Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-05 / 80. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 5. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Tizenöt év Zelenovicnak Tizenöt év börtönbüntetéssel sújtotta a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök vizsgálatával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék Drágán Zelenovic egykori boszniai szerb rendőrparancsnokot szerdán Hágában kimondott ítéletében háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt. A több mint tíz éve körözött Zelenovicot tavaly Oroszországban fogták el, hazatoloncolták Boszniába, ahonnan kiadták az ENSZ-tör- vényszéknek. A kelet-boszniai Foca város katonai rendőrségének volt helyettes vezetőjét kínzás és nemi erőszak elkövetésével vádolták. (mti) A szlovák gazdasági miniszterre nincs szükség, de a modern piacgazdaságban a minisztériumára sem Nem hagyományos megoldás Szlovákia gazdasági miniszterének természetes, hogy a fegyvergyártó magáncégek megvesztegetik megrendelőiket, sőt úgy véli, a szlovák állami vállalatoknak is ezt kellene cselekedniük. Robert Fico a védelmére kelt, szerinte minisztere csak „nagyon nyütan beszélt a fegyvereladás praktikáiról”. GÁL ZSOLT Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter a Trend gazdasági hetilapnak adott interjújában védelmébe vette kormánya terveit a fegyveripar állami irányításáról. A DMD Groupot a minisztérium igazgatása alá akarja vonni, mert az Állami Vagyonalapon (FNM) keresztüli közvetett irányítást nehézkesnek tartja. Sajátos választ adott a Trend riporterének kérdésére, mely szerint a Szlovákiában gyártott nehézfegyverekre (önjáró lövegek, tankok) jórészt a harmadik világ instabil országaiban van kereslet, ahol az üzlet része a megrendelők lefizetése. Jahnátek szerint az ilyen „nem hagyományos eladási formák” léteznek, és amennyiben a magáncégek kenőpénzeket adnak, az államiaknak is ezt kell tenniük. Csak az a lényeg hogy az egész „idézőjelben transzparens” legyen, azaz el lehessen könyvelni a baksisra szánt összegeket. A képlet adott, a kormány tagjai újra tanúságot tettek arról, hogy milyen rendszer beidegződései alapján hozzák döntéseiket. A szocializmusban az állam tulajdonolta a vállalatokat és irányította a gazdaságot, akkor miért is változtassunk ezen a jól bevált módszeren? Ha a magáncégek lefizetik az afrikai vagy ázsiai diktátorokat, hogy fegyvert adhassanak el nekik, akkor kenjék meg őket az állami cégek is. Az ilyen nem hagyományos eladás nem zavarja Robert Fico miniszterelnököt sem, Jahnáteket a legjobb gazdasági miniszternek nevezte. Azok az érvek sem hatották meg túlságosan a minisztert, hogy a világban a fegyvert gyártó vállalatok többsége magántulajdonban van (Oroszország és Kína kivételével), és Szlovákiában is a magáncégek a sikeresebbek a védelmi iparban. Az állami fegyvercégek megmentése pedig már régi lemez, gyakorlatilag a rendszerváltás óta próbálják őket talpra állítani újabb meg újabb pénz- injekciókkal, mindig sikertelenül. Komoly demokráciákban a korrupciós botrányok a' politikusok bukásához vezetnek még a legfelsőbb szinteken is. Beleértve az amerikai alelnököt, a NATO főtitkárát, sőt az egész Európai Bizottságot. Ha egyes politikusok titokban érintettek is korrupciós ügyletekben, bizonyosan nem támogatják a legjelentősebb gazdasági hetilapnak adott interjúban a vásárlók lefizetését, különösen azt nem, hogy az állam által ellenőrzött vállalatok adjanak baksist. A kormányfő sem nevezi az ilyen kijelentéseket tevő minisztert a legjobbnak. Ironikusan meg lehet persze jegyezni, hogy az elődöket, az SPP-s kitöltetlen váltókat osztogató és vélhetően ezzel összefüggésben később fényes nappal bérgyilkos által kivégzett Ján Duckýt vagy a beruházóknak teljesíthetetlen ígéreteket osztogató Pavol Ruskót nem túl nehéz felülmúlni. Jahná- teknek azonban a korrupciót az állami cégeknél intézményesítő javaslatai miatt mennie kellett volna. Ha már szóba kerültek a nem hagyományos eljárások, meg kellene fontolni azt is, szükség van- e egyáltalán a gazdasági minisztériumra. A központi tervgazdaságú szocialista rendszerben még volt létjogosultsága, mivel az állam irányította és tulajdonolta a gazdaságot és a vállalatokat. Egy modern piacgazdaságban - és Szlovákia kétségtelenül ennek számít - azonban a vállalatok sorsáról azok (magán) tulajdonosai, illetve az általuk kiA gazdaságot a piaci mechanizmusok, mindenekelőtt a kereslet és a kínálat igazgatja, nem a tervhivatal... nevezett menedzsment dönt, a gazdaságot pedig a piaci mechanizmusok, mindenekelőtt a kereslet és a kínálat igazgatja, nem a tervhivatal. Lehet arra hivatkozni, hogy számos cég továbbra is állami tulajdonban maradt és ezeket igazgatni, az állami vagyont kezelni kell, de akkor mire van a Nemzeti Vagyonalap? Felmerülhet, hogy bizonyos gazdasági ágazatokban, ahol pár nagy monopólium uralja a piacot (távközlés, energetika), szükség lehet ezek szabályozására, a gazdasági verseny felügyeletére, de akkor miért kell a telekommunikációs és a hálózati ágazatokat szabályozó hivatal, meg a Monopolellenes Hivatal? Sokan úgy vélhetik, hogy a beruházások idecsalogatásához szükséges a gazdasági tárca, de akkor miért kell a Sario ügynökség is? További érv lehet, hogy ezen tevékenységek koordinálására mégiscsak kell egy állami intézmény, de miért nem elég erre egy gazdasági miniszterelnök-helyettes vezette csoport a kormányhivatalon belül vagy egy szekció a pénzügyminisztériumban? A gazdasági minisztériumra is igaz a bürokrácia törvénye. Ha egyszer létrejön egy állami hivatal, az akkor is fennmarad, ha az okok, amiért létrehozták, közben megszűnnek. A dolgozók újabb és újabb „nélkülözhetetlen” megoldandó kérdéseket találnak neki. A gazdasági minisztériumnak már rég nem feladata a gazdaság és a vállalatok irányítása, számos lehetséges tevékenységet pedig párhuzamosan létrejött állami szervek végeznek. Ezért egy hagyományos megoldás mellett - a miniszter menesztése - egy nem hagyományosat is végre lehetne hajtani: megszüntetni a minisztériumot is. Persze, minden marad a régiben: a miniszter a helyén, a több száz dolgozó a minisztériumban az adófizetők pénzén, a DMD állami kézben újabb állami pénzinjekciókkal, meg az általa gyártott fegyverek, amelyek kitűnő minőségűek, csak jórészt eladhatatlanok, mert senki nem akarja megvenni őket - de hátha segít egy kis kenőpénz. Persze csak akkor, ha rendesen elkönyvelik, elvégre mégiscsak az adófizetők pénzéből fizetik le a korrupt országok hivatalnokait. A legolvasottabb cseh napilap, a liberális Mladá Fronta Dnes interjúja a magyar miniszterelnökkel Gyurcsány a rakétavédelmi pajzs mellett érvel KOKES JÁNOS Csehországnak joga van bekapcsolódni az amerikai rakétavédelmi pajzs kiépítésébe, de szükség lenne arra, hogy ezt a problémát a NATO és a NATO-Oroszország Tanács is megvitassa - jelentette ki Gyurcsány Ferenc abban az interjúban, amelyet szerdán közölt a Mladá Fronta Dnes. „A cseheknek erre j oguk van, ez kétségtelen. Problémának tekintem azonban, hogy ez a kérdés eddig mindig csak a kétoldalú tárgyalások témája volt - válaszolt a Csehországba telepítendő amerikai radarállomással kapcsolatos kérdésre a Szocialista magyar módra című interjúban Gyurcsány. - A mi álláspontunk egyszerű: úgy véljük, hogy ezt az ügyet (a csehországi radarállomás és a lengyelországi rakétatámaszpont ügyét) politikai értelemben a NATO, valamint a NATO-Oroszország Tanács keretében is meg kell vitatni. Természetesen ez minket is érint” - fejtette ki a magyar álláspontot a miniszterelnök, aki Mirek Topolánek cseh kormányfő múlt heti magyarországi hivatalos látogatása idején nyilatkozott a cseh lapnak. Gyurcsány arra a kérdésre, hogyan viszonyuljanak a közép-európai országok Oroszországhoz, Angela Merkel német kancellár álláspontját idézte, mely szerint az országnak Amerika a szövetségese, Oroszország pedig stratégiai partnere, s hozzátette: „Én is így gondolom.” A mai magyar belpolitikai viták gyökereit firtató kérdésre válaszolva Gyurcsány elmondta: Az elmúlt hónapok valóban nagyon mozgalmasak voltak. Ennek egyik oka, hogy a magyar jobboldali párt nagyon nehezen viseli el már második választási vereségét. A vita lényege azonban jóval mélyebb, s nemcsak Magyarországot, hanem egész Közép-Európát érinti. A vita lényege, hogy az ország megnyí- lik-e a világ felé, korszerűsödik- e, vagy ellenkezőleg, marad bezárva nemzetisége keretei között. „Magyarország ebben a kérdésben nagyon megosztott” - szögezte le a miniszterelnök, akit a lap kemény, célratörő politikusnak minősít. KOMMENTÁR- -e -‘W-k, . .\’ri .„■*-v./’ääSigggää Prága tükröt tart elénk S1DÓ H. ZOLTÁN Csehország tükröt tart elénk. Ebben a tükörben megnézhetjük, mennyi problémával szembesültünk volna napjainkban, ha 2004-ben a Dzurinda-kormány nem gyújtja be a rakétákat, s nem gyártja le futószalagon az ország korszerűbbé, versenyképesebbé tételéhez szükséges reformokat. Nyugati szomszédunk sokáig a švejki kedélyesség kegyelmi állapotában ringatta magát, megfűszerezve némi magyaros, Pató Pálra hajazó, „Ej, ráérünk arra még!” hozzáállással. Semmi kedvük, késztetésük nem volt a reformok kivitelezésére, ehelyett a szociáldemokrata kormányok nagyvonalú jóléti osztogatásba kezdtek, miközben az államadósság túllépte a 800 milliárd koronás határt. Az eleve jó rajthelyzetben levő, a külföldi beruházók által kedvelt, az idegenforgalom kasszáját teletömő Prága előnyét élvező Csehország sokáig nem érezte a változások égető szükségét. A hihetetlen parlamenti patthelyzetből végre kilábaló To- polánek-kormány azonban időközben rájött arra, a jelenlegi módszereket alkalmazva rövidesen összeomolhat a nyugdíjellátás, az állami kiadásokat egyre kevésbé tudják fedezni a bevételekből, emellett a magas szociális segélyektől elkényelmesedő csehek több mint 100 ezer betöltetlen állásra nem tartanak igényt, az államapparátus állománya mértéktelenül felduzzadt, az adórendszer szövevényessé vált, és még sorolhatnánk a tes- pedtségre utaló jeleket. Most viszont úgy tűnik, ha a parlament is rábólint, akkor 2008- tól 15 százalékra mérséklik a személyi jövedelemadót, 19 százalékra pedig a társasági adót, azaz a szlovák „szabásmintát” követik. Most talán tekintsünk el attól, a szlovák vagy a cseh modell lesz-e a vonzóbb, inkább az a lényeg, Prága megértette az idők szavát, azaz karcsúsít, egyszerűsít, áttekinthetőbb adórendszert teremt. Némi árnyat vet az egyébként kedvező összképre, hogy a kisebb személyi jövedelemadó csak látszólag lesz kisebb, a jövőre bevezetendő rendszerből inkább csak a magasabb keresetűek fognak profitálni. Az sem kizárt, hogy a Baltikumból Szlovákián át most Csehországba érkezett reformhullám a kórházi ágyak megszüntetésével bíbelődő Magyarországot szintén radikálisabb lépésekre kényszeríti. Végezetül nyugati szomszédunk igyekezete számunkra is fontos. Szűkíti a Fi- co-kormány mozgásterét, kevésbé mutogathat a Morva folyó túloldalára, hogy lám, ott nem volt megszorítás, mégis minden működik. Visszatérve a prágai tükörhöz, elmondható: ebben jó esetben megpillanthatjuk közelmúltunk problémáit, rossz esetben pedig, ha a Smer vezényelte hármas fogat szétrombolja a működő rendszert, akkor szomorú jövőnket láthatjuk. JEGYZET Régi idők mozija CSANDA GÁBOR Halmozottan korlátolt kamaszkorom delén, a hetvenes évek végén megnéztem a Szombat esti láz című hangosan beszélő, énekkel és zenével kísért színes amerikai filmet. Ennek egyik említésre méltó jelentében a pult mögött álló főszereplőtől egy idős hölgy egy doboz festéket kér. Mire John Travolta főszerepben kiszaladt a hátsó ajtón, be az első festékesboltba, vissza a magáéba, és számlázott. Csak bámultam, mint a moziban. Korábban ugyanis, de persze a magam és a rendszer még évekig elhúzódó görcsös, aztán végre-valahára mégis sikeresnek mondható kikupálódásáig ilyesmit elképzelni sem tudtam. Én ugyanis azt tapasztaltam, festék csak festékboltban kapható, vagy még inkább ott sem. Álmodott a nyomor, úgy bizony: szerintem sok akkori néző a maga és a rendszer hibájából meglehetősen hátrányos helyzetű korának ebben a mozisötét pillanatában szívesen lett volna - legalábbis a pillanat erejéig - olyan idős hölgy, aki történetesen John Travolta kuncsaftja. Akinél az ember igényei szerint azt rendel, amit akar, a filmben legalább. A régi idők mozijának nosztalgikus kivetítéseként olvasom a színikritikus újságíró kommentárját, melyben közli, hogy egy írásának bíráló hangvétele miatt eltanácsolták őt minden jövőbeni előadástól. Levelében a megbírálni merészelt darabnak otthont adó intézmény igazgatója arra kéri őt, hogy eztán kerülje el a színházat... Színház a világ, gondolhatja az olvasó, de mielőtt bármit is gondolna, olvassa el Juhász Dósa János jegyzetét az Új Szó Szalon című mellékletében, szombaton. Addig is, ha szabad, a magam részéről látnék némi különbséget John Travolta és Juhász Dósa János között. Vagy visszafogottabb koreográfiával, de lényegbevágóbban, a vegyesbolt és a sajtó között. Persze, belátható az is, hogy nem elsősorban a színiigazgatókra jellemző, hogy az újsággal és az újságíróval való kapcsolatuk a rendelésben és a rendelkezésben merül ki, hanem inkább a politikusokra. . De a sort még a politikusnál is általánosabb emberfajta zárhatná, ha ugyan zárható volna. Egy idült - tán némi hetvenes évekbeli esti láztól visszamaradt - elképzelés szerint a sajtó szervizszolgálat: az emberfajta rendel, a lap leközli, és amit nem rendel, vagy nem úgy rendel, azt meg nem. Ez az elképzelés téves; a világ a Szombat esti láz óta nagyot változott. John Travolta is, például. Az az idős hölgy meg, aki nála rendelt festéket - a népköltészet mai nyelvén szólva -, kint nyugszik a temetőben régen. Csak a hajzselé tartja magát. — Tojásom van, inkább nagyobb támogatottságra volna szükségem... (Peter Gossónyi karikatúrája)
