Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-30 / 99. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 30. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Havelt aggasztja Moszkva Vádav Havel volt cseh elnök mély aggodalmának adott hangot egy szombati lapinter- júban a legutóbbi oroszországi fejlemények miatt, amelyek véleménye szerint egy új tekintélyuralmi rendszer formálódására utalnak. „Ez nagyon furcsa és nyugtalanító fejlemény, mintha egy posztkommunista tekintélyelvű rendszer új típusának egy formája szülémé, amely új, kifinomult módszereket alkalmaz, olyanokat, amelyek a kommunizmus idejét juttatják eszünkbe” - mondta Havel a Süddeutschen Zeitung müncheni napüapnak. A nyugati kormányok igyekezete, hogy, jó kapcsolataik legyenek ezzel a hatalmas országgal”, nem vezethet oda,, jiogy különböző, ott történő dolgok felett szemet hunyunk” - tette hozzá. A napokban végső nyugalomra helyezett Borisz Jelcin orosz elnökről megemlékezve úgy vélekedett: „ha akkoriban nem Jelcin, hanem már Putyin” állt volna Oroszország élén, „akkor nem lett volna sem EU-, sem NATO-bővítés”. Havel nyomatékosan kiállt az amerikai rakétapajzs egyes elemeinek csehországi és lengyelországi telepítése mellett, és az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés mellett érvelt. „Az mindig jó, ha Amerika fél lábbal jelen van Európában” - fejtegette az egykori cseh ellenzék vezéralakja. Az Egyesült Államok jelenléte nagyon pozitív Európa számára, még ha pusztán rakétavédelmi rendszerekről van is szó. jegyünk mindig tudatában annak, milyen világháborúk törtek itt ki Európában, és aztán mindig az amerikaiak mentették meg a helyzetet” - hangoztatta. „Európa számára a legnagyobb veszélyt maga Európa jelenti” - fogalmazott a volt cseh elnök, (mti) Új tagok: zéró tolerancia Bulgária és Románia megbüntetését sürgeti egy osztrák újság a két balkáni országban igencsak vontatottan haladó reformfolyamat miatt. A konzervatív Die Presse szombati írása szerint a tét az Európai Unió bővítésének a jövője. Bulgáriát és Romániát „olyan időpontban vették föl az EU- ba, amikor arra nem voltak politikailag érettek. Az általuk azóta elért csekély mértékű haladás a legjobb bizonyíték a bővítés ellenzőinek a szemében arra, hogy éretlen EU-tagokkal csak problémákat vesz a szervezet a nyakába, ezért belátható időn belül semmi esetre sem szabadna újabb államokat befogadnia.” Az osztrák újság elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Bizottság keménységet tanúsítson Bukaresttel és Szófiával szemben, és következetesen alkalmazza azokat a szankciókat, amelyeket pontosan erre az esetre helyezett „virgácsként” kilátásba. Ha viszont Brüsszel csak lavíro- zik, azzal leértékel minden, a bővítéshez kapcsolódó óvintézkedést, és azoknak a malmára hajtja a vizet, akik már ma bevehetetlen erőddé akarják alakítani Európát - írta a Die Presse, (mti)- És azt is megígérhetem, hogy nem a kórházakat fogjuk megszüntetni, hanem a betegségeket! (Peter Gossónyi karikatúrája) 11. Erzsébet királynőt messze megelőzi a Harry Potter-sorozat írónője Indiai és orosz a két leggazdagabb „brit” Töretlenül és meredek ütemben gazdagodott tovább az elmúlt egy évben a brit pénzarisztokrácia felső ezre, amelynek összvagyona a jelenlegi munkáspárti kormány eddigi tíz éve alatt csaknem megnégyszereződött. MT1-HÁTTÉR A The Sunday Times minden évben összeállítja listáját a leggazdagabb ezer brit becsült vagyonáról, összesítve és személyekre lebontva. Az idei összesítés szerint a pénzarisztokrácia felső kasztjának összvagyona a tavalyi 300,96 milliárd fontról 59 milliárd fonttal, csaknem 360 milliárd fontra duzzadt. A leggazdagabb ezer vagyona az elmúlt egy évben majdnem 20 százalékkal gyarapodott, ami egyike a legnagyobb éves növekedéseknek a hasonló listák közlésének kezdete, 1989 óta. Tíz éve, amikor az azóta is folyamatosan kormányzó baloldali Munkáspárt - egyebek mellett a nagyobb társadalmi igazságosság megteremtésének programjával - hatalomra került, a gazdagok leg- gazdagabbjainak összvagyona 98,99 milliárd font volt, vagyis a felső ezer - amelynek személyi összetétele természetesen folyamatosan változik - azóta 263 százalékkal növelte vagyonát. Ugyanezen idő alatt a brit lakosság egészének átlagos vagyongyarapodása 120 százalékos volt. A lap megjegyzi, hogy Tony Blair miniszterelnökségének évtizede olyan aranykorszaka volt a brit gazdagoknak, amilyenre kevés példa van az ország történelmében. A brit „vagyonrobbanást” jól jelzi, hogy az idei listán rekord számú, 68 milliárdos szerepel, 14-gyel több, mint tavaly, és háromszor annyi, mint négy évvel ezelőtt. A Rich Listre felkerült milliárdosok száma 1997-ben - a Labour hatalomra kerülésének évében - még csak 16 volt. A leggazdagabb az idei listán is a brit-indiai acélbáró, Lakshmi Mittal, akinek vagyonát a The Sunday Times 19,25 milliárd fontra (962,5 milliárd korona, 1 font körülbelül 50 korona) becsüli; ez 4,4 milliárd fontos gyarapodás a tavaly kimutatott vagyonhoz képest. Mittal cége, a Mittal Steel erőteljesen teijeszkedik Európában, ezen belül is Kelet-Európábán: két éve 2,8 milliárd fontért felvásárolta a legnagyobb ukrán acélművet, a Krivij Rih-i (Krivoj Rog) Krivo- rizssztalt, és meg nem erősített hírek szerint annak idején érdeklődött a magyar Dunaferr magánosítása iránt is. Lakshmi Mittal az idén harmadszor utasította maga mögé a korábbi leggazdagabb „britet”, a Londonban élő orosz Roman Abramovics olajoligarchát, a Chelsea labdarúgó klub tulajdonosát. Abramovics vagyona az idei Rich List szerint stagnált: ugyanúgy 10,8 milliárd font, mint tavaly. Mittal és Abramovics együttes vagyona így éppen átlépi a 30 milliárd fontot, vagyis ketten csaknem a felét birtokolják az első tíz összesen 70 milliárd fontos vagyonának. Abramovics épp az elmúlt hetekben tudta le feszült figyelemmel kísért válását, mégpedig szinte aprópénzzel: hírek szerint második neje, Irina megelégedett 155 millió font végkielégítéssel. Ez legalább akkora megkönnyebbülés lehet az orosz mágnásnak, mint amekkora csalódás a pénzarisztokrácia zsíros válási tranzakcióira szakosodott londoni jogi irodáknak, amelyek a Lakshmi Mittal acélbáró a leggazdagabb brit. Őt követi Roman Abramovics olajmágnás, a Chelsea tulajdonosa. (SITA/AP-felvétel) házasság repedezésének első hírei után még több milliárd fontos válási egyezségben - és ehhez mérhető ügyvédi tiszteletdíjban - reménykedtek. E vagyonokhoz képest a brit uralkodó szülte szegénynek számít. A 81 éves U. Erzsébet királynő gazdagabb lett ugyan 20 millió fonttal, de idei 320 millió fontos vagyona így is csak a 229. helyhez volt elégséges az ezres listán. A The Sunday Times megjegyzi egyébként, hogy a monarchia működtetése kifejezetten olcsó: az elmúlt egy évben 37,4 millió font, azaz egy-egy alattvalóra számolva 64 penny költséggel járt. A királynőt a leggazdagabb brit hölgyek között messze megelőzi Joanne K. Rowling, a példátlan sikerű Harry Potter-sorozat szerzője is. Az írónő vagyonát a The Sunday Times 545 millió fontra becsüli a tavalyi 520 millió font után. A leggazdagabb brit zenészek közül Sir Paul McCartney-nak, a Beatles volt basszusgitárosának a Rich List tavaly 825 millió fontot tulajdonított, az idei listán azonban Sir Paul alig 725 millió fonttal szerepel, a szerkesztők ugyanis 100 milliót „félretettek” vagyonából a várható válási költségekre. Az idén 65 éves ex-Beatle és nála negyed századdal ifjabb neje, Heather Mills válási hercehurcája több mint egy éve tart, azokkal a találgatásokkal együtt, hogy Heather mennyit rak majd zsebre McCartney vagyonából. A The Sunday Times az idén külön összeállítást közölt a világ, illetve Európa 50 leggazdagabbjáról is. A világ felső ötvenének összvagyona a 2007-es Rich List szerint 611 milliárd font, 8,3 százalékkal több műit tavaly. Az európai ötvenes élmezőny összesen 371 milliárd fontot tudhat a bankban; ez 14,8 százalékos gazdagodás egy év alatt. A világranglistát 42,6 milliárd fonttal (85 milliárd dollárral) a Wal-Mart üzletláncot birtokló amerikai Walton család vezeti; utánuk a Microsoft-alapító Bill Gates következik, 28,7 milliárd fonttal (57 milliárd dollár). Az európai listavezető a brit első, vagyis Lakshmi Mittal. Európa felső ötvene közül tizenhárom orosz, 76,3 milliárd fontnak megfelelő összvagyonnal. KOMMENTÁR Reszkess, sajtó!? BARAK LÁSZLÓ Tejfölösszájúnak találtam titulálni itt a minap az MKP egyik elnökségi tagját, a testület más tagjait pedig „senkihelyetteseknek” minősítettem. Azaz, a hír szent, a vélemény szabad elve alapján, szokásomhoz híven, ezúttal is sommás véleményt nyilvánítottam a szóban forgó politikusokról és a mindennapi közéletben viselt dolgaikról. Nyü- ván nem árulok el különösebb titkot, ha közzéteszem, bizony szinte mindannyian mellre szívták az ominózus jelzőket. Volt olyan is, aki telefonon interveniált az „illetékesnél”, másoknak esetleg a jó édesanyám is eszükbejuthatott megint. Nincsen azonban semmi különös az efféle reakciókban, elvégre a politikus is csak emberből lenne... Rendszeresen véleményt alkotó közíróként természetesen a politikai intézményrendszer szinte valamennyi említésre méltó vagy éppen ízetlen-sótalan, vagyis jellegtelen szereplője szolgált már céltáblámul. Amint magam is számtalanszor kénytelen vagyok szembesülni közvetlenül a munkám, közvetve pedig személyem megítélésével. Viszont, mivel közíróként nem igen üdomos politikusokkal barátkoznom, nem tartom különleges hőstettnek, hogy alkalomadtán melegebb vidékre küldöm napi munkám „tárgyaid’. Ha indokoltnak tartom - persze mindenkor fenntartva a tévedés jogát is -, akár állam- és kormányfőket. Teszem azt, Robert Ficót, ha éppen úgy tűnik nekem, hülyeségeket beszél vagy általam butaságnak tartott intézkedéseket szorgalmaz. Vagyis csapnivalóan végzi a munkáját. Hiszen, amint fentebb céloztam volt rá, ezért vagyok, vagyunk „felvéve”, ha úgy tetszik, fizetve, mi, közírók. Mármint, hogy a mindenkori kormány, sőt általában is, valamennyi közszereplő mindenkori „ellenzékeként” mondhassuk a magunkét a sajtóban. Lévén, az efféle cselekvés a demokrácia fundamentuma. Az állandó morgás, azaz a szabad véleménynyilvánítás, még konkrétabban pedig az ellenőrzés, jogunk és kötelességünk tehát. Éppen ezért minősíthető vaskos ostobaságnak a szlovák kormányfő minapi masszív, sajtó elleni támadása is. Nevezetesen, hogy intézményesíteni akarja, vagyis törvénybe szeretné iktatni a politikusok, úgymond, vitatkozási jogát - a sajtóban. A konkrét szándék szerint, ha a politikus sértve érzi magát egy-egy őt, pontosabban, munkáját érintő cikk tévéműsor stb. által, a „bűnös” sajtóorgánumnak kötelezően helyt kell adnia a politikus vonatkozó véleményének is. Ez a nyilvánvaló agyrém, természetesen nem csupán azért, mert a jelenlegi jogszabályok sem zárnak ki ilyesmit. Sőt, egy-egy bizonyíthatóan(l) igaztalan sajtóközlemény akár bírósági úton is megtorolható. Fico szándéka viszont azért köz- veszélyes, mert gyakorlati alkalmazása tulajdonképpen magukat a politikusokat süllyesztheti urambocsá! a piaci kofák, a mindenkori hordószónokok szintjére. Egyrészt. Másrészt pedig olyan, rég meghaladott pártállami módszereket idéz, amelyek mindenekelőtt a célközönséget, a politikusok szemszögéből a lehetséges választókat, a sajtó tekintetében pedig az olvasókat kiskorúsíthalja újfent. Fico tehát úgy kívánja diktatórikus módon sakkban tartani a sajtót, amint azt annak idején a legvérmesebb kommunista érában elődei tették. Nem kis érdeklődéssel és aggodalommal várható tehát, vajon miként viszonyulnak ehhez az agyrémhez a jelenlegi parlament helyenként akár tejfölösszájú senkihelyettesekként is megnyilvánuló ellenzéki politikusai... Akik természetesen épp úgy a sajtó célkeresztjében vannak, mint hasonszőrű kormányzati kollégáik. JEGYZET Egy költő dicsérete JUHÁSZ KATALIN Ezek után még meije valaki azt mondani, hogy manapság rossz időkjámak a költészetre! Hogy lila ködökbe burkolózva, perifériára szorulva, élettől és olvasótól magát elbarikádozva leledzik valahol, az megfoghatatlan magaslatokban. Hogy az utca emberét nem érdekli a kortárs irodalom. Hogy az is bolond, aki poétává lesz ma Magyarországon, vagy, teszem azt, Gömör- ben. Örömmel jelenthetem: Tornaiján, eme művészetekre fogékony városkában mostanság kézről-kézre jár egy vers. Egy precíz hexameterekben íródott, vígeposzi elemeket és villoni humort csokonais vagabundsággal keverő költemény, amelynek szerzője olyasmüe vállalkozott, mint anno Tinódi Lantos Sebestyén: tudósított egy megtörtént eseményről. Nevezetesen egy „csatáról”, amely egy tornaijai művészeti fesztivál végén zajlott le, alig három héttel ezelőtt. Két férfi összeverekedett egy nő miatt. Ahogy ez már lenni szokott. Csak költő nem szokott a környéken lenni. Most viszont volt. Az illető kenyérkereset gyanánt újságíróként végzi dolgát egy napilapnál, száraz tényekkel foglalkozik, ám ha a múzsa meglátogatja, csuda dolgokra képes a szavakkal. Ballada arról, hogy Gömörben járva hogyan verte meg a szelíd rendező a helyi üvegest, meg a Dzsint. Ez a helyszíni beszámoló címe. Magát a verekedést sokan látták, még többen hallottak róla, és persze a hír képlékeny dolog, szájrul-szájra járva elferdülhet, kiszínesedhet, megduzzadhat. A fesztiválon részt vevő színházi rendező, akinek kedvesét egy erősen kapatos helybéli molesztálni merészelte, valószínűleg bekerül az irodalomtörténetbe, méghozzá anélkül, hogy akár egy rövid egyfelvonásos színpadra állításával vesződnie kellett volna. A költő elmondhatja magáról, hogy művét már a fél város olvasta, hála a fénymásolónak, valamint néhány humorérzékkel megáldott „teijesztőnek”. A poézis pedig visszakapta régi dicsőségét. Sokan rádöbbenhettek, hogy nekik szól, őket szórakoztatja, tájékoztatja a világ dolgairól, arról, ami itt és most történik. Vajh, mi légyen a kortárs irodalom feladata, ha nem ez? A szóban forgó költeményt bárkinek elküldöm villanypostán (az e-mail költői elnevezése), csak jelezze érdeklődését bátran. Éljen a művészet, gö- möriek!
