Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-26 / 96. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 26. Vélemény és háttér 7- Nehéz időket élünk. Csak azért diszkriminál minket a munkapiac, mert nem akarunk dolgozni... (Peter Gossányi karikatúrája) A 2006-os év volt a legbrutálisabb, az esetek többsége felderítetlen marad Háború az újságírók ellen FIGYELŐ Túl gyors a temetés A The Moscow Times szerint Oroszország első elnökét gyorsabban és csendesebben temetik el, mint érdemelné. Bár az orosz ortodox gyakorlatnak megfelel, hogy Borisz Jelcint az elhunytát követő harmadik napon temetik el, nem kap akkora tiszteletet, mint más nagy formátumú államférfiak. Az egyszerű emberek elég későn értesülhettek arról, hogy kedd délutántól szerda délig leróhatják kegyeletüket Jelcin ravatalánál - írta az angol nyelvű orosz lap szerkesztőségi cikkében, rámutatva, hogy ezt a búcsúlehetőséget csak órákkal a katedrális kapuinak megnyitása előtt jelentették be, és a keddi lapokban még nem szerepelhetett. Jelcinnek minden hibája ellenére, sikerült intézményesítenie a demokratikus jogokat, még ha sokat meg is nyirbáltak, amióta távozott hivatalából - vélte a lap. Jelcin felügyelte a szabadpiaci reformokat, amelyek visszafordíthatatlan átalakulást idéztek elő a gazdaságban. Bár a változások fájdalmasak voltak és sok egyszerű ember neheztel Jelcinre emiatt, Oroszország most kétségkívül élvezi e reformok gyümölcseit - érvelt a The Moscow Times, (mti) Peking is gyászol A kínai külügyminisztérium szerint a kínai nép őszinte barátját veszítette el Borisz Jelcin volt orosz elnök halálával. Jelcin sokat tett a két ország 300 éves határvitájának rendezéséért. 1997-ben született orosz-kínai egyezség a 4500 kilométer hosszú közös határ kijelöléséről. Az ötvenes években kialakult szovjet-kínai szövetség hatalmi vetélkedésbe, majd nyílt ellenségeskedésbe csapott át a hatvanas évektől. A kilencvenes években, Jelcin elnöksége alatt szembetűnően megjavult az orosz-kínai viszony. Ebben nagy szerepe volt a mindkét fél számára előnyös fegyver- üzletek sokaságának. A devizában bővelkedő kínai állam viszonylag olcsón, meglehetősen korszerű orosz hadi- technikához jutott, a devizában szűkölködő orosz államnak pedig jól jöttek az azonnal, készpénzzel fizető Kína megrendelései. (MTI/AP) Walesa Jelcin szerepéről Lech Walesa volt lengyel elnök szerint a világ még nem ismerte el Borisz Jelcin volt orosz elnök történelmi szerepének igazi értékét. „Feltételezem, hogy ő maga sem ismerte fel, milyen fontos személyiség volt Európa számára. Lengyelország és Európa neki köszönheti mai formáját” - mondta a hétfőn elhunyt orosz államférfiról a Nobel-békedíjas lengyel politikus, a Szolidaritásnak, a kommunista világ első szabad szakszervezetének volt vezetője. 1991-ben Walesa államfőként Borisz Jelcinnel tárgyalt a Lengyelországban állomásozó szovjet csapatok távozásáról. (m/AFP) Száz újságírót gyilkoltak meg tavaly világszerte, és ezzel a 2006-os esztendő volt a legrosszabb év a szakma szemponljából, amióta ilyen statisztikák készülnek - közölte legújabb jelentésében a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet (IPI). KOVÁCS PÉTER Johann Fritz, az intézet igazgatója szerint a 2006-os esztendő volt a „legvadabb és legbrutálisabb” a kortárs média történetében, amikor „valóságos háború folyt az újságírók ellen”. Az IPI szokásos évi jelentésében 180 országot vizsgált meg az újságírói szakma gyakorlásának feltételei szempontjából. Irak már negyedik esztendeje a legveszélyesebb hely a sajtó számára, tavaly legkevesebb 46 újságírót öltek meg a közel-keleti országban. Gyükosság áldozatául estek újságírók további 23 országban, a legtöbben a Fülöp-szigete- ken (10), Mexikóban (7), Srí Lankán (5), Pakisztánban (4), Afganisztánban (3), Kolumbiában (3), Venezuelában (2), Oroszországban (2), Indiában (2) és Kínában (2). A gyilkosok szinte kivétel nélkül büntetlenek maradtak. Irakban helyi újságírók és külföldi tudósítók egyaránt céltáblák lettek a koalíciós erők és a lázadók között zajló véres harcokban. A CBS amerikai televízió két Az ENSZ iraki segélymissziójának (UNAMI) tegnap Bagdadban közzétett jelentése szerint gyorsan súlyosbodó humanitárius válság jellemzi Irak emberjogi helyzetét. Valamivel több mint 700 ezer iraki menekült el otthonából a síita-szunnita felekezeti erőszak miatt az észak-iraki Számárrá síita mauzóleuma ellen elkövetett 2006. február 22-i robbantásos merénylet óta - tűnik ki a dokumentumból, amelyet az emberi jogok iraki helyzetéről készített az ENSZ-misszió. Az al-Kaida szunnita szélsőségesei által elkövetett merénylet felszította a lappangó síita-szunnita ellentéteket, de az brit munkatársa, Paul Douglas és James Brolan egy bagdadi autó- bombás merénylet során vesztette életét, amikor az amerikai hadsereg egységeit kísérték. Nyugati médiumoknak és az amerikaiak által alapított arab nyelvű nyomtatott és elektronikus sajtóeszközöknek dolgozó iraki újságírók növekvő mértékben estek áldozatául szándékos támadásoknak. Az IPI szerint hasonlóan véres esztendő legutóbb az 1999-es volt a sajtó számára, bár akkor 86 újságírót öltek meg. 2005-ben 65, 2004-ben 78 újságíró szenvedett erőszakos halált világszerte. Az intézet felhívta a figyelmet, hogy Az egyetlen európai ország, ahol újságírókat öltek meg tavaly, Oroszország volt. 1997 óta 43 lettek gyilkosság áldozatai. a gyilkosságok mellett több országban továbbra is akadályozzák vagy lehetetlenné teszik a független újságírás gyakorlását. Ez különösen jellemző Észak-Koreára, Türkmenisztánra, Líbiára, Szíriára vagy Szaúd-Arábiára. Folytatódik az újságírók zaklatása többek között Zimbabwéban, Gambiá- ban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Oroszországban. Az egyetlen európai ország, ahol újságírókat öltek meg az elmúlt évben, Oroszország volt. Anna Polit- kovszkaja neves újságírónőt, aki a emberek tömeges menekülése nem ezzel kezdődött, hiszen a merénylet előtt is 1,2 millió ember hagyta el otthonát az Irak ellen indított 2003-as katonai támadás óta. Közvetlenül a biztonsági művelet február 14-i elindítása után, a hónap második felében olyan jelentést adott ki az iraki kormány, amely szerint e műveletnek köszönhetően kevesebb civil esett áldozatul a fővárosban tomboló erőszaknak. Márciusban azonban - az amerikai és az iraki hivatalos közlésekkel ellentétben - ismét nőtt az erőszak civil áldozatainak száma. Az UNAMI-jelentés bírálta az iraki kormányt, amiért újabban független Novaja Gazeta munkatársa volt, és bírálta a hatóságokat a csecsenföldi konfliktus kezelése miatt, moszkvai lakóházának liftjében lőtték agyon. Jevgenyij Gera- szimenkót, a Szaratovszkij Raszk- lad című szaratovi hetilap újságíróját holtan találták a lakásán egy nejlonszatyorral a fején. Ő egy helyi kereskedelmi vállalat felvásárlása ügyében nyomozott. Az IPI szerint az oroszországi újságírógyilkosságok rámutatnak a szakma gyakorlásának veszélyeire ebben az országban, és kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy van-e akarat az orosz hatóságok részéről az üyen bűncselekmények felderítésére. Az IPI adatai szerint 1997 óta Oroszországban 43 újságírót öltek meg. Az intézet aggodalmát fejezte ki a Mohamed-karikatúrák közlése miatt a nemzetközi sajtó ellen indított hajsza ügyében, elítélve azokat a próbálkozásokat, hogy a karikatúrák közlését vallásgyalá- zásnak tüntessék fel. Az IPI előtt, mely évi rendes kongresszusát május 12. és 15. között rendezi meg Isztambulban, már hasonló jelentést tett közzé a Nemzetközi Újságíró Szövetség (FIJ) és a Riporterek Határok Nélkül (RSF) is. Utóbbiak szerint 155, illetve 81 újságírót öltek meg 2006-ban. A számok azért különböznek, mert változó annak megítélése, hogy ki minősül újságírónak, és mit lehet erőszakos halálnak tekinteni. A szerző az MTI különtudósí- tója nem közöl konkrét összegző számadatokat az erőszak civil áldozatairól. Núri al-Máliki iraki síita kormányfő azzal vádolja az iraki ENSZ-missziót, hogy erősen eltúlozza a civil áldozatok számát, és megtiltotta az iraki tisztségviselőknek, hogy konkrét adatokat közöljenek. Mind George Bush amerikai elnök, mind pedig Máli- ki kormánya nagy belpolitikai nyomás alatt áll, hogy eredményeket mutasson fel az erősen vitatott biztonsági terv végrehajtása során. A világszervezet missziója kifejezte aggodalmát az amerikai-iraki biztonsági művelet során őrizetbe vett háromezer személy fogva tartásának körülményei miatt is. Főleg a fővárosban tombol az erőszak, a kormány eltitkolná a halottak számát Egyre több a civil áldozat Irakban MTl-HÁTTÉR KOMMENTÁR Amíg én vagyok a főnök GÁL ZSOLT Robert Fico kerek-perec kijelentette, hogy amíg ő az ország miniszterelnöke, addig nem lesz adócsökkentés és kész. Nem fog hallgatni holmi jöttment szakértőkre, még akkor sem, ha Richard Suliknak hívják az illetőt, aki a szlovák egykulcsos adó atyja. Többek között az őáltala megtervezett adóreform tette lehetővé,'hogy a szlovák gazdaság gyors növekedési pályára álljon, az adóbevételek gyorsan emelkedjenek és a Fico-kormány degeszre tömött pénztárcából osztogathasson. Miniszterelnökünket az sem igazán érdekli, hogy Sulik fiskálisán semleges tervvel állt elő: a jövedelemadó 19 százalékról 16-ra mérséklődne, ami bevételkiesést okoz, de ezt ellensúlyoznák a több mint 40 kivétel megszüntetéséből és a leírható tételek lefaragásából származó többletbevételek. A végeredmény egy átláthatóbb és egyszerűbb rendszer lenne alacsonyabb adókulccsal, de változatlan bevételekkel. Nos ez a kormánynak nem kell, Suliknak meg a kormányból lett elege, távozik a pénzügyminisztériumból. Saját elmondása szerint a három fő célkitűzéséből (az egykulcsos adórendszer megmentése, a szociális szféra radikális átalakítása és az említett adóreform) az elsőt sikerült elérnie, a második elfogadására semmi esély a harmadikat pedig kidolgozta, sorsa már a kormánytól függ, amelynek vezetője épp lesöpörte a tervet az asztalról. Figyelembe véve, hogy az adórendszer Sulik által javasolt, bevételi szempontból semleges reformjának sincs esélye, aligha várható a járulékok csökkentése. Pedig míg Szlovákia Európában az egyik legátláthatóbb és viszonylag alacsony kulcsokat alkalmazó adórendszerrel büszkélkedhet, addig járulékaink a legmagasabbak közé tartoznak. A bérekre nehezedő 48%-os járulékteher megdrágítja az élőmunkát és a munkahelyeteremtés egyik legfőbb gátja. A Robert Fico vezette kormány persze érvelhet azzal, hogy nincs mód a járulékok csökkentésére, mivel az azokból finanszírozott egészségügy és nyugdíjrendszer költségvetése hiányos. Ez az érvelés azonban nem teljesen állja meg a helyét. A volt Dzurinda-kabinet reformjainak következtében Szlovákiában éves szinten 8%-os a gazdasági növekedés, az elmúlt három évben mintegy 200 ezer új munkahely keletkezett, jelentősen nőttek a reálbérek és vállalati nyereségek. Ennek következtében nemcsak az adóbevételek emelkedtek gyorsan, hanem a járulékokból befolyó pénz is. A Fico-kabinetnek tehát a kisujját sem kellett mozdítania, és jelentős többletforrások áramlottak az egészségügybe és a nyugdíjrendszerbe. Emellett az előző kormány félretette a családi vagyon egy részét, vagyis a stratégiai nagyvállalatok fokozatos privatizációjából előteremthető forrásokat a lakosság öregedése és a kétpilléres rendszerre való átmenet miatt a nyugdíjrendszerben keletkező hiány fedezésére szánta. Az egészségügybe pedig többletforrások vonhatók be a magánbiztosítók beruházásai és a lakosság által fizetett díjak, önkéntes kiegészítő biztosítások révén. A Fico-kabinet ezen folyamatok támogatása helyett pontosan az ellenkező irányba indult el. Leállította a privatizációt, el akatja lehetetleníteni a magánbiztosítókat, eltörölte az egészségügyben fizetett díjakat, és olyan munkatörvénykönyvet igyekszik elfogadni, amely a munkáltatók szervezetei szerint komoly gátja lesz az új munkahelyek teremtésének, és a jelenlegi szinten betonozhatja be a munkanélküliséget. Vagyis az összes lehetséges többletforrást sikerült kiiktatni a rendszerből, ergo nincs mód járulékcsökkentésre. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy amíg Robert Fico a miniszterelnök, nemcsak adó, de járulékcsökkentésre sem számíthatunk. Dinamikus gazdasági növekedésre pedig a legkevésbé. JEGYZET Miből lesz a cserebogár? RÁCZ VINCE Csülagász! Mi más! Ötévesen úgy vágtam rá, mint a pinty, arra a kérdésre, hogy na, fiacskám, mi leszel, ha nagy leszel. Nem lettem, van ilyen. De akartam lenni még sztarszkiéshaccs, így egybe, feketeöves filaterista, épészmérnök, tudja fene még mi minden, csak éppen nem ily töltőtoll koptató... Ilyen is van. Egy szó, mint száz, sose gondoltam volna, hogy egyszer még sajtóstul rontok idegen házakba, és a szórakosgatóipar biztosít majd számomra megélhetést. Hm. No de hogy műre is szeretnék célozni ezzel a szubjektív, felejthető, de remélem megbocsátható bevezetővel? Hát csak arra, hogy a remény néha üres telket bitorol, és hogy vágy és valóság nincs mindig köszönőviszonyban. Ezt a sanyarú megállapítást látszik alátámasztani egy nemrégiben közzétett, az Egyesült Államokban készített tanulmány, melynek eredménye egy mondatban így foglalható össze: Úgy tűnik, az embereknek már egész kiskorukban eldől a sorsuk. „Kutatók a negyvenes éveikben járó felnőttek IQ tesztjeit hasonlították össze gyerekkori felmérőik eredményeivel. 41 százalékuk esetében a gyerekkori teszt igazolta az IQ teszt eredményét, ez alapján tehát erős kölcsönösség mutatható ki a kettő között” - így szól a tanulmánnyal kapcsolatos hír. Magyarán, már egy elemiben végzett IQ teszt is megmutathatja, hogy hol fog a gyerek később, felnőttként kikötni. Az alapiskolában nyújtott teljesítmény tehát többé-kevésbé akár azt is előrevetítheti, hogy mennyi lesz a fizetésünk, milyen társadalmi pozíciót töltünk majd be, végül milyen végzettséget leszünk képesek szerezni. A felmérés eredményei arra mutatnak rá, hogy az IQ afféle tipikusan stabil jellegzetességként azonos marad az idők során. Ezek szerint a tanítás, kérdem én, gyakorlatilag nem volna hatással a képességekre? Tanulj tinó, ökör lesz belőled? Merem remélni, hogy nem. Nyugalom, Edison sem egy nap alatt találta fel a dinamót. Mindig tanul az ember.
