Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-21 / 92. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 21. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ nil ill HillffMIfliif BťdiiWľllW ÜT IfIHtlffi 70 ezer pap nősült meg Az utóbbi negyven év alatt mintegy 69 ezer katolikus pap vált ki az egyházból azért, hogy házasságot köt­hessen - írja a Civiltá Catto- lica című jezsuita folyóirat a Vatikán adataira hivatkozva. A lap szerint közülük 11 200-an később megbánták lépésüket, és vagy a válást választották, vagy pedig há­zastársuk halála után újból a papi hivatásnak szentelték magukat. 2000 és 2004 vége között 5380 katolikus pap fordított hátat az egyház­nak, ami kevesebb, mint 1 százaléka a világ különböző országaiban szolgáló papok­nak. A papokra vonatkozó kötelező nőtlenség, a cölibá­tus ugyan változatlanul ér­vényben van, ám az egyház magatartása az utóbbi időben „megértőbbé” vált ebben a kérdésben, (m) Irakban túl sok a kivégzés Irak a világ azon országai közé tartozik, ahol a legtöbb kivégzést hajtják végre - ál­lapította meg az Amnesty International (AI). A világ legnagyobb emberi jogi cso­portjának elemzése szerint az arab országban tavaly 65 emberen - köztük két nőn - hajtottak végre halálos ítéle­tet. Ennél több elítéltet csak Kínában, Iránban és Pakisz­tánban végeztek ki. Az AI súlyos visszalépésnek minő­sítette az iraki kivégzések gyakoriságát, amely felett a szervezet szerint még akkor sem lehet szemet hunyni, ha az arab országot sújtó erő­szakhullámban ennél sokkal több ember leli halálát. Irak­ban felfüggesztették a halál- büntetést, miután az ameri­kai vezetésű szövetségesek 2003 áprilisában megdön­tötték Szaddám Húszéin diktatúráját, ám újból beve­zették azután, hogy a bag­dadi ideiglenes kormány 2004 augusztusában kezébe vette az ország irányítását. Azóta több mint 270 sze­mélyt ítéltek halálra és leg­alább száz ítéletet végre is hajtottak. Elemzők szerint a jelenlegi állapotokat nehéz összehasonlítani a Huszein- rendszer gyakorlatával, mert a diktatúra alatt az iraki ha­tóságok szándékosan ho­mályban tartották a halál­raítéltek számát. Az új iraki kormány egyes esetekben azonban még az előzőnél is szigorúbb büntetéseket veze­tett be. Halálra ítélik például az emberrablások vagy kü­lönféle terrorcselekmények elkövetőit, még akkor is, ha a merényletben senki sem sé­rült meg. A gyerekcipőben járó iraki igazságszolgáltatás vajmi kevés védelmet nyújt a visszaélésekkel szemben azoknak, akiket halállal bün­tetendő cselekmények elkö­vetésével vádolnak. Irakban embereket végeztek ki olyan bírósági eljárások eredmé­nyeként, amelyek nem felel­tek meg a nemzetközi nor­máknak: ennek szembeötlő példája volt magának Szad­dám Huszeinnek a pere, de sok más olyan kifogásolható eljárást is lefolytattak, ame­lyek szinte nem kaptak nyil­vánosságot. (MTI/AP)- Hogyne tudnám, hogy csak április van! De a ti miniszterelnökötök úgy szeret titeket, hogy már most kaptok ajándékot! (Peter Gossónyi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E 50 koronás Kánaán Ahogy azt a napkeleti böl­csek megjövendölték, és a Smer pártprogramja is megírta, az Úr 2007. eszten­dejében, nem sokkal húsvét után Szlovákiában bekö­szönt a Kánaán. NAGY ANDRÁS Bár voltak előjelei ennek, de a csodavárás a világ e szegletében már régen nem volt divat, így azo­kat a jeleket, melyek alapján egy kezdő jós is azonnal megértette volna, hogy nálunk nem egyszerű kormányváltás történt tavaly, s minden, ami azóta történik, vala­mi igazán nagynak az előjele. A gonosz erők a munkáltatói szövet­ségek és kamarák képében a héten egy utolsó rohammal még meg­próbálták visszafordítani a vissza- fordíthatatlant, de mindenki látta már, hogy nincs esélyük. A legfris­sebb közvélemény-kutatások a mi­niszterelnököt arról győzték meg, hogy minden a legjobb úton ha­lad, hiszen továbbra is ő a legnép­szerűbb és pártja a legerősebb, így nem marad más hátra, mint meg­lépni a Kánaán-program első pontját. A döntés csütörtökre volt beter­vezve, hogy elterelje a figyelmet az orvosok lázadozásáról, és a mun­kaadók hörgéséről. Mielőtt még ki­hirdették volna a nagy hírt, egymá­son próbálgatták a hatását. Min­denkinek fel kellett hívnia saját, 65 éven felüli rokonát, s bejelentenie, a kormány a „mindent megteszünk nyugdíjasainkért, ami nekünk alig kerül valamibe, de ők ezt már nem fogják fel” program keretén belül 1 és 15 százalék közötti gázártámo­gatást nyújt. Ebben a formában a többség egyáltalán nem értette a dolgot. Ezért úgy döntöttek, gyor­san változtatnak a retorikán. Még egyszer haza kellett csörögni, de ekkor már konkrétumokkal. A szlogen így szólt: A kormány ígére­téhez híven keményen harcol az energetikai monopóliumok ellen, hogy a lakosságot a lehető legna­gyobb mértékben tehermentesítse. Első győzelmünkkel sikerült elér­nünk, hogy ezentúl minden nyug­díjas havi közel 50 koronával keve­sebbet fog fizetni a gázért. A nyug­díjas rokonok többsége ezt már megértette, csak páran említették meg, hogy a kormány inkább ful­ladjon meg az ilyen kedvezmé­nyekkel együtt, de ezt senkitől nem vették komolyan, inkább úgy értelmezték, hogy az érintettek örömükben nem tudták, mit be­szélnek. A kormányfő így csütör­tökön kiállt az újságírók elé, és te- átrális mozdulatokkal, széles mo­sollyal az arcát jelentette be, a Smernek sikerült elérnie azt, amit eddig senkinek Szlovákiában: Egyszerre valósítják meg a kom­munizmust és a Kánaánt. Ettől kezdve minden csütörtökön vala­mi nagyon jó dolgot tudhatunk meg. Hogy a jövő heti mi lesz, egyelőre titok, de amint kiszivárog valami, ígétjük, az Új Szó olvasói az elsők között értesülnek róla. A tudás varázsa TALLÓSl BÉLA Vannak még nagyok. Igazi tehet­ségek. Ütős személyiségek. Akik­nek tudásuk van, velük született intelligenciájuk és jó karmájuk. Egri gimnazista került szembe Vágó Istvánnal a milliomos ko­rábbi adásában. Végzős lehetett, érettségi előtt. Olyan logikával kereste a kvízkérdésekre a vála­szokat, hogy ámultam: honnan ebben a fiúban ennyi tudás? Mitől alakul ki valakiben ilyen magas fokon a logikai gondolko­dás, a tudatalattiban tárolt ta­pasztalatokból merítő ráérzés? Hogy tud egy kínai vonatkozású történelmi kérdésen úgy elfilozo­fálgatni és olyan tényeket felhoz­ni egy szinte még gyerek, amilye­nek szellemi birtoklásához ala­pos felkészülés kell. Lehengerelt a beszédstílusával, élénk taglejté­seivel, a modorával, s azzal, ami­lyen kedélyesen, vígan, csupa derűvel társalgóit az ismert műsorvezetővel. Végre egy vérbeli (sport) riporter. Olyan, mint a legnagyobb elődök: Vitray Tamás, Szepesi György, Knézy Jenő vagy Gyulai JEGYZET István. Bármit vezet is - a Test­meséket vagy a szépségkirálynő- választást -, remekel. Elbűvöl a tudásával, felkészültségével, rit­musával - helyén van minden ki­jelentése, minden akcentusa, hangsúlya. Olyan sportközvetítő, aki úgy tudja szemléletessé és él­vezetessé tenni az úszóversenyek pillanatait, hogy tökéletesen érzi az eseményt, jelen van benne minden porcikájával, és sugárzik belőle az átélés, az élmény. Min­denre figyel, hogy minden lénye­geset elmondjon, olyan adatokat tud és közöl az úszókról, ame­lyekkel ismerőseinkké teszi őket, és kötődést alakít ki néző és ver­senyző között. Szólja az infor­mációkat, s abban is ügyesen el­igazodik, hogy ki az esélyes, ki­nek mennyi az egyéni csúcsa, sőt azt is tudja, ha valaki vüágcsúcs- részidőre fordul egy-egy verse­nyen. Mennyire más volt így néz­ni a legutóbbi úszó vb eseménye­it, hogy nemcsak azt hallottam, amit láttam, és ráadásul azt is el- bénázva! Ahogy az a műkorcso­lya-közvetítéseken szokott lenni: a hangalámondásból csupán azt tudom meg, amit éppen látok. Hogy az adott pillanatban ritt- bergert, axelt, toe-loopot, flipet, lutzot vagy salchowot ugrik a korcsolyázó. Esetleg olyan buta­ságokat, hogy: jaj, szegényke, elesett, vagy hogy: most a kor­csolyázó becsúszik ajég közepé­re, meghajol és integet. Még azt is szokták közölni velem, hogy kilépett a jégről, és feltette az él­védőket. S hogy a pontozásra váró versenyző nevet, mosolyog, sír, bánata van, vagy örül. De a kulisszák mögül, a háttérből szinte semmi nem jön át a köz­vetítő által. Ezért is jó, hogy az úszóversenyek közvetítésével szerencsénk van. Ott ott van ne­künk Szántó Dávid. Aki igazi profi. Szívszorító, ahogy a született te­hetségek viselni tudják a sorsu­kat. A legifjabb tornászcsodát Csollány Szilveszterhez hasonlí­tották, s nagy reménnyel tekin­tettek a jövőjére. Embermadár­ként szárnyalt, repült a szőnye­gen és a szőnyeg fölött. A makói diákolimpián egy végzetes talaj­ra érés következtében azonban megbénult. Fekszik a kórházi ágyon, mindkét kezében kabala­baba; talán mert még csak gye­rek, vagy hogy szorításukkal visszahozza elveszített mozgá­sát. Hihetetlenül erős. Azt mond­ja kemény tartással, hogy amióta a balesete volt, egyszer sem sírt. S hozzáteszi: akkor is fel fog áll­ni. Hisz a felépülésében. Még csak tizenhét éves. Virág Zsoltnak hívják. KOMMENTÁR Nemzeti focibéke BÁLLÁ D. KÁROLY Ha értenék a focihoz, amelyhez másként nem értek, mint Dávid Ibolya nem ért, akkor most érzelmi válságba kerülhetnék amiatt, hogy Ukrajnának (és Lengyelországnak) éppen Magyarország (és Horvátország) ellenében sikerült megszereznie a 2012-es labda­rúgó Európa Bajnokság rendezési jogát. Nem először történik, hogy választanom kellene, apaországom sikerének örülök, vagy anyaországom kudarca miatt bánkódom-e jobban, ám az elmúlt évtizedek üyen és hasonló helyzetei megtanítottak arra, hogy le­hetőleg nemzetiségemet és állampolgárságomat ne játsszam ki egymás ellen. Habár - kár lenne tagadni - magyar nemzetisége­met általában szívesen vállalt azonosságként élem meg, míg uk­rán állampolgárságomat inkább körülménynek, kényszerű, de el­fogadott adottságnak tekintem. Ez esetben azonban annyira még­is értek a focihoz, hogy amit érzelmi szinten sérelmezek, azt józan igazságérzetem bőven kiegyenlítse a magyar és az ukrán labdarú­gás nívója közti különbséggel. Jól van ez így, mondom fejcsóválás helyett, még ha sejtetni engedik is a híradások, hogy a döntésben alighanem a szakmai szempontoknak jutott a kisebb szerep, töb­bet nyomtak a latban a gazdasági és politikai megfontolások. Hogy gazdasági volumen tekintetében Ukrajna és Lengyelország ugyancsak lenyomja a serpenyőt Magyarországgal és Horvátor­szággal szemben, az nem lehet kétséges, politikáját nézve azon­ban a térség két nagy szláv országa éppen eléggé zűrös a maga hatalmi kríziseivel. Vajon a sportdiplomaták nem éppen azért döntöttek-e éppen mellettük, hogy az adott országokban az egy­mást követő koalíciós válságok, parlamentoszlatások és kilátásba helyezett előrehozott választások helyett inkább az EB-előkészü- letekre koncentráljanak? De hát üyen alapon akár Magyarországot is előnyben részesíthet­ték volna. Vagy itt mégsincs akkora baj, hogy a focinak kellene megmentenie az állam biztonságát? A végletes megosztottság Magyarországon mégsem idézett elő kormányválságot. A meg­rendült bizalom ellenére a hatalmon levők nem vesztették el par­lamenti többségüket, az országgyűlés feloszlatásának a lehetősé­ge fel sem merült az államfő részéről, az új választások kiírásának a szükségessége pedig kizárólag az ellenzék részéről fogalmazó­dott meg. A kormányon levők képesek kormányozni. Azaz a ma­gyar politikában még mindig kisebb a baj, mint a magyar fociban, amely évtizedek óta képtelen régi rangját akár csak meg is közelí­teni, képtelen a nemzetközi színtéren jelentős eredményt elérni. Vagy súlyosabb politikai válság, vagy jobb foci kell a rendezési jog elnyeréséhez? A magyaroknak egyik sincs, az ukránoknak mind­kettő. Akkor hát? Jól van tehát ez így, mondom újra, és elképzelem, ahogy a kijevi tüntetők és ellentüntetők kijönnek a sátraikból - és összeölelkez­nek. Kit érdekel, hogy ki ellenzéki és ki kormánypárti, hogy ki mi­lyen színű zászlót lobogtat, rosseb essen a politikába, ha fociról van szó. Talán még Juscsenko és Janukovics is szájon csókolja egymást. Érdekes, remekül el tudom képzelni, hogy a kijevi Majdánon meg­eshet üyesmi, míg azt sehogyan sem, bármennyire erőltetem is a fantáziámat, hogy a budapesti Kossuth téren összeölelkezzenek a szemben álló felek. Lehetséges, hogy a cardiffi bölcseknek is csu­pán a képzelőereje volt gyenge? A szerző kárpátaljai író FIGYELŐ Éhínség Észak-Koreában Az észak-koreai gyerekek húsz százaléka rosszul táplált, és a helyzet még romolhat, ha a je­lenlegi nukleáris krízis tovább hátráltatja a humanitárius segé­lyek eljutását a rászorulókhoz - közölték Phenjanban dolgozó UNICEF-munkatársak. Az ENSZ gyermekvédelmi szervezete sze­rint az éhező gyerekek száma ro­hamosan növekedni fog, ha az Egyesült ÁUamok és Japán nem újítja fel mielőbb a segélyezést. Az ENSZ égisze alá tartozó Vüág- élelmezés Program felmérése szerint Észak-Korea kapja a leg­több humanitárius segélyt. En­nek dacára a lakosság több mint egyharmada éhezni kénytelen. A helyzet 1998-hoz képest javuló tendenciát mutat (akkor még a gyerekek 62 százaléka volt elég­telenül táplált), de továbbra is aggasztó. Ennek ellenére Észak- Korea áüami költségvetésének nagy részét fegyverkezésre költi. A hatóságok úgy vélik, a lakos­ság kielégítő élelmezésének egyetlen módja a termelés növe­lése; pontosan ezért ültetnek „minden sarkon” rizst az észak­koreaiak. Ám az energiaeüátás jelentős csökkenése, amely a Szovjetunió összeomlása nyo­mán kezdődött, nagyban korlá­tozza a mezőgazdaság termelé­kenységét. Az észak-koreai atomprogram körül kibontako­zott nemzetközi válság hatására drasztikusan csökkentek az or­szágba áramló segélyek. 2006- ban maga a kommunista rézsűn döntött úgy, hogy visszautasítja a segítséget, amelyet később mégis elfogadott. Phenjan sze­rint az áüam képes.a lakosság 70 százalékának élelmezésére. Napi 600 gramm rizst és néhanapján kukoricát is kapunk - nyüatkozta egy phenjani lakos. A múlt szá­zad végén a Vüágélelmezési Program még egymülió tonna élelmet juttatott el Észak-Koreá- nak. 2006-ra ez hetvenezer ton­nára csökkent, miután az Egye­sült ÁUamok és Japán beszün­tették a segélyezést. Washing­ton szerint az ország a hadsereg raktárába tereli a külföldi segé­lyeket. Ha a phenjani kormány nem változtat politikáján, olyan éhínség következhet be, mint az 1994-95-ös áradások után. Ak­kor a természeti katasztrófa fél­millió (más források szerint akár kétmülió) emberéletet kö­vetelt a 23 mülió lakosú országban. (MTI/EFE)

Next

/
Thumbnails
Contents