törté­nelemben, de a marxizmus-leninizmus régi dogmáit újraélesztő politikusok erről persze hallani sem akarnak. Kettős játszma JARÁBIK BALÁZS Alig pár nappal a szenzációt keltő Platini -bejelentés után, miszerint Lengyelország és Ukrajna rendezheti 2012-ben a labdarugó Eb-t, megbékélt a politika is Ukrajnában. Janukovics, a miniszterelnök be­legyezett Juscsenko, az elnök előrehozott választásokat kiíró rendele­tébe. így a több hónapja húzódó alkotmányos válságot végeredmény­ben nem az Alkotmánybíróság, hanem a két Viktor egyezsége zárta le. Csakhogy Ukrajnában, amely Szlovákia legnagyobb, és geopolitik­ailag messze a legfontosabb szomszédja, nem ilyen egyszerűek a dol­gok. .. A két fél ugyanis nem tud megegyezni az előrehozott választá­sok időpontjában. Viktor, a Juscsenko, továbbra is kardoskodik az im­máron második rendeletében szereplő július 8-a mellett. Szeremé a saját pártja, a Mi Ukrajnánk számára kamatoztam a konfliktus miatt hirtelen megugrott népszerűségét. Ellenben Viktor, a Janukovics és pártja számára az idő plusz szavazatokat jelent, hiszen őszig lehetne nyugdíjat emelni, fokozni a NATO ellenes propagandát, csökkentem az egyébként a saját kormánya által (helyesen) drasztikusan meg­emelt helyi díjakat... Az ukrán „demokratikus káosz” veszélyes szaka­szához érkezett. A két Viktor játszmája tulajdonképpen taccsra tette az alkotmányt, hiszen mind a két fél egyértelműen alkotmányellenes kártyákkal játszik. Az Alkotmánybíróság már régebben, 2003-tól, a kispadot koptatja - akkor ugyanis a derék ukrán bírák elismerték Kucsma második elnöki ciklusát az elsőnek... Bár a demokrácia intéz­ményét senki sem kérdőjelezi meg a narancsos forradalom után, Uk­rajna kettős játszmát játszik egy botcsinálta alkotmány kettős rend­szerének - parlamenti és elnöki - nyomása alatt. Jóval kisebb, de leg­alább EU-tag szomszédjának, Szlovákiának alapvető érdeke, hogy se­gítse Ukrajnát a demokratikus káoszból egy erős demokratikus intéz­ményrendszer kiépítése felé. Mert a demokratikus káosz azért begyűrűzhet, még a schengeni határokon át is...

Next

/
Thumbnails
Contents