Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-27 / 97. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 28. Kultúra 9 XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny: versenyben az első három kategória Zsűrit izzasztó, versenyzőt fárasztó döntő SZÁSZI ZOLTÁN Rimaszombat. A XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny a csütörtöki ünnepélyes megnyitó után tegnap a versszínpadok, valamint a három első kategória vers- és prózamondóinak döntőjével folyatódott. A résztvevők véleménye egyelőre megosztott abban a kérdésben, jobb-e az egyfordulós, elődöntők nélküli országos megmérettetés. Annyi biztos, a szakmai zsűrik nincsenek könnyű helyzetben. Jók voltak az előválogatások, magas színvonal ígérkezik, nem lesz könnyű dönteniük a zsűriknek. A versszínpad kategóriában ugyan még csak két csapat mérte össze tudását, itt viszont nagyon összefogott, jól kidolgozott, magas színvonalú összeállításokat látha- tott-hallhatott a közönség. Az új kezdeményezés remélhetőleg mozgalommá szélesedik, komoly esély van erre. Az ünnepi nyitógála előtti, a Tompa Mihály köztéri szobránál megtartott emlékezésen közel kétszázötvenen vettek részt, Buda Ferenc verse Balázs István miskolci előadóművész tolmácsolásában osztatlan sikert aratott. Az esti nyitógálán Dráfi Mátyás megcsillogtatta pódiumművészeti tudásának legjavát. Az országos vers- és prózamondó versenyt Rimaszombat polgár- mestere, Ciffuš István, helyett, aki munkahelyi elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen, Sebők Valéria önkormányzati képviselő, a Cse- madok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke nyitotta meg, ünnepi beszédet Mács József mondott. Ezen a gálán adták át az idei Kulcsár Tibor-díjakat is, amelyeket a költő lánya adott át a kitüntetetteknek. Az idei díjakat a királyhelmeci Bodnár Mária és a komáromi Gáspár Tibor kapta. Bodnár Máriát Furik Csaba köszöntötte Hamvas Béla mélyen- szántó gondolatait idézve, Gáspár Mai program 9.00 IV-V. kát. - vers döntője (bábterem) 9.00 IV-V. kát. - próza döntője (színházterem) Játékos irodalmi délelőtt az I-III. kát. versenyzői részére (gömbterem) Játékmester: Szabó Csilla, Várady Kornélia Irodalmi matiné gömöri meseírókkal: a Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház vendégei Duray Miklós, Kövesdi Károly és Vaskői Károly. Közreműködik: Kiss Szilvia, Tóth Rita, Balia Igor. Vezeti: Juhász Dósa János (gömbterem) SZEVASZ Vándorszínház - Mátyás király meséi (gömbterem) 14.30 Szakmai értékelések (vers - bábterem, próza - gömbterem) 14.30 Tompa Mihály sírjának koszorúzása Hanván és Istentisztelet 19.00 Eredményhirdetés, a győztesek gálaműsora (színházterem) 22.00 Fesztiválklub Dráfi Mátyás színművész a megnyitón - egy szál gyertya emlékeztetett Kaszás Attilára (Szekeres Éva felvétele) Tibor tanár urat pedig egykori diákja, Kiss Péntek József, aki számszerűleg is felsorolta, menynyi emlékezetes irodalmi színpadi műsort rendezett Gáspár tanár úr, aki egészségi állapota miatt nem vehette át személyesen a díjat. Sokáig visszarezdülő szép színházi pillanatok zárták a nyiA zsűri meghökkenten vette tudomásul a versenyzáró értékelésen jelen lévő hat pedagógust Kazinczy Napok szép beszéddel Kassa. Pénteken ért véget a Szép Magyar Beszéd országos verseny, melyet idén a régi tradíciók szellemében a XXXVIII. Kazinczy Napokkal kötöttek össze. Ám a régi tradíciók felélesztése csak részben sikerült, hiszen azok a szép idők, mikor a magyar szakos tanárok az ország minden részéről Kassára zarándokoltak nyelvművelő előadásokat hallgatni, és mintegy mellékesen „megversenyeztetni” a diákjaikat, bizony már rég a múltba merültek. KOZSÁR ZSUZSANNA Nem mintha a mostani magyar szakos és más humán érdeklődésű tanárok rosszabbak, lustábbak, lanyhábbak lennének a régieknél. Csak épp ma már nem lehet az iskolákból „lógni” egy hetet nyelvművelő előadások ürügyén. A rendezvény amúgy is csak háromnapos, és időszűkében lévén, a verseny és az előadások egy része egy időben zajlott. A tisztelt szakmabeliek tehát dönthettek: saját diákjaik és azok versenytársai teljesítményére kíváncsiak, vagy egy-egy érdekfeszítő előadásra. Hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű, az országos vers- és prózamondó verseny is csupán egy nappal kezdődött később a Szép Magyar Beszédnél. A mindkét döntőbe szerencsésen bejutó diákok és kísérőik tehát nem várták meg a zsűri szívhez szóló értékelését csütörtökön délután, nem is beszélve a pénteki eredmény- hirdetésről, hanem ügettek Kassáról Rimaszombatba, hogy a megnyitón ott lehessenek, és másnapra kialudhassák a szöveghangosítás és szövegalkotás okozta fáradalmakat, és frissen, kipihenten álljanak egy-egy verssel vagy prózával egy újabb zsűri elé. Hogy a megfelelő minisztérium miért nem kommunikál a Csemadokkal a két hasonszőrű verseny megszervezésénél, számomra rejtély maradt, ám tény, hogy a Szép Magyar Beszéd egyik zsűrije meghökkenten vette tudomásul a versenyzáró értékelésen jelen lévő hat pedagógust, merthogy abban a két kategóriában húsz diák versenyzett. Maga a verseny, az alapiskolás és középiskolás kategória zsűrielnöke szerint egyaránt jó szintű volt, „csak nyertesek” jöttek idén Kassára. Vörös Ferenc, az alapiskolások zsűrielnöke idén a fiúkat hiányolta a mezőnyből, habár mutálással és bátortalansággal egyaránt magyarázható, hogy inkább a lányokat versenyeztetik a felkészítő tanárok. A zsűrit nem zavarta egyes versenyzők palócos kiejtésváltozata, és elégedett volt azzal is, hogy a gyerekek megfelelő szövegeket választottak. A fogalmazásoknál a „Nem vagyok már Maga a verseny, az alapiskolás és középiskolás kategória zsűrielnöke szerint egyaránt jó szintű volt. gyerek” című alkotás volt a leggyakoribb választás, hiszen a kamaszok személyes élmények, kamaszproblémák, a szülőkkel való kisebb-nagyobb konfliktusok alapján közelinek érezték ezt a témát. Vörös Ottó, a középiskolások elbírálásával megbízott pozsonyi vendégtanár szerint örvendetes, hogy idén sok Márai-szöveggel jöttek a versenyzők, ugyanakkor felfedezték már a hazai magyar irodalmárok esszéit is, és nem ragadtak meg makacsul Kosztolányinál. A kötelező szöveg kihangosításánál leginkább a közönséggel való kapcsolattartás okozott gondot, míg az önálló szövegalkotásban a szöveg indítása és lezárása bizonyult időnként nehéz feladatnak. A versennyel párhuzamosan zajló Kazinczy Napoknak nem volt idén központi témája, az érdeklődők előadásokat hallhattak a magyar nyelv jelenéről és jövőjéről, a szépirodalom nyelvhasználatáról, Ady és Erdély kapcsolatáról, valamint Dsida Jenő életművéről. Kiegészítésként egy irodalmi est volt hivatott a Nyugat második nemzedékének alkotásait közelebb hozni a hallgatósághoz, Szűcs Ildikó előadóművész tolmácsolásában, ám ezt a törekvést nem koronázta nagy siker. A helyi magyar tannyelvű iskolák becsületére legyen mondva, hogy a Márai Stúdió azért egy előadáson sem tátongott az ürességtől, mivel az elfoglalt pedagógusok helyett egy-egy osztálynyi diákkal töltötték meg a széksorokat. Márai szülővárosában tehát három napon át a magyar beszéd és a nyelvművelés volt az érdeklődés középpontjában, már amennyire a körülmények engedték. A rendezvénynek a Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium, valamint a Márai Stúdió adott otthont. S habár a nyelvművelő napokat Kazinczy Ferenc neve fémjelzi, Márainak, a hajdanvolt kassai polgárnak aligha lett volna kifogása kettejük nevének összekapcsolódása ellen. A Szép Magyar Beszéd országos versenyének helyezettjei I. kategória 1. Balián Viktória, Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Szene, 2. Párkánszký Krisztina, Ady Endre Alapiskola, Párkány, 3. Papp Borbála, Vámbéry Ármin Alapiskola, Dunaszerdahely és Ďuríček Tamara, Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Marcelháza II. kategória 1. Takács Erika, Duna Utcai Gimnázium, Pozsony, 2. Erdős Krisztina, Magyar Tanítási Nyelvű Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia, Kassa, 3. Szabó Donáta, Selye János Gimnázium, Komárom III. kategória 1. Púchovský Krisztián, kereskedelmi szakmunkásképző, Komárom, 2. Tapló Attila, mezőgazdasági szakmunkásképző, Ógyalla, 3. Zolcer Emília, kereskedelmi szakmunkásképző, Udvard Elhunyt Msztyiszlav Rosztropovics Zenész az emberi jogokért MT1-HÍR Hosszú betegség után Moszkvában, életének 80. évében meghalt Msztyiszlav Rosztropovics világhírű gordonkaművész, karmester. 16 éves korától a moszkvai konzervatóriumban tanult, tanára volt Sosz- takovics és Prokofjev is. Hangszerén felcsendült a gordonkairodalom szinte összes darabja, előadóként a kortárs zene legnagyobb komponistáit ihlette meg. Repertoárja rendkívül széles volt, a kamarazene mellett több mint 50 versenyművet ölelt föl a barokk kortól az avantgárd szerzeményekig. 1964-től elindult nemzetközi karrierje is. 1967-ben vett először kezébe karmesteri pálcát, Csajkovszkij Anyeginjét vezényelte a Nagy Színházban. A művészt egyre jobban nyomasztotta a brezsnyevi „pangás”, a beszűkülés és a reménytelenség. Határozottan szót emelt az emberi és állampolgári jogokért. Ez nem maradt következmények nélkül: egyre kevesebbszer léphetett fel, készíthetett lemezt. 1974-ben egy nyugati koncertkörút végén családjával elhagyta a Szovjetuniót, ahol 1978-ban megfosztották állampolgárságától. Svájcban, majd Amerikában telepedtek le. 1977- ben a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. Karrierjének több mint ezer koncertje közül talán a legemlékezetesebbet 1989-ben, a berlini fal leomlásakor adta a helyszínen. PENGE Kiss Noémi: Trans Magvető, Budapest, 2006 Kiss Noémi Trans című kötetének elbeszélései olyan írások, amelyek hangsúlyozottan kortárs szövegek kívánnak lenni. Ez egyrészt abból a merészségből eredeztethető, ahogyan bizonyos témákhoz nyúl a szerző, másrészt pedig abból, hogy milyen témák jelennek meg a kötetben. Minden szövegére egy szinte végletekig vitt játékosság jellemző, amely nemegyszer magával a játékossággal folytatott játékként jelenik meg. Célja nem az, hogy ezzel merész témáit súlytalanná, légiessé tegye, hanem hogy a nézőpontok eltérő lehetőségeit, sokrétegűségét emelje ki. De melyek is ezek a merész és kortárs témák? Egyrészt a női nemiség, a női szexualitás kérdése, amelyhez szorosan kapcsolódik nemcsak a nő és férfi közti hagyományos viszonyok megbontása, de az erotikus identitás, a női homoszexualitás vagy a test megjelenítésének kérdésköre is-Másrészt a Nyugat-Európá- ba bevándorolt kelet-európaiak identitásproblémái, sajátos szubkultúrája, amelyben hagyományos értékek veszítik el régi és nyerik el új értelmüket. Harmadszor pedig a kortárs irodalomelméleti trendek alkalmazásának lehetőségei említhetők, a posztstrukturalista tételek szövegbe írásának problematikája, a Cultural és Gender Studies megjeleníthetőségének kérdésköre, az író létének szövegbe írása. A kötet írásaiban általában szerencsés módon ötvöződik ez a három tartomány. Még az irodalomelméleti vonulat hangsúlyos megjelenése sem okoz problémát, hiszen rendkívül tudatos játékról van szó, amely a kortárs fiatal magyar irodalom nem egy alkotójára jellemző. Ráadásul Kiss Noémi több szövege nemcsak szépprózaként, de kulturális antropológiai lírai esszéként is olvasható, műit arra Tájgyakorlatok (2003) című kötete is példaként említhető, s amely eljárás az antropológia ún. hermeneu- tikai fordulatából vezethető le. Persze tény, a magyar irodalomban ezt a műfajt egyedül szerzőnk műveli. Ugyanez a helyzet a női szexualitás szövegbe írásával. Ez az olvasó folytonos bizonytalanságban tartását szolgálja - például a nemiség azon meghatározási kísérletei, amelyek az általánosíthatatlanság és általánosíthatóság problémája körül forognak, s a szexualitás, a test és a nőiség kérdéseit az identitás meghatározhatatlanságával kapcsolják össze: „A nők, sokan azt hiszik, tükör előtt írnak. Belenéznek a tükörbe, meglátnak egy nőt, és írnak róla. Minden nőben magukat látják. Á nők, akikről nők írnak, akkor saját maguk volnának. Szerintem ez nem igaz. Aki így ír, Vagy nem nő, vagy nem a nőről ír. Vagy észre sem veszi, hogy a nő nem mindig magáról ír.” Hogy a kötet elbeszélései nem műidig nyújtanak egyenletes színvonalú olvasmányélményt, annak leginkább stilisztikai okai vannak. A címadó Trans egyes magyartalan szerkezeteiről eldönthetetlen, tudatos germaniz- musokról vagy ügyetlen stilisztikai hibákról van-e szó (ilyen például az „általában megbánsz mindenkit” vagy a „kultiválók sem járnak erre” szerkezet). Néha egy-egy mondat lóg ki a szövegből, mert vagy túl didaktikus, vagy érzelgős: „A múlt darabokban hever az úton, amerre haladok.” Ezekért a bosszúságokért azonban azok a lehetséges világok kárpótolnak, amelyekbe bevezetést nyer az olvasó. Értékelés: ••••••••OO A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül tógálát, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny résztvevői Kaszás Attilára emlékeztek. A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt színész a versmondó versenyen többször zsűrizett, sok személyes ismerőse emlékezett rá a kiválóan összeállított nyitógálán.
