Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-09 / 105. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 9. Szülőföldünk 31 Csehországba csak 2004-ig vittek zöldséget, a két ország különválása után elmaradtak a cseh partnerek Nagyban, többfélét termeszteni! Nagy József: „Amióta a nagy üzletláncok nálunk is terjeszkednek, a kistermelőknek alig van esélyük a túlélésre" (Szőcs Hajnalka felvételei) Széles választék vár a kevés biztos vevőre (Szűcs Éva felvétele) A hazai áru minőségi, de az olcsó külföldi kelendőbb Kassa környékén a termelők száma a felére csökkent Királyrév. A mezőgazdasági témában miért mindig a nagyüzemekkel meg nagy- vállalkozókkal foglalkozik az Új Szó, miért nem ír arról is, hogy egy kistermelő vagy egy közepes gazda hogyan tud fennmaradni ebben a mai világban - szegezte nekem a kérdést egy ismerősöm. Én pedig „vettem a lapot”, és kifaggattam egy „százhektáros” termelőt: mi a titka, hogy a konkurencia- harc közepette is fenn tudja tartam gazdaságát. GAÁL LÁSZLÓ A nádszegi illetőségű, de Királyrévben gazdálkodó Nagy József mindjárt a rendszerváltás után megragadta a lehetőséget, és 1991- ben belevágott a gazdálkodásba. Akkor még csak bérelt földeken és mindössze 20 hektáron. Azóta több mint száz hektáron gazdálkodik, igaz, ennek nagy részét ma is bérli. Kérdésemre, mi a titka, hogyne kerüljön csődbe egy ilyen gazdaság, határozottan állítja: mindig többféle növényt kell termesztem egyszerre. Kezdettől görögdinnyét termesztett nagyban, de sohasem csak azt. „A terület felén termesztettem dinnyét, húsz százalékán hagymát, a fennmaradó részre pedig gabonát vagy kukoricát vetettem” - árulja el a titok nyitját. - Volt egy jó időszak, amikor a zöldséget nagyon jól el lehetett adni, főleg Csehországba, így aztán fokozatosan harminc, ötven hektár további földet tudtam bérelni, bővíthettem a gazdaságot. Húsz-harminc hektáron mindig dinnye meg zöldség volt, a többi csak olyan mellékes, mert 300 koronáért nem lehet kukoricát termelni, abból nem lehetett volna megélni.” A zöldséget felvásárlók révén szállították Csehországba, de ez csak 2004-ig működött, mert a két ország különválása után elmaradtak a cseh partnerek. Itthon pedig egymás után mentek tönkre a felvásárlók. .Akkoriban például Nádszegen volt vagy tíz felvásárló, mára talán ketten maradtak” - vázolja a helyzetet. - Főleg azok tudtak fennmaradni, akik a nagy üzletláncok beszállítói.” Nagy József állítja, 2005 óta nagyon megérezni a külföldi üzletláncok szlovákiai terjeszkedését. Ezek olyan lenyomott árakon kínálják a zöldséget, amelyeknek a hazai őstermelő nem tud konkurálni., A hagymát tizenöt éve nagy tételben, nyolc koronáért tudtam eladni, és ma is örülök, ha legalább ennyiért elmegy. De akkor két koronáért lehetett gázolajat venni, ma meg negyvenért. A hipermarket olyan akciókat csinál, amelyekkel elbolondítja az embereket, a kistermelőket meg tönkreteszi. Tavaly is megvették tőlem hat koronáért a krumplit, az üzletben meg négyért adták. Annyiért nem lehet kitermelni. De a hipermarket- nek ez csak arra jó, hogy odacsalogassa az embereket, akik azután sok minden mást is vásárolnak, és a boltnak bőven megtérül az a vesztesége, amit az olcsó krumpli jelent. Vagy itt volt például a görögdinnye. Az itteni termelőknek a földön rohadt meg a termése, mert nem volt, aki megvegye, a hipermarketekben meg Görögországból és Ciprusról behozott dinnyét árultak.” Hogy mégis hogyan lehet ilyen konkurencia mellett fennmaradni? „Csak úgy, ha nagyban csinálja az ember, és többfélét termel. Az egyik terményt tíz hektáron, a másikat húsz hektáron, mert akkor a kicsi nyereség is tízszeres meg húszszoros. De aki egy hektáron termeli ugyanezt, az képtelen ebből a kis nyereségből fennmaradni.” A gazda azt is elárulta, hogy kukoricát nagyobb területen termel, viszont a bevétel nem arányos a területtel. ,A kukoricát 300 koronáért lehetett eladni, de nekem előtte meg kellett fizetnem a szárítást, a raktározást, miközben a gáz meg villany ára állandóan növekszik, és ezeket a költségeket is növeli.” A zöldségár is igencsak kiszámíthatatlan. „Tavaly ősszel például bejelentették, hogy Szlovákiában krumplihiány van. Erre fel a nép megbolondult, és mindenki krumplit vásárolt. Ezt tavasszal vagy nyáron nem lehetett tudni, aztánjön egy ilyen bejelentés, és széttépnek a krumpliért. Kezdett reális ára lenni a krumplinak, de csak azért, mert kevés volt belőle. Éppen ezért kell többfélét termeszteni. Mert egyik évben ebből van hiány, a másik évben amabból, ezért én mindig legalább négyfélét termesztek.” A támogatásokkal sem kényeztetik a kistermelőket. ,A zöldségre két éve teljesen elvették a támogatást, a kukoricára és a gabonára adnak. Azelőtt többet adtak a zöldségre, ami szerintem logikus is, mert ezt itt termeli meg az ember, itt adja el. A kukoricát meg már nem lehet itt, helyben eladni, mert az istállókat felszámolták, nem kell annyi takarmány, mint azelőtt. Éppen ezért nem tudom, mi abban a logika, hogy a gabonát tá- mogaják. A felvásárlás meg úgy folyt, hogy csak a felvásárolandó mennyiségre kötöttek előre szerződést, az árra nem. Ha valamiből kevés terem, hiába tudnám én eladni máshol jobb áron, nem tehetem, Tavaly is megvették tőlem hat koronáért a krumplit, az üzlet meg négyért adta. Annyiért nem lehet kitermelni. mert köt a szerződés. Hogyha meg jó termés van, akkor nevetséges árat adnak érte. A konkurencia igencsak megcsappant, rengeteg termelő feladta a vállalkozását. Én meg azért is nem merem abbahagyni, nehogy az legyen, hogy a legrosszabbat végighúzta az ember, aztán most jönne valami jobb. Éppen ebből maradjak ki? Idén a termesztés mellett egyéb vállalkozást is folytatok, mert a jelenlegi helyzetben a gazdálkodás nem jelent biztos megélhetést” - mondta a nádszegi Nagy József. KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa-vidék. Zöldségtermeléssel, -eladással csak elvétve foglalkozik valaki a Kassa-vidéki járásban. Az elmúlt években a termelők száma körülbelül ötven százalékkal csökkent, a jelenleg ezt a mesterséget űzőket „két kézen meg lehet számolni”. Mivel nagy a külföldi behozatal, és az áruházak olcsó kínálatával nem lehet versenyezni, az emberek elbizonytalanodtak. Hozzájárult ehhez az időjárás kiszámíthatatlansága is; idén például aszály várható, és az öntözés is csak növeli a költségeket. Régen a zöldségfelvásárlással foglalkozó vállalkozók elsősorban a hazai termelőktől szerezték be az árut, ám mostanra a termelés any- nyira megszűnt, hogy Magyarország és más országok felé kell orientálódni. A magyar termékek, paprika, a paradicsom, az alma minősége jó, a vevők elégedettek vele, ám például a Lengyelországból hozott áru már hagy kívánnivalókat maga után, onnan elsősorban a káposztaféléket importálják. Egyre nagyobb teret kap a holland áru is, ám a szállítási költségek mellett a raktározás is drágább a hűtött raktárakban. Az üzletekben, áruházakban hódít az olasz, ciprusi vagy krétai áru is, ám a tapasztaltabb vevők már egyre kevésbé dőlnek be a mesterségesen, szállítás közben érlelt termékeknek, és inkább a kissé drágább, de valóban zöldségízű árut keresik. „Ha a vevő megfizeti a nem olcsó paradicsomot, elvátja, hogy annak paradicsomíze legyen, ne pedig vízíze” - mondja Csoltkó Jenő vállalkozó. Csoltkó szerint a hazai termelők áruja minőségi termék, ám állami támogatás hiányában egyre kevesebben lesznek a termelők, és egyre kevésbé vehetik fel a versenyt a külföldi áruval. „Olyan ez, mintha valaki egy futóversenyen kétszer messzebbről indul, mint a többi versenyző” - jellemezte a hazai helyzetet, hozzátéve, hogy ma zöldségtermesztésből aligha lehet megélni, és inkább csak hobbiszintű tevékenységnek jó. A járás falvaiban élő lakosság űzi is ezt a tevékenységet, a családi házzal rendelkezők általában saját zöldséget fogyasztanak. A szepsiek számára a harminc kilométerre lévő kassai áruházak mellett a városban már meglévő Billa és a hamarosan felépülő Tesco is kínál olcsó, külföldről behozott árut. A rendszerváltás után fokozatosan romlott a helyzet, a külföldről behozott termékek alacsony áraival a régióbeli gazdák is egyre kevésbé vehették fel a versenyt Egy kelet-szlovákiai felvásárló viszontagságai - maradtak a tanulságok LECZO ZOLTÁN Szentes. A Királyhelmeccel szomszédos bodrogközi településen Papp Ibolya és családja 1983- tól kezdve 22 éven át foglalkozott gyümölcs- és zöldségfelvásárlással. Kezdetben csak berakni való uborkát vettek át a környékbeli termelőktől, ám később szinte mindefajta terméket szállítottak a különböző raktárakba. Szerződéses viszonyban álltak a kassai, a lőcsei, a tőketerebesi, és a kissze- beni konzervgyárakkal, amelyeknek előre meghatározott mennyiségű gyömölcsöt és zöldséget vásároltak fel. Az üzlet egész évben működött, hisz a téli hónapokban például dióbelet gyűjtöttek a környékbeli gazdáktól. A rendszer- váltás előtt minden éven központilag határozták meg a növények vételárát, a felvásárló pedig a gyümölcsöt és a zöldséget csak a termelőnek kifizetett összegért adhatta tovább. A haszon így nem ügyeskedésből keletkezett; Pappék például a nagyüzem hasznának 6 százalékát kapták részesedésként. Papp Ibolya elmondta, így nekik is érdekük volt, hogy minél nagyobb forgalmat bonyolítsanak le, a környékbeli kistermelők pedig biztosak lehettek abban, hogy a megtermelt zöldség és gyümölcs semmiképp sem marad a nyakukon. Bár a felvásárló nemcsak magánszemélyektől, hanem szövetkezetektől is vett át árut, az előre megszabott kvótát általában így sem tudták teljesíteni - többnyire maradt szabad kapacitásuk. Gond általában csak a gazdák által kínált termékek minőségével volt, és az ügyeskedőkkel is vigyázniuk kellett. Papp Ibolya példaként egy olyan esetet említett, amikor a.termelő injekciós fecskendővel vizet töltött a paprikáiba, hogy azok minél nagyobb súlyúak legyenek. A trükk csak akkor derült ki, amikor a szállítmány zöldség hirtelen rothadni kezdett, így azt ki kellett dobniuk. A termelők már a beadáskor a pénzükhöz jutottak, a felvásárló ezt a konzervgyártól kapott élő- legből fizette ki. A hölgy egyáltalán nem tagadta, hogy a nehézségek ellenére ez az üzletág hosszú éveken keresztül szép bevételt hozott családjának. A hanyatlás a rendszerváltás után kezdődött. A nagy állami üzemek - amelyeknek a legtöbb gyümölcsöt és zöldséget szállították - rövid időn belül tönkrementek, a külföldről behozott zöldségek és gyümölcsök mennyiségét senki sem korlátozta, a hazai kistermelők zöme (és a felvásárló) nem volt képes versenyezni az új árakkal. A nagyáruházak megjelenésével még rosszabb lett a helyzet, s az utóbbi években a bodrogközi és Ung- vidéki gazdák is abbahagyták a termesztést. Pappék egy ideig kapcsolataik révén még szállítottak néhány kisebb zöldségesnek, ám ez nem hozott akkora bevételt, hogy megélje ezzel foglalkozniuk. A megbízhatatlan viszonteladókkal is meggyűlt a bajuk; volt olyan, akitől a százezres tartozását csak hat év elteltével, bíróság útján tudták behajtani. Papp Ibolya úgy tudja, a régióban néhány ember vesz át időnként kisebb mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt a gazdáktól, ám elképzelhetetlen, hogy a felvásárlás a korábbi szinthez hasonló legyen. Néhány éve ők is abbahagyták a felvásárlást, s a vállakózás újraindítását nem tervezik. „A terület felén termesztettem dinnyét, húsz százalékán hagymát, a fennmaradó részre gabonát vagy kukoricát vetettem"
