Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-20 / 91. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 20. Kultúra - hirdetés 9 Az angol, német nyelv elsajátításának új módszere Azok számára, akiknek nincs idejük a tanulásra. Magolás és nyelvtan nélkül. Kezdők, örök kezdők és haladók számára is, korhatár nélkül. TAXUS Learning* minden embertípus esetében működik, 5 éves garanciát biztosítunk minden CD-re Figyelem! Hogy van az, hogy egyáltalán beszélnek? Elgondolkodtak már valaha is ezen? Az iskolában mindnyájan tanultunk idegen nyelvet, mégis 95 %-kunk nem beszéli azt. E melett még azt is gondoljuk, hogy együgyűek vagyunk. Pedig ez nem igaz! Ha együgyűek volnánk, nem tanulnánk meg az anyanyelvűnket sem. Végsősoron a szellemileg fogyatékos egyének is megtanulnak beszélni. Az összes nyelv közül a legnehezebb megtanulni az első nyelvet, az anyanyelvűnket. A többi esetben ugyanis a nyelvtanulás folyamán már van hasonlítási alapunk. Hogy is tanuljuk meg tehát az első nyelvet? Egy hároméves gyermek addigi életének kb. 13 000 óráját átaludta, és a következő 13 000 óra folyamán folyamatosan hatott rá (zajos) nyelvi környezete. Először csak érteni kezdett, később beszélni, majd csak azután olvasni és írni. Egy hároméves gyermek már beszél, igaz, még nem „túl magas szinten“. Hasonlóan, kicsit lassabb tempóval ezt a szellemileg fogyatékos gyermekek is el tudják érni. Egy következő nyelvet csak azok a gyermekek tudnak elsajátítani, akik vegyes nyelvű területen élnek. Svájcban és a Benelux államokban elfogadott egynéhány hivatalos nyelv. Gondolják, hogy az emberek ezekben az államokban okosabbak mint mi? Nem! Csak gyermekkoruktól fogva többnyelvű környezetben élnek. És ez a legérdekesebb Talán nehéz elhinni, de önök felnőttek, ugyanolyan módon, mint valamikor régen az anyanyelvűket, egy más idegen nyelvet is eltudnak sajátítani. A TAXUS Learning® alkotói összekapcsolták a gyermeki lépéseket az agytevékenység tudományos megfigyelésének legmodernebb tapasztalataival. Számításba vették azt is, hogy a felnőttek képesek a két agyfélteke tevékenységét összehangolni: az eredeti idegen nyelv hallgatását a szó szerinti fordítás olvasásával. A szó szerinti (tükör) fordítás nyelvünk terminológiai szempontjából helytelen, de az angol nyelv megértésének elérésében szükséges. Ha saját szórendünket használnánk, az idegen nem értené meg közölnivalónkat még akkor sem, ha az egyes szavakat helyesen ejtenénk ki. Módszerünkkel megtanulnak helyesen gondolkodni, és a helyes kiejtést is elsajátíthatják. Nyelvtannal nem kell foglalkozniuk! Azt megértik a tükörfordításból. A gyermekek is csak az iskola padjaiban jönnek rá, hogy a nyelvtan milyen „összetett“ dolog, pedig már azt régen használják. Nincs szükség a szavak magolására sem és mégis 4000 szóból álló szókincsre tesznek szert! A TAXUS Learning® minden CD-je pozitív tudatalatti felvétellel van ellátva. Ezenkívül 3 piros CD-t is tartalmaz, melyek hallgatása során angol nyelvi háttérkörnyezetet hoznak létre. A segédkönyv 270 képet és a módszer részletes leírását tartalmazza. A tizennégy óra hosszig tartó szöveg sora 7 960 mondatot ölel fel. Lépésről lépésre, mint a gyermekeknél! Először csak hallgatni, megérteni, majd beszélni és végül olvasni és írni. Minden más módszer természet- ellenes. Először „tudatosan“ átveszik az adott leckét a kék CD-ről. Utána ugyanazt a fejezetet többször egymás után hallgatják egészen halkan a piros CD-ről. Ennek olyan halkan kell történnie, hogy ez önöket semi- lyen módon ne zavarja! Nézhetnek közben televíziót, dolgozhatnak, szórakozhatnak, vezethetnek, sportolhatnak, stb... Agyuk közben tudat alatt foglalkozik majd a nyelv rögzítésével, és önök anélkül tanulnak, hogy kellemetlen érzések gyötörnék. Ezenfelül a nyelvlecke naponta többször ismétlődhet otthonukban és így az egész család részére sikerül angol nyelvi környezetet teremteniük. Szükségtelen emiatt külföldre költözködniük! Ez tehát ideális lehetőség olyan emberek számára, akiknek kevés az idejük az intenzív „tudatos“ nyelvtanulásra. Húsként, mint az iskolában! Ha önöknek úgy tűnik, hogy valamit eltúloztunk, akkor lássák be, hogy bennünk az államunkban működő, „racionálisan" gondolkodó iskolaügy alakította ki azt a tudatot, hogy az idegen nyelvek nehezen sajátíthatóak el. Iskoláinkban az idegen nyelvek oktatása megterhelő, mivel ott azonnal kell hangosan olvasnunk és írnunk. Na és persze szavakat magolnunk. Ez nyelvtanulásunk, nyelv- ismeretünk legnagyobb ellensége! Miért? Térjünk csak egy kicsit vissza! Melyik szülő beszél gyermekéhez külön külön csak szavakat ismételve? Önmagában maga az alapszó egészen másként cseng, mint amikor egy-egy mondat részét alkotja. Ez a felismerés és a különleges módszer elsajátítása a TAXUS Learning® segítségével 8300 Sk-ba, utánvéttel 8420 Sk-ba kerül (a küldemény a megrendelés napján indul). A nyelvcsomag ráadásul örökérvényű nemcsak ön, de az egész családja számára. Csak hasonlításképpen, egy nyelvtanár órabére kb. 400 Sk. A TAXUS Learning® megtérülési ideje kb. 19 órának felel meg. Kevés az ideje a tanulásra és meg szeretné ismerni a gyermekek egyszerűsített útját az ismeretek megszerzéséhez? Elérhetőségünk: TAXUS International, s. r. o., Letecká 22, 831 03 Bratislava, 09-16 ó., tel.: 02/44 37 37 88, 0905/526 824, 0910/785 605, e-mail: taxus@taxus.sk , www.taxus.sk . BP-7-11624 Tallós Prohászka István kiállítása a Brámer-kúriában Pozsonyi nagy visszatérés TALLÓSl BÉLA Boráros Imre monodrámában kelti életre az ötven éve elhunyt neves csehszlovákiai magyar politikust Esterházy élete tizenkét stációban Boráros Imre mint Esterházy János (A szerző felvétele) Pozsony. Hosszú kutató és előkészítő munka eredményeként különleges, egyedi értékű kiállítást nyitottak szerdán a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A két világháború közötti szlovákiai képzőművészet egyik jelentős személyisége, a szlovákiai műtörténészek által a szecesszionista expresszio- nizmus kategóriában számon tartott, somotjai születésű Tallós Prohászka István alkotásaiból tártak a nagyközönség elé egy gazdag kollekciót, amely az 1920 és 1946 közötti korszakra fókuszál. Különleges kiállítás ez, mert a bemutatott képanyag a Csallóközi Múzeum gyűjteményéből és - ami mindenképpen jelentős momentum - magángyűjtőktől kölcsönzött műalkotásokból állt össze. Tallós Prohászka István olyan minőségű alkotó ugyanis, aki megszólította mind a kisváros polgári rétegét, mind a húszas-harmincas évek szlovákiai magyar értelmiségét, ezért sokkal több műve található magánszemélyeknél, mint köz- gyűjteményekben. S e művek - amelyeket most a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának és a tárlat kurátorának, Hushegyi Gábornak köszönhetően a Brámer-kúriában megcsodálhatunk - mind a mai napig családi kincsként vannak kezelve. Ahogy Hushegyi Gábortól megtudtuk, több mű első ízben szerepel kiállításon, illetve a magángyűjtőktől származó alkotások többsége utoljára 1966-ban volt látható galériában: a művész hetvenedik születésnapjára rendezett somotjai tárlaton. Összegezve: azért is jelentős ez a tárlat, mert Tallós Prohászka István hetvennégy év elteltével önálló kiállítással térhetett vissza Pozsonyba. S mivel a magángyűjtők készségének köszönhetően e jelen tárlathoz nem a fővárosi közgyűjteményekből kellett kölcsönkérni az ismert és preferált műveket, talán el lehetett érni azt az eredményt - amit Hushegyi Gábor emelt ki megnyitóbeszédében -, hogy ne csak szecesszionista expresszionizmus- ként jelöljék Tallós Prohászka képzőművészetét, hanem további ösz- szefüggésekre is rávüágítson, s Csontváry Kosztka Tivadar vagy Kádár Béla felé is induljon a műtörténeti kutatás. Szükség van rá, ugyanis az életmű üyen felderítésénél és bemutatásánál az is kiderül, hogy nagyon sok életrajzi pontatlanság és sok datálási probléma van: a teljesebb és pontosabb kép, a tágabb látókör kialakításához járul hozzá ez a hetvennégy év utáni pozsonyi visszatérés. Az igényesen elkészített tárlatot egy felfigyeltető plakát hirdeti, és a látogatót egy nagyméretű tabló fogadja a művész életrajzi adataival. Vitrinben elhelyezett könyvek, képek, korabeli kiadványok is erősítik a kiállított képek hangulatát, s idézik meg Tallós Prohászka Istvánt. A Felvidék mártírja, gróf Esterházy János halálának 50. évfordulója alkalmából mutatták be Komáromban, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma dísztermében Siposhegyi Péter Hantjával sem takar című, újabb monodrámáját, amely egy tulajdonképpeni János Passió. A szerző a darabot Boráros Imrének, a felvidéki magyar színjátszás Sylvánia-díjas művészének írta. TAR1CS PÉTER Az egyfelvonásos darab Esterházy életét járja végig. Siposhegyi tizenkét stációban fogalmazza meg az egykori neves csehszlovákiai magyar politikus életének, pályafutásának legfontosabb állomásait, egy évtizedig tartó börtönéveinek kritikus mérföldköveit, Edvard Be- nešsel való tárgyalásától egészen a morvaországi Műöv börtönében bekövetkezett haláláig. .Jánost megkísérti a hatalom” - jelzi az első stáció, amelyben Beneš miniszteri posztot ajánl fel Esterházynak az új csehszlovák kormányban, ő azonban nem fogadja el, mondván: én az itteni magyarokat képviselve ellenzékben maradok mindaddig, amíg a nemzetiségi különbségek meg nem szűnnek. A második stáció remek fordulata a darabnak, hiszen miután Esterházy 1936-ban Kassa képviselője lesz, és a várost 1938-ban visszacsatolják Magyar- országhoz, döntenie kell: megy vagy marad? Erre vonatkozólag hivatalos levelet kap a Magyar Országgyűléstől, hogy legyen annak képviselője. A harmadik stációban ezért felvetődik a kérdés: haza vagy haza? Hősünk a Felvidéken marad. A negyedik stációban János találkozik a valósággal „választott hazájában” - amit eddig büntetésnek tartott, az most már az övé, hiszen ő választott: zaklatják, betiltják a lapját, magyarbarát uszítással vádolják. Az ötödik stációban Esterházy a háború kegyetlenségeinek következményeivel vívódik. A hatodik stációban egyedüliként a szlovák parlamentben a zsidók kitelepítését elrendelő törvény ellen szavaz, mondván: keresztény és demokrata lelkiismeretem kategorikusan ellenzi a zsidók deportálását. Mindemellett zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segít a Gestapo előli szökésben. És következik a meghurcoltatás: a hetedik stációban Jánost lefogják Budapesten, a nyolcadikban, már mint rab, tárgyal Gustáv Husákkal, a kilencedikben elítélik „a fasiszta rendszer kiszolgálásáért”, majd távollétében halálra ítélik. A tizedik stációban képzeletben megjárja Csehszlovákia szinte valamennyi börtönét, majd oda szállítják, ahol halálra ítélték. „Köszönöm, hogy az ítéletet nem hajtják végre” - mondja élőhalottként, és a tizenegyedik stációban - tíz év után - megláthatja a szabadságot. A börtönt azonban már képtelen elhagyni. A tizenkettedik stációban - mintegy keretjátékként - János találkozik újra egyetlen barátjával, azaz a Jóistennel, majd keresztre feszíttetik. Az előadás végén a néző óhatatlanul felteszi a kérdést: hol van a maradék két stáció, hiszen Jézus a Kálvária tizennégy stációját szenvedte, járta végig. Nos, Esterházy János kálváriája mindmáig befejezetlen, hiszen sem Szlovákiában, sem Csehországban nem rehabilitálták. Boráros komoly színészi eszközeivel, pódiumművészi tapasztalatával, korismeretével formálja meg Esterházy jellemét, vívódásait, lelkivilágát. Alakításával azt az Esterházy-képet tárja elénk, amely demonstrálja: politika és erkölcs nem zárja ki, hanem elengedhetetlenül feltételezi egymást. Boráros valóban azt az Esterházyt formálja meg, akinek vallomásaiban, tevékenységében, vértanúságában három vonulat jelenik meg: a pacifizmus, a magyarságszolgálat és a Magyar Szent Korona népeinek testvérisége. A színész ezt ötvözi személyes hangvételű interpretációjával. Az előadásban a nagypénteki szertartások világa elevenedik meg, hiszen egy ember áldozatáról van szó. Míg az első képben egy sikeres embert látunk, az utolsóban egy élőhalottat, aki azért fohászkodik, hogy valóban halott lehessen. A stációk hossza a történet haladtával rövidül, ahogy elfogy a főszereplő körüli élet. A látszatra múló színpadi idő csak illúzió: valójában nagypéntek van. Erre utal Csicsói Nagy Géza díszlete, a fából faragott díszes kereszt. A zenét, amely jól igazodik a darab mondanivalójának hangulatához, Zsá- kovics László szerkesztette. A rendezés Petrécs Anna színművész munkáját dicséri, aki ötleteivel, rendezői koncepciójának lényegi elemeivel kiváló játéklehetőséget teremt Boráros számára. Az előadás erénye, hogy nincs benne üresjárat, ami egyértelműen Boráros érdeme. A darab erénye pedig, hogy szerencsére mellőzi az anakronizmust. Boráros Imre már a harmadik Siposhegyi-darabban alakít főszerepet. 1988-ban a Mielőtt csillag lettem című monodrámában alakította a vüághírű orosz énekes-színészt, Vlagyimir Viszockijt, elemi erővel, komoly énektudással és fergeteges színészi játékkal. Majd 2000-ben Az álompolgárban Márai Sándort keltette életre, nagy szakmai és közönségsikert aratva. (Somogyi Tibor felvétele)
