Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-21 / 92. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 21. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ nil ill HillffMIfliif BťdiiWľllW ÜT IfIHtlffi 70 ezer pap nősült meg Az utóbbi negyven év alatt mintegy 69 ezer katolikus pap vált ki az egyházból azért, hogy házasságot köthessen - írja a Civiltá Catto- lica című jezsuita folyóirat a Vatikán adataira hivatkozva. A lap szerint közülük 11 200-an később megbánták lépésüket, és vagy a válást választották, vagy pedig házastársuk halála után újból a papi hivatásnak szentelték magukat. 2000 és 2004 vége között 5380 katolikus pap fordított hátat az egyháznak, ami kevesebb, mint 1 százaléka a világ különböző országaiban szolgáló papoknak. A papokra vonatkozó kötelező nőtlenség, a cölibátus ugyan változatlanul érvényben van, ám az egyház magatartása az utóbbi időben „megértőbbé” vált ebben a kérdésben, (m) Irakban túl sok a kivégzés Irak a világ azon országai közé tartozik, ahol a legtöbb kivégzést hajtják végre - állapította meg az Amnesty International (AI). A világ legnagyobb emberi jogi csoportjának elemzése szerint az arab országban tavaly 65 emberen - köztük két nőn - hajtottak végre halálos ítéletet. Ennél több elítéltet csak Kínában, Iránban és Pakisztánban végeztek ki. Az AI súlyos visszalépésnek minősítette az iraki kivégzések gyakoriságát, amely felett a szervezet szerint még akkor sem lehet szemet hunyni, ha az arab országot sújtó erőszakhullámban ennél sokkal több ember leli halálát. Irakban felfüggesztették a halál- büntetést, miután az amerikai vezetésű szövetségesek 2003 áprilisában megdöntötték Szaddám Húszéin diktatúráját, ám újból bevezették azután, hogy a bagdadi ideiglenes kormány 2004 augusztusában kezébe vette az ország irányítását. Azóta több mint 270 személyt ítéltek halálra és legalább száz ítéletet végre is hajtottak. Elemzők szerint a jelenlegi állapotokat nehéz összehasonlítani a Huszein- rendszer gyakorlatával, mert a diktatúra alatt az iraki hatóságok szándékosan homályban tartották a halálraítéltek számát. Az új iraki kormány egyes esetekben azonban még az előzőnél is szigorúbb büntetéseket vezetett be. Halálra ítélik például az emberrablások vagy különféle terrorcselekmények elkövetőit, még akkor is, ha a merényletben senki sem sérült meg. A gyerekcipőben járó iraki igazságszolgáltatás vajmi kevés védelmet nyújt a visszaélésekkel szemben azoknak, akiket halállal büntetendő cselekmények elkövetésével vádolnak. Irakban embereket végeztek ki olyan bírósági eljárások eredményeként, amelyek nem feleltek meg a nemzetközi normáknak: ennek szembeötlő példája volt magának Szaddám Huszeinnek a pere, de sok más olyan kifogásolható eljárást is lefolytattak, amelyek szinte nem kaptak nyilvánosságot. (MTI/AP)- Hogyne tudnám, hogy csak április van! De a ti miniszterelnökötök úgy szeret titeket, hogy már most kaptok ajándékot! (Peter Gossónyi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E 50 koronás Kánaán Ahogy azt a napkeleti bölcsek megjövendölték, és a Smer pártprogramja is megírta, az Úr 2007. esztendejében, nem sokkal húsvét után Szlovákiában beköszönt a Kánaán. NAGY ANDRÁS Bár voltak előjelei ennek, de a csodavárás a világ e szegletében már régen nem volt divat, így azokat a jeleket, melyek alapján egy kezdő jós is azonnal megértette volna, hogy nálunk nem egyszerű kormányváltás történt tavaly, s minden, ami azóta történik, valami igazán nagynak az előjele. A gonosz erők a munkáltatói szövetségek és kamarák képében a héten egy utolsó rohammal még megpróbálták visszafordítani a vissza- fordíthatatlant, de mindenki látta már, hogy nincs esélyük. A legfrissebb közvélemény-kutatások a miniszterelnököt arról győzték meg, hogy minden a legjobb úton halad, hiszen továbbra is ő a legnépszerűbb és pártja a legerősebb, így nem marad más hátra, mint meglépni a Kánaán-program első pontját. A döntés csütörtökre volt betervezve, hogy elterelje a figyelmet az orvosok lázadozásáról, és a munkaadók hörgéséről. Mielőtt még kihirdették volna a nagy hírt, egymáson próbálgatták a hatását. Mindenkinek fel kellett hívnia saját, 65 éven felüli rokonát, s bejelentenie, a kormány a „mindent megteszünk nyugdíjasainkért, ami nekünk alig kerül valamibe, de ők ezt már nem fogják fel” program keretén belül 1 és 15 százalék közötti gázártámogatást nyújt. Ebben a formában a többség egyáltalán nem értette a dolgot. Ezért úgy döntöttek, gyorsan változtatnak a retorikán. Még egyszer haza kellett csörögni, de ekkor már konkrétumokkal. A szlogen így szólt: A kormány ígéretéhez híven keményen harcol az energetikai monopóliumok ellen, hogy a lakosságot a lehető legnagyobb mértékben tehermentesítse. Első győzelmünkkel sikerült elérnünk, hogy ezentúl minden nyugdíjas havi közel 50 koronával kevesebbet fog fizetni a gázért. A nyugdíjas rokonok többsége ezt már megértette, csak páran említették meg, hogy a kormány inkább fulladjon meg az ilyen kedvezményekkel együtt, de ezt senkitől nem vették komolyan, inkább úgy értelmezték, hogy az érintettek örömükben nem tudták, mit beszélnek. A kormányfő így csütörtökön kiállt az újságírók elé, és te- átrális mozdulatokkal, széles mosollyal az arcát jelentette be, a Smernek sikerült elérnie azt, amit eddig senkinek Szlovákiában: Egyszerre valósítják meg a kommunizmust és a Kánaánt. Ettől kezdve minden csütörtökön valami nagyon jó dolgot tudhatunk meg. Hogy a jövő heti mi lesz, egyelőre titok, de amint kiszivárog valami, ígétjük, az Új Szó olvasói az elsők között értesülnek róla. A tudás varázsa TALLÓSl BÉLA Vannak még nagyok. Igazi tehetségek. Ütős személyiségek. Akiknek tudásuk van, velük született intelligenciájuk és jó karmájuk. Egri gimnazista került szembe Vágó Istvánnal a milliomos korábbi adásában. Végzős lehetett, érettségi előtt. Olyan logikával kereste a kvízkérdésekre a válaszokat, hogy ámultam: honnan ebben a fiúban ennyi tudás? Mitől alakul ki valakiben ilyen magas fokon a logikai gondolkodás, a tudatalattiban tárolt tapasztalatokból merítő ráérzés? Hogy tud egy kínai vonatkozású történelmi kérdésen úgy elfilozofálgatni és olyan tényeket felhozni egy szinte még gyerek, amilyenek szellemi birtoklásához alapos felkészülés kell. Lehengerelt a beszédstílusával, élénk taglejtéseivel, a modorával, s azzal, amilyen kedélyesen, vígan, csupa derűvel társalgóit az ismert műsorvezetővel. Végre egy vérbeli (sport) riporter. Olyan, mint a legnagyobb elődök: Vitray Tamás, Szepesi György, Knézy Jenő vagy Gyulai JEGYZET István. Bármit vezet is - a Testmeséket vagy a szépségkirálynő- választást -, remekel. Elbűvöl a tudásával, felkészültségével, ritmusával - helyén van minden kijelentése, minden akcentusa, hangsúlya. Olyan sportközvetítő, aki úgy tudja szemléletessé és élvezetessé tenni az úszóversenyek pillanatait, hogy tökéletesen érzi az eseményt, jelen van benne minden porcikájával, és sugárzik belőle az átélés, az élmény. Mindenre figyel, hogy minden lényegeset elmondjon, olyan adatokat tud és közöl az úszókról, amelyekkel ismerőseinkké teszi őket, és kötődést alakít ki néző és versenyző között. Szólja az információkat, s abban is ügyesen eligazodik, hogy ki az esélyes, kinek mennyi az egyéni csúcsa, sőt azt is tudja, ha valaki vüágcsúcs- részidőre fordul egy-egy versenyen. Mennyire más volt így nézni a legutóbbi úszó vb eseményeit, hogy nemcsak azt hallottam, amit láttam, és ráadásul azt is el- bénázva! Ahogy az a műkorcsolya-közvetítéseken szokott lenni: a hangalámondásból csupán azt tudom meg, amit éppen látok. Hogy az adott pillanatban ritt- bergert, axelt, toe-loopot, flipet, lutzot vagy salchowot ugrik a korcsolyázó. Esetleg olyan butaságokat, hogy: jaj, szegényke, elesett, vagy hogy: most a korcsolyázó becsúszik ajég közepére, meghajol és integet. Még azt is szokták közölni velem, hogy kilépett a jégről, és feltette az élvédőket. S hogy a pontozásra váró versenyző nevet, mosolyog, sír, bánata van, vagy örül. De a kulisszák mögül, a háttérből szinte semmi nem jön át a közvetítő által. Ezért is jó, hogy az úszóversenyek közvetítésével szerencsénk van. Ott ott van nekünk Szántó Dávid. Aki igazi profi. Szívszorító, ahogy a született tehetségek viselni tudják a sorsukat. A legifjabb tornászcsodát Csollány Szilveszterhez hasonlították, s nagy reménnyel tekintettek a jövőjére. Embermadárként szárnyalt, repült a szőnyegen és a szőnyeg fölött. A makói diákolimpián egy végzetes talajra érés következtében azonban megbénult. Fekszik a kórházi ágyon, mindkét kezében kabalababa; talán mert még csak gyerek, vagy hogy szorításukkal visszahozza elveszített mozgását. Hihetetlenül erős. Azt mondja kemény tartással, hogy amióta a balesete volt, egyszer sem sírt. S hozzáteszi: akkor is fel fog állni. Hisz a felépülésében. Még csak tizenhét éves. Virág Zsoltnak hívják. KOMMENTÁR Nemzeti focibéke BÁLLÁ D. KÁROLY Ha értenék a focihoz, amelyhez másként nem értek, mint Dávid Ibolya nem ért, akkor most érzelmi válságba kerülhetnék amiatt, hogy Ukrajnának (és Lengyelországnak) éppen Magyarország (és Horvátország) ellenében sikerült megszereznie a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokság rendezési jogát. Nem először történik, hogy választanom kellene, apaországom sikerének örülök, vagy anyaországom kudarca miatt bánkódom-e jobban, ám az elmúlt évtizedek üyen és hasonló helyzetei megtanítottak arra, hogy lehetőleg nemzetiségemet és állampolgárságomat ne játsszam ki egymás ellen. Habár - kár lenne tagadni - magyar nemzetiségemet általában szívesen vállalt azonosságként élem meg, míg ukrán állampolgárságomat inkább körülménynek, kényszerű, de elfogadott adottságnak tekintem. Ez esetben azonban annyira mégis értek a focihoz, hogy amit érzelmi szinten sérelmezek, azt józan igazságérzetem bőven kiegyenlítse a magyar és az ukrán labdarúgás nívója közti különbséggel. Jól van ez így, mondom fejcsóválás helyett, még ha sejtetni engedik is a híradások, hogy a döntésben alighanem a szakmai szempontoknak jutott a kisebb szerep, többet nyomtak a latban a gazdasági és politikai megfontolások. Hogy gazdasági volumen tekintetében Ukrajna és Lengyelország ugyancsak lenyomja a serpenyőt Magyarországgal és Horvátországgal szemben, az nem lehet kétséges, politikáját nézve azonban a térség két nagy szláv országa éppen eléggé zűrös a maga hatalmi kríziseivel. Vajon a sportdiplomaták nem éppen azért döntöttek-e éppen mellettük, hogy az adott országokban az egymást követő koalíciós válságok, parlamentoszlatások és kilátásba helyezett előrehozott választások helyett inkább az EB-előkészü- letekre koncentráljanak? De hát üyen alapon akár Magyarországot is előnyben részesíthették volna. Vagy itt mégsincs akkora baj, hogy a focinak kellene megmentenie az állam biztonságát? A végletes megosztottság Magyarországon mégsem idézett elő kormányválságot. A megrendült bizalom ellenére a hatalmon levők nem vesztették el parlamenti többségüket, az országgyűlés feloszlatásának a lehetősége fel sem merült az államfő részéről, az új választások kiírásának a szükségessége pedig kizárólag az ellenzék részéről fogalmazódott meg. A kormányon levők képesek kormányozni. Azaz a magyar politikában még mindig kisebb a baj, mint a magyar fociban, amely évtizedek óta képtelen régi rangját akár csak meg is közelíteni, képtelen a nemzetközi színtéren jelentős eredményt elérni. Vagy súlyosabb politikai válság, vagy jobb foci kell a rendezési jog elnyeréséhez? A magyaroknak egyik sincs, az ukránoknak mindkettő. Akkor hát? Jól van tehát ez így, mondom újra, és elképzelem, ahogy a kijevi tüntetők és ellentüntetők kijönnek a sátraikból - és összeölelkeznek. Kit érdekel, hogy ki ellenzéki és ki kormánypárti, hogy ki milyen színű zászlót lobogtat, rosseb essen a politikába, ha fociról van szó. Talán még Juscsenko és Janukovics is szájon csókolja egymást. Érdekes, remekül el tudom képzelni, hogy a kijevi Majdánon megeshet üyesmi, míg azt sehogyan sem, bármennyire erőltetem is a fantáziámat, hogy a budapesti Kossuth téren összeölelkezzenek a szemben álló felek. Lehetséges, hogy a cardiffi bölcseknek is csupán a képzelőereje volt gyenge? A szerző kárpátaljai író FIGYELŐ Éhínség Észak-Koreában Az észak-koreai gyerekek húsz százaléka rosszul táplált, és a helyzet még romolhat, ha a jelenlegi nukleáris krízis tovább hátráltatja a humanitárius segélyek eljutását a rászorulókhoz - közölték Phenjanban dolgozó UNICEF-munkatársak. Az ENSZ gyermekvédelmi szervezete szerint az éhező gyerekek száma rohamosan növekedni fog, ha az Egyesült ÁUamok és Japán nem újítja fel mielőbb a segélyezést. Az ENSZ égisze alá tartozó Vüág- élelmezés Program felmérése szerint Észak-Korea kapja a legtöbb humanitárius segélyt. Ennek dacára a lakosság több mint egyharmada éhezni kénytelen. A helyzet 1998-hoz képest javuló tendenciát mutat (akkor még a gyerekek 62 százaléka volt elégtelenül táplált), de továbbra is aggasztó. Ennek ellenére Észak- Korea áüami költségvetésének nagy részét fegyverkezésre költi. A hatóságok úgy vélik, a lakosság kielégítő élelmezésének egyetlen módja a termelés növelése; pontosan ezért ültetnek „minden sarkon” rizst az északkoreaiak. Ám az energiaeüátás jelentős csökkenése, amely a Szovjetunió összeomlása nyomán kezdődött, nagyban korlátozza a mezőgazdaság termelékenységét. Az észak-koreai atomprogram körül kibontakozott nemzetközi válság hatására drasztikusan csökkentek az országba áramló segélyek. 2006- ban maga a kommunista rézsűn döntött úgy, hogy visszautasítja a segítséget, amelyet később mégis elfogadott. Phenjan szerint az áüam képes.a lakosság 70 százalékának élelmezésére. Napi 600 gramm rizst és néhanapján kukoricát is kapunk - nyüatkozta egy phenjani lakos. A múlt század végén a Vüágélelmezési Program még egymülió tonna élelmet juttatott el Észak-Koreá- nak. 2006-ra ez hetvenezer tonnára csökkent, miután az Egyesült ÁUamok és Japán beszüntették a segélyezést. Washington szerint az ország a hadsereg raktárába tereli a külföldi segélyeket. Ha a phenjani kormány nem változtat politikáján, olyan éhínség következhet be, mint az 1994-95-ös áradások után. Akkor a természeti katasztrófa félmillió (más források szerint akár kétmülió) emberéletet követelt a 23 mülió lakosú országban. (MTI/EFE)
