Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-21 / 92. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 21. www.ujszo.com Kilényi Dávid Komáromi Magyar Játszó Társasága 1820-ban 21 előadást tartott itt, hatalmas sikerrel, amelyről a pesti és a bécsi sajtó is beszámolt Barangolás a pozsonyi színházak világában A pozsonyi Főtér a koronázási ünnepségek során keletkezett tragikus tűzvész emlékére I. Miksa által állítatott ún. Roland-kúttal és a Zöldszoba házzal (a két sarokház közül a jobb oldali alacsonyabb), amelynek hátsó traktusa 1764 és 1775 között színházként szolgált. Nem kevesebb, mint huszonegy évig készült a Szlovák Nemzeti Színház új épülete. Ilyen hosszú ideig egyetlen pozsonyi színház sem épült, pedig volt belőlük több is. Ezeknek és Pozsony színházi múltjának megismerésére invitáljuk olvasóinkat. VOJTEK KATALIN Mint a középkori Európában mindenütt, tájainkon is a templomokban előadott vallásos misztériumjátékok, passiók, karácsonyi betlehemes játékok jelentették a színház kezdeteit. Hogy milyenek lehettek a hajdani pozsonyi vallásos játékok, rekonstruálni lehetett Főrév német ajkú lakosságának karácsonyi játékai alapján, amelyek a 20. század első évtizedeiig híresek voltak. Idővel a vallásos játékok mellékszereplői vaskos tréfáik, aktualizáló kiszólásaik miatt kioltattak a templomokból, kikerültek az utcára, az egyszerű nép szórakoztatására. Épületük nem volt, megelégedtek egy szekérrel vagy egy emelvénnyel. Az arisztokráciát a jokulátorok, szláv eredetű nevükön az igricek szórakoztatták, akik komédiások, bűvészek, bohócok, cse- pűrágók, akrobaták, énekmondók voltak. Nekik sem volt épületük, ők házhoz szállították műsorukat. A pozsonyi vár lakóinak mulattatói az igrickarcsai alattvalók voltak, innen származik a váruradalomhoz tartozó település neve. A pozsonyi koronázások alkalmával műidig volt valamüyen látványos esemény, előadás. Az első, amelyet 1564-ben I. Miksa koronázására rendeztek, tragikus véget ért. Ez egy nagyszabású lovagi torna volt, résztvevői egy leláncolt szűz megszabadításáért küzdöttek. A lány (valójában egy lányos képű fiú) egy vár kapujához volt ezüstláncokkal odaláncolva, és minden győztes levehetett róla egy láncot. A színfalak mögött azonban konfliktus támadt egy helybeli katona és az olasz pirotechnikus között, és az idő előtt meggyújtott bengáli tűzből tűzvész keletkezett. Szerencsére Zrínyi Miklós vakmerő hajdúi kimentették a puskaporos hordókat, de így is óriási károk keletkeztek, a szeles időben gyorsan teijed- tek a lángok, víz nem volt a közelben, több ember meghalt, a város A ligeti Aréna 1828-tól a Duna túloldalán, a Ligetben nyaranta német társulatok színielőadásai folytak a Pálffy-telken egy provizórikus, fedetlen, Arénának nevezett faépületben, amelyet a szezon végeztével mindig lebontottak. A negyvenes évektől magyar társulatok is szerencsét próbáltak a Ligetben, 1843-ban itt lépett fel Fekete Gábor társulata, amelyhez sikertelenül próbált elszegődni Petőfi Sándor. 1893-ban mint fiatal színész a Ügeti Arénában játszotta végig a nyári évadot a később rendezőként világhírűvé lett Max Reinhardt, akinek az édesapja pozsonyi születésű volt. A ma is létező Aréna 1899-ben épült, bécsi és budapesti együttesek fellépéseinek színhelye volt. A második világháború után nem használták, az 1990-es években történt rekonstrukcióját és feltámasztását a kiváló szlovák pantomimművésznek, Müan Sládeknak köszönheti. egy része leégett. Miksát megrendítette az örömünnep tragédiába fordulása, emlékére állíttatta fel a főtéren a ma Roland-szobomak nevezett kutat. Színjátszás erkölcsi tanulságokkal A16. századtól az ún. iskoladrámák folytatták a látványosságnak, latin eredetű szóval spektákulumnak azt a láncolatát, amelynek elején az antik mimusoktól eredeztethető középkori misztériumjátékok álltak, közvetlen elődje pedig a reneszánsz kor antik mintákhoz ragaszkodó humanista drámája volt. Ezeket az iskolai előadásokat rendezőik főleg didaktikai szempontból tartották fontosnak: amellett, hogy a növendékeket magabiztos fellépésre, helyes beszédre, ügyes mozgásra tanították, a történet erkölcsi tanulsága is beléjük ivódott. Pozsonyban a jezsuiták adattak elő elsőkként iskoladrámát az Óvárosháza mellett álló jezsuita templomban, amelyet eredetileg a német evangélikusok építettek, de a Wes- selényi-féle összeesküvés ürügyén elkoboztak tőlük. A jezsuiták főleg vallásos és történelmi tárgyú darabokat játszattak, köztük számos olyat, amely a hazafias érzést volt hivatva élesztgetni az ifjúságban, mint pl. Dobó Istvánról és Eger ostromáról, harci jelenetekkel és tánccal. Néhány ilyen előadáson Pázmány Péter, a jezsuiták nagy mecénása is megjelent. A rendnek nagyon fejlett színpadtechnikája volt, ez tette annyira hatásossá előadásaikat. A 18. században jelentkeztek a női rendek is. Pozsonyban főleg az Orsolyák, de ők inkább a társas élet' fontos elemének számító táncra helyezték a hangsúlyt. A színjátszást a francia eredetű Notre-Da- me-rend kultiválta. Mária Terézia, aki nagyon hasznosnak tartotta saját gyermekei nevelésében is a rö- videbb jelenetek betanulását, lelkesen támogatta és gyakran látogatta az intézetet. A növendékek az egész birodalom területéről érkeztek, előkelő családok lányai voltak. Míg a jezsuiták vallásos és történelmi tárgyú darabokat adattak elő, a Notre-Dame apácái főleg világi tárgyúakat. Ilyen volt pl. A modem amazonok, amely fejlett színpadtechnikát tételez fel, hisz többek között tengeri utazást, hajótörést kellett a nézők elé varázsolni. A színjátszással való nevelés a Notre-Dame-rend lánynevelő intézetében a 20. század első feléig fennmaradt, és számos tehetség kibontakozását segítette elő. Ide járt többek között Gréta Schmid- tová, a Szlovák Nemzeti Színház első prímabalerináinak egyike, és Frederica Derra de Moroda, aki híres táncosnő és tánctörténész lett, a világ egyik legnagyobb tánctörténeti gyűjteményének birtokosa, amelyet aztán Salzburg városára testált. Az egyházi iskolák előadásaikkal beleplántálták növendékeikbe a színház szeretetét. Ennek is köszönhető, hogy az arisztokraták támogatták a színházat, és a legtehetősebbek udvartartásuk szerves részévé tették. Pozsonyban gróf For- gách Ádám országbírónak volt először színháza, ez operákat játszott, 1677-bőlvanrá adatunk. 1688-ban érdekes esemény zajlott a vár tövében épült Pálffy-kúriában. A bécsi udvari színház itt adta elő az II marito ama piú című operát, melynek a zenéjét Antonio Draghi és maga a császár, I. Lipót írta. Táncait Dominico Ventura koreografálta, és nem kisebb személyiség tervezte a díszleteket, mint Lodovico Ottavio Bumancini. Pozsonyban egy másik híres olasz színházépítő és díszlettervező dinasztia tagja is működött: Antonio Galii Bibiena, de itt más minőségben: Esterházy Imre hercegprímás szolgálatában a Szentháromság-templom látszatkupoláját és a prímás nyári palotájának kápolnájában a freskókat festette. A demokrata gróf A 18. században több kiváló főúri magánszínház is működött Pozsonyban. A Grassalkovichoké a mai elnöki palota ma már nem létező szárnyában volt, hasonló lehetett, mint a nemrég rekonstruált gödöllői Grassalkovich-színház. Nagyon híres operaszínháza volt az Erdődyeknek, amelyet a színháztörténészek rögtön az Esterházya- ké után emlegetnek. Állítólag Walch építette, ugyanaz, aki a városi színházat. Remek felszerelése volt, egyebek között olyan technikai berendezése, amellyel két ember pillanatok alatt teljes színpadváltozást tudott végrehajtani. Főzeneigazgatója Chudy József volt, az első magyar opera, a Pikkó herceg és Jutka Perzsi komponistája. Az operákat német nyelven adták elő, és Erdődy gróf demokratának bizonyult: megengedte, hogy az előadásokra a tisztességesen öltözött polgárokat is bebocsássák. Mária Terézia mint néző Erdődy gróf kivételnek számított: a polgárok és a kevésbé tehetős rétegek csak akkor láttak színielőadást, ha vándortársulat érkezett a városba, és a magisztrátus engedélyezte a fellépését. Bevétele egy része a várost illette, ez a pénz jótékony célokra ment. Az előadások vendégfogadókban zajlottak, később, 1609 és 1733 között a mai Mirbach-palota helyén álló ún. Széles udvarban (Breiter Hof), Illésházi országbíró kúriájában. 1733-ban az egyik színtársulat tüzet okozott, és a Breiter Hof leégett. Ekkor ki lettek tiltva a komédiások a városból, csak a külvárosok - pl. a Széplak utca - fogadóiban játszhattak. Amikor 1741-ben Mária Teréziát koronázták, a Halász-kapu előtt fából építettek ideiglenes színházat, amelyet aztán lebontottak. 1747 és 1751 között a régi országház nagytermében tartottak színielőadásokat és bálokat. 1750 és 1764 között a színtársulatok a Lövészárokban egy improvizált épületet vehettek bérbe a várostól előadásaik számára. Itt olyan szín- igazgatók vezette társulatok szerepléséről tudunk, mint Pilothi és Girolamo Bon. Nem lehettek benne megfelelő körülmények, mert voltak együttesek, amelyek nem voltak hajlandók ebben az épületben játszani. Ezért összefogtak a mágnások, Erdődy Kristóf, For- gách Miklós (rokona annak a Forgáchnak, akinek először volt operája Pozsonyban) és Casti- glione gróf, hogy előadásokra alkalmassá alakítsák át az ún. Zöldszoba házat. Ez ma is áll a Zöldszoba utca és a Nyerges utca sarkán, a város reprezentatív épülete volt, ahol megyegyűléseket tartottak, és magas rangú vendégek tiszteletére rendeztek fogadásokat. A hátsó traktusában csinos színházat létesítettek, nagyon szép díszletekkel. Gondot jelentett viszont, hogy csupán egyetlen kijárata volt, ami tűzbiztonsági szempontból nem felelt meg. Ebben a színházban Mária Terézia is többször megfordult. Itt lépett fel többek között Karl Wahr népszerű társulata és Josef Felix Bemer gyermekszíntársulata, operák, balettek és prózai darabok A ligeti Aréna 1899 után
