Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-03 / 78. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS S. www.ujszo.com A biotechnológiai növények termesztése Tíz év alatt megduplázódik a termesztés ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A biotechnológiai eljárással kinemesített növények termesztésében az elmúlt esztendőben komoly határkövet léptek át a termesztéstechnológiai rendszer hívei. 2006- ban a biotechnológiai növények termőterülete - génmódosított növényeknek is nevezik őket, újabban azonban ezt az elnevezést használják - vüágméretekben átlépte a 100 millió hektárt. Clive James, a biotechnológiai eljárások alkalmazásáért síkra szálló ISSAAA szervezet megalapítója és elnöke prezentációs körútja során nemrégiben Pozsonyban ismertette a modem termesztéstechnológia világméretű terjesztésében elért eredményeket. Amint kiderült, a biotechnológiai eljárásokkal mű(llluszfrációs felvétel) veit területek nagysága az elmúlt egy évtized alatt 60-szorosára emelkedett a világban, az ezzel foglalkozó gazdák száma pedig tavaly meghaladta a 10 milliót. Az előrejelzések alapján 2015-re a világ mintegy negyven országában több mint 200 millió hektáron termelnek majd ezzel a technológiával, s várhatóan a gazdák száma is megkétszereződik. A legnagyobb mértékű fejlődést a fejlődő országokban mutatták ki, a biotechnológiára áttérő termőterületek nagysága itt 21 százalékkal nőtt, míg a fejlett ipari országokban ez az arány csak 9 százalék volt. A biotechnológiai eljárások alkalmazásában még mindig az USA áll az élen, Dél-Ameri- kában Brazília és Argentína a meghatározó termesztők. Európában az unió 25 tagországa közül hatban, köztük Szlovákiában is termesztenek biotechnológiai növényeket, a legnagyobb területekkel Spanyolország rendelkezik. Ázsiában Indiáé lett a vezető szerep, megelőzte Kínát, ahol szintén nagyon erős fejlődés tapasztalható. Afrikában a Dél-Afrikai Köztársaság az elmúlt évben megkétszerezte a biotechnológiai növények termőterületét. A szakemberek állítása szerint a biotechnológiai növények termesztésének teijedéséhez újabb lökést adhat ezeknek a növényeknek energianövényként való fel- használása. A technológia által kinemesített fajták szárazságtűrő képessége, károkozókkal szembeni ellenálló képessége és hozamaik nagyban hozzájárulnak a technológia teijedéséhez, komoly szerepet vállalva a lakosság élelmiszerekkel való ellátásának biztosításában is. Csak a biotechnológiai eljárással kinemesített rizs termesztése révén, amely ellenállób a károkozókkal szemben jelentős mértékben növelhetők a növény terméshozamai, ami komoly befolyással lehet az éhezés mérséklésére. Clive James szerint az A vitaminnal dúsított rizs egyúttal az élelemforrás minőségét is jelentősen javíthatja. (szil) A laktáció és a szárazonállás során az állat három bordájának látszania kell „Csúcsra járatott” állatok A holstein fríz fajtát, amely Nyugat-Európa lápos vidékeiről származik, az 1840- es évek tájékán holland hajósok vitték az Újvilágba. Akkoriban teheneket tartottak a hajókon, mert a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag tej értékes táplálék volt a hosszú út alatt. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikaiak aztán magas szintre emelték a tenyésztői munkát, és magas hozamokat értek el. Itt teljesítette be a fajta a kiemelkedő képiességeit, a rendkívül hatékony és nagy mennyiségű tejtermelést. Ebből a populációból került vissza Európába az átkeresztezés- hez szükséges tenyészanyag. A tehénállomány örvendetes fellendülése után azonban a fejlődés megtorpant, és a ‘90-es évek elejétől kezdve nagyon lecsökkent a tehén- állomány. Ä politikai rendszerváltás idején a súlyos gondokkal küzdő állattenyésztés komoly állományokat veszített el, hiszen abban az időben több ezer vemhes üszőt, illetve időnként egész állományokat vásároltak fel a szemfüles nyugati kereskedők. A holstein-friz tehénfajtát olyan értékmérő tulajdonságok jellemzik, amelyek révén az elmúlt évtizedekben a tejtermelés egyeduralkodójává tudott válni. Tagadhatatlan, hogy a leghatékonyabban termelő fajtáról van szó, amely az elmúlt 30 év során a korábbi termelési szintet az egy tehénre jutó fajlagos tejhozam tekintetében képes volt megduplázni. Ma a fajtatiszta HF-populáció országos átlagban több mint 8.600 kg tejet termel egy standard (305 napos) laktációs időszakban (magyarországi adat). Ez a teljesítmény az európai élbolyba rangsorolja a HF teheneket. Az eredmények mögött kitartó és következetes munka áll, ebből a magyarországi holstein-friz tartók egyesületének szakemberei is jelentős mértékben veszik ki a részüket. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek az állományok már nem olyanok, hogy szerényen takarmányoz- va, jó színvonalú tartásviszonyok és megfelelő menedzselés nélkül is 4-5 laktációra lennének képesek. A mai HF fajta kifinomult takarmányozási és tartási módszereket igényel, hiszen egy „csúcsra járatott” állatról van szó. Ki kell szolgálni a genetikáját, ezért az imént említett szempontok határozzák meg a teljesítményét. Sajnos, a kukoricaszi- lázs alapú tömegtakarmányozást idehaza sokan alkalmazzák, aminek következményeként az állat faggyúsodni kezd, majd a szárazon állás időszakában még tovább hízik, az ellést követően pedig a hatalmas tejtermeléshez szükséges energiát a faggyúdepókból próbálja pótolni. Az egyed így nem tud annyi takarmányt felvenni, amely a bő tejelőállításhoz szükséges lenne, felborul az anyagcsere-háztartása, valamint az energia-egyensúlyi állapot is, ami súlyos szervi elfajulásokat idéz elő. Ilyenkor lehet regisztrálni az állományokban a zsírmáj-szindróma, az acidózis, a ketózis, stb. megjelenését, amelyek szaporodásbiológiai zavarokat, elhúzódó betegségeket okoznak, és a termelést gátolják. A nem megfelelő körülmények között tartott állományok rontják le az országos statisztikát, amely szerint így az állatok csak 2,3 laktáció életteljesítményre képesek. Ez viszont nem a fajta hibája, hanem az azt kiszolgáló szakembereké. A tenyésztési munka egyik egyszerű és teljesíthető követelménye, hogy a laktáció és a szárazonállás során az állat három bordájának látszania kell! Ez mutatja, hogy az állat nem hízott el, nem faggyúsodik. Nagyon fontos tehát a HF- állománynál a takarmányozás, a tartástechnológia és a helyes szakmai szemlélet összhangja, hiszen ez a genetikai háttér 14.000 liter laktációs tejtermelésre kódolt. A genetikai háttér tehát adott (és 30%-ban érvényesül), amit a környezet - mintegy 70%-ban - módosít, és ennek végeredményeként jelenik meg a konkrét teljesítmény. Holland szakemberek véleménye szerint azért érdekes ennek a problémának a jelenléte, mert Magyarországon minden adott a magas szintű szarvasmarha-tenyésztés megvalósításához. Hatalmas művelhető területeink, kihasználatlan legelőink vannak, vagyis a jó tömegtakarmány-bázis adott, és a környezetvédelmi kérdésekben sem állunk rosszul. Véleményük és gyakorlatuk szerint az első laktáció fedezi a boíjúnevelés költségeit, a második a vemhesüszőtartás költségeit, míg a harmadik laktáció már a gazda haszna. A HF tehén ötéves korában ér el a termelési, ill. hasznosítási csúcsra, amely idehaza a 2,3 áüagos laktáció ismeretében egyelőre csak vágyálom. Azaz, mindössze száznapnyi profitot képes hozni áüagosan egy tehén, ami egyelőre szerény eredmény. (mezőhír) A mangalica sertésnek három színváltozatát tartják nyilván: a szőkét, a vöröset és a fecskehasút, korábban létezett még teljesen fekete és ordas (vadas) színváltozat is Hagyományosan a szőke mangalica az „igazi” ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A magyar mangalica sertés a kor megváltozott követelményeinek megfelelve alakult ki a helyi - főleg szalontai - fajtákból, a sumadia fajta felhasználásával. Az új fajta leghíresebb tenyészkörzete József nádor kisjenei tenyészete volt, Arad vármegyében. Ä főherceg 10 kocát és két kant magába foglaló apró törzset kapott ajándékba Milos szerb fejedelem topcsideri állományából, 1833-ban. A kisjenei keresztezett szaporulat továbbtenyésztve nagy mértékben járult a mangalica zsírsertés kialakításához. A18-19. századig az akkori Magyarországon az egyes tájegységekben külön-külön primitív sertésfajtákat neveltek: a Dunántúlon a bakonyit és siskát, az Alföldön a nádit, az Alföld keleti részén a nagyobb, vörös szalontait, míg a Kárpátokban - a vaddisznóhoz legközelebb álló - hegyi tüskés sertést. Ezek a korai fajták lassú növekedésű, kevés húst és szalonnát adó félvad körülmények között tartott állatok voltak. Ugyanakkor valóban nagyon edzettek és ellenállóak voltak. Á kukoricatermesztés elterjedésével a legelőket feltörték, az erdőket kiirtották. A folyamszabályozással további mocsaras területeket alakítottak szántófölddé. A helyükön megtermelt gabona megteremtette az abrakon való hizlalást, és közvetve a belterjes tartás lehetőségét. A megváltozott körülmények eredményeként a primitív fajtákat a zsírsertés váltotta fel. Az ország kukoricatermesztő területem a mangalica már az 1800 évek közepétől kizárólagosságot élvezett. A meghízlak állatokat kezdetben lábon hajtották, például a bécsi és prágai vásárokba. Ennek a jövedelmező kivitek formának az 1895-ös sertéspestis, a német piacok elzárkózása, legvégül a trianoni békekötés vetett véget. A hizlalás eleinte zömében másfél éves, kül- teijesen tartott süldők szemes ele- deke szoktatásával kezdődött. A féléves hizlalást követően az állatok jó 200 kg-os súlyt értek el. A vágott test fehéráru-aránya 60-70%. A szákítás korszerűsödésével megváltoztak a hizlalás körülményei; megépültek az óriási méretű ipari hizlaldák. Ettől kezdve a hizlalás időszaka lerövidült, és a hízóalapanyagot is fiatalabban lehetett hizlalásba fogni. A 20. század fordulójától kezdődően a mangalicá- kat is különböző keresztezésekbe fogták fekete (comwall) és tarka (berkshke, poland china), húsjelle- gű világfajtákkal. Érdekes, de bevált végtermék került ki például a mangalica és az angol, szintén „gyapjas” lincolnshire párosításból. A mangalica sertésnek három színváltozatát tartják nyilván: a szőkét, a vöröset és a fecskehasút. Korábbi feljegyzések alapján létezett még teljesen fekete és ordas (vadas) színváltozat is. Hagyományosan a szőke mangalica az „igazi”. Ez közepes testméretű, erős csontozató. Színe különböző árnyalatokban fordul elő. A szőrzet tömött, hosszú, télen gya- luforgácsszerűen göndörödő, ezért a fajtát „gyapjas” disznónak is hívják. A fej megnyúlt, közepes hosz- szúságú, enyhén tört orrháttal. A fülek nagyok és előreállóak. A hátvonal fiatalabb korban enyhén ívelt, a far és ágyék rövid. A mangalica fajtabélyege a fülek mögötti világosabb terület, az úgynevezett Wellmann-folt. A fajta közepesen szapora, az alomszám 5-7 malac. A malacok csíkos háttal jönnek a világra. A tenyészérettséget egy és egynegyed évesen érik el, súlyuk ekkorra 70-100 kg. A vörös mangalica-változat a szalontai keresztezésével kapta szülét, a fecskehasú változat pedig a szerémségi sertés felhasználásával. Az országos génmegőrzési program feladata a mangalica változatok tisztavérben való megőrzése. E mellett, a fajta értékes tulajdonságait kihasználva, főleg végtermékelőállító keresztezésekben kell a különleges, márkázott készárukat (sonka, szalámi) megtermelni, és azokkal piacra kerülni, (dr. Gás- párdyA.) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
