Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-05 / 103. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 5. Presszó 31 A CD-keresztelőn vendégeskedtek a Celebrity Camp résztvevői is: Zuzana Belohorcová (balról), Janette Drapáková, a „ táborban " egymás iránt szerelemre lobbant Ivana Christová és Robert Benő. A jobb szélen Štefan Maixner. Karol Kučera a zenében próbál szerencsét - a napokban jelent meg első lemeze Teniszütő helyett gitárral Karol Kučera. AU2 a kedvence, nagy hatással van rá az együttes. (Dušan Barbuš felvételei) Sportolóhoz méltón csak ásványvízzel keresztelték Karol Kučera első lemezét (Megvédlek a rossz naptól). Bár az egykori kitűnő teniszező eredetileg másként tervezte, a sors így rendelte. Mielőtt a keresztapa, Janko Lehotský, akivel egy csapatban volt a Celebrity Campben, áldását adta volna a cédére, bennragadt a pezsgősüveg dugója. URBÁN KLÁRA Teniszezőként benn volt az első tízben, elődöntőt játszott Grand Slam-tomán, egyszóval a sikeresebbek közé tartozott. Ezek után jött a váltás, zenekart alapított (Exit 40), muzsikusnak állt be. A zenében milyenek az ambíciói? Nagyok. (Amint kimondja, hatalmasat nevet, éreztetvén, hogy ez enyhe túlzás.) A zenét illetően nem tervezek én semmi különöset, örülök, hogy a Universal Music lehetőséget adott, hogy megjelenjen a lemez. Nemcsak gitárosként és énekesként mutatkozik be, állítólag szövegíróként is. Csak a mi dalaink szerepelnek a cédén, tizenegy összesen. A zene közös szerzemény, az együttes többi tagjai, Anton „Tón” Roller, Kertész Iván és Róbert meg Martin Henzel is beszálltak. Az album sokáig készült, úgy egy évig, nem vagyunk profik, a zenekar négy tagja dolgozik, nem tudunk minden nap gyakorolni. Másrészt jó, hogy elhúzódott, így aztán több idő volt a részletekre. Mi könnyebb: megnyerni egy tenisztornát, vagy összehozni egy lemezt? Nehéz az összehasonlítás, nem könnyű tornát nyerni, legalábbis a jobbak kategóriájában. S ahhoz, hogy elkészüljön egy cédé, szintén sok minden kell. Maga az ötlet, hogy összehozzunk valamit, csak azután fogalmazódott meg, hogy elkezdtünk zenélni a fiúkkal. Fokozatosan alakult ki a felállás, előbb a másik gitárossal, Tonoval játszottunk, ennek öt-hat éve, aztán fokozatosan csatlakoztak a többiek - egyesek jöttek, mások mentek. A jelenlegi összetételben két éve zenélünk. Ezen a lemezen is érződik a U2 hatása. Soha nem titkoltam, hogy ők a kedvenceim, s nagy hatással vannak rám. Megalakulásunk után főleg az ő számaikat játszottuk. Első albumunkon inkább a gitár dominál és a melodikus ének. Ezért is vettem fél éven át énekórákat, főleg a légzési technikát kellett megtanulnom. A tenisz időigényes sport, mikor tanult meg mellette gitározni is? Olyan tizenöt éves koromban, de ez annyiból állt, hogy próbáltam pengetni a húrokat. Megesett, hogy habozott, mi a kedvesebb, a sport vagy a zene mellett döntsön? Nem, nem. Ez kicsi koromtól világos volt. Ráadásul harmadikos alapiskolás lehettem, amikor elküldték egy énekversenyre, de nem túl nagy sikerrel szerepeltem, így aztán eldőlt a sorsom, hogy sportoló leszek. Az ütőt nemrég szögre akasztotta, csak a zene maradt. Ősszel koncertsorozatot tervezünk, a közeli napokban dől el, hol és mikor. Egyelőre szeretnénk kisebb pódiumokon fellépni. Most már csak zenél, vagy még ki-kimegy a pályára is? Netán veterán tornákon is láthatjuk? Ott nem, mert nem teljesítem az előírt kritériumokat, ezek elég szigorúak. A fiúkkal szívesen játszok még egy-két meccset. Egyébként is gyakran vagyok a nemzeti teniszközpontban, figyelem az ifiket, nem szeretnék teljesen eltűnni a tenisz világából. A kettősséget illetően nagy bennem a zűrzavar, a tenisz az örökre életem egy fontos része marad, a zene csak most kezd behatolni. Valószínűleg az emberek is így lesznek vele jó ideig. A tenisz fenegyereke, John McEnroe is zenél, sőt a francia Yannick Noah is. Nem jutott eszükbe, hogy közösen egy „be- mutatótomát” rendezzenek? De igen, az is megfordult a fejemben, hogy Johnt hívom meg keresztapának... Ez nagy hecc lenne, de nem tudom, hogy megvalósítható-e. Végül is Janko Lehotskýnak jutott ez a szerep, vele nemrégiben a tévében most futó Celebrity Camp részvevőjeként együtt jártak a Fülöp-szigeteken. A képernyőn látottak alapján Kučera inkább visszafogott volt, mint aki nem nagyon élvezi az egészet. Hasonló felkérésre a jövőben igent mondana? Miért ne, a látszat csal, jól éreztem magam. Ami pedig a keresztapaságot illeti, úgy éreztem, ő a legmegfelelőbb erre a szerepre. Ott is sokszor pengettük a gitárt, s épp ma játszottuk föl a Celebrity Camp- ről készült anyaghoz a kísérőzenét, amelyet Janko szerzett, s én írtam a szöveget. Lehet, hogy egy szép napon kislánya, Kristínka ráveszi a papát, hogy térjen vissza a teniszhez? Az, amit ő csinál, egyelőre még nem nevezhető tenisznek, inkább csak jár-kel az ütővel a kezében. Tény, hogy van kedve hozzá, magától ütögeti a labdát, majd meglátjuk. Én semmi esetre sem fogom kényszeríteni. KOLTO - PÖRKÖLVE A Café X és én KARAF1ÁTH ORSOLYA Ha valaki második kötetének azt a címet adja, hogy Café X, lehet gyanakodni, hogy valami köze lehet a kávéházi vüághoz. Ha mind- közben hat éve szétnyilatkozza a médiát, hogy készülő regényének is Café X lesz a címe, akkor a gyanú már-már megalapozottnak tekinthető. Majd ha ráadásul kiderül, hogy készülő lemezének is ezt a címet adja, akkor a mániákus jelzőt is a szerző neve elé lehet illeszteni. Pedig kezdetben a címadást a véletlen inspirálta. Huszonöt éves lehettem, éppen Észtországban kirándultunk Bea barátnőmmel, az észt kultúra elkötelezett híveiként. Vettem ott egy lemezt, az Untsakad nevű együttestől, aminek teljesen a rabja lettem. Akkoriban azért, észt szakos lévén értettem is valamit a nyelvből, és kedvencen a Carramba című dal lett. Carramba egy spanyol Káromkodás, a dal maga pedig egy füstös kocsmában játszódó szerelmi történetről szól, ahol kések rántódnak elő, ám a végén a szerelmespár megbékélten táncolja végig az éjszakát. Akkoriban épp nagyon szerelmes voltam, és nagyon sokat utaztam, a dal - úgy éreztem - rólam szól. Csak éppen az én füstös kocsmám szét van szórva a világban, nincs neve, örökké változik, és mintha mindig csak keresném a nyugvópontot, melynek már neve is van. így született Café X című versem, az örökké változó helyekről, ahol hol megpihenek, hol épp csak benézek, és menekülök is tovább, legyen a kocsma-kávézó Londonban, Szicíliában, Berlinben vagy éppen Budapesten, és hívják Carrambának, Zoschnak, vagy Libellának. És mivel mindig úton vagyok, nem vagyok sehol sem, épp, mint a Café X, és igazándiból nyomom sem marad. Nagyon megtetszett a hasonlat, gondoltam, hogy utazásokról, szerelemről, képzelt évről szóló verseskötetemnek frappáns címe lesz. De akkor már írtam a regényt. És vajon miről? Ugyanarról. Logikusnak tűnt, hogy a címet megtartom. Meg tetszett az az ötlet, hogy egy verseskötet és egy regény azonos címmel jelenjen meg - ilyenre, úgy tudom, nem volt még példa az irodalomban. És közben jött a lemez ötlete - és azt gondoltam, lehet ezt még tovább ragozni. Ami nem fér versbe, prózába, azt majd Jimmy után - dalban mondom el. Az első felkért zenekar rögtön jelezte, hogy ők a Café X című versemet zenésítenék meg. Hopp, gondoltam - ez már a sors keze. Hamarosan megírom a Café X című drámát, majd forgató- könyvet, majd.... A Café X-ben az a csodálatos, hogy tényleg bárhol lehet. Egy a lényeg: lehessen kapni sört és kávét, rá lehessen gyújtani, és bármikor le lehessen lépni. Közben kiderült, hogy létezik valóban egy X kávézó, az interneten bukkantam rá. A fantáziámnak kedvező, távoli vidéken van, ahogy tehetem, ellátogatok oda. Most úgyis fotózni tanulok, lefényképezem azt a helyet is, és hamarosan rendezek egy Café X kiállítást is, melynek a katalógusa szintén a Café X nevet viseli majd... (Marjai Judit felvétele-)
