Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-04 / 79. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 4. Vélemény és háttér 7 Az elnökváltás összetett folyamatához Bugár rossz stratégiája is hozzájárult Hogyan tovább, MKP? KOMMENTÁR Aszalódó narancs JARÁB1K BALÁZS Komolyra fordultak a dolgok Ukrajnában, kérem. Hétfőn későn este Viktor Juscsenko elnök aláírta a parlament (Verkhovna Rada) feloszlatásáról szóló rendeletet, és ezzel tulajdonképpen feladta a politikai megegyezés lehetőségét a Régiók Pártja fémjelezte kormánykoalíció és narancsos ellenzéke között. Ami következhet, az tulajdonképpen alkotmányos polgárháború. A zászló pedig a kékeknek, vagyis a nagy rivális Viktor Janukovics kormányfőnek áll. A tavaly tavaszi parlamenti választások után a narancsos koalíció annyit veszekedett (hónapokig), amíg az addig a narancsos oldalon álló szocialista vezér Moroz egyszerűen megegyezett a kékekkel, és együtt elegen voltak a parlamenti többséghez, amely Viktor Janukovicsot emelte pajzsra. Természetesen az új kormány a kezdettől fogva próbálja az elnöki hatalmat parlamentire cserélni, ami ugye nem is lenne baj, ám a „kék kormány” tevékenysége - finoman szólva - többször is súrolta a politikai játékszabályok és az alkotmány határát. Ám Juscsenko, az alig két éve lezajlott narancsos forradalom vezére, soha nem lépett közbe. „Bugár Bélás” nyugalommal hagyta, hogy a saját emberei először kirúgassák Júlia Tyimosenkót a kormányfői székből, majd szintén saját emberei nyomására hagyta a parlamenti választás után a narancsos marakodást, ami a Janukovics-kormány megalakulását és a mai helyzetet okozta. A nemzet atyjának a képében tetszelegve a minden áron való megállapodásra törekedett Ja- nukoviccsal, közben az országgal alig történt valami. Reformok nu- ku, a jogállam kettős: egy a népnek, egy meg az elitnek. Bár a narancsos koalíció - Tyimosenko blokkja és a Juscsenko fémjelezte Mi Ukrajnánk - ismét együtt van, a „forradalom befejezése” paradox módon a nagy rivális Janukovicsnak sikerülhet. A múlt szombati tömegtüntetés ugyan több tízezer embert vitt ki a híres Majdan- ra, Kijev nincs igazán forradalmi hangulatban. Az ellenzék nem kínál semmit az előrehozott választásokon kívül, az pedig ugyanezt a politikai patthelyzetet ismételné meg a felmérések szerint. Ahogy egész elnöksége alatt, Juscsenko a végletekig kivárt, és csak akkor lépett, amikor az ellenzék vészesen közel került az alkotmányos parlamenti többség (300 képviselő a 450 tagú Verkhovna Radában) megszerzéséhez, amely lehetővé tenné a kormánykoalíciónak az elnöki rendeletek alkotmányos vétóját. Ráadásul a parlament feloszlatásáról szóló eböki rendelet jogi érvelése meglehetősen sántít: mert ugye igazán nem szép dolog - narancsos (sic!) - ellenzéki képviselőket vásárotai, de ez attól még nem alkotmányellenes. Paradox módon a későn jött eböki rendelet felgyorsíthatja a 300 képviselő megszerzését, mert melyik képviselő - akik meglehetősen sokat fizetnek a saját pártjaiknak - mond le arról, hogy jól megvásárolható legyen. Azzal, hogy semmilyen (főleg morális) reformot nem hajtottak végre, Juscsenko és tsa szépen beleestek a maguk által ásott verembe. Mivel egy újabb tömegtüntetésnek nbcs komolyabb jele, nagy valószínűséggel a kékeknek sikerül befejezni a narancs aszalását, Juscsenko ebök „ad acta” helyezését és a parlamenti rendszer megszilárdítását Ukrajnában. Nagy kérdés azonban ebben az esetben, vajon demokratikus marad-e ez a parlamenti rendszer? JEGYZET HÁTTÉR Koszovón a világ szeme Tegnap este New Yorkban összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy meghallgassa Martti Ahtisaarinak, a Világ- szervezet főtitkára megbízottjának beszámolóját Koszovó státusára vonatkozó javaslatáról, s ezzel elkezdődik egy talán hónapokig is eltartó döntési folyamat. A terv, amely lényegében már február eleje óta ismert, nemzetközi felügyelet mellett megvalósuló függetlenséget javasol a nyolc éve nemzetközi katonai felügyelet és közigazgatás alatt álló dél-szerbiai tartománynak. A Koszovó lakosságának 90 százalékát alkotó albánok teljes, korlátlan önállóságot szeremének ugyan, ám többségük elfogadja ezt a megoldást, míg szerb részről mereven elutasítják. Belgrádban arra bvatkoznak, hogy Ahtisaari megsérti a Koszovóra vonatkozó utolsó érvényes döntést, az ENSZ BT 1244-es, 1999-ben meghozott határozatát, amely szerint az ENSZ elkötelezett Jugoszlávia szuverenitásának és területi btegritásának megőrzése iránt. Szerbiában a múlt év végén alkotmányba is foglalták, hogy Koszovó elidegeníthetetlen része az országnak, így természetes, hogy alig akad olyan politikus, áld azt meri mondani, hogy talán el kellene engedni a valószbűleg megtarthatatlan, mert Szerbiával együtt élni nem akaró tartományt. Belgrad e helyett a legmesszebbmenőkig menő autonómiát ajánl. Tény, hogy mióta Koszovó nemzetközi felügyelet alatt áll, a BT 1244-es határozatából jószerivel csak az albánoknak kedvező részek valósultak meg. Ahhoz, hogy New Yorkban a 15-tagú BT- ben határozat szülessen, legalább kilenc tag igenlő szavazata kell, s az, hogy az öt állandó tag közül egy se mondjon nemet a döntésre. Belgrad pedig épp ez utóbbira számít, arra, hogy Oroszország, s esetleg Kína is vétót emel az Ahtisaari- javaslat ellen. Moszkva máig azt hangsúlyozta, hogy nem fogad el kierőszakolt megoldást, olyat, amely nem veszi figyelembe mindkét fél érdekeit. Ami Kínát illeti, képviselői nem voltak bőbeszédűek, bár jelezték: tiszteletben kell tartani Szerbia szuverenitását és területi egységét. Az, hogy ez az álláspont elegendő-e egy vétóhoz, kérdéses. Az Egyesült Államok szeretné mielőbb lezárni a kérdést, határozottan az Ahtisaari-terv elfogadása mellett van, s ebben támogatja a BT további két állandó tagja: Franciaország és Nagy-Britan- nia. A nem állandó tagok közül eddig Belgium és Panama csatlakozott ehhez a csoporthoz. A bizonytalan, „szürke zónát” Katar és Peru alkotja, míg hat nem állandó tag - a Dél-afrikai Köztársaság, Ghána, Indonézia, a Kongói Köztársaság, Olaszország és Szlovákia - erős fenntartásokkal él az Ahtisaari-terv iránt. Az teljesen biztosnak tűnik, hogy a közeli napokban nem születik Koszovó státusát eldöntő határozat az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A testület valószínűleg elfogadja azt az orosz indítványt, hogy küldjön ki tényfeltáró bizottságot Szerbiába és Koszovóba, s annak a jelentése alapján döntsön a további lépésekről, (mti) Az utóbbi napok legnagyobb politikai meglepetését egyértelműen az MKP közgyűlése hozta. Csáky Pál győzelme az elnökválasztáson meglepte az ország közvéleményét, a párt örökös második szalonképes politikusa kilépett Bugár árnyékából. Új garnitúra került a vezető funkciókba, legfőbb ideje mérleget vonni a vereség okairól és elgondolkozni a párt jövőjén. TOKÁR GÉZA A hétvége véleményem szerint nem elsősorban Csáky - és a Du- ray-szárny - sikerét hozta, hanem Bugár kudarcát. Az elnökváltás egy összetett folyamat része, melyhez Bugár rossz stratégiájával nagymértékben hozzájárult. Csákynak legalább négy fontosabb csoport támogatására volt szüksége ahhoz, hogy legyőzze riválisát. Az új elnök mellett szavaztak a durayisták, a hatalomból profitáló érdekcsoportokkal elégedetlenek, a változást követelők és a reformok szociális veszteseit képviselők is. Az első két csoportot közvetve Bugár a SME-ben két hete elhangzott nyilatkozata állította Csáky mögé. Az exelnök rossz stratégiát választott, mikor nyíltan rátámadt riválisára. Duray közismerten rossz viszonyban van Bugárral és nyűt titok, hogy bárműyen ellenjelöltet hajlandó támogatni. Nem tudni, hogy Csáky mennyire radikalizálódik elnöksége alatt, de kollégája bekeményítése előtt biztosan nem állt közel Durayhoz. A Bugár-interjú másik következménye, hogy Csáky - némi meglepetésre - nem táncolt vissza, hanem talán személyes sértődöttségtől is vezetve ellentámadásba lendült és előhúzta a ViMivel a fentebb említett cikkben valótlan tények láttak napvüágot, szükségesnek tartjuk, hogy ezekkel kapcsolatban állást foglaljunk. A nyüatkozó Világi Oszkár úrnak az arra utaló kijelentései, hogy Dunaszerdahely polgármesterének a fia nem transzparens módon jutott városi megrendelésekhez, nem felelnek meg a valóságnak. A lági-kártyát. Bugárnak nincs több köze a Slovnaft vezéréhez, mint Csákynak Durayhoz, de az MKP mögött álló érdekcsoportok ügye a kampány egyik központi témájává vált és sok szavazatot hozott ellenfelének. Bugár személye kimondatlanul is garancia lett volna a párton belüli status quo megőrzésére. Semmi sem utalt arra, hogy Duray fél- reállításán kívül bárműyen más változás történik az MKP politikájában, ha újraválasztják. A párt stratégiája pedig kérdéses - az MKP az utóbbi évben kiszorult a kormányból, korábban pedig kimondatlanul is feladta programja jelentős részét. Csáky baloldalibb politizálást hirdető programjával leginkább a negyedik csoportot, a reformok veszteseit szólította meg. A magyar régiók nem profitáltak eleget az MKP nyolc évéből - elkerülte a Némileg megváltozhat az MKP politikája a szlovák pártok és a többségi közvélemény irányában is. déli régiókat az autópálya és a fejlesztések nagy része, a keleti országrész továbbra is nehéz gazdasági helyzetben van. A régiókból érkező küldötteknek volt okuk a változás mellett voksolni. Elmondhatjuk tehát, hogy a hétvégén mind a négy csoport megtalálta Csákyban a megfelelőnek vélt tulajdonságokat. Ha az ellenjelölt nem tudja maga mögött az összes elégedetlenkedő támogatását, esélye sem lett volna a győzelemre. Vajon radikalizálja a változás az MKP-t? Ez főként Csákytól függ. Az új pártelnök megfontolt politikus hírében áll, és bár lekötelezte őt Duray, a radikális szárny továbbra sem szerzett fontos funkciszóban forgó megrendelésekre a 263/ 99. Tt. számú közbeszerzési törvénnyel összhangban 133440- MSS számú nyüvános nemzetközi közbeszerzési pályázatot írt ki a város. A pályázatra bárki jelentkezhetett, lefolyását és eredményeit közzétette a Közbeszerzési Közlöny 140. száma. A nemzetközi tender eredményei eűen a páókat a pártvezetésben. Durayt ugyan soron kívül alelnökké választották, de ne feledjük, korábban szintén ügyvezető alelnökként ténykedett. Az ügyvezető alelnöki és a stratégiáért és programalkotásért felelős alelnöki poszt legalább ugyanannyira semmitmondó. Az idő majd megmutatja, hogy Csáky mennyire marad durayista, mennyire szociális érzületű és mennyire pártreformátor. Néműeg megváltozhat az MKP politikája a szlovák pártok és a többségi közvélemény irányában is. Bugár személyében a párt elvesztette legkedveltebb és legnagyobb formátumú politikusát, pótlása nem lesz egyszerű. A szlovák politikusok első reakcióiból ugyanakkor kiderült, hogy az MKP-t voltaképpen vérengző, autonómiát követelő politikusok gyülekezetének tartják, amit csak Bugár tesz úgy-ahogy szalonképessé. Ettől a képtől azért jócskán messze vágjunk. Csáky képes kompromisszumokat kötni, megvalósítani az átmenetet két jelentős korszak között. A másodüt vonalban most kell kinevelni egy fiatal, Bugár-for- mátumú politikust, aki idővel képes átvenni az irányítást. Bugár bukásának pozitív hatása, hogy láncreakciót indíthat el az ellenzéki pártokban. Az MKP példája megmutatja, hogy igenis le lehet váltani a régi vezetőket. Majd egy évvel a választások után új elnök - Vladimír Palkó - kerülhet a KDH élére, az SDKÚ-nak egy hasonló megtisztulási folyamaton kell átesnie a közeljövőben, ha vissza akarja szerezni régi szavazóit. Az egyre népszerűtlenebb Dzurindát talán Iveta Radičová válthatná, csak új, hiteles arcok mérettethetik meg magukat sikeresen Robert Ficóval. A régi garnitúra megvalósította a reformokat és egyedüláűó módon nyolc évig maradt kormányon - a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Hiteles, új politikai vezetőkre van szükség minden eüen- zéki pártban. lyázat résztvevői közül senki nem emelt kifogást. Az, hogy a pályázat nyertese rokoni kapcsolatban áll a polgármesterrel, nem jelenti azt, hogy ne vehessen részt nyüvános megrendelések elnyeréséért meghirdetett nemzetközi verseny- pályázatokon. a dunaszerdahelyi városi hivatal sajtóosztálya A múlt kétszer NÉMETH ZOLTÁN Nemrég újra felidéződött bennem egy beszélgetéstöredék, amely Esterházy Péter, „a” posztmodem magyar író és Pavel Vili- kovský, „a” posztmodem szlovák író között zajlott le, s amely beszélgetésnek én is résztvevője lehettem. Vilikovský égjük elbeszélésében van egy jelenet, amelyben az anya halála után a két fiú megtalálja az apa naplóit és leveleit, s az idősebb fiú határozott döntése értelmében olva- satlanul elégetik azokat. Vilikovský, az író, mint fiatalabb testvér, alárendeli magát az idősebb akaratának, viszont titokban zsebre tesz egy füzetet, s ennek a töredékeiből bomlik ki az elbeszélés: emlékezés a sok éve elhunyt apára, akiről csak homályos emlékei vannak a fiúnak. És itt szólt közbe Esterházy, š teljes értetlenségéről biztosította a szlovák írót. Ti tényleg elégettétek édesapátok naplóját és leveleit? Olvasatlanul? Igen, vála: szólta Vilikovský, hiszen nem volt jogunk egy másik ember személyes irataiba beletúrni. De a magyar író nem tudta felfogni: egy író, aki megfosztja magát más szövegeitől, aki ráadásul a saját apja... Ja persze, gondolhatnánk, s emlékezhetnénk Esterházy Javított kiadás című „regényének” keletkezéstörténetére, amelynek során az író napról napra, hétről hétre járt másolni a Történeti Hivatalba, hogy édesapja ügynökjelentéseit kivagy inkább becsempéssze könyvébe. De a kérdés sokkal mélyebb: a múlt kétféle felfogásáról van szó. Egy lehetséges értelmezés szerint itt „a múltat végképp eltörölni” felfogása köszön vissza az égjük oldalon, a másikon viszont az arisztokratának a múlthoz való görcsös ragaszkodása. Egy másik lehetséges olvasat szerint nemzetkarakterológiai vonzata is van a kétféle múltfelfogásnak: a szlovák elbeszélés szereplője inkább elfordul a múlttól, megsemmisíti azt, értéktelennek ítéli, a magyar regény szereplője viszont beássa magát, szinte kéjeleg a múltban, jelen esetben a múltbeli tragédiában. Persze lehet, hogy csupán két autentikus, öntörvényű megoldásról van itt szó. És akkor felvetődik a kérdés, vajon melyik etikusabb: a felejtés vagy az emlékezés? Melyik a katartiku- sabb? A megfosztásnak, elfelejtésnek vagy az alkotó továbbgondolásnak kitett múlt? Vajon melyik esetben termékenyebb a képzelet, a fantázia? Mikor érezhetjük azt, hogy képesek vagyunk megőrizni ábrándjainkat elveszített szeretteinkről és elve- szíthetetlen csalódásainkról? Ad: Részemről a történet itt ér véget. Új Szó, 2007. április 3.- Nem, azok nem a cég eredményei, hanem a feleségem pénzköltési görbéje (Peter Gossányi rajza)
