Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-10 / 106. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 10. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DIE WELT Az EU elnöki tisztét betöltő Németország kész jelentős módosításokra az európai alkotmány tervezetén - értesült a tekintélyes konzervatív lap. Az új szerződés a korábbinál jóval rövidebb lesz, s fontos tartalmi elemekben is változik. A módosításokat a korábbi szerződéssel szembeni francia, holland, brit, cseh és a lengyel fenntartások miatt hajtják végre. A lap szerint egyetértés körvonalazódik abban is, hogy az új szerződést nem fogják alkotmánynak nevezni. Lemondanak az olyan szimbólumokról is, mint a közös zászló és a himnusz, s nem töltik be az uniós külügyminiszteri posztot sem.- Nem tudom, mi volt az iskolában. A srácokkal épp egy új videofilmen dolgozunk... (Peter Gossčmyi karikatúrája) A magyar mint fogalom az utóbbi évek politikai küzdelmeiben eltűnt, vagy politikai jelképpé silányult Nemzetben gondolkodni nem anakronizmus, hanem szükség A nemzet mint azonos gyökerű, kultúrájú, nyelvű emberek egy ország határain belül vagy kívül élő közössége, egyszerűen van és kész. A nemzet nem egyenlő sem a nemzetállammal, sem a fajjal, sem a nemzetből eredeztetett politikai eszmékkel - amelyek viszont éppen a probléma egyik alapját képezik. KISS ÁDÁM De minthogy a nemzet mint közösség létezik, súlyos könnyelműség lenne azt gondolni, hogy a nemzetben gondolkodás elavult és negligálandó, helyette tessék szíves feloldódni a „global melange” édes-habos önfeledtségében. A globalizáció bebizonyította, hogy bár van jelentős jövés-menés, a határok átjárhatóságától, a kultúrák keveredésétől még nem szűntek meg a nemzetek létezni. A New York-i indiaiak, a torontói magyarok és a józsefvárosi kínaiak továbbra sem olvadnak eggyé a befogadó ország népével, amely nagyobbrészt továbbra is a saját országában él, és továbbra is annak a népnek a fiaként határozza meg magát. Nemzet tehát van - magyar nemzet is, melynek tagjai túlnyomórészt a vonatkozó országban, Magyarországon élnek, kisebb részt szerte a világon, de még a világűrben is tovább őrzik az identitásukat. A nemzetinek tartott világnézet múltba révedé dacoskodása és az ennek antitéziseként létrejövő „hagyjuk az egész vitéz- kötéses szart a francba!’’-elv viszont pont azt nehezíti, hogy a nemzethez való viszonyulás a XXI. század követelményeihez kezdjen igazodni. Amire pedig nagy szükség lenne. A magyarság ugyanis továbbra is szorosan összefonódik a Magyarország nevű állammal, éljen bár a határokon belül vagy kívül, így a nemzet problémái az állam helyzetére, esélyeire is kihatnak. Két okot tudok, amiért érdemes elgondolkozni ezen. Az egyiket a fo- ci-eb pályázat elbukásának apropóján ecsetelte Hont András: eszerint, hogyha a magyar mint fogalom mögé nem boronálunk össze valami tartalmat, akkor Magyarország egy tökéletesen érdektelen ál- lamocska lesz a világ térképén, nemcsak a világversenyeket, de a turistákat és a befektetőket sem fogja ide vonzani. Ettől akár még élhetnénk is szerényen, de nyugalmasan itt a Kárpátok bércei között, csakhogy a nemzetről megfelejtkező politika ezt is veszélyezteti. Napok óta Kádár János holléte foglalkoztatja a sajtót. Aki jól kinyitja a szemét, láthatja, hogy ez az eset szépen illeszkedik az utóbbi időben elszaporodott rongálások sorozatába. Idén már összefirkálták a Budai Önkéntes Ezred emlékművét, összetörték Ságvári Endre emléktábláját,'megpróbálták olvasztással tönkretenni Károlyi Mihály szobrát, most pedig Kádár és a Munkásmozgalmi Pantheon került sorra. Az indítékok nyilvánvalóak. Nemcsak azért, mert a radikális jobboldal hírportálja minden alkalommal egy holdraszállás jelentőségével vetekedő szenzációs hírben számol be a „hazafiak” újabb dicső tettéről. Hanem, mert anélkül is látszik, hogy valakik a saját képükre próbálják formálni a nemzetet, kidobálva belőle mindazokat, akik szerintük nem tartoznak a magyar nép dicső történelméhez. Ez a gesztus a szélsőjobb összes többi akciójában is tetten érhető. Van már saját rádió, saját tévé, saját újság, és lassan már a szürrealizmusba hajlik, de saját országot is szeretnének, ami nem kompatibilis a jelenlegi Magyarországgal, sem azokkal, akik többé-kevésbé elfogadják azt. Persze azon lehet röhögni, hogy valakik szűrőbetét nélküli gázálarcban masírozgat- nak a Hősök terén, és Szent Koronáról meg a szabadkőműves-zsidó összeesküvésről zagyváinak egy német rendszámú kisbusz tetejéről. Meg félni is lehet, hogy újra itt a fasizmus, a Rákosrendezőn már szortírozzák a használható marhavagonokat. Hiszen a magyar nacionalizmus legrosszabb hagyományait zavaros eredetmondákkal és irreális lázálmokkal vegyítő társaság, Szabó Dezső nyomán, kipakolna innen mindenkit, aki nem felel meg az „igaz magyar hazafiság” kritériumainak. Ez a másik ok, ami miatt a nemzet fogalmát érdemes lenne felülvizsgálni: ez a csoport sosem nyerhet, de hosszú időkre megnehezítheti az ország dolgát. A nehéz gazdasági helyzet minden korban kedvez a szélsőséges ideológiák népszerűvé válásának. Ez most viszont remekül párosul azzal, hogy a magyar nemzet, a történelmi emlékezet, a magyar mint fogalom az utóbbi évek politikai küzdelmeiben vagy eltűnt, vagy jelszavakká, politikai jelképekké silányult. Pedig világosan látszik, hogy lenne rá igény - nemcsak a a radikálisok között. Mivel a kormányzat, a politika, a közgondolkodás nem nagyon tesz semmit ennek érdekében, ezek a csoportok a saját szakállukra elkezdték kitalálni a magyar nemzetet, és használni a fogalmát. Ez a fogalom pedig a demokrácia- ellenességgel, a kirekesztéssel, a kisebbségekben való bűnbakkereséssel párosul. Lassan ellenségévé válik mindenki, aki hisz a liberális demokráciában. A baj az, hogy az ő zavaros elképzeléseiket azonosítják a nemzet eszméjével. Ha a nemzeti jelképek üres ideológiai, politikai szimbólumok maradnak; ha az oktatás nem ad idejekorán irányvonalakat afelől, kik vagyunk, honnan jöttünk, mit akarunk; ha a nemzeti emlékezet elemei, Trianontól a holokausz- ton át Kádár János koponyájáig nem kerülnek az őket megillető helyekre; ha a politika csak szlogenek szintjén képes foglalkozni a határokon átívelő magyar nemzet fogalmával - nos akkor megnézhetjük magunkat, (hirszerzo.hu) Szlovákia és Oroszország nemzeti érdekeit hangsúlyozta Robert Fico Ausztriában Fico Slotát védte Bécsben KOVÁCS PÉTER Az állami tulajdon fenntartásáért és pártja, a Smer európai pozíciójának visszaszerzéséért szállt síkra osztrák lapoknak adott interjúiban a szlovák miniszterelnök, aki egyúttal védelmébe vette a kormánykoalícióban jelen lévő Szlovák Nemzeti Pártot (SNS), és bírálta az Egyesült Államok európai rakétavédelmi tervét. Robert Fico hétfőn érkezett első hivatalos látogatására Ausztriába, ebből az alkalomból készítettek vele interjút a Die Presse, a Der Standard és a Kurier című osztrák lapok munkatársai. A szlovák kormányfő elmondta, vezetése alatt az állam meg akaija tartani az ellenőrzést bizonyos stratégiai vállalatok felett. Utalt arra, hogy egyetlen bank sincs már szlovák kézben, és a fontos energiaszolgáltatókat (villany, gáz) szintén privatizálták. Fico azonban hangsúlyozta, a mai szlovák kormány úgy gondolja, hogy az állam még mindig jó tulajdonos. Ezért például a pozsonyi repülőteret semmi szín alatt nem fogja eladni (mint azt az előző kormány tervezte), hanem a szlovák állam számára előnyös, a szlovák tulajdoni többség fenntartása mellett történő közös üzemeltetésről gondolkodik, például egy vegyes vállalat formájában. Fico védelmébe vette a Ján Slota vezette, szélsőséges magyar- és ide- geneílenességgel vádolt Szlovák Nemzeti Pártot. Azzal érvelt, hogy ez az egyeden párt Szlovákiában, amely megállapodást kötött a szlovák Roma Parlamenttel, Slota pedig személyesen, anyagilag támogatja a holokauszt áldozatait. Az SNS-ről Fico úgy nyilatkozott, hogy jó koalíciós partner, Slotával kapcsolatban pedig „nem lát semmilyen problémád’. Pártja, a Smer európai szocialista pártbeli (ESZP) tagságának felfüggesztéséről szólva (amely az SNS kormányba kerülése miatt következett be) úgy vélekedett, hogy az intézkedést az ESZP júniusi konferenciáján remélhetően fel fogják oldani:. Ezt azzal indokolta, hogy a szlovák kormány tartja magát az európai normákhoz, és „fantasztikus” társadalmi támogatást élvez. A szlovák kormányfő bírálta az Egyesült Államokat a tervezett európai rakétavédelmi rendszer miatt, nagy hibának nevezve, hogy Washington a tervet nem tárgyalta meg előzetesen sem az Európai Unióval, sem a NATO-val, sem Oroszországgal. A szerző az MTI különtudósí- tója KOMMENTÁR Széles nyomtávú blöff GÁL ZSOLT Róbert Fico kormányfőnek pár napos külgazdasági ténykedése alatt újra sikerült megoldhatatlan talányok sorozata elé állítani bennünket. Először moszkvai tárgyalásain támogatta az Oroszországban és a posztszovjet térségben használt széles nyomtávú vasútvonal meghosszabbítását egészen a pozsonyi kikötőig. Közlekedési miniszterünk, Ľubomír Vážny és az orosz államvasutak vezérigazgatója, Vlagyimir Jakunyin alá is írt egy emlékeztetőt a meghosszabbítás előkészületeiről, magyarán egy szándéknyilatkozat-féle valamit, ami persze senkire sem ró kötelezettségeket egy lehetséges építkezéssel kapcsolatban. Fico és Vážny elfelejtette megindokolni, hogy miért lenne jobb egy nagy rakás pénzt elkölteni arra, hogy ezután ne Ág- csemőn rakják át az Európában megszokott normál nyomtávú vasútra a széles nyomtávon érkező árut, hanem építsük tovább a széles nyomtávú vonalat Pozsonyig, ott legyen az átrakodó-állomás és a logisztikai központ. Azt már csak csendben jegyezhetjük meg, hogy jó lenne talán Ukrajnát is értesíteni a tervről, elvégre Szlovákia mégsem Oroszországgal határos Ágcsemőnél. De tegyük fel, hogy az Ázsia és Európa közötti máris óriási és egyre növekvő áruszállításból, amelynek túlnyomó többsége tengeri úton zajlik, a vasút most hirtelen nagyobb szeletet fog kihasítani. Kínából nem hatalmas konténerhajókon fog érkezni az áru, hanem az orosz transszibériai vasúton át, Ukrajnán keresztül, majd Szlovákián áthaladva megy tovább Európába. Mi leszünk a fő tranzitország és a nagy elosztóközpont, nem pedig Magyarország vagy Lengyelország, azért mert sok pénzért Pozsonyig megépítjük a vasutat. Ez még látszatra rendben is menne, de Fico tovább fűzte a szálakat. Moszkva után Bécsbe utazott, ahol osztrák partnerének, Alfréd Gu- senbauer kancellárnak egyből felajánlotta, hogy a széles nyomtávot hosszabbítsák meg egyenesen Ausztria fővárosáig. Hoppá, álljunk csak meg egy szóra! Nem az a nyerő a vasúti bizniszben akinél az átrakodó-állomás van? Azért vigyük tovább a vasutat, hogy az árut ne Ágcsemőn, de Pozsonyban sem, hanem Bécsben rakják át? Szlovákiának mi haszna is lesz abból, hogy az orosz/ukrán szerelvények keresztülrobognak az országon Ausztria irányába? Csöppenhet valami kis tranzitdíj, de nem ajánlatos túl magasra emelni, mert akkor ugye jön majd az olcsóbb lengyel vagy magyar ajánlat. Én ezt nem értem. De a gondolkodásra nincs is idő, mert jönnek Fico újabb sziporkái. Gusenbauerrel való találkozása után azt nyilatkozza, hogy a pozsonyi és a bécsi reptér közös cég keretében is együttműködhet. Az most mellékes, hogy a pozsonyi légikikötő szóvivője úgy reagál, hogy a reptér vezetői közül senki sem volt a bécsi tárgyaláson, és egyelőre nincs információjuk a közös cégről. A lényeg az, hogy épp Fico kormánya fúrta meg a repülőtér privatizációját, a pályázatot nyerő konzorcium egyik tagja pedig épp a bécsi repteret üzemeltető társaság volt. Tegyük hozzá, hogy a vasúti teherszállítási vállalat (ZSSK Cargo) privatizációját is leállította, ahol a győztes konzorcium része volt az osztrák vasút is. Először elütöm az üzlettől az osztrákokat, majd nyájasan együttműködést ajánlok nekik olyan területeken, ahol természetes konkurensek vagyunk. Most már csak arra kell vigyázni, hogy a nagy együttműködésben a tízszer akkora bécsi reptér vagy osztrák vasúttársaság nehogy véletlenül agyontapossa szlovák partnerét. Az meg csöppet sem fontos, hogy mi lesz a tervekből, ki is fog már rájuk emlékezni három év múlva. Különösen akkor, ha minden második nap előál- lunk valami hasonló blöffel. Keletre, vissza JARÁB1K BALÁZS Zajlik az élet a volt Szovjetunióban. Miközben Moszkvában eltemették Borisz Jelcint, Oroszország eddigi egyetlen demokratikusan megválasztott elnökét, addig Tallinnban az észtek áthelyezték a helyiek által „az ismeretien erőszakolónak” becézett II. vüágháborús szovjet emlékművet. Jelcin életművét az oroszok kicsire sem becsülik, annál inkább a tallinni emlékművet... Hagyjuk Jelcint, legyen neki puha a föld, ahogy az oroszok mondják. Az észtországi eset azonban minden figyelmet megérdemel. Ez a konfliktus elsősorban azért káros, mert megsemmisítheti az alighanem egyetlen pozitív példát, amelyet a Baltikumban ragadt oroszok integrációjában az elmúlt 15 év alatt sikerült elérni. Bármekkora politikai hiba volt is az emlékmű elmozdítása, Európának nem hallgatnia kellene - féltve jó kapcsolatát az egyre inkább egy modem szovjet mutáns jegyeit mutató Oroszországgal - hanem határozottan elutasítania Moszkva Észtország belügyeibe való kemény beavatkozását. Annál is inkább, mert a konfliktus messze túlmutat Észtországon. Ha Európa megerősíti azt a moszkvai (tév)hitet, hogy a volt szovjet szatellitek nem igazi tagjai a nyugati klubnak, akkor a Kreml vérszemet kapva még inkább belehúz Európa megosztásába, elsősorban az energiakártyát felhasználva. Nyugat-Európában a politikusok új generációja már sokkal kevésbé simulékony Putyinnal és az általa képviselt politikával szemben. Merkel Németországa, Prodi Olaszországa, de Sarkozy Franciaországa is keményvonalasabb lehet elődeinél. Ehhez képest Közép-Európa szépen szakadozik az orosz sarló és kalapács nyomása alatt. A probléma kettős: adott egy régi-új nagyhatalom, amely elvárja a klienseitől - figyelem, immáron nem is szövetségesekről beszélünk! - a hűségnyilatkozatot, és vannak olyan kormányok Közép- és Kelet Európában, amelyek hajlandók erre. Gyur- csány Ferenc már elég messzire manőverezte magát Moszkva irányába, ám Robert Fico moszkvai teljesítménye meghaladott minden várakozást. A tallinni események kontextusában közös fegyverbizniszről tárgyalt Putyinnal, és felajánlott az oroszoknak mindent az atomenergiától a Transpetrol részvénycsomagjáig. Mindezt ráadásul olyan önelégült arccal, amit szlovák kormányfő már régen produkált - akár Kelet, akár Nyugat felé.
