Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-02 / 77. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Irodalmi tippverseny Szalon című mellékletünk Irodalmi tippversenye 5. fordulójának helyes tippsora: le, 2b, 3b, 4c, 5a, 6c, 7b, 8b, 9a, 10b, 11a, 12c, 13a, 13+lb. A kései postakézbesítés miatt a sorsolást hétfőre halasztot- tuk. Eredményhirdetés a szombati Új Szó Szalon mellékletében, (cs) Jubileumi kínai kiállítás Leoben. Egykori kínai császárok sírjaiban talált kincsekből nyílt kiállítás tegnap az ausztriai Leobenben. A Grazhoz közeli stájerországi kisvárosban ez már a tizedik külföldi kultúrtörténe­ti kiállítás. Az Arany és nefrit (jáde) című, szenzációsnak nevez­hető tárlat a leobeni Kunsthalléban látható november 1-jéig. A mostani jubileumi kiállítás világszerte egyedülálló. A kiállított műtárgyak szállításához a kínai kormány külön engedélyére volt szükség. Idáig az itt kiállított tárgyaknak csupán egy részét lát­hatta a nagyközönség, és azt is csak Pekingben. A Leobenben lát­ható kincsek a Han- (i.e. 206-i.u.220), a Tang- (i.u. 618-907) vagy a Ming-dinasztia (i.u.1368-1644) korába viszik el a látoga­tót, de láthatók műtárgyak az i.e. 3000 körül fennállt Liangcsu (Liangzhu)-kultúrából, egészen a XX. század eleji Csing(Qing)- dinasztia korszakáig. (MTI) Szász János: az Ópium olyan film, amely lassan hat Egy elmebeteg nő naplója MT1-H1R Szász János szerint Az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című al­kotás - ^melyet a napokban mutat­tak be a magyarországi mozikban - olyan fűm, amely lassan hat. Van­nak olyan filmek, amelyek csak a moziban hatnak, ez nem ilyennek készült - mondta Szász János, hoz­zátéve: a filmben kérdéseket tesz­nek fel, amelyekre mindenkinek magában kell választ találnia. A rendező kiemelte, hogy a Csáth Gé­za művei nyomán készült Ópium nemcsak „primitíven” a szerről szól, bár egy drogos orvos az egyik főszereplő; benne van a pszichiát­ria története, az örök férfi-női kap­csolat is. Szász János azt mondta: Csáth Géza nem a legkedvesebb írója, de művei által lehet most a legerősebben közölni valamit az emberek állapotáról. Megfogalmazása szerint Csáth Géza folyamatosan, szemérmetle- nül vallott önmagáról, arról, mennyire kisember és mekkora zseni egyszerre. „Egy ember, aki kendőzetlenül ír saját magáról, ugyanez ma a blogok vüága” - közölte a rendező. Az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című alkotás kapta a leg­több, játékfilmes díjat az idei, 38. Magyar Filmszemlén; négy elisme­résben részesült. Elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, a külföldi kritikusok és újságírók szavazatai alapján odaítélt Gene Moskowitz- díjat, a legjobb operatőrnek járó el­ismerést és az Arany mikrofon-díjat a legjobb hangmérnöki munkáért. A filmet Szász János 10 évnyi külföldi munka után készítette Ma­gyarországon. A női főszerepet a norvég Kristi Stuboe alakítja, a né­zők láthatják a képkockákon Ulrich Thomsent és László Zsoltot is. A történet 1913-ban játszódik Magyarországon, és egy válságot átélő író-orvosról szól. Egy nap a férfira új beteget bíznak, aki saját naplója rabja, nem képes letenni a tollat. Az orvos, aki hónapok óta egy sort sem képes papírra vetni, féltékeny lesz a nőre. A kezdeti or­vos-beteg viszony fokozatosan át­alakul; egymásba szeretnek, kap­csolatuk szexuális tébollyá hatal­masodik. Az orvos az asszony tes­tén keresztül akar kapcsolatba lép­ni a gonosszal, és visszaszerezni ké­pességét az írásra. Az elmebeteg nő naplója - Az elmebetegségek psychikus mecha­nizmusa című munka a magyar orvosi szakirodalom egyik alap­műveként jelent meg 1912-ben. Csáth Géza Ópium című novelláját a Nyugat című folyóirat publikálta 1909-ben. Karol Weisslechner 007 címmel nyílik kiállítás holnap délután 17 órakor a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermei­ben. A tárlat a neves ékszer- és formatervező, Karol Weisslechner életművéből mutat be válogatást. A kiállítás június 17-ig tekinthető meg. Karol Weisslechner: Objekt, 2005 (Képarchívum) Az Astorka folytatja a kortárs szlovák szerzők bemutatását - Pavol Weiss második drámája is színre került A vállalkozás veszélyes gyönyörei Ami Budapesten a legendás Katona József Színház, az Pozsonyban az Astorka, amely a klasszikusok újsze­rű feldolgozása mellett kor­társ szlovák drámák felfe­dezését és bemutatását tűz­te ki elsődleges céljául, s eh­hez az irányvonalhoz hosz- szú évek óta következete­sen ragaszkodik is. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A társulat főrendezője Roman Polák, aki tavaly nyártól már a Nemzeti Színház prózai társulatá­nak a vezetője is, s a társulatban számtalan tehetséges fiatal szí­nészt (többek között Tóbiás Szidit vagy Jakab Róbertét) találhatunk, akiket a szakma szeretete tart ösz- sze. Ennek a fiatal csapatnak a főis­kolás vizsgamunkája volt jó pár éve Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című előadása, amely annak idején az Év felfedezettje dí­jat is elnyerte, s a napokban Syd­neyben játsszák az ottani szlovák közösség meghívására. A társulat az idén már a második kortárs szlovák drámát mutatta be, Roman Polák rendezésében. Az első Roman Polák saját darabja, a Kentaurok volt, amelyről bőveb­ben is írtunk lapunk hasábjain. A napokban pedig az Astorkában fel­fedezett Pavol Weiss Bajmann Brothers című groteszk játékát vit­ték színre. Weiss nem tartozik a legfiata­labb nemzedék képviselői közé, hi­szen 1962-ben született, s bár dra­maturgiát és forgatókönyvírást ta­nult Prágában, 2003-ban az Él­jünk, aztán meglátjuk című re­génnyel jelentkezett, amelyet a Bosszú című kisregény követett. De olvashattuk elbeszélését a Szex szlovák módra című kötetben is. 2006-ban az Astorkában Roman Polák rendező vitte színre a Barát­nők című első drámáját, amelyet máig nagy sikerrel játszanak. A da­rab két jól szituált barátnő történe­te, akik közül az egyik (Anna Šišková) a félje (Vlado Černý) mellett savanyodik, és mos, vasal, főz, valamint reszketve várja a már különutakon járó gyerekei telefon- hívását, esetleg a félje alkalman­ként felébredő nemi ösztönét, míg a másik (Marta Sládečková) éli a magányos, szingli nők életét, egyik A darab egy végletekig kiélezett, őrült játék keretében mutatja meg napjaink nem túl szívderítő valóságát (Pavol Breier felvétele) párkapcsolatból a másik, még bi­zonytalanabb, szinte egyestés kap­csolatokba menekülve. Šlá- dečková szinte egy az egyben ezt az alakítását mentette át a Szom­szédok című telenovella Sladká fi­gurájába. Remek alapszituáció, öt­letes poénok, és két briliáns színé­szi alakítás egy ideig, de ahogy me­gyünk előre az időben, úgy fogy­nak el az ötletek, lesz egyre átlát­hatóbb és sajnos unalmas is az elő­adás, amely nem a színészi játék, hanem a rossz dramaturgiai mun­ka (Peter Pavlač) számlájára íran­dó. Nincs veszélyesebb annál, mint amikor a dramaturg beleszeret a szövegbe, ez történik Peter Pavlac- cal nemcsak itt, hanem például a Beszélgetés az ellenséggel című filmben is. Több sikerrel működött közre Pavlač Weiss második szín­darabjánál, a Bajmann Brothers cí­mű groteszk játéknál (alcíme sze­rint groteszk kép mindennapjaink­ról), amely nem is titkoltan Kustu- ricára hajaz, s egy végletekig kiéle­zett, őrült játék keretében mutatja meg napjaink nem túl szívderítő valóságát. Három fiútestvér törté­nete ez, akik közül a legidősebb, Fero (Peter Šimun), vagyis, ahogy magát nagyvüágiasan nevezteti, Franky vezeti otthon a háztartást, de ahogy vállalkozásai, úgy a ma­gánélete is teljesen csődöt mon­dott, felesége ldslányukkal együtt Kanadába szökött, s amikor képbe kerülünk, éppen az apja temetésé­re készülődnek, de még a koporsó­ra is sajnálják a pénzt. A teljesen le­robbant háztartásban (Juraj Fábry díszlete egy ütött-kopott konyha­helyiséget ábrázol hatalmas kre- denccel, bárgyú szentképpel a fa­lon, bal oldalon egy jobb időket is megélt ággyal, jobbon pedig egy mosdótállal, és igen sokat segíte­nek a szereplőknek Peter Čanecký találó jelmezei is) Franky mellett vegetál még a legkisebb fivér, Marek (Ondrej Koval), akit bátyja és az anyja jogásznak szánnak, de őt csak a gyors meggazdagodás ér­dekli, nem riadva vissza az utcai lopásoktól sem, s az egyre inkább eszét vesztett anya (Zita Furková), aki már a saját gyerekeit is alig is­meri meg, s egyetlen cimborája van, az ágyában és az ablakban rej­tegetett vodkásüveg. Odakint az udvaron Franky disznókat nevel, amelyek az anya rögeszméje sze­rint arra is betaníthatok, hogy elő­rejelezzék a földrengést. Ebbe a vi­lágvégi, lehangoló, disznóbűzös környezetbe (mintha estik Parti Nagy Lajos Mauzóleum vagy Spiró György Csirkefej című darabjának lepusztult környezetét és figuráit lámánk) érkezik meg a középső fi­vér, Ali (Ady Hajdú), akinek vi­szont bejött a vadkapitalizmus, s alaposan megszedte magát. Magá­val hozza aktuális barátnőjét, Lin­dát (Petra Vajdová) is, aki a család kedvence lesz, s nem kéreti magát, hogy megossza az ágyat a többi testvérrel is. Franky nem csak a nőt, hanem Ali vagyonát is szeret­né megszerezni, s megegyeznek, hogy közös vállalkozásba fognak. Jó pénzért eladja a disznókat, s rá­bízza az értük kapott pénzt a vál­lalkozóként sikeresebb Alira, hogy indítsa el a közös családi vállalko­zást, amelynek ő lesz az elnöke. Ali már azt is kigondolja, hogyan jut­hatnak hozzá a ház anyjuk nevén lévő részéhez is... Peter Mankovecký a darabhoz balkáni zenét komponált, s a szerző és a rendező dalszövegeket írtak hozzá, amit a játék szereplői adnak elő, olykor félbeszakítva a játék fo­lyását. Eltúlzott gesztusok, az őrü­letig vitt poénok, szarkasztikus hu­mor és az Astorkára annyira jellem­ző pontosan kidolgozott színészi alakítások jellemzik Roman Polák rendezését, s az eredetileg bohó­zatnak induló darab szinte észre­vétlenül csúszik át tragédiába. A legnagyobb tragédiát talán Franky éli meg, aki a felesége és a lánya után a maradék esélyeit, álmait is elveszíti, s kettesben marad a félig őrült anyjával, akinek a halál már csak megváltásként jöhet. „Az va­gyok, amim van”, idézik az alkotók, mintegy mottóul választva Erich Fromm mondatát. Az előadás még­is azt bizonygatja, hogy Frommnak nem minden esetben van igaza. Ali ugyanis hiába viszi a pénzt (mert akinek száz koronája van, az már ezret akar), de a boldogság még­sem megvásárolható. Az álmait a vodkásüvegben elraktározó őrült anya valószínűleg boldogabb nála. OTTHONUNK A NYELV Szalonnaszalonna”-e a baconszalonna? SZABOM1HALY GIZELLA Az egyik ismerősömet zavarja a baconszalonna szó. Azt mondja, hogy az angol bacon szó jelentése ’szalonna’, vagyis aki baconszalon- ná-t mond, az valójában ugyanazt mondja kétszer. Ismerősöm ezzel a nézetével nincs egyedül, laikusokat és nyelvészeket is foglalkoztat az a kérdés, hogy pleonazmus, azaz szószaporítás-e a baconszalonna. Illusztrációként szerepeljen itt egy meglehetősen emotiv véle­mény: „Már-már kiirthatatlan örökzöldként díszeleg étlapjain­kon, receptjeinkben és szakácsaink szókészletében a »baconszalonna« nevű agyrém. Keletkezése valószí­nűleg a nyolcvanas években ex­portra készített konzerv, majd vá­kuumcsomagolású vékonyra szele­telt nagyon jó minőségű kolozsvári szalonna itthoni lassú térhódításá­nak köszönhető, amikor is az ele­gánsabb szakácsok elkezdtek min­den szalonnába tekerhetőt ilyenbe csavarni. És nyilván megkülönböz­tetésül a közönséges itthonra ké­szült pórias szalonnától, a divat ál­tal szárnyra kapott [sic!] exportból visszamaradt, de a dobozon ango­lul szereplő »Bacon« (=szalonna) kifejezést megtoldották a szalonna szóval. Nos így lett a szalonnából a jópofa »szalonnaszalonna«.’’ Nem tudom, hogy valóban az ex­portból visszamaradt termék meg­nevezésére vezethető-e vissza en­nek az összetett szónak a kialakulá­sa, az viszont tény, hogy nem akár­milyen szalonnát neveznek meg a baconszalonna szóval, ez csak egy­fajta húsos szalonna neveként ál­landósult. A baconszalonna pleo­nazmus voltával foglalkozó nyelv­művelői írásra reagálva Wacha Im­re nyelvész is azon a véleményen van, hogy a baconszalonna szóban a bacon megkülönböztető eredet­jelző: a baconszalonna a bacon ser­tés szalonnája, a bacon sertés pedig hosszú törzsű, kevésbé zsíros húsú, mint az elterjedtebb yorkshire-i hússertés. A szalonnafajtákat tag­laló hosszabb eszmefuttatását Wacha Imre így foglalja össze: „A bacon szalonna tehát nem pleonaz­mus, mert bacon eleme a szalonna jellegére mutat rá: a császárszalon­nához némileg hasonló, különlege­sen pácolt és fűszerezett nyers hú­sos szalonna. Nem túl vastag, nem túl magas, nem túl zsíros, benne vékony, sovány húscsíkok vannak, a disznó bőrét is lefejtették róla a pácolás és az enyhe füstölés előtt.” Az értelmező kéziszótár 2003-as új kiadásában a baconszalonna nem szerepel, csak a bacon ’csá­szárhús; angolszalonna’ értelme­zéssel. Ha még emlékeznek rá olva­sóim, a baconszalonna szó haszná­latát bíráló írás szerzője ezt a ko­lozsvári szalonnával azonosította. Nos, a kolozsvári szalonna, az an­golszalonna és a császárhús- és ter­mészetesen a baconszalonna vagy bacon - hasonlóak, hiszen mind­egyikben a zsíros rész mellett kes- kenyebb-vastagabb húscsíkok is vannak. Szólni kell még a tárgyall szó írásmódjáról is: Wacha Imre különírta, gyakoribb viszont at egybeírás, és ezt az írásmódot tűn teti fel legterjedelmesebb helyes írási szótárunk, az Osiris Kiadó He lyesírása is. Nyelvünkben egyébként előfor dúlnak más üyen jelzős szerkezetei is (ti. ahol a jelző és a jelzett szője lentése hasonló vagy azonos), ben nük az idegen eredetű jelző viszon az eredetihez képest módosult je lentéssel szerepel. Idézett cikkébe: Wacha Imre a baconszalonna me lett a kempingtábor-t említi: az ar goi camp jelentése ’tábor, táboi hely", a kempingtábor viszont ner akármüyen táborhely, hanem kö; művesített turisztikai létesítmény, magyarban mára már elhomályi sodott szóismétlésekre is találur példát: így a kutyapecér szó peo utótagjában a szláv kutya’ szót t láljuk (vö. szlovák pes), a futba labda szóban pedig a labda szó sz repel kétszer (vö. angol ball).

Next

/
Thumbnails
Contents