Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-26 / 96. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 26. Kultúra 9 Jól fizetett séta. Milos Forman rendezése a prágai Nemzeti Színházban, két fia közreműködésével Füst van, babám! Színpadi rendezőként most debütált: Milos Forman (Kubány Éva felvétele) RÖVIDEN A zsidó dalok kedvelőinek Pozsony. Holnap 18.30-kor a pozsonyi Quo Vadis Házban zsidó dalokból álló koncert hangzik el. Az érdeklődőknek a legszebb zsidó dalokból ad ízelítőt Ervin Schönhauser, Mária Repková és Milan Dubovsky, (ú) Nádas Péter fotói Helsinkiben Budapest/Helsinki. Nádas Péter Kossuth-díjas író fotóiból Elválasztani feketét és fehéret címmel nyűt kiállítás tegnap Helsinkiben, a Magyar Kulturális és Tudományos Központ Folyosógalériájában. Nádas Péternek a 60-as, 70-es, 80-as években készített fényképeiből láthat válogatást a finn közönség. Az író eredetileg vegyésznek készült, de tanulmányait félbeszakította és fényképész szakvizsgát tett. 1961- től lapoknál fotóriporterként dolgozott. Bejárta az országot és több ezer képet készített. A művész soha sem hagyta abba a fotózást, legjobb negatívjait gondosan őrizte. Ez adta német kiadójának, a Steidl Verlagnak az ödetet, hogy felkéije a művészt, készítsen ezekről a képekről nagyításokat. Nádas Péter a fényről és a fényképezésről szóló szövegeket is fűzött a képekhez, így született meg 1999-ben a Valamennyi fény című album, amely eddig németül, magyarul és hollanduljelent meg, és az album anyagából született a kiállítás is. (MTI) Tompa Mihály városában ünnepel a költészet Ma kezdődik az országos versmondó seregszemle Színházi csemege Prágában. Szenzáció, büszkeség, népünnepély. Müos Forman itthon. Annyi év után ismét. Az Amadeus óta, amelynek jelentős részét Csehországban forgatta, mégiscsak eltelt huszonhárom év. SZABÓ G. LÁSZLÓ Filmeket folyamatosan készített (Valmont, Larry Flynt, Ember a holdon, Goya kísérteiéi), színházi rendezései azonban (köztük a Márai Sándor regénye nyomán megálmodott A gyertyák csonkig égnek) sorra meghiúsultak. Hiába a világhírnév, a sok Oscar, valahogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy alakulniuk kellett volna. Évekkel ezelőtt aztán a prágai Nemzeti Színház igazgatójától kapott izgalmas felkérést: vigye színre Smetana hősoperáját, a Dalibort, azt a darabot, amelyet már gyerekként megszeretett. Két film között egy színházi rendezés, ráadásul Prágában, a Nemzetiben, ahol egykor a kakasülőről csodálta a színpadi történéseket. A hely szelleme, a régi élmények sora, s a vágy, hogy újra Csehországban dolgozhasson, hazacsalogatta. De mert a kártyáit már az első megbeszélésen kiteregette, s elmondta, hogy a darab megérett a módosításokra, sőt a rövidítésre is, a „klasz- szikus értékek szigorú őrei” visszavették tőle a korábban buzgón felkínált lehetőséget. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Moldva-par- ti „aranykápolna” vezetői újabb kísérletet tegyenek Forman hazacsalogatására. A darab megválasztásában most is szabad kezet hagytak neki, a „megkötés” csak annyi volt, hogy legyen az egy igazi színházi delikatesz. Egy olyan finomság, amelyre valóban régóta éhezik a cseh közönség, s azt épp tőle kapja meg, aki sosem tagadta meg itthoni gyökereit, s Amerikában is megmaradt cseh rendezőnek, cseh gondolkodónak, cseh intellektusnak. Jirí Šlitr és Jiíí Suchý vígoperája, a Jól fizetett séta, amelyet az alkotók dzsesszoperának is neveznek, már negyvenkét évvel ezelőtt, a legendás prágai Semafor Színház falai között is óriási siker volt. A darab szerzőpárosa (az akkor harmincnégy éves zongorista és a huszonnyolc éves szövegíró, mindketten a rock’n’roll és a blues elszánt hívei) hihetetlen népszerűségre tett szert, az addig ismeretien énekesekből (köztük a műfaj ma már élő legendáiból, Jitka Molavco- vából, Éva Pilarovából, Nad’a Ur- bánkovából és Hana Hegerovából) neves előadóművészek lettek, a Semafor jegypénztára előtt hosszú sorok kígyóztak, s csak azért nem maradt évekig műsoron a külföldi színházak repertoárjára is felkerült előadás, mert elkövettek vele szemben egy televíziós „merényletet“. A „bűnös” pedig épp Milos Forman volt, aki Ján Roháécsal karöltve filmre vitte a Jól fizetett sétát. A szövegben rejlő humor és költészet, a zene pedig - ötvözve a kupiék, sanzonok, a rock’n’roll vüágát - a képernyőn is jól érvényesült. Én a filmet nem láttam. Mindazt, amit tudok róla, azoknak az elmondásából tudom, akiknek a Semafor a hatvanas évek közepén nem pusztán színházi élményt jelentett, hanem egyfajta szabadságot, szellemi s lelki felüdülést, s három évvel a Prágai tavasz forradalmi eseménye előtt „rést a falon”. Ha úgy tetszik: lyukat a vasfüggönyön. Az ő életükben a Jól fizetett séta „ifjúságuk édes madara”. A .jelújított”, új külsőbe álmodott múlt heti bemutató számukra egy visszahozott, a feledés homályából megmentett élmény, egy romlatlan színházi ínyencfalat, amelynek íze, zamata azóta is megmaradt. Nekik. Forman mindent megtett a sikerért. A lehető legjobb alkotótársakat állította maga mellé. Rendezőtársának negyvenhárom éves ikerfiainak egyikét, Petr Formant választotta, díszlettervezője másik fia, Matéj lett, az előadás dirigense ifjúkori jó barátja, a Royal Liverpool Philharmonic Orchestra egykori karmestere, Libor Pešek lett, kosztümtervezője Jan Pišték (a papa: Theodor Pišték Oscar-díjat kapott az Amadeus jelmezeiért), koreográfusát pedig, Veronika Švá- bová személyében a fiaitól kapta, akik önálló színházi társulatokban rendszeresen együttdolgoznak vele. A maga műfajában mindenki a maximumot nyújtja. A rendezés hibátlan, nagyvonalú és látványos, az előadás egyetlen pillanatra sem ül le, a díszletek, a jelmezek pontosan (s megmosolyogtatóan) idézik a kor hangulatát, a hatvanas évek ízlésvilágát, a táncok illúziót keltőek, a karmester - irányítva zenekart, énekkart és egy harminctagú gyermekkórust - mesteri munkát végez. A színészek három hónapos munkájának is látható-hallható eredménye van. Tomáš Trapl, Jitka Molavcová fényes Broadway-telje- sítménnyel kápráztatják el a nézőket, és nagyszerűek a többiek is: Dáša Zázvurková, Petr Macháéek, ZbynékFric. Dzsesszopera a Nemzetiben, Se- mafor-ereklye a Nemzetiben, Forman a Nemzetiben. Oda, ahol eddig csak klasszikusokat, Smetanát és Janáčeket, Dvofákot és Martinut, Puccinit és Csajkovszkijt, Shakes- peare-t és Lope de Vegát játszottak, súlyos, háromórás darabokat, most betette a lábát a közelmúlt, és egy messziről jött ember újraéleszt egy rég eltemetett sikert. Még egyszer leírom: minden tökéletesen működik, mindenki ámulatra méltó teljesítményt nyújt, csak épp a mondanivaló bizonyul édeskevésnek. Megmérettetett és (túl) könnyűnek találtatott. Adott egy házaspár, már kellőképpen unják egymást, ügyvédet fogadnak, válni szeretnének, amikor levelet hoz a postás - aki itt is „csengetne”, ha a ház rámenős asszonykája nem a kényelmetlen fürdőkádba döntené -, hogy meghalt, majd nem sokkal később, hogy mégis él, sőt érkezik a liverpooli nagynéni. A feleség azonban már szűrné össze a levet az ügyvéddel is, ha már a postáslegénnyel nem jutott dűlőre, de amikor a milliomos nyanya - akinek mindene megvan, csak éppen szeretetben nem dúskál - bejelenti, hogy „szponzorálná” a házaspár születendő gyerekét, férj és feleség mindent megtesz, hogy a hatalmas összeget megszerezze. Ennyi a habkönnyű sztori sok tánccal és színpadi látvánnyal fűszerezve. Ennyi. Egy dekával sem több. Hétkor felmegy a függöny és negyed kilenckor már utcán is a nagyérdemű. Ami nem lenne baj. Csak éppen nem kapunk „útravalót”. Ami bent és fent, a színpadon történt, az ott is maradt. Zenében, szövegben, táncban, látványban - mindenhogyan. Akinek ennyi is elég, az biztosan kellemesen szórakozik. Akinek nem, vessen magára. Én gyorsan megvigasztalom magam. Nekem ott a „másik” Forman. A Tűz van, babám!-os. Itt ugyanis lángok sem lobognak. Csak füst van, nagy füst. SZÁSZ1 ZOLTÁN Rimaszombat. Háromszáznál is több résztvevőt várnak Rimaszombatba az idei, tizenhatodik Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyre. Idén újdonság, hogy az érkező versenyzők egyetlen fordulós döntőben mérik össze a tudásukat, itt már csak egyetlen szöveggel kellett készülni. Ma kora este a hagyományokhoz híven a Tompa téren koszorúzással kezdődik a közép- európai viszonylatban a legtöbb versmondót és prózamondót mozgósítani tudó vetélkedés. Az iskolai, körzeti, területi döntőkből előre megszabott kulcs alapján juttathattak tovább versenyzőket a zsűrik, az országos döntőben így remélhetőleg jó színvonal várható. Mivel egyfordulós a döntő, a zsűri nem lesz irigylésre méltó helyzetben. Bővült a kategóriák száma, idén először rendezik meg a versszínpadok vetélkedését. A pódiumművészet népszerűsítését érezhetően felvállalva ebben a kategóriában már komoly szerkesztett műsorok élvezetére van esély. Számos kísérőrendezvény is szórakoztatja majd az éppen már döntő után vagy előtt lévőket. Könyvbemutatók, babakiállítás, a Ferenczy István Képzőművészeti Verseny díjazottjainak alkotásaiból rendezett tárlat, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete által meghívott Hólyagcirkusz Társulat formabontó és elgondolkodtató előadása, monodráma Gál Tamás előadásában, az elmaradhatatlan fesztiválklub, játékos irodalmi délelőtt és kirándulás Hanvára, ahol Tompa Mihály síijánál tisztelegnek a résztvevők. Rimaszombatban három napig a vers és a széppróza bűvöletében, háromszáznál is több résztvevővel, remélhetőleg magas színvonalú versennyel és színes műsorral várják a közönséget a XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny rendezvényei. Mindenki ámulatra méltó teljesítményt nyújt, csak épp a mondanivaló bizonyul édeskevésnek (Képarchívum) A XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny mai műsora 17.00 Koszorúzás Tompa Mihály köztéri szobránál 18.00 Kiállítások megnyitója 19.00 Megnyitó (színházterem) - közreműködik Dráfi Mátyás, Jászai-díjas, érdemes művész, Povinszky Laura és Kiss Gábor (zongora), az Indusztria duó (megzenésített versek). Megnyitó beszéd: Dr. Cifŕuš István polgármester Ünnepi köszöntő: Mács József író A Kulcsár Tibor-díj átadása Emlékezés Kaszás Attilára Tíz alkotását mutatja be Németh Hona Munkácsy-díjas képzőművész a Kortárs Magyar Galériában - a legtöbb műnek van valamilyen dunaszerdahelyi vonatkozása Kórházi padfirkák máig ható utórezgései TALLÓSl BÉLA Sikeres külföldi bemutatkozások után Németh Ilona végre „hazatért”. Alkotásaiból szülővárosában (és állandó lakhelyén), Duna- szerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában rendeztek kiállítást. Hushegyi Gábor esztéta, a kiállítás kurátora segítségével az elismert képzőművész tíz korábbi, másutt már prezentált munkáját tátja szülővárosa közönsége elé. A Vermesvillában elhelyezett alkotások - kettő kivételével - dunaszerdahelyi kötődésűek. Újító a kiállítás, rendhagyó volt már a keddi megnyitója is: ezúttal nem a kurátor méltatta szakmai szempontból a kiállított anyagot, hanem maga az alkotó, Németh Ilona tartott élvezetes, a műtárgyalkotás kulisszatitkait, a mögöttes történetet, valamint a művészi üzenetmegfogalmazás szándékait feltáró tárlatvezetést. Amelyből - úgy gondolom - a nagy számban megjelent közönség számára kiderülhetett, hogy a kortárs művészet eszközeivel is ki lehet fejezni, ezáltal megörökíteni viszonyunkat szülővárosunkhoz, lakóhelyünkhöz, nem utolsósorban közvetítem azt akár távolabbi vüágok felé is. (Érdekes megfigyelés lehetne az is, hogy más helyszíneken, esetenként külföldön, mi sugárzódik ebből a viszonyból.) Ez a kapcsolódás - Németh Ilona alkotásaiban - nem csupán a személyes vonatkozással hat kifelé, hiszen (csak egyetlen példát említve) elhagyott emlékeket bármelyikünk találhat egy-egy kórházi váróban vagy folyosón elhelyezett fehér fa- padba jelként-jelekként belevésve. Egy ilyen, a kórházi környezetből a művészetbe beemelt pad a kiállítás egyik darabja. Amely a Vermes-villa tömény kórházszaggal „illatosított” pincéjében van elhelyezve. S itt, ebben a többféle érzékelést nyújtó, valóságra utaló környezetben válik a művész személyes vonatkozása általánossá, mivel bármelyikünkben megélt érzeteket képes kelteni. A rengeteg új és értékes információt kínáló tárlatvezetést Németh Ilona még jó párszor megismétli a kiállítás időtartama alatt - június 2-áig - a fixált időpontokon, de egyeztetés esetén más napokon is. A két, nem a városhoz kötődő alkotás éppen ezért - a tárlatvezetések miatt - egészíti ki az anyagot, hogy a műtárgy-ismertetésekkel a kortárs képzőművészet minél változatosabb műfajait és kiteijedéseit lehessen közelebb hozni a látogatókhoz. Elsősorban - de nem kizárólag - a fiatalok részéről várnak érdeklődést, nagyobb nyitást a kortárs művészet felé. Már az nagy lépés, ha csak oly módon történik is a közelebb jutás, ahogy a megnyitón valósult meg a gyerekek részéről, akik pózolgatva élvezték az annyira óhajtott sztárság átélését lehetővé tevő csillogó-villogó, zajos pódi- umkömyezetet kínáló Exhibition Room című, 1998-ban készült interaktív multimediális installációt. De remélünk többet is. Németh Ilona több időpontban is megismétli a tárlatvezetést (Somogyi Tibor felvétele)
